Javítások és
kiegészítések
II. kötet
17. fejezet:
Jegyzet: Ezen pápai bulla IX. Gergelynek ugyanazon napon kelt
és Zibiszló boszniai bánhoz intézett egy másik
bullájával függ össze, mely olvasható Fejérnél Cod. Dipl. IV. k. 1. r. 36. 1.
39. fejezet:
Jegyzet: E bőrhártyán kelt Meskó nemzetség metszett levelének hátirata ez: „Donacio Nycolay fily Zothmar in
minori Corna existentis.” Másolta Horvát István. E Miklósnak a győri
káptalan előtt kelt végrendelete Fejérnél: Cod. Dipl. IV. k. 1. r. 77. 1. olvasható. Érdy.
86. fejezet:
Jegyzet. A „Libri
pactorum” czímű velenczei statuskönyvből I. köt.
174. 1.; hol ezen okmányról még a következőket olvassuk: „In membrana, bulla aurea rotunda pendens
ex zona sericea; in facie ejus
ab uno latere Rex in throno
sedens tenens in dextra formam
lilii, in sinistra formam crucis, circum se in circulo: † Bela
Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Chroatie, Rame, Servie, Lodomerie, Cumanie Rex –; in alia facie
sculpta erat in medi figura unius vexilli relevati,
in quo erat
una crux longa habens per transversum duas lineas, et in
circulo litteras talis tenoris: † Sigillum quarti Belae secundi Andreae
Regis filii.” V. ö.
Fejért Cod. Dipl. VII. köt.
4. r. 91. l.
88.
fejezet:
Jegyzet. Ezen privilegium
megerősíttetett V. István királytól 1272, és a velenczei
kormánytól 1309. V. István privilegiumának eredetie őriztetik a bécsi cs. k.
titkos levéltárban; az okmányok másolata pedig
olvasható a „Copia de Commemoriali”
czímű velenczei statuskönyvben V. k. 197–199. ll.
V. ö. Fejért, Cod. Dipl.
VII. k. 5. r. 166. és 267. ll.
116. fejezet:
Jegyzet. Eredetie
iróhártyára van írva, töredezett kettős viaszpecséte az alul fölhajtott hártyáról vörös és fehér
selyemről függ, és ugy látszik hasonló ahhoz, mely Pray (Syntagma de Sigillis. Tab. V. fig. 2.) munkájában látható. Nova villa a fönnebb olvasható II. Endre 1233. oklevelében Oyufoluu (Újfalu) néven hivatik.
Zólyomban most is van Polona nevű hegy, de várának
már semmi nyoma.
121. fejezet:
Jegyzet. Eredetie
szép nagy bőrhártya, melynek alul fölhajtott hasadékaiból vörös és sárga
selyemről a Pray (De Sigillis
Tab. V. fig. 2.) munkájában
nem híven rajzolt viaszpecsétnek most már csak közepe függ. Ha az itt eléforduló
castrum Bulunduc, Bolondócz a trencsíni Beczkó várral ugyanaz: úgy alaptalan azon vélemény, hogy Beczkó máskép Bolondvár vagy Bolondócz nem régibb Zsigmond koránál, mint ezt már
mások is észrevették.
141. fejezet:
Jegyzet. Eredetie
bőrhártyára írott metszett levél, eltűnt pecséte az
alul fölhajtott hártyáról függött.
A
Mikó név annyi, mint Miklós, Nocolaus,
és Katona Istvánnak azon véleménye el nem fogadható, hogy Mikó
annyi, mint Michael. Ez azért figyelemre méltó, mivel
a névtelen jegyző előszavában a P. és N. előbetük (Siglae) II. Béla (1131–1141) magyar király alatt és után
élt Pálra, utóbb (1142–1148) Csanádi püspökre, és Mikóra
(Nicolaus), utóbb (1149) kalocsai érsekre illenek
leginkább. Ha e Pál jegyző 1141–1142. írta, vagy írni kezdette munkáját, úgy
mondhatta magáról: „quondam bone
memori gloriosissimi Bele regis Hungarie Notarius.” (Horvát István, a Szlavonokról:
66. 85. l.)
144. fejezet:
Jegyzet. Eredetie
szép bőrhártya, melynek alól fölhajtott hasadékaiból
vörös selyemről függő pecséte ugyanaz, mely
réznyomatban a magyar történelmi tárban II. 23. látható. Szinte metszett levél.
147. fejezet:
Jegyzet. Eredetie
bőrhártya, melynek alól fölhajtott hasadékaiból vörös
és sárga fodrott selyemről függő pecséte
hasonló ahhoz, mely Práy (De Sigillis,
Tab. V. fig. 2.) munkájában
látható, csakhogy szélei eltöredeztek.
152.
fejezet:
Jegyzet. Eredetie
bőrhártya s metszett levél, melynek alul fölhajtott hasadékaiból vörös és kék
selyemről függő pecséte ugyanaz, mely réznyomatban a
Magyar történelmi tárban II. 23. látható.
174.
fejezet:
Jegyzet. Hártyán szépen írva. A
nádornak kerek pecséte fehérveres
selymen függ, körirata és czimere már ki nem vehető.
A püspöknek tojásdad pecséte pedig sárgazöld selymen függ, jóval kisebb a nádorénál, czimere pásztorbotos püspököt ábrázol, körirata el nem
olvasható. ľ Kiadta de hibákkal Fejér Cod. Dipl. IV. k. II. r. 329. l.
176.
fejezet:
Jegyzet. Kis hártyaszeleten apró
szép irással. A pecséttöredék veressárga
selymen függ.
188.
fejezet:
Jegyzet. Eredetie
bőrhártya, melynek alul fölhajtott hasadékaiból vörös és zöld sodrott selyemről
azon pecsét töredék függ, mely Pray (De Sigillis. Tab. V. fig. 2.) munkájában elég rosszul van lerajzolva. Magyarországban
háromféle birtoki jog volt: 1. Örökbirtok (descensus,
haereditas, allodium, predium), mely vagy osztályból, vagy királyi adományból,
vagy a törvény rendeletéből eredett. 2. Ágbirtok (perpetuitas), vagy egyedül a felkérő utódira szoritott birtok. 3. Bérbirtok (feudum, arenda,
ususfructus). A magyar feudum nem volt soha hűbér. (Atheneum. 1837. 4. I. félév. 43. sz. 336–3442.)