Javítások és kiegészítések

VI. kötet

12. fejezet

Jegyzet. I. Otto császár azon okmánya, melynek tartalmát IV. Henrik császár okmánya nagyrészben átírja, s mely Magyarorszag IX. századi határaira nézve felette fontos, sok tudományos vitatkozásnak volt tárgya. Eddig mindig azon szövegét követték, melyet Cosmas Pragensis XI. századi cseh kronista közöl (Pelzel F. M. es Dobrowsky J., Scriptores Rerum Bohemicarum I. köt. Prága 1783. 168. 1. Pertz Monumenta Germaniae Historica, Scriptores IX. köt. 91. l.) L. Dobner G., Monumenta Hist. Bohemiae III. köt. 129. l.; Boczek, Codex Dipl. Moraviae I. köt. 172. sk.; Erben K. J., Regesta Bohemiae et Moraviae I. köt. Prága 1855. 73. l.; Dudik B., Des Herzogthums Troppau ehemalige Stellung zur Markgrafschaft Mähren Bécs 1857. 231. l. stb. Fejér ezen okmány kivonatát Dobner utan adta (Cod. Dipl. VII. k. 1. r. 132. l.); annak egész szövegét pedig Menken után (Scriptores Rerum Germanicarum Lipcse 1728. I. köt. 2058. l.); de az 1086. évszám helyett 1076. 6v alatt, és oly hibásan, hogy annak hasznát venni nem lehet. (Cod. Dipl. VII. k. 4. r. 53. l.) Stumpf, kit mi követünk, az okmány szövegét egy XII. szazadi másolatból vette, mely a müncheni kir. levéltárban őriztetik. Az ezen okmányra vonatkozó tudományos vitatkozások minket csak annyiban érdekelnek, mennyiben Magyarország nyugati határairól van szó: t. i. „montes quibus nomen est Triti”, „flumen cui nomen est Wag” és „silva cui nomen est Moro.” Az előbbi kettő alatt a Tátra hegyeket és a Vág folyót szokták érteni. De a „silva M<s>re”-re nézve szétágaznak a nézetek; melyeknek fejtegetése ugyan itt feladatunkhoz nem tartozik; melyekre nézve mindazáltal talán nem érdeknélküli tudomásul vennünk, hogy nehány lengyel és cseh író az alatt erőnek erejével a Mátra hegyeket akarja érteni; l. Lelewel, Tygodnik Wileński 1816. 27. s köv. sz.; továbbá jegyzetek gr. Ossoliński munkájához, Vincent Kadlubek, Varsó 1822. 483. és 610. 11.; – Polska wieków srednich Posen 1856. II. köt. 147. sk. 11.; – s földabroszai lengyel történetéhez; – Bandtke Samu, Erläuterungen der Urkunde Kaiser Heinrichs IV. über die Vereinigungder Bisthümer Prag und Olmütz 1086., Schlesische Provinzbl. 94. köt. 1831. 395. és 187. 11.; – Palacky F., Geschichte von Böhmen, I. köt. Prága 1836. 227. l. stb. Boczek ezen vélemény ellenében még 1846. előttem azon nézetét mondta ki, hogy ő a Mure, Mudre vagy Muori nevű erdő alatt inkább a modori erdőt érti, s ez a most általában elfogadott nézet. Ezen kérdést legalaposabban Dudik Béda fejtegette, Das Herzogthum Troppau 233. sk. 11.; és Mährens Allgemeine Geschichte II. köt. Brünn 1863. 42. és 426. sk. 11.

52. fejezet

Jegyzet. A dolog természetében fekszik, hogy ilyen fontos ügyben I. Frigyes császár a franczia, angol, spanyol és magyar királyokat, kiknek segítségében támaszkodni akart, közremunkálásra formaszerűleg felkérte. Ilyen tartalmu levelet azonban, melyet a császár II. Geiza magyar királyhoz intézett volna, mindeddig feltalálni nem sikerült. Kétséget nem szenved, hogy ilyen levél elküldetett, és tartalmára nézve hasonló volt ahhoz, melyet a császár az angol királyhoz intézett (5. kal. Novembris u. o. II. kat. 119. l.); s melyben I. Frigyes a királyhoz ezeket írta: „Sane, cum sis unum de principalibus membris Ecclesiae, sine cuius consilio et auxilio tam arduum tamque necessarium negotium salutarem effectum sortiri nec debet, nec probatur, si fieri posset, (nisi) pro reformanda unitate Ecclesiae etiam personae tuae sublimitas insudare deberet.”