Hermann István:

 

Egy házasságtörés a XVII. század első feléből

 

 

            Egy ország életében sorsfordító történelmi események leírása, a politika- és a gazdaságtörténet mellett, egyre jobban előtérbe kerül az elmúlt korokat átélő em­ber életpályájának, lehetőségeinek, életmód­jának vizsgálata. Természetesen ezeket a kutatásokat korlátok közé szorítja egy-egy időszak történeti forrásadottsága. Minél régebbi korok emberének magánéletét vizsgálja a kutató, a társadalom­nak annál szűkebb rétegét tudja csak megragadni a források elégtelensége mi­att. A középkor kutatójának szinte ki­zárólag a nemesség, azon belül is főként a (nagy)birtokos ne­mes­ség magán­életét, anyagi kultúráját van lehetősége vizsgálni.[1] Források tekinte­té­ben jobb helyzetben vannak a kora újkorral foglalkozó történészek. Azonban itt is megfigyelhető az arisztokrácia, illetve a nemesség túlsúlya.[2]

            Mindezek azonban csak az anyagi kultúra vizsgálatában segítik a kutató­kat. Nehezebben megoldható feladat az emberi kapcsolatok, s azon belül is az egyik legintimebb, a szerelem — és ennek egy vadhajtása, a há­zas­ságtörés — vizsgá­lata. Ezekről főképp a magánlevelek,[3] illetve különböző bírósági jegyzőkönyvek[4] nyújthatnak felvilágosítást.

            Magam a Magyar Országos Levéltárban fennmaradt jegyzőkönyv[5] alap­ján kísérlem meg bemutatni egy kisnemesi–polgári házasságtörésnek és a rákövet­­kező pernek a történetét.

*

A per ismertetése előtt szükségesnek tartom, hogy röviden áttekintsem, mi­lyen jogi szabályozások, szokások érvényesültek a XVII. század eleji Magyar­or­szágon a házasságtöréssel kapcsolatban.[6]

            Magyarországon a középkorban és a kora újkorban az általános gya­kor­lat­nak megfelelően halállal büntették a házasságtörést. A felszarvazott nemes férj ma­ga vehetett elégtételt, amennyiben tetten érte hitvesét.[7] Ha az ügy törvényszék elé ke­rült, és az asszony bűnösnek találtatott, rendesen pallos általi ha­lál volt a bün­te­té­se.[8] Ezt csak abban az esetben kerülhette el, ha bebizonyosodott, hogy a férj a házasságtörés megtörténte után is, bár arról tudomása volt, együtt élt feleségével.[9]

            A református egyház[10] gyakorlata szerint a paráznákat mint „nyilvánvaló cé­géres bűnben élő heverő embereket” ki kell tiltani a gyülekezetből.[11] Az egyház ha­talma ennél nem is terjedt tovább. Ennél súlyosabb büntetést csak ritkán szabhat­tak ki a vétkesre.[12] Az egyházi bírói fórumokhoz folyamodók célja általában nem társuk megbüntetése volt, hanem a válás, az új házasság kötésének lehetősége. Súlyosabb ügyekben az egyház nem is vállalta az ítélkező szerepét, azokat to­váb­­bította a megfelelő világi hatósághoz.[13]

*

            Az alábbi per 1628-ban zajlott le Pápa mezőváros bírói széke előtt.[14] Tartalma mellett ez teszi különösen érdekessé, hiszen az úriszék határozatai közé a csak mintegy mellékletként[15] bemásolt peranyag a város rosszul dokumentált XVII. századi bíráskodási gyakorlatára vet halvány fényt. Eszerint a város tizenöt naponként összeülő bírósá­gát a bíró, valamint „az tizenkét tanáts és 12 esküt”[16] alkotta, akik akár halálos ítéletet is mérhet­tek a város polgáraira egy-egy per végén.[17] A tárgyalások végeztével a per egy­begyűjtött anyagát bemásolták a városi pro­tokollumba.[18]

Főszereplői a felperes, Hidwegh-i Barber (Borbély) Bálint, az alpere­sek, Bar­ber Bálintné Szent­ja­ka­bi Zsuzsanna és Borsati Lukács. A felekről keveset le­het tud­ni. A per anyagából bizonyosnak látszik, hogy egyi­kük sem volt tősgyöke­res pá­pai. Barber Bálintról (akit többször is hídvéginek mond a jegyzőkönyv) ki­derül, hogy nejével együtt Veszp­rémből költözött át Pápára,[19] s itt mesterként felvették a (borbély) céhbe.[20] Ugyanakkor szőlővel bírt a Balaton-felvidéki, akkor Zala me­gyé­­hez tartozó Pécse­lyen,[21] ahol feleségének, Szentjakabi Zsuzsannának ro­ko­nai éltek.[22] Ebből a faluból származott nemes[23] Borsati Lukács. A XVII. század elején mind Pé­cse­ly­en, mind Pápán sűrűn előfordulnak Borsatiak.[24] Feltételezhe­tő, hogy a csa­lád Pécselyről származott át Pápára. Elképzelhető, hogy Lukács Pá­pára kerülésé­ről esik szó, amikor Nagj, másként Barber János ezt vallja, „...ezek meg lévén, men­tünk haza Pápára. Borsati Lukáts oda is el jüt az aszo­niom után...”[25]

            Még bizonytalanabb adatok állnak rendelkezésünkre a házasságtörés idő­­rendjének fel­ál­lí­tásakor. Az alperesek kapcsolatának kezdete nagy valószí­nű­ség­gel az 1620-as évek elejére tehető.[26] Feltehetően ez idő tájt költözött Bar­ber Bálint és neje Pápára.[27] Ekkor Borsati Lukács 18–25 év körüli fia­talember volt,[28] és Szentjakabi Zsuzsanna sem lehetett sokkal idősebb, sőt az is elképzelhető, hogy fiatalabb volt szeretőjénél.[29] A férjről, Barber Bálintról viszont feltételezhető, hogy jóval korosabb volt az alpereseknél.[30]

            Többek vallomásából kitűnik, hogy Barber Bálint eredetileg jóban volt Bor­sa­ti Lukáccsal és az egész pécselyi Borsati famíliával.[31] Talán Zsuzsanna asszony is fér­jén keresztül ismerkedett meg későbbi szeretőjével. 1624–1625 körül a következő eset zavarta meg az akkor egy-két éve már tartó szerelmi kapcsolatot: Barber Bálint Pé­cselyen jártában észrevette, hogy a vele tartó Bor­sa­ti Lukács ujján viseli felesége tőle kapott jegygyűrűjét.[32] Ekkor a fenyegető vi­har még elült, de a férj gyanúja erő­sö­dött. Olyannyira, hogy 1626-ban már ő is va­lószínűnek tartotta fe­lesége vétkét.[33] Ettől az időtől fogva kezdte hitvesét rend­szeresen verni.[34] Végül teljes bizo­nyos­sá­got 1627 őszén szerzett Barber Bálint felesége házasságtöréséről, ami­kor is házában kap­ta szeretőjével.[35] Összeverekedtek, és a hatóságok mindket­tő­jüket elfogták.[36] A kap­csolatnak ekkor vége szakadt, Szentjakabi Zsu­zsan­­nát fog­­­­ságba vetették, s Borsati Lukács is csak óvadékkal szabadult.[37]

            Végezetül röviden szót kell ejteni azokról a településekről is, amelyek elő­for­dulnak a jegyzőlönyvben. A házasságtörés két fő helyszíne Pápa mezőváros és Pé­csely volt. Pápa, me­lyet a jegyzőkönyvben olykor csak civitasnak neveztek, Veszprém vár­me­gyé­ben ta­lálható. A per idején az Esterházyak birtoka, a környező te­­rület központja, végvár volt. A városhoz tartozott a per folyamán gyakran emlege­tett úgynevezett „maior” is. A korabeli szóhasználatban ez a városfalakon kívül eső te­rületeket jelentette, ahol ebben az időben a polgárság kültelkei helyezkedtek el.[38]

            Az akkor Zala, ma Veszprém megyében, a Balaton-felvidéken lévő (Nagy) Pé­csely Veszprém, Pápa, és egyéb közelben lévő módosabb települések la­kóinak volt kedvelt szőlőbirtoka. A két tanú által is emlegetett, a falu kö­ze­lé­ben lévő Sáf­rány (Safran) nevű erdőről semmit nem lehet tudni.[39]

            A jegyzőkönyvben előfordul még: Lövőd, amely a mai Veszp­rém me­gye­i Városlőddel azonos; Szentjakab(fa), amely Pécselytől néhány kilóméterre nyu­gatra helyezkedik el; Hidvég, melyről nem lehet eldönteni, vajon melyik ilyen nevű települést is jelölhet.[40]

*

            A körülmények tisztázása után lássuk immár magát a pert.[41]

            Az alábbi büntető pert, „crimina causát”, mint azt a jegy­ző­könyv maga mond­­­ja, bizonyos elemei — a per szerkezete,[42] s még inkább az, hogy mind a fel­­­pe­res, mind az alperes magánszemélyek — a ritka magánvádas bűnpe­rek közé so­rol­ják.[43]

Az első tárgyalás 1628. január 11-én zajlott le.[44] A felperes Barber Bálint ügyvédje, Begonits Ferenc vázolta a tényállást, azaz „hogj ez meg ne­vezet Su­­sanna és Borsati Lukáts is, az Isteni félelmet, az Szent házasságnak köteles vol­tát meg nem tekintvén, sőt hátra hagjván, egynéhány esztendőktől fogván Pe­cze­lien Szalavármegiében levő faluban, és Pápán az városban és maiorokban, ezen Vesz­prém vármegiében külömb külömb időkben, és ez el múlt 1627 esz­ten­­dőbenn is Sz. Mihálj nap [IX. 29.] tájban és Sz. Márton nap [XI. 11.] táj­bann is ez meg nevezet Pe­czelien és it Pápán testi kívánságoknak förtelmességével mots­kolván magokat, in­gens scelus adul­terÿ coniunctáltanak egy­mással, és így az Szent házasságnak kö­te­lességét meg szeg­ték. Ez I[45] aszoni hü­­­­­tit és esküvését fel törte s bontotta, az or­szág­nak arról meg írott törvéniétől nem rettegvén, mely go­nosz czele­kö­de­tek­ről az A[46] tör­­­­­­­­­vént vár. Szintén úgj az meg írt férfi ő sze­mé­lié­re mint az aszonjra, ki va­­lamelj keresztién ember ágiát megförtőztetni me­rész­let. És továb az meg írt Su­­san­nával házasságban élni nem akar, hanem, ut supra, tör­vént vár.” A perfelvételt (ettől kezdve nevezték a pert levata causá­nak) követően Papaj János, az alperesek ügyvédje part kért.[47] A felek meg­hall­ga­tása után a bírák úgy döntöttek, „hogj az par meg adatik az egik Inak, úgj mint az aszonnak. Az mi pedig Borsati Lukáts dolgát illetj, mint hogj (...) most pedig az dolognak az derekán ninczen ielen,[48] (...) mint hogj azért ez is per­so­naliter nem compareál, part sem kíván sem maga személliében, sem procatora ál­tal, hanem el ment az törvénj előt, bűnössé hagjván magát.”

A következő tárgyalásra az előző quindenáján, január 25-én került sor. Ekkor bontakozott ki az alaki kifogások körüli vita (exceptiók szakasza). A fel­pe­res ügyvédje Borsati Lukácsra „petit litteras proscrip­ti­o­na­les sub sigillo Civi­ta­tis authentico.” Az alperesek új ügyvédje, Örsi Péter véleménye szerint nincs ele­gendő bizonyítéka a felperesnek ahhoz, hogy pert indítson védencei ellen, hi­szen „in omnibus causis tria requiruntur, locus, tempus et persona”, s jelen esetben a három feltétel közül a tempus hiányzik. A bíróság érvelését nem fogadta el, viszont elrendelte, hogy a felperes a tizenöt nap múlva tartandó következő tárgyaláson bizonyítsa a vádat. A jelenlévő Borsati Lukács haladékot kért, hogy igazolhassa távolmaradását, amelyet nem kapott meg. Ekkor azzal próbálta kivágni magát szo­rult helyzetéből, hogy ő „nobilis persona volna, az A pedig az ő actiójában pa­rasztnak írattia (...) és ez mostani bíró uram székin nem is tartoznék meg felelni ez A­nak keresetire, mivelhogj ez Inak semmi nemű juris dictióia nem volna az városi rend közöt.” A bíróság döntése szerint azonban, mivel „nem élt az nemességnek sza­­­bat­ságával, hanem engedet az citatiónak, (...) immár regressus non datur, hanem respondeat directe.” S mivel Borsati Lukács nem volt hajlandó sem felelni az ellene felhozott vádakra, sem indokolni az előző tárgyalástól való távolma­ra­dá­sát, a ko­ráb­bi dön­tés maradt érvényben, amellyel a bíróság bűnösnek nyilvánította.

Ezzel tulajdonképpen lezárult az ügy egyik része (Barber Bálint contra Bor­sati Lukács). Az alperes nem tagadta vétkét — ez annyira nyilvánvaló lehetett —, hanem kiváltságos voltával kívánt takarózni. Amikor ez nem sikerült, s még az ügyvédje is lemondott a védelméről,[49] egyszerűen elszökött a felelősségre vonás elől, magára hagyva szeretőjét, Barber Bálintnét.

A tárgyalás február 8-án folytatódott, bár nem sok eredménnyel. Az alpe­res ügyvédjének tiltakozása ellenére — „az föl pörösnek mindenkor készen köl len­ni” — elhalasztották a tárgyalást, a felperes tanúit elbocsátották. Örsi Péter ugyan­akkor kérte a felperes két tanújának meg nem hallgatását is, mivel az egyik­nek — Nemet Jánosnénak — „Barber Bálint egj sarut és egj fedelet ígért volna”, a másik pedig — Tot Mihálj — nem „tisztességbelj személj, melliet ez előt való esztendőkben mind az gyüleközetből, s mind az város közzül ex­clu­dál­tak.”

Február 22-én ültek össze következő alkalommal a bírák, hogy meghallgassák a felperes tanúit. Ezzel kezdődött meg a tárgyalássorozat érdemi része, az allegatiók szakasza. Begonits Ferenc, Barber Bálint ügyvédje először is cáfolta a tanúkkal kapcsolatban az előző törvénynapon elhangzott vádakat. Válaszában Örsi Péter kitért Borsati Lukácsra is, mintegy igazolandó menekülését. A bíróság Be­gonits érveit elfogadta, az utóbbiét viszont nem, s eltiltotta Örsi Pétert a Bor­sa­ti Lukács érdekében történő ágálástól. Ezután következtek a tanúvallomások. Összesen húsz pápai és tizenöt vidéki tanú meghallgatására került sor.[50] A tanúk nagy többsége az asszony ellen vallott. Csak hárman állították kö­vet­kezetesen, hogy semmiről sincs tudomásuk,[51] és csupán egy vallomás szólt Szent­jakabi Zsu­zsanna mellett.[52] A pécselyi tanúk között szerepeltek Borsati Lukács közeli rokonai is, akik valamennyien az alperesek bűnösségét vallották.[53] Ezek után nem meglepő a bírák ítélete, miszerint „Az mely förtelmes és gonosz cse­le­kö­de­te­ikért az mi városi törvénjünk condemnálta, ut plectatur az aszonj ca­pi­te. Azért az A tertio se jurállion ad caput az aszonnak, és üttesse el az feiét, meg várván az szülésnek ideiét.”

Közben az úriszék március 9-én tárgyalta Borsati Lukács kezeseinek az ügyét. Az 1627 november végén elfogott Lukácsot ugyanis kétszáz forinton ki­vál­totta hat pápai lakos, köztük testvére, Borsati Pál. Lukács azonban eltávozott a városból, így a kezesek elvesztették a pénzüket.

A házasságtörés végérvényes bebizonyítása után, a március 23-án tartott tör­­­vényszéken a védelem egyetlen lehetősége az volt, ha perújítást (novum)[54] kér, és  be­­­bizonyítja, hogy a fel­pe­resnek tudomása volt a házasságtörésről, s még­­is, ezt tudva, vele továbbra is házasságban élt.[55] Az ér­ve­it hét pontba szedve ad­ta elő, főként a ko­rábban el­hang­zott tanúvallomásokra tá­masz­­kodva. Egy­szers­­­mind megvádolta a fel­perest, hogy hitvese fogságra vetése után is „há­zas­ság­képpen ve­le élt egj­né­hán­szor” (hatodik pont). A bírák e vád ki­vé­te­lével — „mert azt nem volna kivel meg bizonítani az Inak” — tanúkkal történő bi­zo­nyí­tást rendeltek el, míg „az A ez dologról jurállion az városnak szokása szerint ter­tio die sola sua in persona, hogj ő soha az Inak foksága után nem közösült vele.”

Március 23-án került sor az eskütételre, mely a jegyzőkönyv szerint a következőképp zajlott le: „Barber Bálint juxta deliberationem sedis ez maj napon meg esküttöt azon, hogj ő neki Susannával, ki ő neki felesége volt, semmi kö­zi nem volt, minek utánna meg fogták volna, és kezességen volt. Az jura­men­tum el vétellén volt jelen Pápaj fő bíró Biczo János, Bosniak Pál nótárius, Szÿar­to Miklós, Szabo Mihálj, város szolgáia, városj esküttek.”

Az utolsó tárgyalás április 4-én volt. Ekkor hallgatta meg a bíróság az al­pe­­res tanúit, összesen hat pápai személyt, akik közül hárman a borbély céh tag­jai vol­­tak.[56] Nyilvánvaló jóindulattal vallottak az asszonyról, de a házasságtörést el nem ta­gad­­­ták, s mint a végleges ítélet kimondja (befejezési szakasz), „Suska az ő ob­lá­ti­óia sze­rént sem­mi világossat nem bizonítot, hogj Bálint ő vele tudván lakot vol­na” így „Sus­ká­nak az ő előbbeni deliberatióia stál.” Az alperesen kívül elmarasz­tal­ták ügy­véd­jét is. „Hogj pedig Örsi Péter azt mondotta, hogj az sedes de­li­be­ra­ti­o­ia nem egiez és nem az szerént vagion az mint ő felelt, ez gjalázatos ron­gá­ló be­szé­dé­­iért az ti­zen­­két tanáts és 12 esküt ellen, húsz húsz forinton maradot Örsj Péter.”

A per záró aktusa az úriszék előtt zajlott, amelyhez Örsi Péter fel­leb­be­zett a maga ügyében (perorvos­la­ti szakasz) Ez július elsejei íté­le­té­vel hely­ben­hagyta a vá­ro­si­ak határozatát, s az ügyvédet a negy­ven forint megfizetésére kö­te­lezte. A büntetést azonban Örsi Péter még 15-én sem fizette meg. (Szentjakabi Zsu­zsanna fellebbezéséről nem tudunk.) Szintén az úriszék előtt tett eleget a vá­ro­si bíróság határozatának, és esküdött meg „tertio se ad caput in causam at­trac­tae”, azaz felesége bűnösségére Barber Bálint július 8-án.

*

A házasságtörés és a per történetének felvázolása után érdemes még egy szempontból megvizsgálni a jegyzőkönyvet. A tanúvallomásokból kiderül, mi­lyen is volt egy — jelen esetben tiltott — szerelem a XVII. században.[57]

Az egész talán egy, a menyasszony akarata ellenére ki­kény­szerített há­zas­ság­gal kez­dődött.[58] A férjével kevéssé boldog Zsuzska asszony örömmel menekült a há­zuk­nál gyakran megforduló, őt ostromló Borsati Lukácshoz.[59] Mivel tilosban jár­­tak, bújniuk kellett volna, titkolniuk érzéseiket, s ők ehelyett minden alkalmat ki­­­hasz­­nál­tak az együttlétre, így nem csoda, hogy hamarosan sok olyan ember volt, aki „mind it Pápán, s mind Péczelien az istállóban, s mind pedig az kertben, ha­son­­­­ló­kép­pen az sző­lőbenn is, és viszont az pajtábann is az aszonnak, Suskának he­­giet­te látta Lu­kátsot.”[60] Ezzel mit sem törődve ajándékokkal halmozták el egy­mást. „Suska keszke­niőt [s a később oly sok galibát okozó gyűrűt] adot Lukáts­nak, Lu­káts ismeg czipellőt adot”[61] az ő „Dutkájának”.[62] A szerelmes együtt­lé­tek­re ve­sze­­ke­dé­sek következtek. Az emberek, akiknek a természete — egy ilyen jegyzőkönyv mindennél jobban tanúsítja ezt — a történelem hosszú évszázadai, évezredei alatt semmit sem változott, ezekről éppúgy tudomást szereztek, mint a boldog ó­rák­­­ról. Mint kiderült a tárgyaláson, köztudomású volt, hogy „mi­kor Bor­sati Lu­káts eszé­ben vette volna, hogj máshoz is atta magát az aszonj, Lukáts meg leste Szabo Já­nost, (...) az miat mind ez ideiglen haragban vagion Lukáts Szabo Jánossal.”[63] Ha­ragban volt szeretőjével is, hiszen volt, aki hallotta, „hogj Lukáts az aszont lé­lek­­kurvának szittta [!]”[64] A házasságtörés minden időben bűnnek, erkölcstelen cse­le­ke­detnek számított, így nem csoda, hogy azok, akik tudtak kettejük viszonyáról, igye­keztek tenni ellene valamit. Meglesték, gyaláz­ták-csúfolták,[65] leleplezték,[66] vagy éppen megverték őket.[67] Viszonyuknak az egyre jobban gyanakodó férj vetett véget, aki házában kapván „ágyának megfertőzőit” beperelte őket.

*

Hogy mi lett a perben résztvevő személyek további sorsa, arról nincse­nek információink. Barber Bálint mint jó hírében igencsak megcsappant[68] bor­bély­mes­ter élhette le életének hátralévő részét. Borsati Lukács elszökött az ítélet elől. A XVII. századi Magyarországon minden lehetősége megvolt arra, hogy örökre eltűnjön bírái szeme elől. Szentjakabi Zsuzsanna számára lehetett egyedül végzetes ki­menetelű a per. S ha nem is úgy történt, mint maga mondta egykor urának — „ha ennek utánna valamit láts hozzám, minden törvén nékül, hóhart ne hozas, hanem te magad ved fe­ie­met”[69] —, bizonnyal halállal lakolt azért, „mert — mint vallotta — én szeretem Borsati Lukátsot, és mint az urammal, vele háltam sokszor.”[70]

 

Rövidítések jegyzéke

Bónis Gy. – Degré A. – Varga E. (1961), A magyar bírósági szervezet és perjog története, Budapest, (Levéltári Szakmai Továbbképzés, Felsőfok 13) [A felhasznált részt Varga Endre írta]

Thury E. (1910), Adatok a dunántúli reform. egyházkerület történetéhez I-II., Magyar protestáns egyháztörténeti adattár VIII-IX., 1-105, 43-112.

Thury E. (1998), A Dunántúli Református Egyházkerület története, Első kötet (I-II- korszak) 1523–1674., Pozsony.

Tripartitum — Werbőczy István Hármaskönyve, Kolosvári S. – Óvári K. – Márkus D., Budapest, 1897. (Magyar Törvénytár 1000–1895)

Varga E. [ed.] (1958), Úriszék — XVI–XVII. századi perszövegek, Budapest. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II, Forráskiadványok 5)

Veress D. Cs. (1992), A három Pécsely története, h. n.

 

 

 

A per jegyzőkönyvének szövege

 

A per jegyzőkönyvének átírásakor igyekeztem megtartani a szö­veg ere­de­­ti he­lyesírását. Ettől — az olvashatóság szempontjait figyelembe véve — csak a kö­vet­kezetlenül használt rövid és hosszú magánhangzók, az írásjelek, valamint a kis- és nagybetűk esetében tértem el, mindig a jelenleg érvényben lévő helyes­í­rá­­si sza­bá­­­lyok­hoz alkalmazkodva. Az előforduló rövidítéseket — a felperest és az alperest je­lölő A és I betűk kivételével — minden esetben feloldottam. A szö­veg­ben előforduló latin szavakat csak abban az esetben magyaráztam meg, ha spe­ciális jogi értelme miatt nehezen érthetőek. A magyarázó jegyzetek elkészí­té­sé­ben Varga Endre már idézett mun­kájára támasz­kod­tam.[71] (?)-lel jelöltem a bi­zony­talan olvasatú szavakat, ki­e­gé­szítéseimet [ ]-be tettem.

 [1628. március 9.]

[94^r] Sexta causa domini Magistratus contra egregios et providos Ste­pha­num Mogor et Michaelem Hattos praesidiarios Papenses, item Paulum Bor­sa­tÿ, Mi­cha­­ë­lem Beszpremÿ ⁷²aliter Babolczay,[72] Benedictum Szabo, Georgium Szabo aliter Bor­sos inhabitatorés Papenses, velutj Ij.

In persona domini A Begonits proponit, hogy az el múlt Szent Erzsébet aszonÿ nap [XI. 19.] táiban, 1627 esztendőben, midőn az nemes Borsaty Luká­czott és Hidvegy Barbely Bálintot némely czelekedetekért megh fogták volna, ezek az Ik az megh jrt Borsaty Lukáczott jnnét a’ várból kétt száz forint ke­zes­sé­gen ki vet­ték, és vitték szabad akarattiok szerént, illyen conditióval, hogy az do­mi­nus A törvéni székire eleő állattiák. Azért kívánnia az dominus A, hogy az Ik, cer­tificatusok lé­vén, de prae... (?) j... (?) termino personaliter állassák a’ tör­véni szé­kek eleiben. Ali­oquin kívánnia, hogy az fölliöl megh jrt kezességhnek sum­má­­ia, úgimint az 2 száz forint megh szedessék, kiről a’ dominus A törvént vár.

Ij dicunt, hogy ők állatnák a’ megh nevezet Borsaty Lukáczott, de mint hogy a’ várasy bíró megh fogatta, és el vitette a’ kezességhnek föl vétele után, azért köl­letet Borsaty Lukácznak el mennj. De mégis mind azon által tisztartó ura­­mat ké­r­iük, hogy ő kegyelme adgion terminust, és készek lesznek persona­li­ter Bor­saty Lu­­­káczott ő kegyelmének a terminusra eleő állatnj avagy a’ ke­zes­séghnek eleget tennj.

A protestando dicit, mivel hogy fateálliák a’ kezességeth, azért kívánnia az dominus A, hogy a’ megh írt kétt száz forint megh ítéltessék.

Deliberatum est: Mivelhogy mind a’ kezes levélből constálna az, hogy ed­­digh a’ törvéni napigh vitték ki kezességen Borsaty Lukáczott, a’ kit önmagok is nem negálnak, ergo prout quisque se obligat, ita absolvitur, nam volenti non fit in­ju­ria tartoznak a’ kezességet, úgimint a’ mjre magokat kötötték, megh fi­zet­ni.

*

[103^r] Anno 1628. 11 die Januarii

Causa providi Valentini Barber de Hidveg ut A. contra providum

Lucam Borsati, et mulierem Susannam Szent Jakabi consortem

eiusdem veluti in Causam attractos.

In persona A Franciscus Begonits cum nostris proponit, hogj ez meg ne­ve­zet Susanna és Borsati Lukáts is az Isteni félelmet, az Szent házasságnak köte­les vol­tát meg nem tekéntvén, sőt hátra hagyván, egjneháni esztendőktől fogván Pe­cze­lien Szalavármegiében levő faluban, et Pápán az Városban is maiorokban ezen Veszprém vármegiében külömb külömb időkben, és ez el múlt 1627 esz­ten­dőbenn is, Szent Mihálj nap [IX. 29.] tájban és Szent Márton [XI. 11.] nap táj­bann is ez meg ne­ve­zet Pe­cze­lien és it Pápán testi kí­vánságoknak för­tel­mességével mots­kol­ván ma­­go­kot, ingens scelus adulterÿ coniunctáltanak egj­mással, és ígj az Szent há­zas­ságnak kö­te­les­sé­gét meg szegték. Ez I aszonj hü­­­­­tit és esküvését föl törte s bon­tot­ta ⁷³az országnak ar­ról meg írott törvényétől nem rettegvén,[73] mely gonosz cse­le­ködetökről az A tör­­­­­­­­­vént vár. Szintén úgj az meg írt férfi ő személiére mint az aszonj­ra, ki va­lamelj ke­resz­­tién ember ágiát megförtőztetni merészlet. És to­váb az meg írt Susannával há­zas­ságban élni nem akar, hanem ut supra törvént vár.

In personis I Joannes Papaj petit par[74] iuxta decreta regni, mert in om­ni­bus causis solent paria dari.

A dicit paria dari non posse. Első ratióia ez, hogj ez fogás aris­tum­ban va­­gion, és ez A kezességén vagion, minden törvénibelj orvosságok és pör­beli vo­­nio­lások és halladékok az captivatisval meg rövidítetnek. Más. Az soha nem volt az böcsültes város szokni szokás, midőn az föl pörös se felelt volna, hogj hal­ladékot avagj part attanak volna az Inak. Azért ez okokból tartoznak az Ik meg felelnj. Az ki compareált[75] felellien, az ki penig nem com­pa­reál, kívánnia, fe­jén maradgion. Petit judicium.

Deliberatum est

Bíró uram és az sedes meg értvén az parsoknak feleletit, az I, mivel­hogj súlio[s]nak látatnék az dolog, iuxta decreta regni part kíván az dologban, az A pedig az ellen disputál, hogj meg nem adatatnék. Azért per discursum arra ment ő kegyelmek, hogj az par meg adatik az egik Inak, úgy mint az aszonnak. Az mi pe­dig Borsati Lukáts dolgát illetj, minthogj constálna az, hogj bíró uram előt pro­catort vallot, és szólításokot is íratot, melynek meg lenni in criminalibus nem köl­löt volna, most pedig az dolognak az derekán ninczen jelen; mint hogj az cri­mi­nalis causákban[76] procator vallással nem élhetnek, hanem personaliter kívánta­tik compareálnj; mint hogj azért ez is per­sonaliter nem compareál, part sem kí­ván sem maga személliében, sem pro­ca­to­ra által, hanem el ment az törvénj előt, bű­­­nössé hagjván magát. Ideo con­vin­citur in actione Actoris.

Anno 1628. 25 die Januarii

Levata Causa providi Valentini Barber de Hidvegh ut A, contra mulierem

Susannam alias consortem eius, et Lucam Borsati velutj I.

            In persona A Franciscus Begonits cum nostris praemissa solenni[77] cum pro­testatione dicit, mivelhogj ez egik in causam attractus, úgj mint Borsati Lu­káts, az elmúlt terminuskor contumatia ductus nem compareált, melliért pro­scri­báltatot, és az ulta semmi remediummal nem reformálta, in ea par­­­te petit litteras proscriptionales sub sigillo civitatis authentico.

[103^v] Az mi ez másik in causam attractat illetj, mivelhogj part vet volt, kí­­ván­nia, hogj ex receptis paribus felellien ad meritum compareálván per­so­na­liter.

In persona I, scilicet Susannae alterius in causam attractae, Petrus Örsi cum nostris primum et a...ia[78] petit actionem perlegj, quibus perlectis cum consueta protestatione petit causam simpliciter condescendj[79] debere. Ra­tióia ez, mert az mint elsőben írattia, hogj egjnéháni esztendőktől fogván Peczelien Szala vármegiében levő faluban, de azt nem specificállia, miczoda esztendőben, avagy miczoda idő táÿban, az az praetensum cseleködetj ez Inak let volna légi­en. Azért iuxta Begonits Tripartitum parte 2, titulo 26. In omnibus causis tria re­qui­run­tur, locus, tempus et persona. In ea parte petit, ut supra, con­descendj. Az hol pe­dig azt írattia az A, hogj az el múlt 1627 esztendőben Szent Mihálj [IX. 29.] és Szent Márton [XI. 11.] nap táÿban förtelmességül meg motskolván magát, mi­velhogj illien nilván és vi­­lá­gos­san merészlj íratnj, holot az It az mivel most condemnállia in flagranti, az mit kívántatnék, ez I senki által nem ta­pasz­taltatott, hanem az A az ő erigált actióia szerént minden részejben elegedendő képpen bizonyítsa meg actióiát, és rakia feiére, mert ez I aszonj nem akar továb élnj.

            Procurator A de praemissis exceptionis[80] videlicet allegatis I solenniter pro­­­te­statur et dicit, az mi az exceptio dolgát illetj, annak nincz hele, mert az A tan­quam ma­gistratus, az IInak jure Divono,[81] in causis autem magistra­tu­um allegatis con­­­de­scen­sionis non admittitur. Mind azon által elegedendő kép­­pen specificáltatik az ac­ti­ó­ban az három requisitum. Más. Az az actióra is meg felelt az I, és con­de­scen­­­sio nem admittáltatik, hogj pediglen az I tagad­gja az factumot qualificati­ve sza­­ba­s­uan (?), úgj hogj ő in flagranti nem ka­pattatot, melliet országunk törvé­nie sze­rént ő­nekj doceálni is köllene, de hogj az Actornak az ő kereseti bírák urai­mék előt nil­váb­ban kitessék és ni­lat­­kozzék, az Inak az maga kívánságj szerént ter­mi­no per dominos judices prae­­figjendo kész doceálni, és,[82] ha ackor az törvénj mond­gja, az bizonságok val­lá­sa utánn is in suplementum kész jurálni. Petit judi­ti­um.

            I ulterius priora vult pro repetitis habere, addendo dicit, mivel hogj azt írat­tia az A, hogj az Inak ő volna magistrátussa, és nem admittáltatnék az con­de­scen­sio, azért de jure regni az A mostan nem magistratussa az Inak, hanem csak mint egy privata persona úgj láttatik, mivel hogj in lite vagjon az Ival. Az mi pe­dig az do­cu­mentum dolgát illeti, az I inhereal annak in termino prae­fi­gj­en­do bo­nae ta­men famae conditionis hominibus.

Deliberatum est

Mivelhogj az I az A ellen az feleletnek elein de condescensione dis­­pu­tál, hogj in ea parte, mely az peczeli dolgot illeti, mivel hogj az circa fes­tu­mot nem spe­cifikállia, le köllene szállani. Az másik részét pedig az A ac­ti­ó­iának kí­vánnja, hogj doceállia, és az documentum után törvént vár. Bíró uram erről ta­ná­czival dis­currálván ígj deliberált, hogj az I disputatióiának ninczen semmi he­le, mert ha az I aláb az actiót meg olvasta volna, föltalálta volna az meritumot, az hol azt ír­ia, hogj az elmúlt 1627 esztendőbenn is Szent Mihálj [IX. 29.] és Szent Márton nap [XI. 11.] táÿban az meg nevezet Peczelien és it Pápán testi kívánságoknak för­telmes­ségekkel motskolván magokot. Azért igen vilá­gos­san specificállia az cir­ca fes­­­tumot. Azért ez okból az Inak kívánsága szerént az causa nem con­de­scen­dál. Az mi pedig az másik dolgot illetj, hogj az I kí­ván­nja azt, hogj bonae fa­mae con­di­tionis hominibus doceállia, és annak után­na törvént vár, azért az [104^r] ⁷⁸A az Inak kívánsága szerént 15 die doceállja actióiát, s az után törvénie lészen mind az két félnek. Az egjk I pedig, úgy mint Borsati Lukáts az ő előbbi convictióiát le tevén cum onere, tartozik de fac­to ratióiát adni az depositiónak.[83]

I dicit, hogj az depositiónak suspiriumja[84] vagion, azért iuxta illud kívánn­ia, más terminusra halladgion annak ok adása.

A dicit non tenere, mert az város abusust be nem veszen, és oly karban ál, hogj az másik Itól semmi úttal el nem válhatik.

Deliberatum est

Mivel hogj az I, úgj mint Borsati Lukáts az depositiónak suspi­ri­um­iát kí­vánn­ta, az A pedig az ellen disputál, hogj nem kívánhattia mert az másik Ival úgj ösz­ve köttetet, hogj az feleletekben el nem válhatnak egjmástól, azért az I tar­to­zik de facto ratióiát adnj az depositiónak, alioquin stál prior de­liberatio.

Procurator praesentis I, scilicet Lucae Borsati solenniter protestatur de ista de­­­­liberatione, et in[85] appellatione liceat recidire facere et de omnibus age­re, dis­pu­ta­re, excipere coacte dicit, mivel hogj ez modernus I nobilis per­sona volna, az A pe­dig az ő actiójában parasztnak irattia, melyről az I pro­­testálván in futuris gond­gja is lé­szen reáia, holot az I nemes személj volna és ez mostanj bíró uram székin nem is tar­toz­nék meg felelni ez Anak ke­resetire, mivelhogj ez Inak semmi nemő juris dictióia nem volna az városj rend közöt, hanem ő neki vármegiéie, ispánnia bíra és com­pe­tens bírái volnának. Ha valakinek valami praetensióia vagjon ez mos­tani causa a­vagy más hasonló, kívánnja azt,[86] hogj annak kimenetele és exe­cu­ti­óia re­di­ge­ál­tat­ván, kész ot meg felelni mindeneknek aqui­si­tióiokra, petit, ut sup­ra, in suum forum re­jci.

A solenniter protestatur de ista deliberatione allegatis et dicit, hogj az I kí­­vánságának semmi hele nints. Ratióia ez, mert mi helen az I súlios voltát az ő igi­ének eszében vette, és sententiáiát deponálta cum solito onere, mindgjárást az pör­ben intromittálta magát, az bíráknak consentiált, és maga személliének ielen­lé­­tével meg bizonította az várossal egjértelmét. Ígj azért, quod placuit alias dis­pli­cere nequit, et alioquin iuxta Tripartitum parte 3 titu­lo 20, az városiak illien nil­ván való gonosságról, melliek az ő határokban tör­ténnek, nem czak törvént szol­gáltathatnak reáiok és ellenek, sőt még törvénj előt meg is foghatiák. Az ne­mes­ségnek szabatsága semmit ellene nem ál­ván, mert az nemesség ió szagos cse­­le­kö­dette­ke­kér, mihelt az nemes azon kívől lépik, maga törvént tészen feiére. Az mi az Inak töb feleletit szabat­sá­gá­ról, praerogatíváiáról illetj, arról most sem­mit nem instituálhat, hanem fe­lel­lien, alioquin törvént vár az A.

I ulterius dicit, mivelhogj az A néminemő locust citál az I ellen, az nem ide tendál, hanem olÿ személiek ellen, az kik publicus malefactorok és in fla­gran­­ti ha meg fogatatnak. Ez pedig az I, úgj mint nemes személj nem hasonló azok­­hoz az melyről az decretum dictál, aliud ittem [!] est, ut patet Tri­par­­titum parte 1 titulo 9. Ignobiles contra nobiles lites ingredj non possunt. Az mi pediglen az mostani distinctiót illetj, mivelhogj az előbbi terminuson az I nem com­pa­re­­álhatot, sem maga személliében, sem procatora által, némi­nemő evidens ra­ti­ók­­ból, pro meliori informatione licet ez Inak ez mostani ter­minuson cum onere de­serválnj jüvendőbeli magára való gondviseléseiért.

A protestatur de allegatis et de confessatis. Petit juditium.

Deliberatum est

[104^v] Mivelhogj ez I, úgj mint Borsati Lukáts az depositio mellet de no­bi­­li­tate disputál, és azt modgja, hogj ő nobilis persona volna, nem köteles az bíró bottja alá, s nem tartozik meg feleni, és locust is citál, hogj nobiles cum ig­no­bi­libus li­tem ingredj non possunt, azért az I elment arról, mert valamikor va­la­mi con­tri­bu­ti­ót reá vetettek, mindeneket praestált. Más. Az az fac­tum­nak né­mi­­nemő részéiért az várban az magistratushoz confugeált, és ot kezességen levén obli­gál­ta magát arra, hogj in termino megfelel az Anak. Harmadszor. Dato ha nemes sze­mélj legjen is, mind azáltal nem élt az nemes­ségnek szabatságával, hanem en­ge­det az citatiónak is, azért, ha az nemességnek szabatságával akart vol­na élni, it procator vallással nem köllöt volna élnj, sem az sententiának de­po­si­tióiával, ha­nem vice ispánniát, bíráiát köllöt vol­na requirálnj, és ígj ez okokon az városi bíró szé­kitől magát amone­ál­hat­ta volna. De hogj kezességen volt, az citatióval com­pa­­reált, procatort vallot, szó­lításokat íratot, az város közzé fizetet, most immár re­gressus non datur, hanem respondeat directe.

Procurator praesentis I solenniter protestatur de ista deliberatione, et non de­fendit ulterius.

Procurator A inherendo deliberatione dominorum judicum, et solen­ni­ter pro­testando dicit, mivelhogj ez az causa criminalis, és az I személie szerint it nints, procatora sem akaria továb defendálni, azért az A kí­vánn­ia, hogj az e­lőb­­bi sen­tentia fön állion, és az I in poena capitali con­vin­­­cáltassék, mert qui ta­cet, con­sen­tire videtur. Petit judicium.

Deliberatum est

Mivel hogj az Anak actióiára avagj meritumiára nem akar az I felelnj sem maga személliében, sem procatora által, hanem az procator azt írattia magá­tól, hogj az I non defendit ulterius, az A pedig törvént kíván, azért stál az első de­­liberatio. És interim tartozik az Úr ő Nagysága tisztartóiát ez dolog felől infor­mál­­nj, mivelhogj onnan tisztartó uramtól jüt ki kezességen.

 

Anno 1628. 8 die Februarii

Levata causa Susannae, consortis providj Valentini Barber ut A.

Contra Susannam consortem eiusdem veluti I.

In persona I Örsi dicit, inhereálván bírák uraimék törvéniének, mi­vel­hogj ez mostanj terminus úgj imponáltatot az Anak, hogj az ő actióiát, az ­melire of­fe­rál­­ta magát suffici­enter honestae famae condicionis hominibus megbizo­ní­ta­ná, kí­ván­nia azért az I, hogj az A állassa az bizonságokot. Az mi pedig az exhi­bi­ta le­ve­le­­ket avagy juramentalist illetj, melliet az A pera­gál­ta­tot Szala­vár­me­gié­ben né­mi­ne­­mő inconpetens bíró előt, az nem ide való, és ninczen semmi hele, mert az tör­vénj előt bizonítot más helyen, és más idegen bíró előt. Mivelhogj pe­dig nilván va­ló írásunk vagion az decre­tum­ban, hogj valaki pörit minemű helien és competens bí­­ró előt prosequállia, az pör ugjanazon helien determináltatik, s azon bíró előt. Ez ra­tiókból kí­vánn­ia az I, hogj az Anak producált juramentalis le­velej, melliek nem it, hanem másut evanaltattanak, in totum corruáltassanak. Az mi pedig az it való bi­­zonságjnak levelét illetj, kívánnia azokot calculáltatnj, úgj[87] hogj per ocu­latas lát­­­tanak[88] volna az Ihoz, az Anak actióia szerént. Egj bi­zon­ság ellen is excipiál, mert bizonios személiek előt nilván meg vallotta, úgj mint Ne­met Jánosné, hogj ő ne­ki Barber Bálint egj sarut és egj fedelet ígért vol­na, czak hogj [105^r] jurálna az I el­len, és doceálhattia, hogj adomániért jurálna. Az mi pedig az Tot Mihálj nevű em­bert illetj, meli bizonsága lenne az Anak, az sem tisztességbelj személÿ, melliet ez előt való esztendőkben mind az gyülekezet­ből, s mind ⁸³az város közzül ex­clu­dál­tak, melliet dato termino kész meg bi­zo­nítanj tam hummano [!] testimonio quam vero ex prothocolo Civitatis exstaret. Ezen kívöl si haberet. Petit judicium.[89]

Deliberatum est

Ez Inak mostani kívánságának illendő hele nem lehet, mert ez Inak causáia con­­iuncta Borsati Lukátsal, az melynek causáiat és ezmellet az mandátumra való ex­hi­­bi­ta vetest is differálta ő kegyelmek tisztartó uram megjöveteléig. Ezmellet az má­sik Anak is bizonságit, az kik compareáltak volt, bíró uram el bocsáttá. Azért, mint­hogj ezen dolog felől deliberált a’ sedes, hogj az causa most differáltatik, ez I nem kí­­vánn­hattia, hogj ez mostani causának bizonságit be vegiék. Az I ÿs pedig, mi­kor az Anak bi­zonságit bíró uram el hozatta, consentiált.

I solenniter protestatur de ista deliberatione et appellatione, mivelhogj orszá­­gunk törvénie azt dictállia, hogj az föl pörösnek mindenkoron készen köl lenni, és hogj ha peniglen succumbál az ő dolgában, és pörit elő nem akaria vetetni, az in causam attractus pedig urgeálván, iuxta illud, Ac­to­re non probante reus simpliciter ab­solvitur, ideo I petit se absolvi ab im­pe­ti­ti­o­ne A.

Deliberatum est

Idem est judicium, excepto illo, hogj az kezesek, az kik az I aszo­niért ke­ze­sek, jüienek elő az sedes után, s ő kegyelmeknek válasza lészen bíró uramtól.

 

Anno 1628. 22 die Februarii

Levata causa providi Valentini Barber de Hidvegh uti A.

Contra praelibatos Susannam alias consortem suam, et Lucam

Borsati velutj in Causam attractos

In persona A idem, qui supra Begonits cum nostris dicit, mivelhogj ez I­nak complesével, úgj mint Borsati Lukáczal coniuncta causáia volt, melÿ az A ál­­tal ellenek prosequáltatott, és mint hogj Borsati Lukáts az pörben való maga be bo­czátása, és az deliberatio után mandátumot hozot volt, kiben bírák uraimat in­com­petens iudexeknek declarálta az judex ordinarius előt, holot azért volenti non fit iniuria, et alioquin, quod semel placuit alias dis­plicere nequit. Harmadik is­még, hogj iuxta veterem usum civitatis és az de­liberatio szerént is az Inak, úgj mint Borsati Lukátsnak minden exitussát köl­löt várni az törvénnek, és in­de­bi­te in­­formálta az prothonótáriust. Annak okáért mind az maga oblatióia, s mind az de­liberatio szerént az A minden bizonításával kész és producállia in con­spec­tu do­minorum judicum. Az mi az testisek ellen való exceptióját illetj az Inak, sem­mi hele nincz. Ratióia ez, mert az bizonításnak qualitássáról mint és hogj kölliön len­nj informatus volt az A, és az szerént pergált, ha kiket rejciálnj akart az Inak pro­catora, ugjan ackor imfamiáiokról doceálnj köllöt volna in con­ti­nen­tj, de mint­hogj nem cseleködte, hanem az fölliűl meg írt procator czak dif­fa­mál­ta, azért kí­vánn­ia, hogj az procator nielvén maradgion.

[105^v] Procurator I, idem qui supra Örsj dicit et petit priores allegatio­nes ipsorum I in omnibus punctis et clausulis relinqui. Az mi az első dolgot illetj, az Inak úgj mint Borsati Lukátsnak az előbbi terminuson let feleletit az ő nemes sza­batsága felől, melÿben az A meg sértette volna, ugjan azon nemes sza­bat­sága fe­lől peniglen az I sufficienter disputálta és állatta coram judicibus, az melÿ kíván­ságának ugjan ackor semmi helt nem attanak, hanem az I ellen sententiát de­li­beráltanak, az I azért sükséges volta képpen confugeált azon com­petens fő bí­rá­iá­hoz, az melliet ez elmúlt terminuson per oculatam bírák urajmék elejben cum pro­testatione exhibeált. Kívánta azt, hogj az ő nagysága patens mandátu­miá­nak bí­rák urajmék minden részejben helt adnának. Most is kívánnia az sze­rént, hogj ő kegyelmek helt adnának obedienter. Az mi pedig az második Inak dol­gát illetj az mint az az első terminusonn is az I készen levén, noha iuxta regni con­sue­tu­di­nem az Anak mindenkoron készen köllöt volna lenni, de az A neg­­li­gál­ván sibi im­putet regressus non datur az bizo­ní­tás­ra, holot immár ter­mi­nus­sa volt volna. Az mi pediglen néminemő pro­­duc­tá­iát illetj az Anak, az nem ide va­ló, és az Ik el­len semmit nem nu­li­tál­hat, az mint ez előtt is meg íratta, s most is hasonló kép­pen. Mivel hogj az mint az productából kiteczik, olÿ in­com­pe­tens bí­ró előt bizo­ní­tot az tör­vénj előt, és más heljben, úgjmint Szala vár­me­gié­ben, in ea parte an­nak sints sem­mi hele, s annak utánna külömb külömb he­len, az mit bi­zonítot, ut supra petit an­nihilari, cassari, et pro indebita vexatione I petunt juditium.

A solenniter protestatur, mivel hogj ez causa criminalis és az in ca­u­sam at­­tractusoknak mindenkoron személj szerént köl állanj vagj felelnek vagyj de­clinatorium mandátumot[90] avagj novumot[91] hoznak az bírákra. Az egjk I pedig, úgj mint Borsati Lukáts ninczen jelen, és Örsj uram le íratván ma­gát valamig ked­vének teczet, mind addig felelt mellette, azért juxta leges regni, azmint fölliül is kiteczik az procator principálissa ielen léte kívől cri­mi­nálisban nem felelhet, ha­nem ha kárt akar magának tenni. Kívánnia azért, hogj az procator con­vin­cál­tas­sék mind ezért az cseleködetiért, s mind pedig az mint fölliül az felelet tartia, hogj az testiseket diffamálta, s nem doceálta az infamiát, s most is nem doceálná, jux­ta Tripartitum parte 2 titulo 36.[92] Petit judicium.

I inherendo prioribus dicit, az Anak kívánságának semmi hele ninczen, holot constálna az sedes előt, hogj az A az It az ő keresetivel ut prae­mis­sum est meg sententiásta, és immár decisa causa in ea parte az mint ő prae­tendálta, az I pe­­diglen az I holot constálna az sedes előt, hogj pro­cu­ra­tort constituált volna, és nil­ván ahoz képest az Inak procatora exhibeálta az no­vumot, mert ennek előtte va­­ló terminuson semmit in specie nem íratot, hanem verbalis propositióia után kí­­ván­ta az sedestől, hogj az ő nagysága pátens mandátumiának hel adatatnék az mint hogj most is kívánnia. Az A pedig az I ellen most semmit criminaliter nem e­rigál, azmeljhez képest dato az Inak procatora is azon accomodálta volna magát per non comparitionem[93] ipsius I petit ut supra.

[106^r] Az mi pediglen az Anak procatorának feleletit az mi illetj, hogj con­­vin­cál­tassék az Inak procatora in emenda linguae, annak sints semmi oly bi­zo­nios ra­tióia, mert constálna, hogj eléggé urgeálta az sedest, hogj az causa de­ter­­mi­nál­tatnék ez parsok közöt, holot ackoron differáltatot ez causa. Kívánnia, hogj az Anak abeli kívánsága invalidáltassék, de reliquo ut supra. Petit judicium.

A inheret prioribus, constál bírák uraim előt, hogj az mostani pro­ca­tor az harmadik terminuson ex parte I non defenditet írata. Most ismég it nints az Inak principálissa, még is írat és felelt képében, convincáltatván pe­nig az procatort kí­vánn­ia mind az fölliül meg íratot feleleteket is an­ni­hi­lál­tat­nj.

Deliberatum est

Mivel hogj az Inak procatora disputál az bizonságoknak be vétele felől, hogj be nem vehetnék, mert inconpetens bíró előt, és törvény előt let volna, az bi­zonságoknak be szedése, és disputál az mandátumnak Borsati Lukáts mellet való hozása felől, hogj az sedes mindenben obtemperálna annak, és végre hogj az bizonságok annihiláltatnának, az más fél pedig, úgj mint az A kívánnia az testiseket calculáltatnj, és az szerént törvént recipiálnj, és ismég az procator ellen disputál, hogj az utától fogván mikor non[94] de­fen­di­tet íratot, nem procurálhatna, azmelliért kívánnia is convincáltatnj. Azért bíró uram az sedessel egjetemben hoz­­­zá szólván ígj deliberált, hogj nilván ki teczenék az actákból az, hogj törvén szerént procedált az bizonságokban az A, és az sedes törvénie szerént ment az helre az actiónak meg bizonítására, az hol az factum patráltatot, és ígj hele va­gion s az törvénj be veszi. Az mi pedig az procatornak Borsati Lukáts mellet va­ló feleletit illetj, az mint hogj eczer non defenditet íratot az után nem kívánhattja, hogj mellette ágál­has­son Lukátsnak. Azért in ea parte az sedes az procatort con­vin­cálta in florenis 20. Az másik I mellet pedig az aszonj mellet szabadon felel­het. Felellien azért, si quid habet, mert az testiseket calculálliák.

Procurator I protestatur de ista deliberatione et appellat.

A dicit non tenere. Ratióia ez, mert non esset finalis, hanem az bi­zon­­sá­gok be vétele s vallása után lehet az appellatio.

I inheret prioribus.

Deliberatum est

Non transmittitur, quia non esset finalis deliberatio, ideo calculantur testes.

A producit testes. Az kik it ez helen történtenek, azokról it valóckal bi­zo­nít az A. Az kik pedig Szala vármegiében Peczelien történtenek, azokról fő szol­­gabíró és esküt által szedettetet bizonságoknak vallásával bizonít az város de­­liberatióia szerént, és azokot calculálván törvént vár.

Primus testis Georgjus Borsati. Coram sede juditiaria civitatis, juratus, ex­a­mi­­natus, fassus est, et dicit, hogj az maiorban megiek vala, mondá Tot Mi­hálj én­ne­kem, Giörgj uram iersze imide, valakik menének erre. És mikor el­mentem vol­na ve­le, látám tahát, Borsati Lukáts az hasán vagjon az aszon­nak, és láttam hogj viselt ko­pot kedmene vagion az aszonnak, de nem tu­dom, ha Barber Bá­lint­né valae avagj más.

[106^v] Secundus testis Michael Tot, juratus, examinatus, fassus est et di­cit, hogj szemejvel látta az aszonnak, Barber Bálintnénak az hasán Borsatj Luká­tsot, és Borsati Gjörgjnek is ő mutatta az kerten által, hogj Lukáts hasán volt az aszon­nak.

Tertius testis Gregorius Hagj juratus, examinatus, fassus est et dicit, hogj láttam azt, hogj mind Lukáts, s mind Barber Bálintné fénies nappal be mentek Be­res Istvánhoz.

Quartus testis Joannes Szabo aliter Horvat juratus, examinatus, fas­sus est et dicit se nihil scire.

Quinta testis Dorothea, consors Michaelis Tot jurata, examinata, fas­sa est et dicit, hogj szemejvel látta az czeleködeten az aszonnak hasán vagj hegiette Bor­sa­ti Lu­káczot. Meg azt mondotta nekik, hogj Suska és Lukáts bunta legien bor­iútok.

Sextus testis Benedictus Monar juratus, examinatus, fassus est ⁸⁶et dicit[95] se nihil scire praeter, hogj[96] látta azt, hogj gjakorta iárt Lukáts Barber Bá­lint­né­hoz.

Septima testis Elizabeta, consors Benedictj Monar jurata, examinata, fas­sa est et dicit, látta azt, hogj Barber Bálintné, Suska keszkeniőt adot Lukátsnak, Lu­káts ismeg czipellőt[97] adot Suskának.

Octavus testis Joannes Szabo juratus, examinatus, fassus est se nihil scire.

Nona testis Elizabeta, consors Joannis Szabo jurata, examinata, fassa est et dicit, látta azt, hogj az maga házánál az aszont Lukáts meg ölelte, is­meg az ma­­iorban ölében feküt az aszonnak, az aszonj az feiében n...t (?).

Decimus testis Chaterina, relicta vidua quondam Joannis Barber, ju­ra­ta, ex­aminata, fassa est et dicit, egjkor Peczelien voltában látta azt, hogj Bar­ber Bá­lint­né vizet iszik vala, és az Lukáts az orrában vete (?) az vizet, az aszoni az bor­ra pénszt ada, mondá Lukáts, ez az én édes Dutkám.

Undecima testis Barber Bálintné leánia, Katus jurata, examinata, fas­sa est se nihil scire, hanem hallotta, hogj Lukáts az aszont lélekkurvának szittta.[!]

Decimus secundus testis Joannes Nemet juratus, examinatus, fassus est, és egjebet nem tud mondanj, hanem hogj látta, hogj eleget iártak egjüt.

Decimus tertius testis Sz. Martoni Szabo Benedekné, Ilona jurata, ex­a­mi­­nata, fassa est se nihil scire.

Decima quarta testis Szabó Benedek szolgálóia, Margit jurata, ex­a­mi­na­ta, fassa est et dicit, hogj látta azt, hogj estve oda iüt Lukáts az aszoni­hoz, hogj ő szol­gáló volt, és maga is hítta oda Lukáczot az aszonj, est­ve ő k le feküt, ő nem tud­gja mit czináltak.

Decima quinta testis Chaterina, consors Joannis Nemet jurata, examina­ta, fas­sa est in hunc modum, hogj mind it Pápán, s mind Peczelien az istállóban, s mind pe­dig az kertben, hasonló képpen az szőlőbenn is, és viszont az pajtábann is az aszon­nak, Suskának hegiette látta Lukáczot, akár egj néhánszor le vonta vol­­na hegjből, és hogj itkin az maiorban feküt Lu­káts. Üngöt is, seliemmel varrottat vitem nekj.

[107^r] Decima sexta testis Elizabeta, consors Gregorÿ Nagj jurata, exa­mi­­­na­­­ta, fassa est et dicit, hogj látta azt, hogj Beres István házához iártak, de ő sem­­mit nem látot hozzáiok.

Decimus septimus testis Georgjus Naszados juratus, examinatus, fas­sus est et dicit, hogj egjkor Peczelien iárunk vala egjüt Lukáts és Barber Bá­lint, Bálint látta az feleségének adot iegj gjűreiét uÿábban Lukátsnak. Mon­dot Lukáts­nak, Lukáts, hol vetted az gjűrűt, mert az én gazdám aszonié volt ez. Erre mon­dot, én tréfában vettem föl az gjűrűt az asztalról. Meg adta neki az gjűrűt. Annak után­na az szálláson mondot Bálint az feleségének, hol va­gion az iegj gjűrű, melliet én teneked attam volt. Az felesége hímelvén há­mol­ván szitta az lölkével, elsőben azt mondotta, hogj Pápán vagion, má­sod­szor azt mondotta, az gjermek vesz­tette el, harmadszor azt mondá, hogj da­gasztok vala, az uÿamból úgj tém az asz­talra, az Lukáts onnan el­vé­vén, az uÿában tette, és nem mertem meg kérni. Mondá Bálint, bizoni meg köl kezem miat halnod. Az aszoni térdre esék előtte, mondá ved feiemet. Az kardot Bálint hüveliestől kezében tartván, én állék közben, s mondom, min[d]en gjermekek vattok. Az aszoni osztán sokat köniörgöt az urának, meg es­kü­döt, hogj ha ennekutánna valamit láts hozzám, minden törvén nékül hóhart ne hozas, ha­nem te magad ved feiemet.

Decimus octavus testis Beres Istvánné, Ágota jurata, examinata, fas­sa est et dicit, hogj ő semmit nem látot hozzáiok, hanem látta és tudgja azt, hogj Bar­ber Bálint és Lukáts egjüt ittak egjnehánszor. És egjkor az fe­le­sé­gét veri vala Bá­lint, kérdette az aszontól, miért háborgatok[98] mindenkor. Mon­dá az aszonj, óh é­des Ágota aszoni, vagion immár annak 5 esztendeie, mi­olta én tuttam, hogj rab va­giok.

Decimus nonus testis Benedictus Szent Martoni juratus, examinatus, fas­sus est et dicit, hogj egjkor húsvét nap táÿjban az piarczon iártunk vala, lát­tam azt, hogj Szabo János estve be ment Bálintnéhoz. Egész éÿel otben lé­vén, és mikor doboltak reggel, láttam, hogj az nadrágia hóna alat volt, czi­pel­­lőbben fut­ván el onnad, mondám neki, el onnan legénj az fogion el. Azt is láttam, hogj Bor­satj Lukáts, ura othon nem lévén, Suskához be ment. Én nem tudom, mikor ment el, s mikor nem. Ezt tudván mondottam az gazdámnak, egjkor fogiuk kör­niül az házat, és fogiuk meg, de az gazda azt mondá, ki tudja az latornak mi szán­déka, az kemenczét vagj az padlást föl ülj, s el­me­gien.

Vigesimus testis Benedictus Parits juratus, examinatus, fassus est et di­cit, hogj egjkor az Barber házban valék, s mondám az Suskának, mi az oka, hogj illien igen el aradtál. Mondá, sok időktől fogván utánnam iárt. Mon­dám ismég, mi­ért, gaz­dag­ságért e avagj szépségeiért szeretet. Erre mon­dá, önmagam sem tu­dom, de úgj ösz­ve kötelesztünk egjmással, hogj so­ha senkiért meg nem unom. És az után, mikor Bor­sati Lukáts eszében vet­te volna, hogj máshoz is atta magát az aszonj, Lukáts meg les­te Szabo Já­nost, az aszoni hogj kiboczáttá Szabó Jánost, Borsati Lukátsot be­bo­csát­tá. Azmiatt mind ez ideiglen haragban vagion Lu­káts Szabo Jánossal. Hallottam azt is Szabo Jánostól, hogj azt mondotta, hogj egj egész hétig háltam vele. Azt is lát­tam, hogj Borsati Lukáts estve be ment, és hajnalban ment ki on­nan. Azt is láttam, hogj az aszonj estve kiment az maiorban, és reggel iüt be az ura othon nem létében.

Vidéki tanúk avagi bizonságok követköznek

Anno 1628. 14 die Februarii, coram nobis Martino Vraczonits, Martino Fe­­­­ier­­uari et coram me Michaele Baiusz juratores assessores civitatis Jau­ri­en­sis, Jo­an­nes Nagj aliter Barber, nunc servitor Mattiae Barber Jaurini an­no­rum 26 juratus, ex­aminatus, fassus est et retullit in hunc modum, hogj mikor egjkor Peczelre alá me­­nénk szüretre, én Borsati Gergölj istállóiában az ök­rök alliát hániom vala kÿ, mondá énnekem Borsati Gergölj szolgáia, néz­het­se, János, mit mívelnek az pajtában. [107^v] Hát Borsati Lukáts Barber Bá­lint­né­val, Suskával úgj paráználkodik fön álva. A nagj vellát kapván, meg ri­vasz­tom őket. Első kurvák, mit czináltok? Az aszoni haza ment az szállásra, az ura mellé ült és úgj mosoliogdogált. Annak után­na ugjan ot Peczelien ment az aszonj Fülöph kováts házához, nem maradot az előb­beni szálláson. Oda is minden éÿel hozzá iárt Borsati Lukáts az aszonihoz. Az után mondá én­nekem Fü­löph kovátsné, lessétek meg az aszoniodat, mert bizoni dolog, hogj minden éÿel hoz­zá iár az Borsati Lukáts. Erre az szóra Szalai Jánossal, ugjan ot Peczelien lakozóval ket­ten meg lestük az hejban őket. Azonban az aszo­niom ki iüvén az füstös házból, mon­dá, bizoni valaki vagion az padláson. Mondá Fülöph kovátsné, ninczen szenki, azon­ban be mene az aszoniom, le ­feküvék. El­iü­ve elő álomban Borsati Lukáts, ki­iü­ve az aszoniom, meg ö­le­lé és meg czókolá Bor­sati Lukáts az aszoniomot. Eszében ve­­vén minket Szalaj Jánossal, mindgjárást el futamkodék. Továbbá mondot az aszoniom­nak, Szusannának Szalaj János, mivel hogj húga volt, jer el haza innen az szál­­lásomra, mert nem akarom, hogj it légj. Az aszonj elmene az báttiával. Szalaj Já­nos ivot az bíró házánál, Borsati Lukáts ment ismég Szalaj János házához. Én eszem­ben vevém, hogj ot vagion, az retest reávetém az aytóra. Szalaj Jánost haza hí­vat­tuk, ot tapasztalta az káposztás hordó mellet, az szab­lia lapiával keménien verte az legént. Ha engem be borzattak volna, el­vé­gez­tem volt magamban, hogj töb ke­nie­ret ne egiek. Ezek meg lévén men­tünk ha­za Pápára. Borsati Lukáts oda js el iüt az aszo­niom után, és mikor az uram othon nem volt, minden éÿel az aszoniommal hált. Én mondottam az aszo­niomnak, Istenért kérlek aszoniom, hagj békét efféle dol­ga­jd­nak, mert bi­zonj nem iól iárs. Mon­dot erre, hiában édes Janczim, mert én azt meg nem tűrhetem, abban köl az én fe­iem­­nek fogjnj. Végezetre Borsati Lu­ká­ts­nak egjkor az fejét be törték vala, jüve o­da az mi sebjben, én be kötém az fejét. Az aszoniom mon­dá neki, édes Lukáts uram, it hálÿ ez éÿel. Borsati Lu­káts mondá, bátor. Láttam sze­mejmmel, hogj az aszo­niom mellé feküt az ágjra éÿel gjertia világnál. El oltván az gjertiát, hallottam, hogj az ágj köl­letlenül iobban czikorgot. Az után harmad­nap­iá­ra az aszoniomnak gjer­­meke lőn.

Anno 1628. 2. die Februarii. Hidvegi Barber Bálint az minémő bi­zon­­sá­go­kot szedet it, Beszprimben hütös vásárbírák, és hütös nótárius előt, úgj mint Szőts Mihálj lovas renden való, Bottiani Tamás gjalog renden való vásárbírók és Vegh Gergölj hitös nótárius előt, az melliek ígj követköznek.

Giahi Barber István annorum 23 juratus, examinatus, fassus est et dicit, tud­gja azt, hogj Barber Bálint mikor othon nem volt, látta azt, hogj egj­­néhánszor egjüt ittak és ettek Barber Bálintnéval Borsati Lukáts, de ackor ő semmit nem lá­tot hozzáia. S azt is vallia, hogj monta az aszonj neki, hogj nem bűn, ha te is tar­tasz afféle egj tisztátalan aszoni állatot. Hallotta, hogj vele is hált Borsati Lukáts az aszonnial, de nem látta. Azt is vallia, hogj ő ÿs meg czókolta az aszont, és meg is vallotta, hogj az aszoni szereti Lukátsot.

Mitari János it való Vesprimi, ő Felsége szolgáia, annorum 24 juratus, examinatus, fassus est et dicit, hogj Peczelien Szalaj Jánosnál voltak szál­láson. Sza­­laj János őtet ki külte az szőlőhöz estve későn az Barber Bálint sző­leiéhez, és mikor az szőlőhöz érkezet volna, látta szemejvel, hogj egj hár­mas dió fa alat egjüt találta Borsati Lukátsot Barber Bálintnéval, és az ha­sá­ról ugratta el az le­gént az aszonnak. Annak utánna kérte az aszonj az legént, hogj senkinek ne mond­gja. Az utánn is szokszor látta, hogj egjüt niá­ias­kod­tak, és vele js egjné­hán­szor hívatta az legént vendégségben.

Anno 1628. ultima die Januarii. Mÿ Szarka Lukáts Szala ­vár­me­gié­nek egjk fő szolgabíráia, esküt Miklós Tamás, és Nagj Peczelieknek bíráia szet­tünk bi­­zon­ságokot Pápaj Barber Bálint instantiáiára, felesége, Sz. Jakabi Susanna ellen.

Szabo Benedek annorum 80 juratus, examinatus, fassus est et dicit, hogj mi­kor egjkor Pápáról haza jüttenek volna Peczelre, Borsati Lukáts és Barber Bá­lint­né is velek volt, Lövődön, Beszprém vármegiében történt hálások, Palfi Ger­gölj házánál. És éÿel Barber Bálintné addig húzta vonta melléie Borsati Lu­ká­czot, és egjüt latorkodtak anni közel, hogj akár el vonta volna róla. Ismeg az után va­ló időben Peczelien öszve veszvén Barber Bálint Bor­sati Lukátsal, Bálint [108^r] el futot előtte. És reggel jüve hozzám Nemet Já­nos­né, hogj ha láttam az gaz­dáiát, Barber Bálintot. Kérdém Nemet Jánosnétól, Is­tenre, lölköd van, láttál e va­lamit Borsati Lukátshoz és Barber Bálintnéhoz. Mondá, hogj el futot Barber Bá­lint, de szemejmmel láttam, hogj az éÿel egjüt háltak Lukátsal.

Georgius Szuniog annorum 25 juratus, examinatus, fassus est et di­cit, hogj mikor Borsati Gergelj szolgáia volt, az urának vendégj voltak, és azok­nak bort hordot az házból, Borsati Lukáts és az aszonj az tornátsban vesz­teg álván, mondá Borsati Lukáts, acza öczém az kannát. Neki adám, és Barber Bálintnéra kö­szöne. Mondá az aszonj, nem iszom én, három hónapia, hogj nem ittam. Mon­dá Borsati, az én kedvemért. Mondá az aszonj, nagjra kérs, és elvevé az kannát, egjet ivék. Az bort be vivém, s meg ki­for­du­lék, tahát az legénj az pajta felé me­gien, és az aszon is utánna. Én is után­nok az pajtában. Az szalmára föl akarván hág­ni, Lukáts le ugrék, az aszonj pe­dig haniat feküvén nappal. Mászor reám talá­la az aszonj, kéré, hogj sen­ki­nek ne mondgjam, 60 dézsa[99] bort ad.

Georgius Borsati annorum 40 juratus, examinatus, fassus est et dicit, hogj Nemet Jánosné azt beszélte, hogj az ágj Borsati Lukáts alat és az aszonj alat az ágj le­töröt. Secundo. Szalaj Jánosnétól azt hallotta az gazdám aszonj, hogj azt beszélte vol­na Barber Bálintné, hogj az nem híres kurva, az ki az urán kívül egjet tart, hanem az, ki hármat négjet. Tertio. Én is ot voltam Lövődön, és az el­ső bizonság az mit vallot, nekem is meg vallotta reggel. Quarto. Egj meg holt Sza­laj Jánostól azt hal­lottam, hogj az öczédnek ez éÿel az húgom mellet feiét ve­het­tem volna, ha ke­gyel­med emberségét nem néztem volna, de egj cziz­mában al­ku­dot meg velem.

Czokor Lőrints annorum 20 juratus, examinatus, fassus est et di­cit, hogj mikor Szalaj Jánost szolgálta volna, Barber Bálintné ot tartot szál­lást mint bát­tiá­nál. Az házban menvén Borsati Lukáczot az aszonnak az ha­sán kapta, és az rezest hertelen reá vetette az aÿtóra. Az Szalaj János, az gaz­dá­ia az Saari Andrásnál ivot, érte menvén hazahítta. Az házban az búzás kas mel­lől voná ki az gazda. Az gazdának egj czizmát ígére, nekem egj czizmát süveget.

Jósa Istvánné Katus aszonj annorum 35 jurata, examinata, fassa est et di­cit, hogj én Barber Bálintné házánál laktam Peczelien. Barber Bálintnak Pá­pán lev létében Borsati Lukáts éÿel oda iüvén, verrattáig Barber Bá­lint­né­val egjüt hált, és az ura othon nem lévén, minden nap oda iárt Lukáts az aszonj­hoz.

Tot Balásné Piroska aszoni annorum 45 jurata, examinati, fassa est et di­cit, látta, hogj egj Safran nevű erdőnél egjben beszélvén Borsati Lu­káts és az aszonj, Barber Bálintné. Lukáts elöl oda menvén, s az aszon is után­na ment.

Szentes Miháljné Katus aszonj annorum 16 jurata, examinata, fassa est et dicit, hogj it Peczelien lévő szőleiében egj puszta pincze vagion, tu­laj­don sze­me­jvel az hasán látta Borsati Lukáczot az aszonnak, Barber Bá­lint­né­nak.

Tosoki István annorum 25 juratus, examinatus, fassus est et dicit, hogj egj­kor éÿel leszte másodmagával Lukátsot Borsati Gergölj kertében, és az aszonj reá jüvén az pajtából, mondánk, mit keresz it. Az[o]n Borsati Lu­káts­hoz iüttem volt. Mondám neki, igaz iámbor aszonnak nem köllene éÿel iárnj. Mondá, hal­gas, tudom neked is mi köl istentelen. Előttem elhajtám ha­za onnan, Borsati Lu­ká­czot ugjan ot az pajtában hagjván egj jmegben, gat­tiában.

Nirő Mihál annorum 60 juratus, examinatus, fassus est et dicit, látta éÿel, hogj Borsati Lukáts és az aszonj az kováts mihelie mellet egjüt beszélgettek.

Borsati Mihálj annorum 35 juratus, examinatus, fassus est et dicit, hogj kér­dém avagj mondám Barber Bálintnétól, te hozzád az emberek szokat gjana­kosz­nak, hogj az öczémmel, Borsati Lukátsal egjüt latorkosztok, és szereted. Mon­dá azt, én bi­zonj szeretem, és nem sokáig is menied leszek. Mon­dék neki, ho­va tennéd az te iám­bor uradot. Mondá, azt is szeretem. Mon­dék nekj, egj hittel két urat nehéz szolgál­ni.[100] Mondá, hiszen az Isten el veszti nem sokáig az istentelen kurvafiát, mert én[101] [108^v] szeretem Borsati Lu­ká­czot, és mint az urammal vele háltam szokszor.

Czak Imre annorum 40 juratus, examinatus, fassus est et dicit sicut sex­tus testis, hogj látta, hogj az Safran nevű erdőben mentenek Borsati Lu­ká­tsal.

Vitalis Márton annorum 35 juratus, examinatus, fassus est et dicit, hogj ő hozzá szállot volt az aszonj, és estve időn az gjermeket ölében ve­vén, az én házamtól az maga házához ment, és Borsati Lukáts s én is oda men­tünk. Én mind az kettőt ot hattam. Láttam azt is, hogj beteggé tevén magát az házban me­ne fekünni, és az Barber Bálintné oda mene, törölgette és takargatta.

Deliberatum est

Mivel hogj az Anak be hozot bizonságoknak vallásiból és circum­stan­ti­áj­ból nilván ki teczenek az I aszonnak, Barber Bálintnénak, Susannának az Anak actióia szerént való förtelmessége Borsati Lukátsal, az melliekből méltán con­dem­náltathatnának halálra és fővételre, de azokot az circum­stan­ti­ákat ez mi vá­ro­sj törvéniünk hátra hatta, hanem czak azokra volt tekéntet, az kik szemmel lá­tot dolgot hoztak be és vallottanak, és czak azokat calculálta az mj városj törvé­niünk. Kiteczik azért az Anak tíz bizonságinak nilván és szem­mel látot vallásokból, hogj mind it Pápán, az maiorokban az Anak ac­ti­ó­iának continentiáia szerént, s mind Peczelien, Szalavármegiében, külömb külömb helekben förtelmeskedvén pa­ráználkodtanak volna, és egjüvé is re­kesz­tettenek volt. Az melÿ förtelmes és go­nosz czeleködetiekért az mi városj törvéniünk condemnálta, ut plectatur az aszonj capite. Azért az A tertio se jurállion ad caput az aszonnak, és üttesse el az fe­iét, meg várván az szülésnek ideiét.

I solenniter protestatur de ista deliberatione et appellat. Deliberatum est. Transmittitur.

Lecta correcta per me Paulum

Bosniak juratum notarium oppidi

Papensis manu propria.

 

[109^r] Anno 1628. 21 die Martii

Levata causa Susannae consortis providi alias Valentini Barber

de Hidvegh ut exponentis. Contra providum Valentinum Barber ut actorem.

Pro exponente idem, qui supra, Örsi penes novum dicit, mivelhogj az A az ő előbbenj actióiában az I ellen azt jratta, hogj külömb külömb időkben és he­len, mind it Pápán, s mind Szala vármegiében Peczelien pat­rál­ta volna az I azt az prae­tensum factumot. Világossan azért kiteczik az Anak feleletiből, melliet az I most is negál, hogj nilván lakot vele, tudván vétkét. Az ki pe­nig­len tudva lakik af­féle gonosz czeleködetű aszonj állattal, annak is minemő bün­tetése legien, bí­rák uraimék ítéletet tudnak róla tenni. Kí­vánnia azért az I ellen való[102] pronuntiált sententia meg könniebbülvén. Más. Az immár citra vel ultra vagion három avagj négj esztendeie, midőn egj néminemő gjűrűiét az I aszonnak meg ismerte volna az A Peczelien. Azt is hozzá vévén ehez képest az A verte és taglotta az It, úgj annira, hogj ugjan le térdepülvén, fegjvere ke­zé­ben lévén ugjan neki akart szol­gál­nj. Végre ez Aval meg lékeltették azt az sze­mélt, az kinél az gjűrű találtatot bi­zonios sze­mé­liek. Ebből is azért nilván ki teczik az Anak dato sed non con­ces­so ve­le való nil­ván lakása, tudván az Inak, az mint az A praetensióia tartia, cze­le­ködetit. Har­madszor. Mind it Pápán és mind Peczelien barátságát tartván azzal, az ki­vel con­dem­nállia az It. Ven­dég­let­te és ő szoktatta házához. Ebből is ki te­czik, ut supra, mert ha valami nem teczet az Anak, avagj valamit látot, avagj is­mert hozzáia, nem köl­löt volna első bűnét meg engednj, de mivel hogj, ut sup­ra, nem czeleködte, ha­nem nilván lakot vele, patienter tol­le­rál­ta, kívánnia ez ra­ti­ók­ból az I magát eli­be­rál­­tatnj. Negiedszer. Abból is nilván ki­te­czik az Anak fele­le­tj­ből, mivel hogj az It nem inflagranti fogatta meg, sőt még az tanúk sem val­lot­ta­nak úgj, az mint az Anak erigált actióia tartaná, hogj ez mos­­tanj fokságban lé­vén do (?) Szent Márton nap táyban és Szent Mihálj nap táyban leiendő czeleködetit állatnák, hanem mind az előbbenit dato sed non con­cesso egjneháni esztendőbeli czeleködetit ez Inak, ha mit vallanak is, melyből világossan ki teczik ez Anak ta­nú­jnak vallások­ból is, ez Anak tud­ván vele való lakása, ez Anak praetensióia sze­rént. Kí­vánn­ia azért, ut supra, ez fok­ságból eli­be­ráltatnj magát, és az Anak ér­dem­let sen­ten­tiát pro­nun­ci­ál­tat­nj ez méltó ra­ti­ók­ból. Ötödször. Ugjan it Pápán mi­kor ez At szidalmazták volna bi­zonios sze­mé­liek is őt, úgj mint Hathos István és fe­le­sége ez előt egjnehánj esztendővel kurva fe­leségű bestie esse fiának, azért az Anak kölletet vol­na maga tisztessége és felesége tisztessége mellet azon okot prosequálnj, mert az igaz házastárshoz az let volna illendő. De holot pacienter tol­lerálta anni számos idő alat, dato sed non concesso nilván maga czeleködetj ez A­­nak meg bizoníttiák vi­lá­gos­san vele való nilván lakását. Ha valami let volna is, ez méltó ratjókból petit I se ab­solvi. Hatodszor. Ez rabságbann is in vinculis lé­vén, az I házoknál it Pápán, mint­ha szintén semmi pöri és patvara nem let vol­na az Ival, holot búczút adot ez előt nekj, házasságképpen vele élt egyjné­hán­szor is, melliet ez Anak nem köllöt vol­­na czeleködnj ez Ival, holot íme akarta volna pro­se­quálnj az ő praetensa ca­u­sá­iát, ez ratióból is kívánnia ma­­gát eliberáltatnj. Hetedszer. Ebből is nilván ki te­czik ez Inak[103] sok egjnéhánj ez­béli maga elfele­dé­ken­sége és nilván való lakása ez Ival, holot ez Inak attia­fiaj, midőn ez At kérték vol­na, ez Anak panaszához képest, hogj ha va­la­mit ismerne avagj láltot volna hoz­záia ez Ihoz, ne laknék tudván vele, ha­nem ha külömben nem lehetne, tör­véni szerént is válnék el tőle, és ők is, az attia­fi­ak minden segétséggel lennének ez Anak. Azt sem czeleködvén az A ma­gá­nak tu­laj­donítsa vétkül, mert az első bű­nét nem köllöt volna el szen­ved­ni. De mindenekre ez A adván [c]ausat dato sed non con­cesso az ő prae­tensióia szerént nem köl­le­tet volna negligálni. Kívánnia azért az I, hogj ez bizonios ratiókból eli­be­rál­tassék, et in super mind ezeket kész az I in ter­mi­no meg bi­zo­ní­ta­nj. Petit judicium.

[109^v] Procurator A solenniter protestatur de allegatis et de confessatis I et di­­cit, mivelhogj az bizonságoknak vallási szerént önönmaga az I aperte fa­te­áll­ia az adul­teriomot, ezt felelvén hozzá, hogj ha az volna is ő, az kinek tar­ta­ná az A, de az A tudván lakot volna vele. Arra ígj replicál az A, hogj az mi­nemő hét ratiókot pro­po­nál az I, azok heltelenek. Először az hol az A egj bezonság vallására valami gjű­rű dolgárúl emléközik, dato az gjűrűt látván Borsati Lukáts uÿában az A, suspicált az gjűrű felől, hol vette légien az a’ legénj, mire az legéni azt vallotta, hogj találta, s mind pedig az I, hogy ő ÿs, hogj úgj is vesz­tet­te volna el, az melÿ, hogj ígj legien ki teczik azon bi­zon­ság vallásából. Az töb ratiók pedig sunt praemtus in efficaces, mert az A soha semmi bi­zo­niost nem látot, sem tudot. Az kihez képest kölletet vol­na ennek előtte jure pro­se­quál­nj az It. Az mikor az Inak paráznatársát házánál kap­ta az A az go­nosz cze­le­ködetnek tanquam flagrans crimenniének helén és szi­nién, el nem szenvette, hanem meg is iedzette. Annak utánna pedig hogj vele lakot vol­na az Ival az A, nem constál, bírák uraim előt. Restál, hogj az I bi­zonítsa meg, hogj az után közösködöt az Ival, alioquin kívánnia az fölliül meg írt feleletit pe­ni­tus in to­to annihiláltatnj, és az előbbeni deliberatiót he­lén hagjatatnj.

I ulterius inherendo prioribus, mivel hogj most, az novum után az A azt fe­­­­­le­li, hogj in flagranti crimine tapasztalván az It, meg is iedzete volna az parázna tár­sát az Inak, azért kívántatik az, mivel hogj in flagranti tapasztaltatnak meri írat­nj ac­kor­ban az időben, hogj az A az ő feleleti szerént bizonítsa meg azt suf­fi­ti­enter,  hogj in­flagranti tapasztaltatot volna az I az ő parázna ­társával, azmint í­rat­­t­ia. Az mi az utolsó punctumbeli ratiót illetj, hogj vele kö­zösködöt az Ival az A, melliet kíván az A, hogj az I megbizonítson, azt az egj punctumot czak ad so­li­us personam A sub­mit­tállia. Az mi az töb punc­tumbelj ratiókot illetj, azokot kész az I in termino doceálnj.

A inheret prioribus addendo, hogj most vagion az kérdés és az cau­sának de­rék merituma czak azon, hogj az Inak feleleti szerént az A tudván lakot volna az Ival. Azért, minthogj semmit nem bizonít, sem bizoníthat az I, hanem arra sub­­mittállia minden dolgát ad solius personam A, azért azon feleletit acceptálja az A, és ez pedig az egész ratiónak veleie s feie, hogj tudván lakot volna az A az Ival, és hogj miulta is in vinculis vagion.

I ulterius rejecit priora addendo dicit, hogj czak azt az egj punc­tu­mot sub­mittálta az Ara, hogj in vinculis levén, vele közösködöt volna, mert azt nem vol­na kivel meg bizonítani az Inak. Azért kölletet ad solius per­so­nam A sub­mit­tál­nj. Azmi pedig az töb ratiókot illetj, ut supra, kész az I in ter­mi­no meg bi­zo­ní­ta­ni, hogj tudván lakot vele.

A addit, hogj valami szitkozódások nem lehettek, és nem abrakolhattak go­nosz czeleködetit az Inak, mert sok iámbor böczülletes személieket szidalmaz­nak meg, azért efféle feleletinek is ez Inak ninczen semmi hele, hanem tel­hes­sé­ges­sen czak vagion az dolog az praetensum factumról és most az novum mellet az tudván vele való lakásról. Hogj pedig az A az It valamikor az fölliül meg írt idők­nek praetensumiának kívöl gonosz cze­le­kö­de­ti­nek szinién kapta vol­na, és azt el szenvedte volna az Inak, az nem constál, hanem mind ezeknek az fe­le­le­tek­nek veleie s feie, hanem az mi az fokság alat történt dologval submittál az Ara, az melliet, ut supra, acceptál az A. Petit juditium.

Deliberatum est

Mivel hogj az A ellen az I azt feleli, hogj ő vele tudván lakot volna mint nilván való paráznával tudva lakot volna, és azt is feleli, hogj dato ter­mi­no [110^r] meg bizoníttja azt, hogj ő vele tudván lakot, azért az juxta oblationem su­am in ter­mino producállia az testiseket, de azok tisztességbeli, iámbor sze­mé­liek le­gie­nek. Az mi az másik dolgot illetj, hogj maga személliére had­gja azt az Anak az I, hogj minek utánna meg fogattatot volna, in vinculis lé­vén élt volna vele, az melliet az A is acceptála, azért az A ez dologról ju­rál­l­ion az városnak szokása sze­rint tertio die sola sua in persona, hogj ő soha az Inak foksága után nem közö­sült vele. Annak utánna az többiről törvénie lé­szen, ha producállia az testiseket in termino.

 

Anno 1628. 23 die Martii

Barber Bálint juxta deliberationem sedis ez maj napon meg eskütöt azon, hogj őneki Susannával, ki ő neki felesége volt, soha[104] semmi közi nem volt, mi­nek utánna meg fogták volna, és kezességen volt. Az juramentum el vétellén volt je­len Pápai fő bíró Biczo János, Bosniak Pál nótárius, Szÿarto Miklós, Szabó Mi­hálj, város szolgáia, városj esküttek.

 

Anno 1628. 4 die Aprilis

Levata causa Susannae alias consortis providj Valentini Barber de Hidvegh

ut exponentis, contra eundem Valentinum Barber utj A.

In persona exponentis idem, qui supra, Örsj cum nostris cedit appel­la­­ti­o­ni in superiori termino per eundem I factum, et juxta deliberationem do­mi­­norum ju­­dicum producit testes, és kívánnia azt, hogj az előbbenj terminuson let feleleti ar­­ticulatim minden részejben és punctiójban helén maradgjanak és az bi­zon­sá­gok az deatrum szerént examináltassanak, és bírák uraimék Is­tennek meg is­mert igassága szerént mindenekben az I feleletihez ac­co­mo­dál­ván ma­gokot melÿ bi­zonságoknak az deatrum szerént az expone[n]s ar­ti­cu­la­tim törvént vár.

Procurator Actoris idem, qui supra, inheret deliberationj et cupit juxta de­­li­be­ra­ti­o­nem, ut expone[n]s probet juxta deliberationem dominorum ju­di­cum pe­tit judicium.

I producit testes

Primus testis Nicolaus Barber juratus, examinatus, fassus est et dicit, hal­­lottam azt, hogj egjmást szidalmazták, és az ura verte, taglotta az aszont, de én nem tudom, miért. Azt is hallottam Hathos Istvántól magától, hogj Bar­ber Bá­lint­nét igen szitta. És azt is vallia, hogj ha tutták volna ők Barber mes­ter­ül, hogj ollian életük volntanak volna, soha az czéhben nem szenvedték volna.

Secundus testis Andreas Barber juratus, examinatus, fassus est et di­cit, hal­lot­tam azt, hogj Hathos István kurva feleségű esse kurvafiának szitta. Azt is hal­lot­tam, hogj az aszoni, Bálintné Hathosnak visza mondotta, te vagj az mind ad­dig lestie hí­res kurvafi, míg reám nem bizonítod, hogj én hí­res kurva volnék. Azt is mon­dom, hogj mikor Barber Bálint Veszprémből ide Pápára jüve lakni, hogj oda iá­rtam, mint czéhes társamhoz. Az én feleségem látta, [110^v] hogj én Bálinthoz iá­rok, othon mon­dá, miért iársz uram oda, mert az minemő hír vagion az a­szonj fe­lől, bizoni gja­no­ság­ban ejtéd magadot. Ezért én ar­czol czapám az felesége­met. Az után egjkor Bar­ber Miklósnál iszunk vala, mon­dám Bálintnak, hogj immár oda sem me­rek menni, mert az feleségem azt mondgja, hogj szeretem az Suskát. Másnap Bá­lint oda hívata, reá kérdé Bá­lint, mondván, no András uram, most is azt mondode, az­mit teg­nap mon­­dál. Mon­dám miczodát. Hát az felesége sír. Mon­dám én, de én czak tréfában mon­tam. Mondom ismeg, mit bolondoskodtok. Mon­dá az aszonj, mi­ul­ta én Besz­prém­ben laktam, soha senki énfelőlem semmi go­noszt nem hallot, mert én nem tu­dom, ha szemed feiére vagj fekete. Mondá az ura, attiámfia, én reá ke­re­sem, bizonyít­sa meg, hogj az vagj. És ígj az után szép szó­ra in­dulván Barber Mik­lós is oda jü­ve, de én semmit nem tudok ennél egiebet mon­danj.

Tertius testis Stephanus Barber juratus, examinatus, fassus est, et dicit sic­ut primus testis, hogj ha tutták volna, hogj afféle életű volna Bálint felesége, az czéhben nem szenvedték volna, de ő azt nem tudgja, hogj tudván lakot volna ve­le.

Quarta testis Aga Mátjás uram szolgálóia, Anna jurata, examinata, fas­sa est, et dicit, hogj ez előtt másfél esztendővel találkoztam vala lakni men­ni Bar­ber Bálinthoz. Találkozék oda Cziszar Gjörgj leánia, kérdé az szol­gálóiát, hogj hol vagion. Mon­dá Suska, mit keresed az én szolgálómot, ugjanis meg keresi az ef­féle az ő tár­sát. Amaz mondá, mit tudts te, híres kurva, mi gondod vagjon én reám, hiszem mind az város tudgja, hogj te nilván való híres kurva vagj, ugjan véggel hordgják te ne­ked az gjóczot. Az ura ackor Lőrints Deáknál volt, és hogj az ura megjüve, mondá Sus­ka öszve té­vén két kezét, Uram, az egj Istenért kér­lek, hogj fogd meg avagy ke­resd reá il­lien nilván valóval ne rongioltas. Ha ma­gad versz, taglasz, hiszem lám, el szen­vedem tőled. Az ura mondot, ha iám­bor aszonj volnál, és ha talám az nem volnál, nem mondana annak, keresd reá, én nem keresem. Másnap az piarczon látta az aszont Suska. Mondá az urának, ám hol az aszonj, az, az. Az ura mondá, én bizonj nem vesződöm vele, keresd reá, ha köl. És láttam azt, hogj addig el verte az balta fo­kal, míg akarta, és én so­ha nem láttam veretteb aszont annál. És azt mondotta az aszonj, hogj ha Istenem vol­­tál volna is, eddig meg köllöt volna tégedet unnom. Mit kínosz engem az mi­at az legénj miat, hiszen te szoktattad ide. Mikor it vagion, szép szót ats ne­ki, és ha el megien, engem taglasz érette.

Quinta testis Fölső Miháljné, Örsébet aszonj jurata, examinata, fas­sa est et dicit, hogj ő nem tud, s nem látot semmit Suskához, sem Bálinthoz, de egjkor gjer­meke lőn Suskának, mondot az ura esse kurva leánia, ha czi­ná­lottad, el tar­czad. Ezt maga száiából hallottam Su Bálintnak. Ezen kívöl sem­mit nem tudok egjk­hez is ióval egjebet mondanj.

Sexta testis Barber Bálintné, Anna aszonj jurata, examinata, fassa est, et dicit se nihil scire.

[111^r] Deliberatum est

Mivel hogj az parsok, úgj mint Barber Bálint és Suska az elmúlt ter­mi­nus­kor öszve felelvén, Suska penes novum az ura ellen azt felelte, hogj azt do­ce­ál­lia Bálint ellen, hogj tutta Bálint azt, hogj Suska gonosz életű vol­na, és hogj tud­va la­kot volna vele, ez mellet azt is allegálta, hogj mi­utá­tól fogván ő, az aszonj, azaz Sus­ka in vinculis volt, az közbenn is élt volna vele, azért Suska az ő ob­látióia sze­rént producálta az testiseket, az mellieket rend szerént bíró uram be íratot, és azo­kot calculálván diligenter per voces hoz­zá szóllot az sedes, és azt ta­lál­ta rajta, hogj Sus­ka az ő oblátióia szerént semmit világossat nem bizonítot, hogj Bálint ő vele tud­ván lakot volna, hanem Suskának az ő előbbeni de­li­be­ra­ti­ó­ia stál.

Az mi pedig Bálintnak maga személliében való juramentumiát illetj, hogj míg in vinculis volt Suska, éltt volna vele, arról az mint az deliberatio con­ti­neállia, Bálint tertio die jurált, és absolválta magát, hogj ő neki annak után­na, hogj meg fogattatot semmi közi nem volt vele. Hogj pedig Baraniaj Gergölj ura­mot az sedes be nem veszi bizonságban, oka ez, mert bíró uram, az mint hogj Suskának pro­ca­to­ra is, az sedes recognitióiára hagjá, s az se­des­sel egjüt re­cog­no­s­cál­liák azt, hogj az törvénnek kezdetitől fogván mindenkor Baraniaj Gergölj uram Suskának fau­to­ra volt, sőt ugjan procatora is volt, azért az törvénj méltán be nem vette. Hogj pedig Örsi Péter azt mon­dotta, hogj az sedes deliberatióia nem egiez és nem az sze­rént vagion, az mint ő felelt, ez gjalázatos rongáló beszé­déiért az tizenkét tanáts és 12 esküt ellen húsz húsz forinton maradot Örsj Pé­ter.

Lecta per me Paulum

Bosniak notarium Civitatis

Manu propria

[111^v] Anno 1628. die prima Julÿ. Revisa est persona. Appellatio in sede illustissimi domini domini Comitis Palatini etc. hic in Arce Papensi. Stat deli­be­ra­tio oppi­da­no­rum, quoad convictionem autem procuratoris, ¹⁰⁵Petri Eörsy.[105] Emen­dáltatik in ea parte, hogy nem s...m (?) et sigillatim, hanem közönsé­ges­sen az bírák ellen maradott florenis 20 propter diffamationem judicum.[106] In su­per, hogj az in causam attractorum pars personaliter nem astált, úgimint Borsati Lu­káts, és defendálta Eörsy Péter, a’ causa criminalis lévén, azért is florenis 20 ma­ra­dott. Ami penigh Ergo a’ 40 forintot tartozik Eörsy Péter megh fizetni, in du­a­bus a’ domini magistratusnak, in tertia die partibus a várasnak.

Stephanus Hegy substitutus

Notarius manu propria

Anno 1628. die 8. July. In Arce Papensi, juxta deliberationem sedis do­mi­ni ma­gistratus Valentinus Tonsor alias Hidvegy deposuit juramentum ter­ti­o se ad ca­put in causam attractae coram judlio jurato assessore et castellano Ar­cis praedi­c­tae.

Amy peni

Coram me Stephano Haydan judlio comitatus Veszpimiensis manu propria

Et coram me Stephano Hegy jurato assessore comitatus Veszprimiensis

manu propria

Anno 1628. die 15 July. In sede domini magistratus. Eörsy Péter ellen va­­la a’ deliberatiónak mivel hogy nem satis faciált, ideo penes exmissionales lit­te­ras domino provisore tradunt ad executionem.

Coram me Stephano Hajdan judlio comitatus Veszprimiensis manu propria

Et coram me Stephano Hegÿ manu propria