1.

A SZENT ISTVÁN, SZENT LÁSZLÓ

ÉS KÁLMÁN KORABELI TÖRVÉNYEK ÉS ZSINATI

HATÁROZATOK FORRÁSAI

 

(FÜGGELÉK: A TÖRVÉNYEK SZÖVEGE)

 

 

 

 

IRTA

 

ZÁVODSZKY LEVENTE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BUDAPEST

KIADJA A SZENT-ISTVÁN-TÁRSULAT TUD. ÉS IROD. OSZTÁLYA

1904

 

 

 

 

2.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

STEPHANEUM, A SZENT-ISTVÁN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

Budapest, VIII., Szentkirályi-utcza 28/a.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3.

TARTALOM.

 

                                                                                                                    Oldal

A törvényhozás külföldön és hazánkban----------------------------------------------------------- 7

Szent István törvényei---------------------------------------------------------------------------- 13

Szent István első törvénykönyve----------------------------------------------------------------- 15

Szent István második törvénykönyve------------------------------------------------------------- 45

Szent László törvényei--------------------------------------------------------------------------- 57

Szent László első törvénykönyve----------------------------------------------------------------- 58

Szent László második törvénykönyve------------------------------------------------------------ 82

Szent László harmadik törvénykönyve----------------------------------------------------------- 82

Kálmán király törvényei-------------------------------------------------------------------------- 83

Az első esztergomi zsinat------------------------------------------------------------------------- 95

A második Kálmán korabeli zsinat-------------------------------------------------------------- 119

A dolgozatomban felhasznált müvek jegyzéke--------------------------------------------------- 126

 

Appendix.

 

De codicibus manuscriptis---------------------------------------------------------------------- 129

De institutione morum ad Emericum ducem----------------------------------------------------- 131

Sancti Stephani decretorum liber primus-------------------------------------------------------- 141

Sancti Stephani decretorum liber secundus------------------------------------------------------ 153

Sancti Ladislai decretorum liber primus--------------------------------------------------------- 157

Sancti Ladislai decretorum liber secundus------------------------------------------------------- 166

Sancti Ladislai decretorum liber tertius---------------------------------------------------------- 172

Colomanni regis decretorum liber primus-------------------------------------------------------- 181

Capitula Colomanni regis de iudeis-------------------------------------------------------------- 195

Synodus Strigoniensis prior--------------------------------------------------------------------- 197

Synodus altera sub Colomanno rege celebrata-------------------------------------------------- 207

Fragmenta constitutionum synodalium----------------------------------------------------------- 209

Név- és tárgymutató---------------------------------------------------------------------------- 211

Index personarum et rerum--------------------------------------------------------------------- 213

 

 

 

 

                                               _______________________

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4.

A rövidítések magyarázata.

 

 


A = annus.

Bor. = Boretius: Monumenta Germaniae          Historica Legum sectio II.

                Capitularia regum Francorum.

C. = caput

Can. = canon

Capit. = capitula

Capitul.= capitulare

Cod. Just. = Codex Justiniani

Col. = columna

Conc. = concilium

Corp. Jur. = Corpus iuris Hungarici

End. = Endlicher: Rerum Hungaricarum

            Monumenta Arpadiana


Ért. TT. = Értekezések a történet-tudo-           mányok köréből. Kiadja a magyar       tudományos Akadémia

Mansi = Mansi: Sacrorum concilio-

            rum… nova et amplissima collectio

M. G. L1. = Monumenta Germaniae His-        torica, Leges.

M. G. S. S. = Monumenta Germaniae Historica, Sriptores

P. = pagina

Syn. = synodus

T. = tomus

Tit. = titulus

Wass. = Wasserschleben: Die Bussord-          nun­gen der abendländischen Kirche.


 

 

 

 

5.

ELŐSZÓ.

 

 

A budapesti királyi magyar tudományegyetem bölcsészettudományi kara az 1901-1902-dik tanévben a következő pályatételt tűzte ki: ŤA Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai, a hasonló vagy azonos helyek pontos feltüntetésével és párhuzamba állításávalť. A bölcsészettudományi kar a birálat[1] alapján a beérkezett pályamunkát jutalomra méltónak itélte.

Dolgozatom megirásánál a pályatétel czéljához híven, fősúlyt a források pontos feltüntetésére és párhuzamba állítására helyeztem. E czélból a korábbi s egykorú egyházi és világi törvényeket átnéztem, kutatva a magyar törvényekkel való szószerinti, tárgyi és gondolatbeli azonosságukat vagy hasonlóságukat. Fejezetről-fejezetre haladva rövid magyarázat után, a melyet csak ott hagytam el, a hol valamely tárgy ismétlődik, párhuzamos oszlopokban állítottam össze az eredményt. Ez néhol a hasonlóság megállapításán túl nem megy, vagyis nem követeli szükségkép egyúttal a forrásbeli kapcsolatot is.

Hogy pedig az összehasonlítás helyes kritikai szöveg alapján történhessék, a megfelelő codexeket fölhasználva, magam állapítottam meg a törvények szövegét, a melyet függelékül a munkámhoz csatoltam. Szent István törvényeit Admontban másoltam le a

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6.

XII. századi admonti codexből, míg a Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok szövegét a XII. századi Pray, a XV. századi Túróczi és a XVI. századi Ilosvai codexekből állapítottam meg.

Végül pedig őszinte köszönetemet fejezem ki Békefi Remig dr. egyet. ny. r. tanár úrnak, a ki jóindulatával s tanácsával mindenkor támogatott.

 

Budapest, 1904. január hó 10-én.

 

Z. Závodszky Levente.


 

 

 

 

║7.

A TÖRVÉNYHOZÁS KÜLFÖLDÖN ÉS HAZÁNKBAN.

 

Már közel egy századot töltöttek őseink új hazájukban, a Duna-Tisza mellékén s még mindig régi életmódjukat követték. Nem volt erős kéz, mely a nemzet törekvéseinek irányt szabott volna s a törzsekre oszlott nemzetet egységes fő alatt, egységes czél felé vezette volna. Épen ebben a válságos helyzetben lépett a fejedelmi székbe Géza.

Géza fölismerte a külföldi kalandok káros hatását s a szomszéd államok megerősödéséből következő veszedelmet — hajlott tehát a békére. Mint jó politikus, látta, hogy nemzete nem maradhat a szomszéd népek örökös ellensége; de mindaddig nem remélhetett nyugalmat s a szomszéd népekkel békés érintkezést, míg valláskülönbség választja el a magyart szomszédaitól.

A X. században a kereszténység óriási haladást tesz Európa-szerte. Géza szomszédjai — a csehek, lengyelek — megtérnek, a bolgárok és Vladimir oroszjai ekkor fogadják el Konstantinápolyból a kereszténységet. Látta, mint verte le az imént megtért orosz az egykor hatalmasabb, de még mindig pogány kozárt; de nem kerülte ki figyelmét N. Ottó hatalma sem. Épen ezért 973-ban Quedlinburgba követeket küldött az öreg császárhoz, hogy békét eszközöljenek a két szomszéd állam között. Ez meg is történt; Géza megnyitotta az országot a térítőknek.

Míg egyrészt ily szerencsésen intézte külpolitikáját, a kereszténység elterjedésének módon nyujtván, addig másrészt mindent megtett saját hatalma érdekében. Tettei elbirálásánál a határozott tényeket nélkülözni vagyunk kénytelenek; de az eredmény sejteti, hogy mit tett ő. Erős kézzel vezette nemzetét; a törzsfők a határozott — mondhatni erőszakos — férfiúval szemben nem mertek föllépni. Igy szilárdította meg és emelte oly magasra a fejedelmi hatalmat, hogy fia azt királysággá alakíthatta át.

***

8.

István kettős czélt tűzött maga elé: a kereszténység megszilárdítását és a királyság megalapítását. Atyja megkezdett művét tovább folytatta, térítgetett, de nem feledte el, hogy csak úgy tarthatja fönn a kereszténységet, ha a megfelelő állami hatalommal rendelkezik. Nyugati hatás alatt vette át a kereszténységet; nyugatról szerzett neki atyja feleséget; nyugaton találta meg a keresztény királyság mintaképét.

A középkor uralkodóinak szemei előtt N. Károly hatalmas birodalma lebegett. Hosszú uralkodása alatt nemcsak diadalmas harczokat vívott, hanem országait törvényekkel is gazdagította. Egységes berendezéssel igazgatta országait s egységes törvénykönyv szabályozta népei életét. A frank capitularék jogforrásai lettek a német, bajor, olasz, sőt a magyar törvényeknek is.

István már kész törvényeket és alkotmányt talált a nyugaton. Csak át kellett venni, természetesen azzal a módosítással, a melyet a magyar viszonyok sajátszerűsége megkívánt. Szent István államszervező tehetségét tehát a külföldi törvények helyes alkalmazásában kell keresnünk.

Nyugati, egyenes frank hatást látunk törvényei megalkotásában is. A törvényhozó testület alkotórésze a Chlodovech-féle birodalomban a sereggyűlés (Heeresversammlung) volt,1 melyet rendesen márcziusban — Campus Martius, Märzfeld — majd később májusban — Campus Madius, Maifeld — tartottak. A sereggyűlésen kívül a püspökök zsinatai (die Synoden der Bischöfe) jelentékeny befolyást gyakoroltak a frank birodalmi gyűlés kifejlődésére. Ilyen frank nemzeti zsinatokat (Nationalkonzilien) rendszerint a király hívott össze. A legelső ilyen zsinat az 511-iki orleansi, melyet Chlodovech tartott kevéssel az ő halála előtt.2 Világiak csak a VII. századtól kezdve jelennek meg, de csak mint hallgatók, vagy mint tanácsadók szerepelhettek. Az elnöki széket is egyik érsek foglalta el; azonban a zsinati végzések a király megerősítésére szorultak. Ezeket a zsinatokat szivesen használják föl a királyok, hogy a világi nagyok belevonásával fontos ügyekről tanácskozzanak.

Az egyházi és világi előkelőségek ezen gyűléseit legelőször Neustrasiában találjuk a VI. század közepétől fogva s a nagy májusi sereggyűlést pótolták, jellegüket tekintve az országos zsinatok (Landeskonzilien) közé sorozták.

9.

A Karolingok alatt szokásba jött, hogy az ilyen gyűlést a Campus Madius-szal kapcsolják egybe. Azonban a májusi nagygyűlésen a királyi tanács már kész tervekkel állott elő, a melyeket egy szűkebbkörű, u. n. őszi gyűlésen a seniorok és bizalmas tanácsosok készítettek elő.1 Míg tehát az őszi gyűlés a tanács szerepét vitte s tagjai közé csak néhány bizalmas férfiút hívott meg a király, addig a tavaszi nagygyűlés már egészen más képet mutat.

A gyűlés generalis conventus, concilium, placitum, synodus, synodalis conventus, sprâhha és colloquium nevek alatt fordul elő.[2] A capitularék bevezetéseiből tudhatjuk meg legvilágosabban, hogy kik vettek részt ezen gyűléseken. N. Károly 779. márcziusában gyűlést tartott, összehíván a püspököket, az apátokat és előkelő férfiakat, a comeseket, a kikkel így határozott.[3] Ugyanezeket találjuk III. Károly capitularéiben[4] és Hinkmarnál is. A lelkes rheimsi érsek ŤDe ordine palatiiť czimű művének a 29. fejezetében az egyház és a királyi ház rendtartását irja le az ifjú Karlomann és a püspökök utasítására. Jámbor Lajos koráról mondja: ŤAbban az időben az volt a szokás, hogy évenként csak két gyűlést tartottak: az egyiket, a melyen évfordultakor az állam állapotát rendezték s ezt a berendezést a dolgoknak semminemű kinemetele — legföllebb csak az egész államra nehezedő végszükség — változtatta meg. És ezen a gyűlésen egyetemlegesen megjelentek mind az egyházi, mind a világi nagyok: a seniorok, hogy a tanácskozást intézzék; a kisebb birtokosok (minores) pedig, hogy azt elfogadják és hogy néha szintúgy tárgyalják és megerősítsék, de nem hatalmukból kifolyólag, hanem értelmüknél, vagy itéletüknél fogva.ť[5] A második volt az említett őszi gyűlés.[6]

Ha pedig a király valamely meghódított tartományban, a 10. szászok földjén tart


gyűlést, akkor a püspökökön és apátokon kívül az illető tartomány comeseit hívta meg.1

Ugyanezen elemeket találjuk a magyar törvényhozásban is. Szent István törvényeiben hol regale concilium, hol commune concilium, primatum conventus, senatus, regalis senatus a nevük: ŤSecundum decretum regalis conciliiť határozottan megtiltatik, hogy a szolga ura vagy asszonya ellen panaszt tegyen, vagy ellene tanuskodjék.2 ŤPost diffinitionem huius communis conciliiť az az ispán, a ki a más házára tör s a ház gazdájával harczol, vagy megöli, úgy bünhödjék, mint a ki kardot ránt.3 ŤNostrorum primatum conventuť elhatároztuk, hogy a ki megveri a követet, kit ura szökevény katonája, vagy szolgája fölkeresésére küldött, 10 tinót fizessen.4 Ha valaki haragra gyulladva vagy gyülölettől elragadtatva készakarva öl, tudja meg, hogy secundum nostri senatus decretum 110 pénzt fizet.5 A feleséggyilkos comes secundum decretum regalis senatus 50 tinót fizet6 neje szüleinek. Secundum decretum senatus erősen rettenti a méregkeverőket és a megrontókat, hogy senkit se foszszanak meg eszüktől, se meg ne öljenek.7

Ha ezeket az elnevezéseket megvizsgáljuk, két fő csoportra vezethetjük vissza: commune concilium és regalis senatus, mert a nostrorum primatum conventus Szent István korában nem ellenkezik a senatussal.

Ha e két csoportot a kor eseményeiből kiszakítva nézzük, ellenmondóknak találjuk, mert concilium ─ s hozzá commune concilium ─ nem is lehetne más, mint egyetemes gyűlés. Meg is tévesztette ez Fesslert s az ő átdolgozóját Kleint, a ki nagy államta­nácsot (grosser Staatsrath) és nemzetgyűlest (Nationalversammlung) különböztet meg.8 Hasonló úton halad Büdinger is, a ki királyi vagy birodalmi gyűlést (Königliche oder Reichsversammlung) és királyi tanácsot (Des Königs Senat) lát ezekben a nevekben.9 Azonban Huber Alfonz10 megczáfolta mindkét véleményt, kimutatván, hogy a

11.

regale concilium és a commune concilium között lényeges különbség nincsen s hogy tulajdonképen a regalis senatus és a primatum conventus is fedik egymást. Huber okoskodásának a conclusiója, hogy Szent István az ő törvényeit nem népgyűlésben a primates tanácsával, hanem ezeknek a királyi senatusban történt veleményadása után adta ki.1

A senatus összetételére nézve azonban Szent István törvényeiből határozni nem tudunk. Itt más kútfőket kell segítségül hívni. A legenda maior 9. fejezete szerint István az ő törvényét Ťcum episcopis et primatibusť hozta; majd az altaichi évkönyvek a commune conciliumot világítják meg. A mikor ugyanis a magyarok Pétert elűzték (1041.) s Abát ─ vagy mint az évkönyvek mondják ─ Obo urat emelték a trónra, zsinatot tartottak, a melyen Péter összes törvényeit megsemmisítették: ŤIgitur rex idem (Obo) habito sinodico concilio, cum communi episcoporum et principum consilio omnia decreta rescindi statuit, que Petrus iniuste secundum libitum suum disposuitť.2

Szent László első törvénykönyvében olvassuk, hogy 1092-ben Szabolcsban zsinatot tartott: presidente christianissimo Hungarorum rege Ladislao, cum universis regni sui pontificibus et abbatibus, necnon cunctis optimatibus, cum testimonio tocius cleri et populi. In qua sancta sinodo canonice et laudabiliter decreta hec inventa sunt.

Kálmán alatt is ugyanez az eset. Alberik följegyzése szerint: Ťregni principibus congregatis tocius senatus consultuť Szent István király törvényeinek a szövegét átvizsgálta stb.

Két elemet találunk tehát korai törvényhozásunkban: az egyházfőket ─ püspököket, kikhez a kolostorok apátjai járultak ─ azután a világi nagyokat ─ a comeseket — a kiválóbb méltóságok viselőit és a régi törzsfők utódait. Azonban az ő szereplésük még igen csekély; active csak a püspökök s az idegenből jött és itt birtokot nyert lovagok vihettek, mint kik a nyugati viszonyokat ismerték; míg az ispánok s a törzsfők birtokának az örökösei inkább passive járultak hozzá a törvények létrejöttéhez. Működésük a tanácsadásra

1

2.szorítkozott, mert a törvények megalkotását a király magának tartotta fönn s az ország hatalmasainak jelenléte csak biztosíték volt a törvények megtartására.

A két elem közül nagyobb befolyást az idegenek, illetve az egyháziak gyakoroltak. Ők voltak az őrei, ápolói Szent István ifjú alkotásainak; ők tartották fönn az állandó összeköttetést a külfölddel, ennek eszméit átvették, művelődésével lépést haladtak. Ezek képviselték az ifjú keresztény nemzetben a haladó, a nyugathoz simuló elemet  s épen ezért a legteljesebb mértékben kellett élvezniök a király kegyét.

Velük szemben a szabad magyarok a nemzeti conservativismus kifejezői. Újak előttük a nyugati eszmék, s még később is idegennek, németnek tartották; egyetemes voltát csak később ismerték föl. De elfogadták, követték — nem, mintha annak előnyeit ismerték volna — hanem uralkodójuk iránt való hódolatból. Hogy az új tan elvük, szilárd meggyőződésük legyen, arra hosszabb idő kellett. Rajtuk nyugodott az állam alapja s szilárdnak csak akkor mondhatták királyaink a kereszténységet és a királyságot, a mikor a magyar az új eszmék körében nevelkedve, ezeket átértette és hozzájuk ragaszkodott.


 

 

 

 

13.

SZENT ISTVÁN TÖRVÉNYEI.

 

A magyar törvényhozás legelső emléke Szent István nevéhez fűződik. Koronázása után összehívta országának egyházi és világi nagyjait s Ťtörvényhez illő megfontolással szabta meg nemzetének, mikép éljen tisztességes és zavartalan életetť.1

Szent István korában a legfőbb törvényhozó testület az egyház volt. A világi uralkodók az egyházi határozatokat vették át s az egyházilag kötelező törvényt szükség szerint újabb, erősebb sanctióval látták el.

Az egyházban ekkor a clunyi reform lépett előtérbe. A szigorú egyházi életet követelte mind a szerzetes, mind a világi papság körében, hogy az egyházi rend tekintélyét ismét a régi polczra emelje. A clunyi kolostor apátja, Odiló, egész Nyugat-Európa szellemi életét irányozta, fölemelvén tiltakozó szavát az ököljog ellen.

Istvánunk követtel kereste föl e szigorú askétát, kinek törekvéseihez ő is hozzájárult. Ez a szigorító irány meglátszik törvényein is.

Törvénykönyvünkben, mint Szent István első törvénye, az u. n. ŤDe morum institutione… liberť foglal helyet, a melyben fiának tanácsokat ad, Ťhogy azokkal ékesítsed föl mind a saját, mind alattvalóid életét, ha az Isten kegyelméből utánam uralkodolť. Szent István intelmeit azonban nem tekinthetjük valamely törvényhozás eredményének, tehát nem is foglalkoztam vele.2

Szent István tulajdonképeni törvényeit az u. n. ŤDecretorum liber secundusť őrizte meg, a mely 55 fejezetből áll. Azonban ezt a beosztást csak a Corpus Juris-kiadások követik a XVI. századi Ilosvai

 

 

 

 

 

 

14. codex nyomán, míg Szent István törvényeinek legrégibb őre, a XII. századbeli admonti codex két könyvre osztja föl. Ezt a fölosztást követem én is.1

Az első könyv 35 fejezetet foglal magában, a második pedig 21-et.

Szent István törvényeit két nagy csoportra oszthatjuk föl: egyháziakra és világiakra. Az egyháziak általános jellegüknél fogva sokkal inkább hasonlítanak nyugati mintáikhoz; gyakran szószerint való megegyezést találunk közöttük. Máskor azonban a nemzet feje a törvény megtartását biztosító egyházi sanctio erejét nem tartotta elegendőnek az imént megtért magyarral szemben; épen ezért világi büntetéssel is tiltá annak megszegését, vagy parancsolá annak megtartását. Ezt látjuk Szent István törvényeinél is.

Törvényeinek második nagy csoportja más sokkal eltérőbb. Maga is érzi, hogy ott különösen szem előtt kell tartania nemzete jellemét, mert Ťmelyik görög kormányozza görög szokások szerint a latinokat, vagy melyik latin igazgatja a görögöket latin törvényekkelť — mondja az ŤIntelmekť-ben.2 Épen azért azt mondja fiának, hogy az ő szokásait kövesse.

Kutatásom eredményeinél is meglátszik ez a különbség. Míg az egyháziak forrásait sikerült legnagyobb részben megtalálnom, addig a világiaknál csak coniecturával kellett megelégednem. A törvényczikkeket egymásután fogom tárgyalni, párhuzamosan közölvén először a magyar- s mellette a külföldi törvényt.


 

 

 

15.

SZENT ISTVÁN ELSŐ TÖRVÉNYKÖNYVE.

 

I. fejezet

 

 

Szent István gondoskodásának legfőbb tárgya volt az újonnan megalapított egyház. A ki gőgösségében az Isten házát megveti, vagy birtokait megtámadja, mint az Isten házának megtámadója és megsértője közösíttessék ki és érezze a király haragját, kinek jóakaratát megvetette és törvényeit megszegte. Ép úgy legyenek a király oltalma alatt, mint a saját örökségének a javai és még nagyobb gondosságot fordítson reájuk a király, mert a mennyivel Ťnagyságosabbť az Isten az embernél, annyival előbbrevaló a vallás ügye a halandók birtokainál.

Nyugatról vette át ezt a törvényt Szent István. A 847-iki mainzi zsinat határozatai között szóról-szóra megtaláljuk a forrását. Itt a canon czíme: ŤDe immunitate rerum ecclesiasticarumť; egyébként teljesen egyező a két törvény.

 

 

I. De statu rerum ecclesiasticarum.

Quisquis fastu superbie elatus domum dei ducit contemptibilem et possessiones deo consecratas atque ad honorem dei sub regia inmunitatis defensione constitutas inhoneste tractaverit, vel infringere presumpserit, quasi invasor et violator domus dei excommunicetur. Decet enim et ut  indignacionem ipsius domini regis senciat, cuius benevolencie contemptor et constitucionis prevaricator extitit. Nichilominus tamen rex sue concessionis immunitatem ab omnibus dicionis sue illesam conservari precipiat, assensum vero non prebeat improvide affirmantibus, non debere esse res dominicas, id est domino dominancium traditas. Ita sunt sub defensione regis, sicuti proprie sue hereditatis, magisque advertat, quia quanto deus excellencior est homine, tanto prestancior est divina causa mortalium possessione. Quocirca decipitur, quisquis plus in propriis quam in dominicis rebus gloriatur. Quarum divinarum rerum defensor et custos divinitate statutus diligenti cura non solum eas servare, sed eciam multiplicare debet, magisque illa, que diximus prestanciora, quam sua defendere oportet et


augmentare. Si quis igitur insanus inoportunitate improbitatis sue regem a recto proposito pervertere temptaverit, nullisque remediis mitigar posse visus fuerit, licet obsequiis aliquibus transitoriis sit necessarius, abscidendus ab eo proiciendusque est iuxta illud evangelicum: Si pes, manus vel oculus tuus scandalizat e, amputa vel erue eum et proice ’abs te.1

De imnunitate rerum ecclesiasticarum.

Quisquis fastu superbiae elatus domum Dei ducit contemptibilem et possessiones Deo consecratas, atque ad honorem Dei sub regiae immunitatis defensione constitutas inhoneste tractaverit, vel infringere praesumpserit, quasi invasor et violator domus Dei excommunicetur. Decet etiam, ut indignationem ipsius domini regis sentiat, cujus benevolentiae contemptor et constitutionis praevaricator extitit. Nihilo minus tamen rex suae concessionis immunitatem ab omnibus ditioni 16. sue subjectis illaesam conservari praecipiat, assensum vero non praebeat improvide affirmantibus, non debere esse res dominicas, id est Domino dominantium deditas, ita sub defensione regis, sicut propriae suae sunt hereditates: magisque advertat, quia quanto Deus excellentior est homine, tanto praestantior est divina caussa mortalium possessione. Quocirca decipitur, quisquis plus in propriis, quam in dominicis rebus gloriatur: quarum divinarum rerum defensor et custos divinitus statutus diligenti cura non solum eas servare, sed etiam multiplicare debet, magisque illa, quae diximus praestantiora, quam sua defendere illum oportet et augmentare. Si quis igitur insanus importunitate improbitatis regem a recto proposito avertere tentaverit, nullisque remediis mitigari posse visus fuerit, licet obsequiis aliquibus transitoriis sit necessarius, abjiciendus ab eo projiciendusque re est, juxta illud evangelicum: si pes, manus oculusve tuus scandalizat te, erue illa et projice abs te.

Conc. Mogunt. I. a. 847. c. VI. (Mansi T. XIV. col. 905. és Bor. T. II. p. 177.)

Megtalálható egyébként a 852-ki mainzi zsinatban is, mint 4. fejezet: ŤUt nullus audeat immunitates infringereť cz. alatt. (Bor. T. II. p. 186.)

 

II. fejezet.

 

Mindjárt rendelkezik az egyházi birtokok gondozásáról is. A második pontban határozottan kimondja: azt akarjuk, hogy a püspökök kezében legyen az egyházak fölött való hatalom. S hogy

 

 

 

 

 

17.

ezt elérjék, megparancsolja, hogy az ispánok az ő szolgálatukban a püspököknek engedelmeskedjenek az egyházak igazgatásában, az özvegyek és az árvák védelmezésében. A comesek és a birák pedig egyetértők legyenek az igazságszolgáltatásban, hogy az igaz törvény meg ne romoljon valakinek hazugsága, hamis tanúskodása, esküszegés, vagy vesztegetés miatt.

Ez a törvény is külföldi eredetű; a 847-ki mainzi zsinat 7. pontját teszi. Innen vette át Szent Isvánunk szóról-szóra. Némely író a 813-ki mainzi zsinatból való átvételt vitatja. Igaz, hogy itt fordul elő először ez a törvénypont, azonban mind a szöveg-hasonlítás, mind pedig az a tény, hogy az első pontot is a 847-ki zsinatból vette Szent István, nem enged kétséget, hogy ez a második törvényczikk is a 847-iki mainzi zsinatból való.

 


II. De potestate episcoporum super res ecclesiasticas eorumque conveniencia cum laicis.

 

 

Volumus, ut episcopi habeant potestatem res ecclesiasticas previdere, regere et gubernare, atque dispensare secundum canonicam auctoritatem. Volumus, ut et laici in eourm ministerio obediant episcopis ad regendas ecclesias, viduas et orphanos defensandos et ut obedientes sint ad eorum christianitatem servandam. Consencientesque sint comites et iudices presulibus suis ad iusticias faciendas iuxta precepta legis divine. Et nullatenus per aliquorum mendacium vel falsum testimonium, neque periurium aut per premium lex iusta in aliquo depravetur.1


De potestate episcoporum super res ecclesiasticas, eorumque convenientia cum laicis, deque abominandis perversis paemiis.

 

Ut episcopi potestatem habeant res ecclesiasticas praevidere, regere et gubernare atque dispensare, secundum canonum auctoritatem volumus: et ut laici in eorum ministerio obediant episcopis ad regendas ecclesias, viduas et orphanos defendendos, et ut obedientes sint eis ad eorum Christianitatem servandam consentientesque sint comites et iudices praesulibus suis ad justitias faciendas juxta praecepta divinae legis, et nullatenus per aliquorum mendacium, vel falsum testimonium, neque per perjurium, aut per praemium, lex justa in aliquo depravetur.

Conc. Mogunt. I. a. 847. c. VII. (Mansi T. XIV. col. 905. és Bor. T. II. p. 178.) és Conc. Mogunt. a. 813. c. 8. (Mansi T. XIV. col. 67.)


18.

Mind a két törvényczikknek forrását már korán megtalálták. Legelőször Péterffynél1 láttam, utána adja Stiltingus2 jezsuita. Sőt már korán párhuzamba is állították: Így Hartzheim József3 egy 1751-ben Nagy-Szombatban megjelent művében; ezt azonban nem tudtam megkapni. Az ő adatait fölhasználja s párhuzamosan közli Kollár Ádám4. Ezekből merítettek a későbbi földolgozók és kiadók is, mint Batthyányi Ignácz,5 Endlicher,6 Karácson Imre7 és Kollányi Ferencz.8

 

III. és IV. fejezet.

 

Az egyházi rend előjogai között fontos helyet foglalt el a privilegium fori, vagyis a külön egyházi törvényszék. Az egyház ezt a jogát féltékenyen őrizte s mindenkoron érvénytelennek mondta, ha világi itél egyházi fölött; sőt hogy még jobban biztosítsa magát, szigorú büntetéssel sujtotta azt a clericust, a ki ügyében világi biróhoz fordult.

Magyarországon is élvezte ezt a kiváltságot. Törvényileg szabályozták a tanúk kellékeit, szóról-szóra átvevén a törvényt I. Hadrián pápa rendeleteiből s kimondották, hogy világi nem tanuskodhatik egyházi ellen, a kit csak saját törvényszéke elé szabad állítani.

 

III. Quales debeant esse testes et accusatores clericorum.

Testes autem et accusatores clericorum sine aliqua sint infamia, uxores et filios habentes, et omnino Christum predicantes.9

 

Capit. LXXII.

Testes autem sine aliqua sint infamia, uxores et filios habentes et omnino Christum praedicantes.

Hadriani papae I. capit. a. 785. (Mansi T. XII. col. 914.)

 

 

 

19.

IIII. Item de eodem.

 

Testimonium laici adversus clericum nemo recipiat. Nemo enim clericum quemlibet in publico examinare presumat, nisi in ecclesia.1                                                                      

 

Capit. LXXIII

Testimonia laici adversus clericos nemo suscipiat.

 

Capit. LXXIV.                                                       

Nemo enim clericum quemlibet in publico

examinare praesumat nisi in ecclesia.

Hadriani papae I. capit. a. 785. (Mansi T. XII.

col. 914.)2                                                               

 

Ha azonban a magyar törvényt elolvassuk, megütközünk rajta, mert azt mondja, hogy a clericusok tanúi és vádlói becsületes, nős, családos emberek lehetnek és a kik teljesen Krisztus hitét vallják. Majd folytatólag: világi tanúskodását clericus ellen senki se fogadja el. Tehát e szerint csakis nős és családos egyháziak tanuskodhatnak egyháziak ellen. A látszat tényleg azt mutatja, azonban itt tévedéssel állunk szemben.

I. Hadrián pápa capitularéi közül a mi törvényünk a 72. fejezetnek, a mely a bizonyítási eljárást szabályozza, csak az utolsó mondatát vette át. A fejezet egyébként a világi tanúk kellékeit tárgyalja. Hadrián capitularéiban hiányzik ez a rész: et accusatores clericorum és épen ez okozza a zavart. A mi törvénykönyvünk helytelenül a három különböző fejezetet összevonta, összezavarván a világi — az első — és az egyházi — a két utolsó — tanúk kellékeit.

Hogy az első fejezet a világi tanúkra vonatkozik, világosan bizonyítják a capitularék is. A papok nem nősülhettek; erre szigorúan felügyeltek a püspökök.3 S a 888-ki mainzi zsinat határozatai közt olvassuk: egyházi férfiú nem vádaskodhatik előljárója ellen s ez nem is itélhető el, mert az írás mondja: ŤNon est discipulus super magistrumť. Ezután fölsorolja, hány — mivel egyházi nem lehet, tehát csak világi — tanú kell, hogy valami egyházi férfiút elitélhessenek. S a fejezet végén olvassuk: ŤTestes autem sine aliqua sint infamia, uxores et filios habentesť.4

A világiakra vonatkozik tehát Szent István első könyvének 3. fejezete is, mert a legelső papok Magyarországon szerezetesek 20. voltak, a kiknek szigorú rendszabályaik tiltották a nősülést s csak a 4. fejezet vonatkozik az egyháziakra.

 

VI. fejezet.

 

Szent István egyházi intézkedési mellett nem feledkezett meg világi czéljairól sem. A régi szervezet főtámasza volt a törzs s ennek közös birtoka. A királyi hatalomról táplált középkori fölfogás, mely szerint az egész ország a királyé és az egyház érdeke, melynek hivatása teljesítésére birtokra volt szüksége, egyaránt megkövetelték, hogy a föld közös birtoklása nemek és ágak szerint megszünjék s helyébe a családra szorított magánvagyon s e mellé a király és az egyház vagyona lépjen.1 Épen ezért, hogy a törzsek hatalmát megszüntesse s közöttük az összekötő kapcsot föloldja, alapjában - a közös birtoklásban - támadja meg, kimondván, hogy mindenki szabadon rendelkezhetik azzal, a mije van, hagyhatja feleségére, gyermekeire, szüleire vagy az egyházra s az ő rendelkezését halála után senki se merészelje megbontani.

Külföldön már előbb megvolt ez a jogállapot. Birtokával szabadon rendelkezhetett a tulajdonos. A külföldön is kiváló gondoskodás tárgya volt az egyház. Nemcsak birtokukat, hanem önmagukat is fölajánlhatták lelkük üdvéért2 s a haladottabb állapotokhoz képest tanúk előtt s még oklevéllel is megerősítették az adományt.

 

 

VI. De concessione regali propriarum rerum.

 

Decrevimus nostra regali potencia, ut  unusquisque habeat facultatem sua dividendi, tribuendi uxori, filiis filiabusque atque parentibus sive ecclesie, nec post eius obitum quis hoc destruere audeat.3

 

 Ut omnis homo liber potestatem habeat, ubicumque voluerit, res suas dare pro salute animae suae. Si quis res suas pro salute animae suae vel ad aliquem venerabilem locum vel propinquo suo vel cuilibet alteri tradere voluerit, et eo tempore intra ipsum comitatum fuerit, in quo res illae positae sunt, legitimam traditionem facere studeat.

Capit. legibus addenda a. 818., 819. c. 6. (Bor. T. I. p. 282.)4


VII. fejezet.

 

21.

De a mint az idegenek birtokát tiszteletben tartja a király, megkívánja, hogy az övét is kellő tiszteletben részesítsék. A király tulajdonát alkotják pedig földjei, katonái és szolgái. Hogy a külföldön is így kellett lenni, az egészen természetes; ott már sokkal fejlettebb volt a királyi hatalom, jogai sokkal szilárdabban állottak, semhogy annak megerősítését külön törvénynyel kellett volna szabályozni. Annyira szilárdnak tartották, hogy Jámbor Lajos reá hivatkozik az egyházi javak megerősítésénél: ŤAzt akarjuk, hogy az egyházi javakat úgy őrizzék meg, mint a mienketť.

 

 


VII. De retentu regalium rerum.

Volumus quidem, ut sicuti ceteris facultatem dedimus dominandi suarum rerum, ita eciam res, milites, servos et quicquid ad nostram regalem dignitatem pertinet, permanere immobile et a nemine quid inde rapiatur aut subtrahatur, nec quisquam in his predictis sibi favorem acquirere audeat.1

 

Volumus, ut omnes res ecclesiasticas eo modo contineantur, sicut res ad fiscum nostrum contineri solent.

Capitul. missorum. a. 829. c. 1. (Bor. T. II. p. 9.)

 

 

 

 

VIII. és IX. fejezet.

 

A vasárnapot, a melyen Ťaz élet adójať halottaiból föltámadott,2 az egész kereszténység megünnepelte. Azért nevezik ezt a napot az Úr napjának — mondja Rudolf, bourgesi érsek3 — hogy akkor a földi munkától és a világ csábításaitól tartózkodva, csak az Istennek szolgáljunk.

Az Úr napjának megülése Nagy Károlynak is szivén feküdt. Kimondja, hogy a férfiak mezei munkát ne végezzenek, ne míveljék a szőllőt, ne szántsanak, ne arassanak, ne kaszáljanak stb. A nők semmiféle szövőmunkával ne foglalkozzanak, ne varrjanak, ne himezzenek, gyapjút ne fonjanak, se ne mossanak, hogy így mindenképen megőrizzék az Úr napjának tiszteletét és nyugalmát.4

 

 

22.

Ha pedig valaki megszegi a törvényt, szigorúan megbüntetik; lehet pénzbüntetés és pedig, ha saali frank, 15; ha római, 71/2; ha szolga, akkor 3 solidust fizet; ez utóbbi pedig megválthatja magát a hátával, vagy pedig elveszik azt, a mivel dolgozott.1

Szent István is szigorúan tiltja a vasárnap megszegését. Az új hit híveinek - a papoknak, az ispánoknak vagy bármely más hű embernek - kötelességévé teszi, ha meglátják, hogy valaki ökörrel dolgozik vagy lóval, vegyék el tőle; ha szerszámmal dolgozik, veszítse el azokat; de ha akarja bőrével megválthatja.2

 

VIII. De observacione dominici diei.

 

Si quis igitur presbiter vel comes, sive aliqua alia persona fidelis die dominica invenerit quemlibet laborantem, sive cum bubus, tollatur sibi bos et civibus ad manducandum detur. Si autem cum equis, tollatur equus, quem dominus bove redimat, si velit, et idem bos manducetur, ut dictum est. Si quis aliis instrumentis, tollantur instrumenta et vestimenta, que, si velit, cum cute redimat.3

 

Ť… persuasum est populis de die dominico agi cum caballis aut bobus…non debereť

Conc. Vernense a. 755. c. 14. (Bor. T. I. p. 36.)

Majdnem szószerinti a rokonság ezekben:

ŤSi quis die dominico opera servilia fecerit, liber homo, si bovem iunxerit, et cum carro ambulaverit, dextrum bovem perdat.ť

Capitul. lib. V. c. 340. (Walter, Corpus iuris Germanici. T. II. p. 512.)

Hasonló tárgyú rendelkezést találunk II. Childebertnél is.

De die domonico similiter placuit observare, ut si quiscunque ingenuus excepto quod ad coquendum vel ad manducandum pertinet, alia opera in die dominico facere praesumpserit, si Salicus fuerit, solidos quindecim componat; si Romanus, septem et dimidium solidi. Servus vero aut tres solidos reddat, aut de dorsum suum componat.

Childeberti II. decretio a. 596. c. 14. (Bor. T. I. p. 17.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

23.

Még sokkal szigorúbb volt a büntetés az alemannoknál.

Vasárnap senki se merészeljen szolgai munkát végezni, mert a törvény tiltja és a szentírás bizonyítja. Ha valamely rabszolga ebben a bűnben találtatik, husánggal verjék meg, szabad embert pedig dorgálják meg harmadízig. Ha pedig a harmadik korholás után is ugyanabban a vétekben leledzik és szolgai munkát végez, örökségének harmadrészét veszítse el. Ha pedig az Úr napján ezután is szolgái munkát végez, rabszolga legyen és a ki nem akart az Istenért pihenni, örökre szolga maradjon.1

Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van Szent István és a külföld törvényei között; a büntetést nálunk természetben kellett lefizetni, mert a pénz, a melylyel a bűnös megválthatta volna magát vagy jószágát, kevés volt.

A vasárnap méltó megünnepléséhez azonban nem volt elegendő, hogy a szolgai munka szüneteljen, hanem a törvény megparancsolja, hogy kivétel nélkül mindenki menjen templomba.

Ezt látjuk Szent Istvánnál is. Megparancsolja és a törvényben ezért a falusi birókat teszi felelőssé, hogy mindenki a templomba menjen, kivéve azokat, a kik a tűzhelyet őrzik. Ha pedig valaki a birák hanyagsága folytán elmarad, azt megverik vagy lenyirják.

 

 

VIIII. Item aliud.

 

A sacerdotibus vero et comitibus commendetur omnibus villicis, ita ut illorum iussu omnes concurrant die dominica ad ecclesiam, maiores ac minores, viri ac mulieres, exceptis qui ignes custodiunt. Si quis vero non observacionis causa remanebit per illorum negligenciam, vapulent ac depilentur.2

 

Ut diebus festis vel dominicis omnes ad ecclesiam veniant.

Karoli Magni Capitul. Duplex legationis edictum a. 789. c. 25. (Bor. T. I. p. 64.)

Ut in dominicis diebus… omnes ad ecclesiam recurrant ad audiendum verbum Dei, et orationibus vel iustis operibus vacent.

Capit. de partibus Saxoniae. c. 18. (M. G. Ll. T. V. p. 41.)

 

 

24.

Tanta ergo huius diei debet esse observantia, ut praeter orationes et Missarum sollemnia, et ea, quae ad vescendum pertinent, nihil aliud fiat.

Capit. Rudolfi archiepiscopi Bituricensis. c. XXVI. (Mansi T. XIV. col. 955.)

 

Látjuk tehát, hogy részint szóbeli, részint gondolatbeli egyezés fűzi a magyar törvényeket a külföldiekhez. Azonban egy eltérő és mindenesetre érdekes, jellemző vonást is találunk e két törvény között. Külföldön már szilárd a kereszténység, Magyarországon pedig még csak az imént ültették át idegen talajból. A hit igaz meggyőződése még nem hatotta át a honfoglalók ivadékait, épen azért világi sanctió is növelte a törvény erejét.

 

X. és XI. fejezet.

 

A keresztény életben fontos szerepet játszott a bőjt. Megkivánta híveitől, hogy az ú. n. kántorbőjtben három nap — szerdán, pénteken és szombaton — ne egyenek húst, szintúgy az egész évben pénteken; kivételt ez alól csak a gyermekek és betegek nyernek. A ki pedig megszegi, azt büntetéssel sujtották, a mi rendesen egyházi volt.

Szent István is előírja törvényeiben. De valamint a vasárnap megünneplésénél, úgy itt sem látott elég biztosítékot a törvény megtartására, azért az egyházi büntetést világival erősíti.

Ha azonban az ő törvényét kortársának, Chrobri Boleszlónak határozataival összehasonlítjuk, enyhének találjuk. Mert míg Szent István a bőjt megszegőit egy hétre lezáratta és bőjtöltette, addig Chrobri Boleszló törvényei szerint, a ki a nagybőjtben húst evett, annak a fogát kitörték.1

 

 

X. De observacione IIII-or temporum.

Si quis quatuor temporum ieiunia cunctis cognita, carnem manducans violaverit, per spacium unius ebdomade inclusus ieiunet.2

Solvisti jejunium quatuor temporum et non custodisti eum cum ceteris christianis? XL dies penit.

Corrector Burchardi. c. LXVIII. (Wass. p. 646.)

 

 

 

 

 

25.

Ha azonban Szent Istvánnak a pénteki bőjtre vonatkozó törvényét az egykorú külföldiekkel összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy ebben az egyetemes egyházat megelőzte. A keleti egyházban és néhol nyugaton is — mint a bajoroknál — megtartották mind a szerdai, mind a pénteki bőjtöt, azonban egyetemlegesen kötelezővé csak az 1050-iki coyacai zsinat tette.1

Ez a pont határozottan mutatja a bajor törvények elvitázhatatlan hatását a magyar törvényekre.

 

XI. De observacione VI. ferie.

 

Si quis in sexta feria ab omni christianitate observata carnem manducaverit, per unam ebdomadam luce inclusus ieiunet.2

 

Ut ieiunia per feriam… VI-am in usum adsumant.

Acta synodi Ratisbonensis c. 9. (M. G. Ll. T. III. p. 456.)

Egyébként csak az egyháziakat kötelezte a pénteki bőjt.

Item placuit sancto concilio, quarta et sexta feria a carne et vino cuncto clero abstinendum.

Statuta Rhispacensia, Frisingensia, Salisburgensia a. 799, 800. c. 5. (Bor. T. I. p. 227.)3

 

XII. fejezet.

 

A keresztény embernek egyik főczélja a boldog halál; azért a szentek halála ünnep az egyházban. Arra kell törekednie minden kereszténynek, hogy jól előkészüljön a jövő életre; bűneit meggyónja, megáldozzék és így induljon az utolsó útra. Szent István is érezte ennek fontos voltát; de ismerte az ő magyarjait s épen ezért szigorúan kényszerítette őket, hogy haláluk előtt meggyónjanak. Mert ha megrögzött szívvel nem akarnák megvallani bűneiket, akkor feküdjenek úgy, mint a hitetlenek. Ha pedig szülei vagy rokonai hanyagságból nem hívtak papot, vezekeljenek.

Külföldön is hasonló intézkedést látunk. A czél mindig az, hogy a hívek haláluk előtt meggyónjanak.

 

 

 

 

 

 

 

 

26.

XII. De his, qui sine confessione moriuntur.

 

Si quis tam predurato corde est, quod absit ab omni christiano, ut nolit confiteri sua facinora secundum suasum presbiteri, hic sine omni divino officio et elemosinis iaceat, quemadmodum infidelis. Si autem parentes et proximi neglexerint vocare presbiteros et ita subiacet absque confessione morti, ditetur oracionibus ac consoletur elemosinis, sed parentes lavent negligenciam ieiuniis secundum arbitrium presbiterorum. Qui vero subitanea periclitantur morte, cum omni ecclesiastico sepeliantur honore, nam divina iudicia occulta nobis sunt et incognita.1

Ut de incestis et criminosis magnam curam habeant sacerdotes, ne in suis pereant sceleribus, et animae eorum a districto iudice Christo eis requirantur. Similiter de infirmis it poenitentibus, ut morientes sine sacrati olei unctione et reconciliatione et viatico non deficiant.

Karoli M. capitul. primum. a. 769. vel paulo post c. 10. (Bor. T. I. p. 45.)

Ut presbyter semper eucharistiam habeat paratam, ut, quando quis infirmaverit, aut parvulus infirmus fuerit, statim eum communicet, ne sine communione moriatur.

Capit. ecclesiastica. a. 810-813? c. 16. (Bor. T. I. p. 179.)

Ut sacerdotes Domini… ad exteriora peragende non mittantur, quid proinde et opus divinum negeglitur et infantes sine baptismi gratia et homines sine confessione mori solent.

Episcoporum ad Hludowicum imperatorem relatio circa 820. c. 4. (Bor. T. I. p. 367.)2


 

Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a törvények között.

 

XIII. fejezet.

 

Bár a nemzet zöme megtért, de azért még pogányok is maradtak. Krónikáink is megőrizték ennek az emlékét. Anonymusnál olvassuk a nyakas Thonuzoba esetét: ŤA mikor István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, Thonuzoba a hitben gyenge lévén, nem akart keresztény lenniť.3

Úgy látszik, Thonuzoba esete nem volt kivételes, mert törvényt hozott ellenük Szent István. Nagy óvatosságot mutat az ő 27. törvénye. Hétszer inteti meg a püs-

 

 

 

 

 

 

 

pök által s ha ekkor sem hajlandó a kereszténység tanainak megtartására, csak akkor éri őt a kereszténység védőjének sujtó karja.

A külföldön is hasonló tárgyú intézkedést találunk azok ellen, kik az istentiszteletet elhanyagolják s az egyházi tekintélyt megvetik. De már sokkal szigorúbb, mint Szent Istváné, mert az ilyen embert az összes keresztények gyülekezetéből kizárják s mint az Isten és az egyház ellenségét, a birodalom pusztítóját mindaddig üldözik, míg csak az országból el nem pusztul.


 


XIII. De observanda christianitate.

 

Si quis observacione christianitatis neglecta et negligencie stoliditate elatus, quod in eam commiserit, iuxta qualitatem offensionis ab episcopo per disciplinas canonum iudicetur. Si vero rebellitate instructus rennuerit sibi impositum eque sufferre, iterum eodem iudicio restringatur et eciam usque sepcies. Tandem super omnia si resistens et abnuens invenitur, regali iudicio, scilicet defensori christianitatis tradatur.1


Si quis publicus divinae legis praevaricator, vel pro manifestis criminibus erga ecclesiastica justa et rationabilia judicia contemptor repertus fuerit, vel inflatus ac tumidus monitis ecclesiasticis ac sanctorum patrum constitutionibus contradictor, vel subsannator comprobatus fuerit, si monitionibus episcopalibus obtemperare distulerit, anathematizetur.

Conc. Meld. a. 845. c. 13. (Mansi T. XIV. col. 821.)

Et si, quod absit, talis emerserit, qui Dei timorem postponat et ecclesiasticam auctoritatem contempnat et regiam potestatem refugiat, sciat quiscumque ille fuerit, quia et secundum canonicam auctoritatem ab omnium christianorum coetu et a sanctae ecclesiae consortio et in coelo et in terra alienus efficietur et regali potestate atque omnium regni fidelium unanimitate sicut Dei et ecclesiae inimicus et regni devastator persequetur, usque dum a regno exterminetur.

Capitul. Carisiac. a. 857. c. 7. (Bor. T. II. p. 287.)2




28.

Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a két törvény között. Pontos összehasonlítást kizár a magyar törvény határozatlansága, mert a király tetszésére bizza a hanyag keresztény megbüntetését.

 

XIV. fejezet.

 

Még nem szelidítette meg a magyart a kereszténység békeszerető tana. Harczias, hadakozó volt a nemzet, olyan az erkölcse is. Ilyen viszonyok között nem lehetett ritka a gyilkosság sem. István szigorú törvényt hoz: 110 pensát fizessen az, ki haragra gyuladva vagy dölyfösségtől elragadtatva, mást megöl. Ebből 50 pénz legyen a királyi fiscusé, 50-t a megölt rokonainak adjanak, 10-t pedig a biráknak és békítőknek. De ne csak világi büntetés érje a tettest, hanem egyházilag is vezekeljen. Ez pedig akkor nagyon szigorú volt.

A triburi zsinat végzései között olvassuk, hogy ha valaki készakarva gyilkosságot követ el, 40 napig tartózkodjék a templomtól, 40 napig vizen és kenyéren bőjtöljön, mezitláb járjon, vászonruhát nem hordhat, fegyvert se viseljen, kocsin se járjon, még feleségétől is tartózkodjék; ezen 40 nap alatt keresztény hívekkel nem érintkezhetik.

Negyven nap leforgása után egy évig ne menjen templomba, húst és sajtot ne egyék, bort, méh- és árpa-sert ne igyék, csak vasár- és ünnepnapon, vagy ha utazik és ha ellenség ellen megy, vagy ha gyöngélkedik.

Egy év elteltével dorgálás után vezessék vissza az egyházba.

Ezzel azonban még nem ért véget a vezeklés, mert még a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. évben is bizonyos kötelezettség terhelte a vezeklőt.1

Mind az egyházi zsinatok, mind a világi törvények szigorúan büntették a gyilkost; de a kettő között lényeges különbséget látunk. U. i. míg az egyházi törvények vezekléssel sujtják a gyilkost, addig a világiak szerint vezeklésen kívül még vérdíjat is kellett fizetni a megölt rokonainak.

A magyar törvények is ebbe a csoportba tartoznak.

 


XIIII. De homicidiis.

 

Si quis ira accensus aut superbia elatus spontaneum commiserit homicidium, sciat se secundum nostri senatus decretum centum et X daturum pensas auri. Ex quibus quinquaginta ad fiscum regis deferantur, alie vero L parentibus dentur, X autem arbitris et mediartoibus condonentur.

 

 

 

Ipse quidem homicida secundum institucionem canonum ieiunet.1

 

De homicidiis prohibendis.

Quicunque hominem aut ex levi causa aut sine causa interfecerit, wirgildum eius his, ad quos ille pertinet, componat.

Capit. legibus addenda. a. 818, 819. c. 7. (Bor. T. I. p. 282.)

Si quis liberum hominem occiderit, solvat parentibus suis, si habet, si autem non habet, solvat duci, vel cui commendatus fuit dum vixit, bis 80 solidos, hoc sunt 160.

Lex Baiuwariorum. Textus legis primus. Tit. IV. c. 28. (M. G. Ll. T. III. p. 294.)2

Qui voluntarie homicidium fecerint, poenitentiae quidem jugiter se submittant: perfectionem vero circa vitae exitum consequantur.

Conc. Ancyran. a. 314. c. XXI. (Mansi. T. II. col. 526.)

 

A büntetés nemét enyhítette az a körülmény, ha véletlenül gyilkolt.

 

Item aliud.

 

Si quis autem casu occiderit quemlibet, XII auri pensas persolvat, et sicut canones mandant ieiunet.3

 

 De homicidiis non sponte comissis prior quidem definitio post septennem poenitentiam perfectionem consequi praecipit, secunda vero quinquennia tempus explere.

Conc. Ancyran. a. 314. c. XXII. (Mansi T. II. col. 527.)

 

 

Ha pedig szolga ölt szolgát, akkor a gyilkos ura adjon helyette másikat vagy váltsa meg; a gyilkos pedig vezekeljen. Külföldön is ilyen az eljárás: fizesse meg a gyilkos szolga ura a megölt árát, vagy pedig az életben maradt szolgán megosztoznak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

30.

Item de homicidiis servorum.

 

Si alicuius servus servum alterius occiderit, reddatur servus pro servo aut redimatur et penitenciam quod dictum est, agat.1

Si quis servus noster occisus fuerit, duas partis de ipsa compositionem tollat curtis nostra, et tertiam pars parentis ipsius servi nostri defuncti, sicut superius diximus.

Edictus Langobardorum c. 3. (M. G. Ll. T. IV. p. 181.)

Si servus servum interfecerit, dominus eius 36 solidus culpabilis iudicetur, aut cum 6 iurit, quod servus eius hoc non fecisset.

Lex Ribuaria c. XXVIII. (M. G. Ll. T. V. p. 220.)

 

 

Hasonló az eset, ha szabad ölte meg a szolgát.

 

Item aliud.

 

Si vero liber alicuius occiderit servum, reddat alium servum vel precium componat et secundum canones ieiunet.2

 

De servo occiso.

 

Si quis servum alterius occiderit componat eum, iuxta quod a domino eius fuerit aestimatus.

Lex Frisionum. Tit. IV. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 662.)

Si quis servum alienum occiderit, vel vendiderit, vel ingenuum dimiserit, mille quadringentis denariis, qui faciunt solidos triginta quinque, culpabilis iudicetur excepto capitale et delatura.

Capit. legi Salicae addita a. 819. vel paulo post c. 2. (Bor. T. I. p. 292.)

 

 

XV. fejezet.

 

Törvényeink a feleséggyilkosról is intézkednek. Ha valamely ispán elfásult szívvel lelke üdvösségéről megfeledkezik s felesége meggyilkolásával szennyezi be kezeit, 50 tinót fizessen az asszony szüleinek és azonkívül bőjtöljön. Ha valamely miles, vagy más tehetős ember teszi, 10 tinót fizessen és bőjtöljön. Ha pedig valamely közönséges ember teszi, 5 tinót fizessen és szintúgy bőjtöljön.

 

31.

XV. De his, qui suas uxoresoccidunt.

 

Si quis comitum obduratus corde neglectusque anima, quod procul sit a cordibus fidelitatem observancium, uxoris homicidio polluetur, secundum decretum regalis senatus cum quinquaginta iuvencis parentibus mulieris concilietur et ieiunet secundum mandata cononum. Si autem miles vel alicuius vir ubertatis eandem culpam inciderit, iuxta eundem senatum solvat parentibus X iuvencos, ieiunetque, ut dictum est. Si vero vulgaris in eodem crimine invenietur, cum quinque iuvencis cognatis reconcilietur et subdatur predictis ieiuniis.1

 

De occisione mulieris.

 

Si maritus uxorem suam occiderit immerentem, quod per legem non sit merita mori, componat solidos mille duocentis, medietatem illis parentibus, qui eam ad maritum dederunt, et mundium susciperunt, et medietatem regi, ita ut per actorem regis distringatur, et poena suprascripta componatur.

Edictus Rothari c. 200. (M. G. Ll. T. IV. p. 49.)

 

XVI. fejezet.

 

Hogy a béke erős és sértetlen legyen, törvényeink nemcsak a gyilkosságot tiltják, hanem azt is, hogy valaki másra kardot rántson. Nagyon szigorú a mi törvényünk. A ki kardot ránt, kard által veszszen el. Ha összevetjük a tizennegyedik törvényczikkel, azt látjuk, hogy szigorúbban büntetik, ha valaki kardot ránt, mintha gyilkol; mert míg a gyilkos megválthatja magát, addig halállal sujtja azt, a ki csak kardot ránt. Azonban ez a rendelkezés mégis érthető, mert a czivakodó belevonja egész törzsét s ez állandó viszálykodásnak lenne magva. Ezt akarja Szent István meggátolni.

A külföldön ezt sokkal enyhébben büntették.

 

XVI. De evaginacione gladii.

 

Ut pax firma et incontaminata per omnia maneat, tam inter maiores natu, quam inter minores cuiuscunque condicionis sint, interdiximus omnino, ut nullus ad ledendum aliquem evaginet gladium. Quod si quis posthac stimulis sue audacie tactus temptaverit, eodem iuguletur gladio.2

 

De educto gladio.

 

Quicunque spatam aut semispatium eduxerit ad percutiendum alterum et non percusserit, inferat multae nomine sol. 12. Si percusserit, inferat similiter sol. 12., et de inflicto vulnere iudicetur.

Leges Burgundionum. Liber legum Gundebati c. XXXVII. (M. G. Ll. T. III. p. 547.)

 

 

XVII. fejezet.

║32.

 

A bizonyításnak nagy akadálya a hamis eskü. Épen ezért szigorúan tiltja mind a külföldi, mind a magyar törvény. A ki hamisan esküszik, veszítse el kezét; a cánonok pedig hét évi vezekléssel sujtják a hamisan esküvőt.

 

 

XVII. De periuris.

 

Si quis valencium fide commaculatus, corde pollutus, iuramento confracto periurio addictus invenietur, perditus manu periurium luat aut cum quinquaginta iuvencis manum redimat. Si vero vulgaris periurus extiterit, manu amputata punietur, aut XII iuvencis redimetur et ieiunet, ut canones mandant.1

 

 

De eo, qui periurium fecerit, nullam redemptionem, nisi manum perdat.

Capitul. Haristallense a. 779. c. 10. (Bor. T. I. p. 49.)

Si quis periurium fecerit, nullam redemptionem ei facere liceat, nisi manum perdat.

Liber Papiensis Pippini. c. 45. (M. G. Ll. T. IV. p. 522.)

Si quis periuraverit, VII. ann. poen., III. ex his in pane et aqua, et nunquam juret.

Poenitentiale Merseburgense. c. 5. (Wass. p. 392.)


 

 

XVIII. fejezet.

 

A kereszténységnek tanai sokat tettek a rabszolgaság megszüntetésére. Az egyház sohasem mondott le az emberi egyenlőség elvéről s épen azért a rabszolgaság eltörlését kívánta. Azonban a társadalom nem nélkülözhette őket s az egyház is kénytelen volt megalkudni a létező viszonyokkal s elnézni a rabszolgaságot. Bár maga föl nem szabadíthatta, azonban a gazdáikra iparkodott hatni; jócselekedetnek hirdetvén, ha valaki lelke üdvéért szolgáit fölszabadítja.

Ezt a törvényt is külföldről vette át Szent István. Gondolati és tárgyi rokonság van a két törvény között.

 


 

 

 

 

 

 

 

XVIII. De libertis.

Si quis misericordia ductus proprios servos et ancillas libertate feriaverit cum testimonio, decrevimus, ut post obitum eius nemo 33. invidia tactus in servitutem eos audeat reducere. Si autem libertatem promiserit et morte impediente non testificatus fuerit, habeat mulier illius vidua et filii potestatem hanc eandem libertatem testificari et agapen facere pro redempcione anime sui mariti, qualitercunque velit.1

 

 

De manomissionibus.

Si quis servum suum proprium aut ancillam suam liberos dimittere voluerit, sit licentia qualiter ei placuerit.

Edictus Rothari c. 224. (M. G. LI. T. IV. p. 54.)

 

De manumissionibus.

In concilio Carthaginiensi ita continetur: ŤDe manumissionibus in ecclesia celebrandis. Si id nostri consacerdotes per Italiam facere reperiuntur, nostrae etiam erit fiduciae istorum ordinem sequi data plane licentia misso legato, ut quecumque digna fide pro statu ecclesiae et salute animarum agere potuerint, nos sciant laudibiliter in conspectu Domini accepturos.

Conc. Mogunt. a. 847. c. 9. (Bor. T. II. p. 178.)


 


 

XIX. fejezet.

 

A szentegyház tiszteletét mindenkor erősen hangoztatta az egyház. Mivel a templom az Isten háza, ott illően kell viselkedni. Épen azért Szent István is elrendeli, hogy ha valaki a mise alatt zajong és tréfás mesékkel másokat is zavar ájtatosságukban s nem figyel a szent olvasmányokra, ha az előkelőbbek közül való, gyalázatul vezessék ki az egyházból; ha közönséges ember, a templom pitvarában verjék meg és nyirják le.

A külföldön, a hol a kereszténység tana már a hivek meggyőződésévé lett, ilyen törvényekre nem volt szükség. Mindazonáltal találunk olyan intézkedéseket, melyek a szentegyház méltóságát védik. Itt tehát részben tárgyi rokonság van.

 


XVIIII. De conventu ad ecclesiam et de his, qui murmurant vel loquuntur hora misse.

Si qui ad ecclesiam venientes ad audiendum officium et ibidem hora solempnitatis missarum inter se murmurant et ceteros inquietant, expo34.nentes fabulas ociosas et non intendentes divinas lecciones, cum ecclesiastico nutrimento, si maiores sunt, increpati cum dedecore expellantur de ecclesia, si vero minores et vulgares, in atrio ecclesie pro tanta temeritate coram omnibus ligentur et corripiantur flagellis ac cesura capillorum.1

 

Ť… ut secularia negotia vel vaniloquia in ecclesiis non agantur, quia domus Dei domus orationis debet esse, non spelunca latronum.ť

Karoli Magni capitul. Admonitio generalis a. 789. c. 71. (Bor. T. I. p. 59.)

De his, qui in ecclessiis seu atriis ecclesiae rixas moverint et mutuo inter se confligunt. De his, qui in ecclesiis seu atriis ecclesiae rixas moverint et mutuo inter se confligunt,… praecipimus, ut in ecclesiis sive atriis ecclesiarum vel domibus placita saecularia minime fiant, quanto minus rixae et contentiones?

Conc. Mogunt. a. 888. c. XXI. (Mansi T. XVIII. col. 69.)

 

XX. fejezet.

 

Az urak és szolgáik között nem a legjobb lehetett a viszony. Nem is kerülte ki ez Szent István figyelmét s Ťhogy a mi birodalmunk népe a szolgák és szolgálók minden támadásától és vádaskodásától ment legyen, épen azért megtiltjuk, hogy bárki is valamely szolgaszemély tanúskodását elfogadja ura vagy úrnője ellen.ť

Hasonló törvényt látunk Justinianusnál is. A római jog nem maradhatott hatás nélkül s épen azért azt hiszem, hogy a magyar törvény végső forrását itt kell keresni.

 

XX. De non recipiendis servis vel ancillis in accusacionem vel testimonium super dominos vel dominas.

 

Ut gens huius monarchie ab omni incursu et accusacione servorum et ancillarum remota et quieta maneat, secundum decretum regalis concilii penitus interdictum est, ut in nullius causa culpe aliqua servilis persona contra dominos vel dominas in accusacionem vel in testimonium recipiatur.2

Servus pro domino, quemadmodum adversus eum, interrogari non posse, pro facto autem suo interrogari posse non ambigitur.

Cod. Just. Lib. IV. Tit. XX. c. VII. (1554-ki lyoni kiadás T. I. p. 344.)

Servos penitus non credatur, si super aliquem crimen obiecerit, aut etiam si dominum suum in crimine impetierit.

Legis Wisigothorum Lib. II. Tit. IV. c. IV. (Walter: Corpus Juris Germanici. T. I. p. 452.)


 

XXI. fejezet.

Bár Szent István a rabszolgák fölszabadítását megengedte, sőt a holt kéz rendelkezésének is érvényt szerzett, még sem engedhette meg, hogy valaki a tulajdonjog megsértésével másnak a rabszolgá-

║35.

ját fölszabadíthassa. Szigorúan bünteti azt; fizessen úgy, mint a feleséggyilkos, a ki törvényének ellenére cselekszik.

Külföldön is hasonlóképen védik a tulajdonos jogát ilyen megrövidítés ellen. A saáli törvényekben ez a szempont még jobban kidomborodik, mint a magyarban, mert egyforma büntetést szab arra, a ki más szolgáját megöli, eladja, vagy ha szabadon bocsátja. Világosan látható tehát a két törvény között való összefüggés.

 


XXI. De his, qui alienis servis libertatem acquirunt.

 

Si quis improvidus alienum servum sine consciencia sui senioris ante regem vel maiores natu et dignitate duxerit, ut soluto servitutis iugo levitatem libertatis sibi acquirat, sciat se, si dives est quinquaginta iuvencos redditurum, ex quibus quadraginta debentur regi, X vero seniori servi. Si vero pauper et tenuis, XII iuvencos, ex quibus X. regi, duo seniori servi.1

 

Si quis servum alienum occiderit, vel vendiderit, vel ingenuum dimiserit, mille quadringentis denariis, qui faciunt solidos triginta quinque, culpabilis iudicetur, excepto capitale et delatura.

Capit. legi Salicae addita a. 819. vel paulo post. c. 2. (Bor. T. I. p. 292.)

Qui ad servum alienum libertatem fecerit, ipsa libertas stabilis esse non potest.

Lex Romana Raetica Curiensis, Pauli sententiarum. Lib. XXV. c. V. (M. G. Ll. T. V. p. 431.)

 


 

 

XXII. fejezet.

 

Mivel a rabszolga értéket képviselt, épen azért nem lehetett ritka az eset, hogy valamely hatalmas úr a szegény szabadot szolgaságba iparkodott taszítani.

A külföldi törvények közt olvassuk, hogy a szabad ember a szükség kényszerítő hatása alatt más hatalmas úr szolgálatába adja magát. De előfordul az is, hogy szabad embert akarata ellenére szolgai helyzetbe taszít a hatalmas senior. A törvény védi a szabadot, mert a királynak érdeke kívánja, hogy szabad maradjon s neki mint katona szolgáljon.

 


XXII. De his, qui liberos in servitutem redigunt

 

Quoniam igitur dignum deo est et hominibus optimum, unum36.quemque

 

Placuit nobis, ut illos liberos homines comites nostri ad eorum opus servile non obpremant; et quicunque hoc fecerit, secundum quod iudicatum habemus, emendat.

 

 


sue industria libertatis vite cursum ducere, secundum regale decretum statutum est, ut nemo comitum vel militum posthac liberam personam servituti subdere audeat. Quod si elacionis audacia sue stimulatus presumpserit, sciat se totidem ex proprio compositurum; que vero composicio inter regem et comites dividatur, ut cetera.

Item de eodem. Sed si quis actenus in servitute retentus pro libertate sui tuenda iudicium legale faciens, securus extiterit, tantummodo libertate fruatur et ille, a quo in servitute tenebatur, nichil redat.1

 

Pippini capitul. circa a. 790. c. 13 (Bor. T. I. p. 201.)

A vazallus öt esetben hagyhajta el az urát. Ezek között olvassuk:

Si quis seniorem suum dimittere voluerit et ei approbare potuerit unum de his criminibus: id est primo capitulo si senior eum iniuste in servitio redigere voluerit,… liceat vasallum eum dimittere.

Capit. Francica. c. 8. (Bor. T. I. p. 215.)

 

Ezekben gondolati rokonság van.

 

XXV. fejezet.

 

A katona (miles) vagy a szolga, helyzetét nem türhetvén, megszökött az urától. De mivel értéket képviselt, másutt fölfogadták. A törvény védi az igazi tulajdonos érdekét s kimondja, hogy vissza kell adni; s ha valaki az úr követét — a ki a szökevény katonát vagy szolgát keresi — megveri, tíz tinót fizessen.

Külföldön is hasonló volt a helyzet. A szökevény rabszolgát szivesen fogadták s a jogos tulajdonosnak gyakran a herczeg erejét kellett igénybe venni, hogy rabszolgáját megkaphassa.

 


XXV. De his, qui flagellantur, sua querentes.

 

Si cuius miles aut servus ad alium fugerit et his, cuius miles vel servus fuga lapsus est, suum miserit legatum ad reducendos eos, et is legatus ibidem a quoquam percussus et flagellatus extiterit, decernimus nostrorum primatuum con-


Si quis fugitivum servum alterius susceperit et sequentem dominum aut illa die, aut quando potest, contradixerit, ei a lege reddere noluerit: tunc vadat ad principem, quem ille habet, ut ei iusticiam faciat, et 40 solidos componat ei, quare contra legem eum recepit.

Lex Alamannorum Lantfridana c. LXXXI. (M. G. Ll. T. III. p. 114.)

 


 

 

 

 

 

 

37.

ventu, ut ille percussor X solvat iuvencos.1

 

XXVI. fejezet.

 

A törvényhozás gondoskodása kiterjed az özvegyekre és az árvákra is. Védi mind a kettő érdekét; ha az özvegy a gyermekeivel marad, az árvák nevelésére birja férje vagyonát, ha pedig férjhez megy, akkor csak illő ruhát vihet magával.

Ha pedig a házasságból utód nem származik, az özvegy, mint haszonélvező, birja elhúnyt férje birtokait, halála után azonban férje szüleire száll vissza, ha vannak; azok nem létében pedig a királyra.

A bajor törvényekben azonos a gondolat. A birtok itt sem megy át a feleség tulajdonába hanem életfogytáig haszonélvezetben bir akkora birtokrészt, mint bármelyik fiú.

 

XXVI. De viduis et orphanis.

 

Volumus quidem, ut et vidue et orphani sint nostre legis participes tali tenore, ut si qua vidua cum filiis filiabusque remanserit atque nutrire eos et manere cum illis, quamdiu vixerit, promiserit, habeat potestatem a nobis sibi concessam hoc faciendi et a nemine iterum cogatur in coniugium. Si vero mutato voto iterato nubere voluerit et orphanos deserere, de rebus orphanorum nichil omnino sibi vendicet, nisi tantum sibi congrua vestimenta.

 

Item de viduis.

 

Si autem vidua sine prole remanserit, et se innuptam in sua viduitate permanere promiserit, volumus ut potestatem habeat omnium bonorum suorum, et quidquid velit inde facere faciat.

38.

Post obitum autem eius eadem bona ad suos redeant parentes mariti, si parentes habet; sin autem, rex sit heres.2

 

De viduis, quae post mortem mariti sui in viduitate permanet, aequalem inter filios suos, id est qualem unus ex filiis, usufructuario habeat portionem, usque ad tempus vitae suae usufructuario iure possideat.

Lex Baiuwariorum Tit. XV. c. 7. (M. G. LI. T. III. p. 319.)

Ut viduae, orphani et minus potentes sub Dei defensione et nostro mundebardo pacem habeant et eorum iustitia.

Capitul. Baiuwaricum circa a. 810. c. 3. (Bor. T. I. p. 158.)4

 


 

Így tehát tárgyi rokonság van.

 

XXVII. fejezet.

 

Nem volt ritka eset a nőrablás. Mind az egyházi, mind a világi hatalom szigorúan lép föl e bűnnel szemben. Kimondja, hogy ha valaki hajadont akarata ellenére, a szülők engedelme nélkül rabol el, adja vissza a szüleinek, még ha erőszakot követett is el rajta. A nő bárki másé lehet, csak a rablóé nem; a rabló pedig kiátkozva örökké a házasság reménye nélkül éljen.

 

XXVII. De raptu puellarum.

 

Si quis militum impudicicia fedatus puellam aliquam sine concessione parentum sibi in uxorem rapuerit, decrevimus puellam parentibus reddi, eciamsi ab illo aliqua vis sibi illata sit; et raptor X solvat iuvencos pro raptu, licet postea reconcilietur parentibus puelle. Si vero pauper quis hoc vulgaris agere agreditur, componat raptum V iuvencis.2

 

De disponsatis puellis et ab aliis raptis ita in concilio Ancyrano, capitulo decimo legitur: ŤDisponsatas puellas et post ab aliis raptas placuit erui et eis reddi, quibus ante fuerant desponsatae, etiamsi ei a raptoribus vis inlata constiterit.

Capitul. Ecclesiasticum a. 818. 819. c. 24. (Bor. T. I. p. 279.)

Si quis virginem rapuerit contra ipsius voluntatem et parentum eius, eum 40 solidis componat, et alios 40 cogatur in fisco.

Lex Baiuwariorum Tit. VIII. c. 6. (M. G. Ll. T. III. p. 299.)1

 

XXVIII. fejezet.

 

Szent Istvánnak több törvénye szabályozza a rabszolgák helyzetét. Egy szempont domborodik ki, mely a gazdák tulajdonjogát 39.védi. Ez érvényesül ebben a pontban is, a mely arról, szól, ha szabad vagy szolga más szolgálójával fajtalankodik.


 

Hogy a szabadok az ő szabadságukat szennyezetlenül megőrizhessék, megtiltjuk, hogy mások szolgálójával fajtalankodjanak. Ha valaki mégis megteszi, először verjék meg; ha még egyszer, akkor ismét verjék meg és nyirják le; ha harmadszor is megteszi, szolga legyen a szolgálóval együtt. Ha pedig a szolgáló tőle fogan, de a szülésbe belehal, más szolgálót adjon helyette. Nálunk tehát a szabad a harmadik esetben szolga lesz; a külföldi törvény szerint a rabszolgálót tegye szabaddá.

Ha pedig rabszolgálóval rabszolga fajtalankodik: verjék meg és nyirják le. Ha szolgáló a szülésbe belehal, a szolgát adják el és osztozzanak rajta.

A külföldi törvények is védik a tulajdonos érdekét, kimondván, hogy szabadítsa föl a rabszolgálót, vagy kárpotolja az urát; tehát gondolatbeli rokonság van a hazai és külföldi törvények között.

 

XXVIII. De fornicatoribus cum ancillis alterius.

 

Ut liberi suam custodiant libertatem incontaminatam, volumus illis ponere caucionem. Quisquis transgrediens fornicatur cum ancilla alterius, sciat se reum criminis et pro eodem crimine imprimis decoriari. Si vero secundo cum eadem fornicatus fuerit, iterum decorietur ac depiletur. Si autem tercio, sit servus pariter cum ancilla, aut redimat se. Si autem ancilla conceperit de eo et parere non potuerit, sed in partu moritur, componat eandem cum altera ancilla.

 

De servorum fornicacione.

 

Servus quoque alterius, si cum ancilla alterius fornicatur, decorietur ac depiletur. Et si ancilla de eo conceperit, et in partu moritur, 40. servus venundetur ac dimidia pars precii seniori ancille detur, altera pars vero seniori servi remaneat.1

 

 

Si cum ancilla virgine concubuerit, cum 4 solidis componat.

Lex Baiuwariorum. Tit. VIII. c. 13. (M. G. Ll. T. III. p. 300.)

Si quis intrat ad ancillam suam, si genuerit ex ea, libertit eam et I. ann. poen.

Poenitentiale Merseburgense. c. LX. (Wass. p. 397.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De incestis.

 

Ť… Si servus aut libertus est, vapuletur plagis multis, et si dominus suus permiserit eum amplius in tale scelus cadere, ipsos LX solidos domno rege componat.ť

Pippini regis capitul. 754-755. c. 1. (Bor. T. I. p. 31.)1

 

XXIX. fejezet.

 

Ez a fejezet is a gazda és a szolgáló egymáshoz való viszonyával foglalkozik. A törvény nem engedi, hogy más szolgálóját valamely szabad nőül vehesse, mert ezáltal a gazda kárt szenved, elvesztvén szolgálóját.

A saali törvény is hasonló értelemben intézkedik; sőt ennek a rendelkezése még szigorúbb abban az esetben, ha rabszolgának szabad nő a felesége. Ekkor ugyanis a nő is szolga lesz és összes birtokait a szolga ura kapja.

 

XXVIIII. De his, qui petunt sibi ancillas in uxores.

 

Ut nemo eorum, qui libero censentur, nomine, cuiquam quid iniurie facere audeat, terrorem et caucionem imposuimus, quia in hoc regali concilio decretum est, ut si quis liber connubium ancille alterius sciente domino ancille elegerit, perdita libertatis sue industria perpetuus efficiatur servus.2

Si quis ingenuus ancillam alienam in coniugium acceperit, ipse cum ea in servitio implicetur. De hoc capitulo iudicatum est ab omnibus, ut si ingenua femina quemlibet servum in conjugium sumpserit, non solum cum ipso servo in servitio permaneat, sed etiam omnes res, quas habet, si eas cum parentibus suis divisas tenet, ad dominum, cuius servum in conjugium accepit, perveniant.

Capit. legi Salicae addenda c. 3. (Bor. T. I. p. 292.)

 

XXX. fejezet.

 

Szent István XXX. törvényczikke a családi életbe nyul bele. Ha valaki szemtelenül, feleségét megutálva elhagyja hazáját, felesége birja férje javait és senki se kényszerítse őt házasságra; ha pedig önkényt férjhez megy, ruháin kívül semmit sem vihet magával. Ha erre a férj visszajön, csak a püspök engedélyével nősülhet meg.

E szerint tehát a házasság fölbontható. Ha a külföldi törvényeket olvassuk, ott általában a házasság fölbonthatatlanságát lát41.juk; azonban egyes esetekben -


ha a férfi magát megtartóztatni nem birja, vagy házasságtörés esetében — fölbontható.1

 

XXX. De his, qui extra regnum suas fugiunt uxores.

 

Ut gens utriusque sexus certa lege et absque iniuriis maneat et vigeat, in hoc regale decretum statutum est, ut si quis protervitate preditus propter abhominacionem uxoris patriam effugerit, uxor cuncta, que in potestate mariti habebantur, possideat, dum velit expectare virum et nemo in aliud coniugium cogere presumat. Et si sponte nubere velit, liceat sumptis congruis sibi vestimentis et dimissis ceteris bonis2 ad connubium ire. Et si vir hoc audito redierit, ne liceat sibi aliam ducere preter suam, nisi cum licencia episcopi.3

Si quis necessitate inevitabili cogente in alium ducatum seu provinciam fugerit… et uxor eius, cum valet et potest amore parentum aut rebus suis eum sequi noluerit, ipsa omni tempore, quamdiu vir eius, quem secuta non fuit, vivet semper innupta permaneat. Nam ille vir eius, qui necessitate cogente in alium locum fugit, si se abstinere non potest, aliam uxorem cum poenitentia potest accipere.

Decretum Vermeriense a. 758-768. c. 9. (Bor. T. I. p. 41.)

 

XXXII. fejezet.

 

Szent István a gyujtogatók ellen is intézkedett. A ki más házát fölgyujtja, építse föl és az elégett bútort kárpótolja és azonfölül 12 tinót fizessen, a melyek 40 solidust érjenek.

Majdnem szóról-szóra egyezik Szent István törvénye mind az alemann, mind a bajor törvénynyel.

 

XXXII. De incendiis mansionum.

 

Si quis per inimicicias alterius edificia igne cremaverit, decrevimus, ut et edificia restituat et quidquid suppellectilis arsum fuerit, et insuper XVI iuvencos, qui valent XL solidos.4

De eo, qui incendium super alium in nocte miserit.

Si quis super aliquem focum in nocte miserit, ut domum eius incendat seu salam suam et inventus et probatus fuerit, omne quod ibidem arsit, simile restituat et super haec 40 solidos componat.


 

 

42.

Lex Alamannorum Karolina c. LXXXI. (M. G. LI. T. III. p. 161.)

 

De incendio domorum et eorum compositione.

 

Si quis per aliquam invidiam vel odium in nocte ignem imposuerit, et incenderit liberi vel servi domum: imprimis secundum qualitatem personae omnia aedificia componat atque restituat, et quidquid ibi arserit, restituat unaquaque subiectilia….

Tunc domui culmen cum 40 solidis componat.

Lex Baiuwariorum. Tit. X. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 306.)

 

 

XXXIII. fejezet.

 

A középkor képzeletvilága megteremtette a boszorkányokat, a strigákat. Azt hitték róluk, hogy állatokká változhatnak, vagy az embereket megehetik; pedig már Nagy Károly capitularéja s még előbb ŤRotharis edictusť-a1 határozottan kimondja, hogy senki se ölje meg a más szolgálóját, mint strigát vagy mascát, mert keresztény el nem hiheti s egyáltalában lehetetlen, hogy egy nő élő férfit megegyen. Szent István hitt bennük s elrendelte, hogy ha ilyen személy találkozik, vezessék a paphoz, a ki oktassa a hitben és bőjtöljön. Ha másodízben úgy találják, ismét bőjtöljön és azután mellére, homlokára és a lapoczkák közé süssenek rá jelet az egyház tüzes kulcsával. Ha harmadízben is vétkezett, adják át a világi biráknak. Ebből látható tehát, hogy a magyar törvény eltérő a külfölditől.

 

XXXIII. De strigis.

 

Si qua striga inventa fuerit, secundum iudicialem legem ducatur ad ecclesiam et commendetur sacerdoti ad ieiunandum fidemque docendam; post ieiunnium vero domum redeat. Si secundo in eodem cri43.mine invenietur, simili ieiunio subiciatur; post ieiunium vero in modum crucis in pectore et in fronte atque inter scapulas incensa clave ecclesiastica domum redeat. tercio, iudicibus tradatur.2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Si quis a diabulo deceptus crediderit secundum morem paganorum, virum aliquem aut feminam strigam esse et homines commedere, et propter hoc ipsam incenderit vel carnem eius ad commedendum dederit, vel ipsam commederit, capitali sententiae punietur.

Capitulatio de partibus Saxoniae a. 775-790. c. 6. (Bor. T. I. p. 68.)

 

XXXIV. fejezet.

 

Ebbe a babonás képzeletvilágba tartozott a megrontó nő, a malefica is. De míg a strigákat már nagy Károly elvetette, addig a maleficákban a 850-iki páviai zsinat is hitt. Intézkedése többször szavakban is megegyezik Szent István törvényével.

 

XXXIIII. De maleficis.

 

Ut creatura dei ab omni lesione malignorum remota, et a nullo detrimentum sui passura maneat, nisi a deo, a quo et augmentatur, secundum decretum senatus statuimus magni caucionem terroris veneficis et maleficis, ut nulla persona maleficio aut veneficio quemquam hominum subvertere a statu mentis aut interficere audeat. Ast si quis vel que posthac hoc presumpserit, tradatur in manus maleficio lesi, aut in manus parentum eius, secundum velle eorum diudicandum. Si vero sortilegio utentes invenientur, ut faciunt in cinere aut his similibus, ab episcopis flagellis emedentur.2

 

Quia pestiferas adhuc stirpes et reliquias artis magicae in tantum vigere ad nos perlatum est, ut quaedam maleficae inlicitum amorem aliorum mentibus, aliis vero odium immittere dicantur, quaedam etiam ita venerariae sunt, ut quosdam peremisse multo populi rumore deferantur, huiusmodi diaboli ministras diligenti examinatione proditas sub acerrima poenitentia redigendas statuimus, et in ipso tantum exitu, si tamen prius digna poenitentiae opera fecerint, reconciliandas esse permittimus.

Syn. Papiensis a. 850. c. 23. (Bor. T. I. p. 122.)

Divinos et sortilegos ecclesiis et sacerdotibus dare constituimus.

Capitulatio de partibus Saxoniae a. 775-790. c. 23. (Bor. T. I. p. 69.)

Extant et alia perniciosissima mala, quae ex ritu gentilium remansisse non dubium est, ut sunt magi, arioli, sortilegi, venefici, divini, incantatores, somniatorum coniectores, quos divina lex inretractabiliter puniri iubet.

44.

Episcoporum ad Hludowicum imperatorem relatio. a. 829. c. 54. (Bor. T. II. p. 4430 35.)


XXXV. fejezet.

 

Hogy az országban béke legyen, elrendeljük, hogy senki másra ne törjön s ha mégis a más házát megtámadja, hogy az urát megölje és javait elprédálja s ha a gazda otthon van s védekezik és e közben elesik, a támadó úgy bünhödjék, mint a ki másra kardot rántott; ha pedig a küzdelemben a hatalmaskodó esik el, compositiora nem kell lépni. Ha az ispán nem maga támad, hanem katonáit küldi el, 100 tinóval váltsa meg hatalmaskodását.

Ha valamely szabad más kunyhóját vagy házát támadja meg, tíz tinót fizessen. Ha valamely közönöséges ember más hasonló ember házikójára ront, öt tinóval rójja le a támadást.

A külföldön is hasonló helyzet hozta létre a törvényeket. Itt tehát gondolati rokonság van.

 


XXXV. De invasione domorum.

 

Volumus, ut firma pax et unanimitas sit inter maiores et minores secundum apostolum: Omnes unanimes estote, et cetera. Nec aliquis alium invadere audeat. Nam si quis comitum post diffinicionem huius communis concilii tam contumax extiterit, ut alium domi querat ad perdendum eum atque sua dissipare; si dominus domi est et secum pugnaverit vel interfecerit, luat secundum legem de evaginacione gladii confectam. Si autem comes ibidem occubuerit, sine composicione iaceat. Si vero ille non supervenerit, sed suos milites miserit, centum iuvencis componat invasionem. Si vero miles quis curtim vel domum alterius militis invaserit, X iuvencis componat invasionem. Si vulgaris quidem alterius sui similis mansiunculas invaserit, V iuvencis solvat incursionem.1

 

De eo, qui domum alienam distruxerit.

 

Si quiscunque domum violenter distruxerit, quae domus pro firmamento ebrius habuisse probatur, qui hoc facere praesumpserit et ei fuerit adprobatum, 45. sol. culpabilis iudicetur.

Childeberti regis capit. circa: 550, c. 7. (M. G. Ll. T. II. p. 8.)

Si quis domum alienam cuilibet fregerit, quicquid exinde per vim abstulerit aut rapuerit, vel furatus fuerit, totum secundum legem illi, cui domus fuerit fracta et expoliata, in triplo componat et insuper bannum dominicum solvat. Si vero servus hoc fecerit, sententiam superiorem accipiat et insuper secundum suam legem compositionem faciat.

Liber Papiensis legum Karoli M. c. 30. (M. G. Ll. T. IV. p. 491.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

45.

SZENT ISTVÁN MÁSODIK TÖRVÉNYKÖNYVE.

 

I. fejezet.

 

A kereszténység elterjesztése után az egyházak fölszereléséhez kellett látni. Gondos körültekintéssel előírja Szent István törvénye, hogy tíz falu építsen egy templomot, a melyhez adjanak két telket ugyanannyi szolgával, lóval és és igavonóval, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és egyházi terítőkről a király gondoskodik, papokról és könyvekről pedig a püspök.

A szász capitulumok között részben hasonló intézkedést találunk. Az egyházhoz itt is két telket kell adni ebben megegyezik a magyarral, egyéb tekintetben azonban eltér.

 

I. De regali dote ad ecclesiam.

 

Decem ville ecclesiam edificent, quam duobus mansis totidemque mancipiis dotent, equo et iumento, sex bubus et duabus vaccis, XXX minutis bestiis. Vestimenta vero et coopertoria rex prevideat, presbiterum et libros episcopi.1

De minoribus capitulis consenserunt omnes, ad unamquamque ecclesiam curtem et duos mansos terrae pagenses ad ecclesiam recurrentes condonant, et inter centum viginti homines, nobiles et ingenuos similiter et litos, servum et ancillam eidem ecclesiae tribuant.

Capit. de partibus Saxoniae c. 15. (M. G. Ll. T. V. p. 40.)

 

II. fejezet.

 

Szent István már az első könyvben rendelkezik a birtokviszonyokról. (I. 6.) Kimondja, hogy mindenki hagyhatja birtokát feleségére, fiaira, leányaira, szüleire és az egyházra és senki se rontsa el az ő intézkedését.

A második könyvben újra megerősíti, hogy mindenki birhatja 46.a magáét s


halála után a fiai is, kivéve azokat a birtokokat, a melyek a püspökséget vagy az ispánságot illetik meg.

A külföldön a két kivétel közül csak az egyiket találjuk meg. Ugyanis a püspökökről intézkedik a törvény, hogy az egyház javait ne tekintsék sajátjuknak. Azonban a comesek hatalma Nyugaton ekkor már örökös volt. Szent István nem akart örökös hivatalaristokratiát s épen azért kimondja ezt a következményeiben oly nagy fontosságú elvet, hogy az ispánság birtokai nem örökölhetők.

Senki se szenvedjen semmi kárt az ő birtokaiban, csak a ki a király élete ellen esküszik vagy az ország átadására, vagy ha idegen tartományba menekül. De még a hazaáruló fiai is élvezték atyjuk birtokait, a kit a királyi tanács bűnösnek találván, kivégeztetett.

Rotharis edictusa és a capitularék nemcsak fej, hanem jószágvesztésre is itélték azt, a ki a király élete ellen esküdött.

 

II. De successoribus regalium beneficiorum.

 

Consensimus igitur peticioni tocius senatus, ut unusquisque propriorum simul et donorum regis dominetur, dum vivit, excepto quod ad episcopatum pertinet et comitatum, ac post eius vitam filii simili dominio succedant. Nec pro ullius causa reatus detrimentum bonorum suorum paciatur quis, nisi consiliatus mortem regis aut tradicionem regni fuerit, vel in aliam fugerit provinciam; tunc vero bona illius in regiam veniant potestatem. Ast si quis in consilio regie mortis aut tradicionis regni legaliter inventus fuerit, ipse vero capitali subiaceat sentencie; bona vero illius filiis innocentibus inremota sint remanentibus salvis.1

 

De concessione regali propriarum rerum.

 

Decrevimus nostra regali potencia, ut unusquisque habeat facultatem sua dividendi, tribuendi uxori, filiis filiabusque, atque parentibus sive ecclesie, nec post eius obitum quis hoc destruere audeat.

S. Steph. I. 6.

Si quis hominum contra animam regis cogitaverit aut consiliaverit, animae suae incurrat periculum et res eius infiscentur.

Edictus Rothari c. 1. (M. G. Ll. T. IV. p. 13.)

47.

III. fejezet.

 

Szent István már az első könyvben intézkedett a gyilkos rabszolgáról (I. 14.), a mely szerint a gyilkos ura a megölt rabszolga helyett egy másikat adjon. E szerint a megölt rabszolga ura nem veszített semmit, azonban a gyilkos ura igen. Szent István ezt az eltérést kiegyenlíteni akarván, elrendelte, hogy a gyilkos ura a rabszolga értékének felét fizesse meg, vagy pedig adassék el a gyilkos és az árán osztozzanak meg.

Nyugaton teljesen hasonló intézkedést látunk.

 

III. De servis et servorum occisoribus.

 

Si alicuius servus servum alterius occiderit, senior homicide medietatem servi componat seniori interfecti, si potest; sin autem peracta una quadragesima venundetur servus et precium dividatur.1

Si quis servus servum alterius occiderit, vivus communis dominorum existat.

Canones Wallici. can. 38. (Wass. p. 131.)

 

IV. fejezet.

 

Szent István az első törvénykönyvben rendelekezett arról az esetről, ha szabad öli meg másnak a rabszolgáját; ekkor helyette másikat kell adni a szabadnak, vagy pedig az értékét térítette meg. A második törvénykönyvben a fordított esetről van szó. Ha a rabszolga szabad embert öl, a gyilkos ura a szabad vérdíján — száztíz tinón - megválthatja szolgáját vagy pedig adja át.

A frank capitularék rendelkeznek arról az esetről, ha rabszolga szabad embert öl. E szerint a rabszolgát adják a megölt rokonainak; ez a szabad vérdijának a fele, azon felül a másik felét a gyilkos ura fizesse.

Az ó-britt és az ó-ír canonok szerint a gyilkos szolgát a megölt szüleinek adják.

 

IIII. De liberacione eiusdem.

 

Servum liberari homicidam, si seniori placuerit, cum centum et X iuvencis aut redimat, aut tradat.2

 

Si quis servus hominem ingenuum occiserit, ipse homicida pro medietate compositionis parentibus hominis occisi tradatur et aliam medietatem dominus servi se noverit sol48.viturum; aut si legem intellexerit, poterit se obmalare, ut leodem non solvat.

Capit. legi Salicae addita c. 7. (Bor. T. I. p. 293.)

Si servus ingenuum occiderit et culpa ingenui fuerit hoc, de fuste aut dextrali, aut dubio aut de cultello fuerit interemptus, ipse homicida parentibus tradatur et quidquid faciendi voluerint, habeant potestatem.

Canones Wallici c. 4. (Wass. p. 125.)

 

V. fejezet.

 

Szent István már első könyvében is megtiltotta más rabszolgáinak szabaddá tételét. (I. 21.) Ezt a rendelkezését erősíti meg és teszi világosabbá. Az első rendelkezés szerint, ha valaki más szolgáját ura tudtán kívűl szabadon bocsátja, ha gazdag, 50 tinót fizessen s ebből 40 a királyé, tíz pedig a szolga uráé; ha pedig szegény és gyenge, 12 tinót fizessen, ebből tíz illeti a királyt, kettő az urat.

A második törvénykönyvben úgy módosítja, hogy a ki más rabszolgáit akarja fölszabadítani, annyit adjon, a mennyit fölszabadítani akart; ebből két rész illeti meg a királyt, a harmada pedig a seniort. A király pedig az ő részéből harmadot ad az ispánnak.

Itt tehát már a magyar törvény volt az intézkedés alapja.

 

V. De libertate servorum.

 

Si quis alienis servis libertatem acquirere nititur, quod servi erunt, totidem mancipia solvat, ex quibus due partes regi, tercia seniori servorum. Rex autem ex sua parte terciam tribuat comiti.1

 

De his, qui alienis servis libertatem acquirunt.

 

Si quis improvidus alienum servum sine consciencia sui senioris ante regem vel maiores natu et dignitate duxerit, ut soluto servitutis iugo levitatem libertatis sibi acquirat, sciat se, si dives est, quinquaginta iuvencos redditurum, ex quibus quadraginta debentur regi, X vero seniori servi. Si vero pauper 49.et tenuis, XII iuvencos, ex quibus X regi, duo seniori servi.

S. Steph. I. 21.


VI. fejezet.

 

Az első törvénykönyvben csak a nők tolvajlásáról volt szó, a másodikban azonban már a tolvaj rabszolgákra hoz törvényt.

Ha a rabszolga először lop, váltsa meg az orrát öt tinón vagy pedig levágják; ha másodszor lop, váltsa meg a füleit öt tinón vagy pedig elveszti azokat; ha harmadszor lop, életét veszítse.

A külföldi törvények nem ismerik ezt a fokozatot. Rotharis edictusában 40 solidus fizetésére itéli a tolvaj rabszolgát; ha megfizetni nem tudja, haljon meg.

Ennél még szigorúbb a burgund törvény: nemcsak a szolgát itéli halálra, hanem az egyetemes felelősség elvénél fogva az urát is sujtja. Ez pedig térítse meg, a mit a szolgája lopott.

Itt tehát csak tárgyi rokonság van.

 

VI. De furto servorum.

 

Si quis servorum semel furtum commiserit, reddat furtum et componat nasum V iuvencis, si potest, sin autem abscidatur. Si absciso naso iterum commiserit furtum, componat aures V iuvencis, si potest, sin autem abscidantur. Si idem tercio furtum commiserit, careat vita.1

 

Si servus furtum fecerit.

 

Si servus furtum fecerit, et tantus fuerit in ipsum furtum… componat pro culpa solidos quadraginta aut occidatur.

Edictus Rothari c. 254. (M. G. Ll. T. IV. p. 62.)

 

De furtis.

 

Si vero servus furtum fecerit, ipse tradatur ad mortem: et dominus servi ea, quae furto ablata sunt de suprascriptis animalibus, eaque inveniri non possunt, secundum formam pretii constituti eum, qui perdidit, simpla solutione reddat indempnem.

Liber legum Gundebati Tit. IV. c. 2. (M. G. LI. T. III. p. 534.)

50.

VII. fejezet.

 

A magyar a rablókalandok után nehezen tudta megérteni az enyém-tied-övé elvét. Törvényeinkből sohasem hiányzott a tolvajokról szóló czikk, úgy hogy később Szent László alatt külön gyűlést tartottak a tolvajok és rablók ellen.

Szent István ezen törvénye a tolvaj szabadokat sujtja. Ha először lop, megválthatja magát; ha nem tudja, eladják. Ha ezután is lop, úgy kell megitélni, mint a tolvaj rabszolgákat.

A külföldi törvények csak általában szólnak a lopásról és nem veszik tekintetbe azt a sulyosbító körülményt, ha másodszor vagy harmadszor lop. E szerint, ha lop, megválthatja magát; ha nem tudja, a halál fia.

Itt is tehát csak tárgyi rokonság van.

 

VIII. De furto liberorum.

 

Si quis liberorum furtum commiserit, hac lege componere decrevimus. Si semel, redimat se, si potest, sin autem venundetur. Si autem idem venundatus furtum commiserit, legibus servorum subiaceat.

 

Item de eodem.

 

Si secundo, simili legi subiaceat; si vero tercio, dispendio vite diiudicetur.1

 

Si quis liber aliquid furaverit, quacunque re, niungeldo componat, hoc est nove capite restituat.

Lex Baiuwariorum Tit. IX. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 302.)

 

De furtis.

 

Si quis liber homo furtum fecerit, et in ipsum furtum temptus fuerit, furtum ipsum sibi nonum reddat et componat pro tali culpa sol. octuginta, aut animae suae incurrat periculum.

Edictus Rothari c. 253. (M. G. Ll. T. IV. p. 62.)

 

IX. fejezet.

 

Az újonnan megalakult társadalomban jelentékeny szerep jutott a comeseknek. Ők voltak a király tiszviselői, képviselői, az ő akaratának és hatalmának tolmácsai. A királyi jószágokat igazgatták, a hadba vezették az alájuk rendelt népet, igazgatták a megyét és biráskodtak. A király az ő tisztviselőinek méltóságát megcsorbítani nem engedi, a mikor kimondja, hogyha valamely katona meg-

║5

1.vetvén comesének igaz itéletét, a királyhoz föllebez, hogy ispánját igazságtalannak minősítse, az ilyen tíz pensát fizessen a comesének.

A frank capitularékban is hasonló intézkedést látunk, csak a büntetés különböző. Azonos gondolat szülte tehát mind a két törvényt.

 

VIIII. De iniusta appellacione.

 

Si quis militum iudicium a suo comite recte iudicatum spernens, regem appellaverit, cupiens comitem suum reddere iniustum, sit debitor decem pensarum auri suo comiti.1

 

De iusticia facienda.

 

Ut omnes iusticiam faciunt tam publici quam ecclesiastici. Et si aliquis homo ad palacium venerit pro causa sua, et antea ad illum comitem non innotuerit in mallo ante racemburgiis, aut de causa sua ante comite in mallo fuit ante racemburgiis et hoc sustinere noluerit, quod ipsi ei legitime iudicaverint; si pro ipsis causis ad palacium venerit, vapuletur; et si maior persona fuerit, in regis arbitrium erit. Et si reclamaverit, quod legem ei non iudicassent, tunc licenciam habeat ad palacium venire pro ipsa causa. Et si ipsos convincere potuerit, quod legem ei non iudicassent, secundum legem contra ipsum emendare faciat. Et si comes vel racemburgii eum convincere potuerint, quod legem ei iudicassent et ipse hoc recipere noluerit, hoc contra ipsos emendare faciat.

Pippini regis capitul. a. 754, 755. c. 7. (Bor. T. I. p. 32.)

 

X. fejezet.

 

Az új társadalmi rendben nagy szerepet nyertek a comesek. Hatalmukat néha nem az állam, hanem saját önző czéljaik elérésére fordították. Ezért parancsolja István törvénye, hogy ha a comes valamelyik katonájától valamit elvett, adja vissza és azonfelül még annyit adjon a sajátjából.

52.

A quierzy-zsinat atyái Hludowicus királyhoz írva kérik, hogy olyan comeseket rendelje a kik nem élnek-halnak a pénzért, a kik gyülölik a kapzsiságot, a kik megvetik a dölyfösséget, a kik nem nyomják el a szegény népet, javaikat nem pusztítják el és nem veszik el tőle erőszakkal a javait.

 

X. De violencia comitis.

 

Si quis comitum inventa aliqua occasione quid iniuste militi abstulerit, reddat et insuper ex proprio tantum.1

Constituite comites et ministros rei publicae, qui non diligant munera, qui odiunt avaritiam, qui detestentur superbiam; qui non opprimant, neque dehonestent pagenses; qui messes et vineas et prata ac silvas eorum nequaquam devastent; qui illorum pecora vel friskingas vel quaeque illorum sunt, non praedentur neque diripiant et per violentiam ac mala ingenia, quae illorum sunt, nullomodo auferant.

Epistola synodi Carisiac. ad Hludowicum regem Germaniae directa a. 858. (Bor. T. II. p. 43630.)

 

Látjuk tehát, hogy mind a két törvényben azonos gondolat van kifejezve.

 

XII. fejezet.

 

Szent István már az első könyvben szigorúan tiltja a gyilkosságot. (I. 14.) De megválthatta magát a gyilkos. A második törvénykönyvben már a bibliai megtorlás elvének az alapján kimondja: a ki mást karddal öl meg, ugyanazon kard által veszszen el.

Ezt a megtorlási elvet csak a burgund törvénykönyvben találtam meg. Itt tehát gondolati és tárgyi egyezés van.

 

XII. De iudicio gladii.

 

Si quis gladio hominem occiderit, eodem gladio iuguletur.2

 

De homicidiis.

 

Si quis hominem ingenuum ex populo nostro cuiuslibet nationis aut servum regis, natione duntaxat barbarum, occidere dampnabili ausu 53.et temeritate praesumpserit, non aliter admissum crimen, quam sanguinis sui effusione componat.

Liber legum Gundebati. Tit. II. c. I. (M. G. Ll. T. III. p. 533.)

 

De homicidiis.

 

Homicidam, tam ingenuum, quam servum, si extra ecclesiam inveniatur, morte damnari.

Lex Romana Tit. II. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 596.)

 

XIII. fejezet.

 

De nemcsak a gyilkosságra, hanem a megcsonkításra is büntetést szab. Nagyon szigorú e részben a magyar törvény: Ťszemet szemértť. Ily elrettentően kellett tiltani, hogy béke legyen az országban.

A külföldi törvények e részben enyhébbek; esetről-esetre előírják a pénzbüntetést. Igy tehát nem is annyira a rokonság mutatható ki, hanem inkább a mindenesetre jellemző különség.

 

XIII. De debilitacione membrorum.

 

Si quis autem gladio evaginato alium quemlibet debilitaverit, vel in oculo, vel in pede, vel in manu, consimile dampnum sui corporis paciatur.1

 

De oculo evulso.

 

Si quis alium oculum excusserit, pro mortuum adpretietur, qualiter in angargathungi, id est secundum qualitatem personae; et medietas praetii ipsius componatur ab ipsum qui oculum excusserit.

 

De naso absciso.

 

Si quis alii nasum absciderit, medietatem pretii ipsius componat, ut supra.

 

De labro absciso.

 

Si quis alii labrum absciderit, componat solidos sedicem; et si dentes apparuerint, unus duo aut tres, componat solidos viginti.

 

54.

De dentes priores.

 

Si quis alii dentem excusserit, qui in risu apparuit, pro uno dentem dit solidos sedicem; si duo aut amplius fuerint in risu apparentis, per hoc numero componantur et adpretietur.

 

De dentes maxillares.

 

Si quis alii dentem maxillarem unum aut plures excusserit, per unum dentem componat solidos octo.

 

De aure abscisa.

 

Si quis alii aurem absciderit, quartam partem pretii ipsius ei componat.

 

De plaga in facie.

 

Si quis alii plagam in faciem fecerit, componat ei solidos sedicem.

Edictus Rothari c. 48-54. (M. G. Ll. T. IV. p. 21.)

 

XIV. és XV. fejezet.

 

Részletesen intézkedik Szent István, hogy milyen büntetés érje azt, a ki másra kardot ránt. Ha mást karddal megsebesít, de a sebből fölgyógyul, a támadó a vérdíjat fizesse.

Ha másra kardot ránt, de meg nem üti, a vérdíj felét fizesse.

A burgund törvények szerint, ha másra kardot ránt, de meg nem üti, 12 solidust fizet a támadó. Ha meg is sebesíti, akkor 24 solidust és még a seb miatt is elitélik. A két bünetés között itt is ugyanazon arány van.

A magyar törvény szigorúan lép föl, hogy a mindenesetre gyakori verekedést megszüntesse.

 

XIV. De gladii vulneracione.

 

Si quis vero gladio vulneraverit aliquem et vulneratus, de eodem vulnere sanus et incolumis evaserit, 55. homidicii composicionem vulneris illator componat.1

 

XV. De gladii evaginacione sine vulnere.

 

Si quis furore repletus evaginaverit gladium et tamen non leserit, pro sola evaginacione mediam homicidii composicionem absolvat.2

 

De educto gladio.

 

Qiucunque spatam aut semispatium eduxerit ad percutiendum alterum et non percussserit, inferat multae nomine sol. 12. Si percusserit, inferat similiter sol. 12., et de inflicto vulnere iudicetur.

Liber legum Gundebati c. XXXVII. (M. G. Ll. T. III. p. 547.)


 

XVII. fejezet.

 

A király az egyház védője — defensor ecclesiae — volt; az egyháziak kiváltságaikat tőle nyerték s az ő hatalma védte meg őket minden támadás ellen. Ezért az egyház a király személyét vette oltalmába s kimondá, hogy a ki a király ellen esküszik, átkoztassék ki.

Mind a magyar, mind a külföldi törvények szigorúan tiltják a király vagy az ország iránt a hűtlenséget, egyházi büntetéssel sujtják a canonok s ezeknek erejét növelik a világ uralkodók büntetései. Míg a 847-iki mainzi zsinat, a melyhez legközelebb áll Szent István törvénye, a hivek közösségéből rekeszti ki az árulót, addig a magyar törvény az egyházit megtoldja azzal az erősítéssel, hogy ne legyen menedéke az egyházban. Ha pedig valaki tud róla és nem jelenti föl, hasonlóan bünhödjék.

 

XVII. De conspiracione regis et regni.

 

Si quis in regem aut in regnum conspiraverit, refugium nullum habeat ad ecclesiam. Et si quis circa regis salutem aut dignitatem quolibet modo aliquid conspiraverit aut conspirare aliquid temptaverit, seu temptanti sciens consenserit, anatematizetur et omnium fidelium communione privetur. Et si quis huiusmodi aliquem noverit et probare valens non edicaverit, predicte subiaceat dampnacioni.3

 

De conspiratione.

 

Ť…statuimus atque auctoritate ecclesiastica confirmamus eos, qui contra regem vel ecclesiasticas dignitates sive rei publicae potestates in unoquoque ordine legitima dispositione constitutas coniurationes et conspirationes rebellionis et repugnantiae faciunt, a communione et consortio catholicorum veram pacem amantium summovendos et, nisi per poenitentiam et emendationem paci se ecclesiasticae in56.corporaverint, ab omnibus filiis pacis sancimus extorres.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Conc. Mogunt. a. 847. c. 5. (Bor. T. II. p. 177. és Mansi. T. XIV. col. 904.)1

 

Látjuk tehát, hogy gondolati, néhol még szóbeli egyezés is van a két törvény között.

 

XVIII. fejezet.

 

Az egyház jövedelmét a birtokon kívül a tized tette. Ennek az eredete igen régi s már az egyiptomi, a zsidó, a görög népnél is élvezte a papság. Az egyházban is korán elterjedt ez a szokás s törvénynyel is szabályozták.

Szent István is átvette ezt az intézkedést, de nem közvetlenül az egyházi határozatokból, hanem a frank capitularék közvetítésével.

Ha valakinek az Isten tizet adott, a tizediket adja az Istennek; ha eltitkolja, kilenczet adjon helyette.

 

XVIII. De decimacione.

 

Si cui deus decem dederit in anno, decimam deo det; et si quis decimam suam abscondit, novem solvat. Et si quis decimacionem episcopo separatam furatus fuerit, diiudicetur ut fur ac huiusmodi composicio tota pertineat ad episcopum.2

 

De decimis.

 

Admonemus atque praecipimus, ut decima Deo omnino dari non neglegatur, quam Deus ipse sibi dari constituit: quia timendum est, ut quisquis Deo suum debitum abstrahit, ne forte Deus per paccatum suum auferat ei necessaria sua, et qui decimam Deo dare neglexerit, novem partes auferantur ab eo.

Capitul lib. V. c. 154. (Walter, Corpus iuris Germanici T. II. p. 534.)

Ť… Si non dederis mihi decimam, auferam novem.ť

Conc. Tribur. a. 895. c. XIII. (Mansi. T. XVIII. col. 139.)

 

Látjuk tehát, hogy nemcsak gondolati, hanem többször szóbeli egyezés is van a két törvény között.

 

 

 


 

 

 

 

 

57.

SZENT LÁSZLÓ TÖRVÉNYEI.

 

 

Törvényhozásunk második emléke Szent László nevéhez füződik. A Szent Istvántól Szent Lászlóig eltelt viharos félszázad az új intézmények életrevalóságát teljesen igazolta. Már nem kellett a kereszténység és a királyság ellenségeivel harczolni; megszilárdult mindkettő s Szent László törvényei a megkezdett alapon tovább építettek.

Az egyház, mint minden intézmény, fejlődésnek, haladásnak van alávetve. Az ifjú magyar kereszténység is, ha fönn akarta tartani a közösséget az egyházzal, vele együtt kellett haladnia. Igy tehát természetes, hogy az újabb egyházi intézkedéseket a mi törvényeink is átvették.

Másképpen áll azonban a királyság helyzete. Míg a kereszténység eszméit a külföldről kapja, addig a királyság már a Szent Istvántól lerakott alapokon épít. Éltető táplálékát nem az idegen intézmények adják, hanem a hazai föld. Ebben különbözik Szent Lászlónak és utódjának, Kálmánnak törvényhozása Szent Istvánétól.

 

***

 

Szent László neve alatt három törvénykönyv maradt reánk; az első az 1092-ki szabolcsi zsinat végzései; a második, a melyet a szent hegyen hoztak Pannonia főemberei; s a harmadik könyv, a melynek a helyét sem tudjuk s idejére nézve sem egyeznek történetíróink.1 Az első könyv egyházi és világi ügyekben intézkedik, míg a II. és III. könyv teljesen a hazai viszonyoknak megfelelő büntetőjogi intézkedéseket tartalmaz. Tárgyalásom folyamán tehát csak az I. könyvvel fogok részletesen foglalkozni, míg a II. és III. könyv pontjainak a magyar törvényekkel való kapcsolatát csak táblázatosan állítom össze.


 

 

 

 

 

58.

SZENT LÁSZLÓ ELSŐ TÖRVÉNYKÖNYVE.

 

I. fejezet.

 

A magyar kereszténység megalapítása a clunyi reform idejébe esik. A fölgyujtott szikra ez idő alatt nem aludt el, hanem folytonosan szítva, hatalmas lánggal lobogott, hogy tüzével tisztítsa meg az egyházi rendet és szellemét. Már nem szorult többé a burgundi benczés-kolostor szűk körére, hanem a kereszténység feje, a pápa is magáévá tette a megifjító törekvést.

Különösen két visszaélés harapódzott el az egyházban: 1. a világi investitura, 2. a papok nősülése. Nem a rátermettség szerezte meg a főpapi széket, hanem a pénz vagy más világi érdem; s a hivatástalan egyházi rend házas életet élt.

Az egyház fejei, a római pápák, fölismerve ezt a káros állapotot, határozottan tiltakoztak ellene. Már VIII. Benedek az 1018-ban tartott páviai zsinaton hivatalvesztés terhe alatt megtiltotta az egyháziaknak, hogy feleséget vagy ágyast tartsanak. Hasonló, sőt nagyobb szigorral folytatta a törekvést IX. Leó, a ki az 1049-iki római zsinaton kiközösítés terhe alatt tiltotta meg a papok nősülését.

De mindezeknél sokkal határozottabban lépett föl VII. Gergely. Az 1074-iki római zsinaton a nős papok ellen hozott végzéseket s azokat megküldte a többi országoknak is. Midőn Németországban az erfurti zsinaton ezt ki akarták hirdetni, óriási lárma támadt s megöléssel fenyegették az érseket.

Hazánk sem értette ezeket a törekvéseket. Szent István korában az egyháziak leginkább szerzetesek voltak s épen azért nőtlenek is. De a mint külföldön a papok canonikus élete lazulni kezdett s az egyháziak között a házasélet mindjobban elterjedt, a világi papságnál hasonló jelenségeket látunk Magyarországon is, a hol a nyugati példán kívül a görög egyházi canonok is nagy befolyással voltak.

A Szent László alatt tartott szabolcsi zsinat határozataiban kettős törekvést látunk érvényesülni; lépést tartani a haladó nyugattal, VII. Gergyely törekvéseit azonban csak annyiban vevén át, a mennyiben ezek alkalmazását a magyar viszonyok megengedték.

59.

Épen ezért nem fogadták el VII. Gergely szigorú elveit, hanem a görög egyházi fölfogásnak megfelelően úgy intézkedtek, hogy csak a bigamusak — a kik másodszor nősültek és özvegyeknek vagy eltaszított asszonyoknak férjei — hagyják el nejeiket, a kik pedig első és törvényes házasságban élnek, maradjanak meg abban mindaddig, míg e tárgyban Ťaz apostoli szent atya tanácsot nem fog adniť.

 

 

I. De bigamis presbiteris et dyaconis.

 

Bigamos presibiteros et dyaconos, et viduarum vel repudiatarum maritos iubemus separari, et peracta penitencia ad ordinem suum reverti. Et qui noluerint illicita coniugia dimittere, secundum instituta canonum debent degradari. Separatas autem feminas parentibus suis iubemus reddi, et quia non erant legittime, si voluerint, liceat eis maritari.1

 

Ť… decernimus, ut qui duobus quidem matrimoniis implicati fuere.. et non ab eo resipiscere voluerunt, depositioni canonicae subiicere; eos autem, qui talis quidem bigamiae probro ac dedecori implicati fuere, ante nostrum autem decretum id quod utile est agnoverunt et malum a se abscinderunt et hanc adulterinam et alienam congressionem procul abegerunt, … sive sint presbyteri, sive diaconi, eos ab omni quidem sacerdotali ministerio sive exercitio iam cessare, praefinito aliquo tempore punitos, honorem autem in cathedra et stationem participare, prima sede contentos…ť

Ť… Eos vero, qui uni quidem uxori copulati sunt, si vidua erat, quae accepta est: similiter…ť

Ť… qui viduam accepit, vel dimissam,… non posse esse episcopum, vel presbyterum vel diaconum, vel omnino ex sacerdotali catalogo.ť

Conc. Trull. vel Quinesext. a. 692. can. 3. (Mansi. T. XI. col. 942.)

 

II. fejezet.

 

A papok életével nem egyeztethető össze a concubinatus. Épen azért a szabolcsi zsinat szintén görög hatás alatt kimondja, hogy ha valaki felesége helyett szolgálójával él, adja el; ha nem akarja, adassék el a szolgáló és az árát a püspök kapja.

60.

Ennek a fejezetnek a forrását is a trulloni zsinatban találjuk meg. Ha az egyezés nem is annyira meglepő, mint az előbbi fejezetnél, de mindenesetre rokonság van a két törvény között.

 

II. De his, qui ancillam in locum subrogaverint uxoris.

 

Si quis autem presbiter ancillam suam uxoris in locum sibi associaverit, vendat, et si noluerit, venumdetur tamen, et precium eius ad episcopum transferatur.1

Ť… qui … accepit … meretricem, vel servam, vel scenicam, non posse esse episcopum, vel presbyterum, vel diaconum, vel omnino ex sacerdotali catalogo.ť

Conc. Trull. vel Quinesext. can. 3. (Mansi. T. XI. col. 943.)

 

III. fejezet.

 

Míg VII. Gergely reformja egyáltalában tiltá a papok házasságát, addig a görög egyház az első és törvényes házasságot megengedte papjainak.

A zsinat érezte, hogy ez nem felel meg a nyugati egyház canonjainak, azonban nem akarta erőszakosan megváltoztatni a létező viszonyokat. Bár a pápa reformja ellenére határoznak, azonban a közösséget megőrzik, fönntartván a pápa számára a döntést.

Ez a törvényünk is görög forrásra vezethető vissza. A trulloni zsinat 13-ik canonja, a melyet az 1054-iki konstantinápolyi pseudo-zsinat is átvett, épen a római egyházzal szemben kimondja, hogy a papok első házassága érvényes s fölszentelésük előtt nem kell szüzességi fogadalmat tenniök.

Látjuk tehát, hogy tárgyi és gondolati rokonság van a két törvény között.

 

III. De indulgencia presbiterorum.

 

Presbiteris autem, qui prima et legittima duxere coniugia, indulgencia ad tempus datur propter vinculum pacis et unitatem sancti spiritus, qousque nobis in hoc domini apostolici paternitas consilietur.2

 

Quoniam Romanae ecclesiae pro canone traditum esse cognovimus, ut promovendi ad diaconatum vel presbyteratum, profiteantur se non amplius suis uxoribus coniungendos; nos antiquum canonem apostolicae praefationis ordinisque servantes, hominum, qui sunt in sacris legitima coniugia deinceps quoque 61. firma et stabilia esse volumus, nequaquam eorum cum uxoribus coniunctionem dissolventes vel eos mutua tempore convenienti consuetudine privantes. Quam ob rem si quis dignus inventus fuerit, qui hypodiaconus vel diaconus, vel presbyter ordinetur, is ad talem gradum assumi nequaquam prohibeatur, si cum legitima uxore cohabitet.

 

 

Sed neque ordinationis tempore ab eo postuletur, ut profiteatur se a legitima cum uxore consuetudine abstenturum.

…Si quis ergo ausus praeter apostolicos canones incitatus aliquem eorum, qui sunt in sacris, presbyterorum, inquimus, vel diaconorum, vel hypodiaconorum, coniuntione cum ligitima uxore et consuetudine privare, deponatur. Similiter et si quis presbyter vel diaconus suam uxorem pietatis praetextu eiecerit, segregetur: et si perseveret, deponatur.

Conc. Trull. vel Quinesext. a. 692. c. 13. (Mansi, T. XI. col. 947.)

 

 

IV. fejezet.

 

 

Hogy a papok a coelibatust megtartsák, a püspökök ügyeljenek rájuk. De ha a püspök a vétkes papokkal egyetért, a király és püspökök itéljék el, a mint jónak látják. Ha pedig a főesperes követ el ilyen bűnt, a püspöke itélje meg.

Hasonló intézkedést találunk az 1090-iki amalfii zsinat határozatai között. Ha a vétkes papok meg nem javulnak, előljárói vegyék el ágyasaikat. Ha pedig a püspökök az ő gonoszságaikkal egyetértenek, közösíttessenek ki. Világosan látható tehát, hogy a szabolcsi zsinat az amalfii zsinat határozataiból merített.

 

62.

IV. De consensu episcoporum nolentibus separari ab illicito coniugio.

 

Si quis autem episcopus aut archiepiscopus ab illicitis coniugiis separari nolentibus spreto sinodali decreto aut consensum prebuerit, aut ecclesiam dederit, aut aliquid, quod ad ordinem pertinet, agere permiserit, a rege et coepiscopis suis secundum, quod racionabile videtur eis, diiudicetur. Si vero archipresbiter causa ignorancie episcopo consenserit aut presbiter per consensum illius in tali vicio permanserit, iudicio episcopi voluntario subiaceat.1

 

Quod si ab episcopo commoniti non se correxerint, principibus licentiam indulgemus, ut eorum feminas mancipent servituti. Si vero episcopi consenserint eorum pravitatibus, ipsi officii interdictione mulctentur.

Conc. Melfit. a. 1090. c. XII. (Mansi. T. XX. col. 724.)2

 

VI. fejezet.

 

Az egyházak javait a papok élvezték, azonban nem ment át az ő tulajdonukba. Mégis megtörtént, hogy eladták vagy gondatlanságuk által elvesztették. Hogy ez meg ne történjék, szigorúan tiltják a külföldi canonok s ezek hatása alatt a szabolcsi zsinat is, hogy az egyházak javait el ne adják, el ne cseréljék, el ne tulajdonítsák, ha pedig mégis megtörténik, háromszorosan térítse meg a pap az egyháznak.

 

VI. De perdicione rerum ecclesiarum ob sacerdotis incuriam.

 

Si quis presbiterorum res ecclesie ad propria loca duxerit et ibi vendiderit, vel per incuriam suam perdiderit, tripliciter ecclesie restituat.3

Ť…Presbyteri vero non vendant rem ecclesiae ubi sunt constituti, nescientibus episcopis suis, non habentes necessitatem.ť

Conc. Mogunt. I. a. 847. c. 8. (Mansi. T. XIV. col. 906. és Bor. T. II. p. 178.)

Ut nullus ecclesiasticas res invadere praesumat.

Ne cui liceat res vel facultates ecclesiis aut monasteriis, vel xenodochiis, pro quacunque eleemosyna 63. cum iustitia delegatas retentare, alienare atque subtrahere.

Conc. Mogunt. a. 888. c. VI. (Mansi. T. XVIII. col. 66.)

 

 

 

 

 

 

 

Látjuk tehát, hogy azonos gondolat sugallta mind a két törvényt. Nálunk csak a záradék különböző, mert a törvény szigorítására a zsinat hozzáteszi, hogy háromszorosan térítse meg az egyháznak.

 

 

VII. és VIII. fejezet.

 

A kereszténységnek hazánkba való behozatala óta közel félszázad telt el, a mely az ifjú egyházat kemény próbának tette ki. A lappangó pogányság lázadása a keresztények és ezek templomai ellen fordult. Szent László, miután az országban a belső béke helyreállott, elrendeli, hogy a lázadás által lerombolt egyházakat a falubeliek építsék föl. Az egyházak fölszereléséről - mint Szent Istvn törvényében1 - ép úgy itt is a király és a püspök gondoskodik.2 Ha azonban a régiség miatt dőlt össze az egyház, a püspök építtesse föl.

Hasonló tárgyú intézkedést látunk a külföldön is. Jámbor Lajos capitularéiban olvassuk, hogy az ispán, a püspök vagy az apát állapítsák meg, hogy mindenki annyiban vegyen részt az egyházak helyreállításában, a mennyiben az egyház javait élvezi.3

De még szembetünőbb hasonlóságot is láttunk. A capitularék különséget tesznek, vajjon hanyagságból, avagy gyengeségből (per impossibilitatem) dőlt-e össze. Ezen utóbbi esetben, ha nincs elegendő alap az egyház fölépítésére, a püspök találjon módot arra, hogyan javítsák ki vagy építsék föl.

 

VII. De restauracione desolatarum ecclesiarum propter sedicionem.

 

Ecclesias propter seditionem desolatas aut combustas, iussu regis parochiani restituant. Calices et vestimenta ex sumptu regis dentur, libros episcopus provideat.

De ecclesiis destructis, ut episcopi et missi inquisitionem faciant, utrum per negligenciam, aut inpossibilitatem destructae sint. Et ubi negligentia inventa fuerit, episcopali auctoritate emendare cogantur hi, qui eas restaurare debuerant; si vero per impossibilitatem contigit, ut aut plures sint, quam necesse sit, aut maioris magnitudinis, quam ut ex rebus ad eas pertinentibus restaurari possint, episcopus modum inveniat, qualiter congrue emendari et consistere possint.

Capitul. Wormat. a. 829. c. 3. (Bor. T. II. p. 12.)

 

64.

VIII. De desolatione propter vetustatem.

 

Ecclesias ex vetustate desolatas episcopus reedificet.1

 

Látjuk tehát, hogy megvan a gondolati rokonság a két törvény között.

 

X. fejezet.

 

Míg Szent István törvényei egyvallásúnak mutatják a nemzetet, Szent László alatt már újabb felekezetek lépnek föl, mint az izmaeliták és a zsidók. Az egyház, mivel felsőbbsége velük szemben biztosítva volt, türelmet gyakorol irányukban. Vallásukban nem háborgatja őket, csak azokat az izmaelitákat bünteti, kik megkeresztelkedtek s azután ismét visszaestek régi vallásukba.2

A zsidókkal szemben a nemzet zárkózott. Nem engedi a zsinat, hogy zsidók keresztény nőket vegyenek feleségül vagy keresztény rabszolgákat tartsanak.

A szabolcsi zsinat álláspontja megfelel az egyetemes egyház canonjainak. Már Justinianus tiltja, hogy a zsidók keresztény rabszolgákat tartsanak. Hasonló értelemben rendelkeznek az egyházi zsinatok is. A zsidók és keresztények házasságát nem ismerte el az egyház s a hol valamely nemzet magába akarta őket olvasztani, mint például a spanyoloknál, előbb megtérítette őket s csak azután köthettek házasságot a keresztényekkel.3

 

X. De coniugio iudeorum et christianarum mulierum.

 

Si iudei uxores christianas sibi associaverint, aut aliquam personam christianam in servicio aput se detinuerint, ablate ab eis libertati 64. reddantur, venditoribus earum precium tollatur et in sumptum episcoporum veniat.1

Ťut si quis Judaicae pravitati iugali societate coniungitur, id est, si seu Christiano Judaea, sive Judaeo Christiana mulier carnali consortio misceatur, quique horum tantum nefas admisisse noscuntur, a Christiano coetu atque convivio et a communione ecclesiae protinus segregentur.

Conc. Meld. a. 845. c. 73. (Mansi. T. XIV. col. 839.)

Ť… Quod si aliquis Judaeorum mancipium vel Christianum habuerit, vel sectae alterius seu nationis crediderit ex quacunque causa possidendum, et id circumciderit: non solum mancipii damno mulctetur, verum etiam capitali sententia puniatur, ipso servo pro praemio libertate donando.

Cod. Just. Lib. I. Tit. XIII. c. I. (1554-iki lyoni kiadás, I. k. 69. 1.)

 

 

Si quis Judaeorum Christianum servum vel cuiuslibet alterius sectae, emerit et circumciderit, a Judaei ipsius potestate sublatus, in libertate permaneat.

Conc. Meld. a. 845. c. 73. (Mansi T. XIV. col. 837.)

 

Itt is észrevehető a teljes gondolati azonosság a magyar és a külföldi törvények között.

 

 

XI. fejezet.

 

 

A vasárnap megünnepléséről már Szent István gondoskodott. Megparancsolta, hogy e napon a szolgai munka szüneteljen s azonfölül mindenki templomba menjen. A Szent László koráig eltelt idő nagyon szigorúnak, szinte lehetetlennek találta, hogy tíz faluból mindenki eljöjjön a vasárnapi istentiszteletre; azért a szabolcsi zsinat úgy enyhítette Szent István törvényét, hogyha a falu nagyon messze esik a templomtól, csak egy jöjjön a többiek nevében és három kenyeret és egy gyertyát hozzon az oltárra.

Már magyar törvényekre támaszkodik ez az intézkedés. Szent István intézkedéseit csak enyhíti, egyébként pedig a vasárnapi templombajárást általában parancsolja. A törvényben csak a záradék új; t. i. hogy a többiek áldozatát tegye az oltárra.

66.

Ez a szokás az egyetemes egyház kebelében megvolt. Az V. római zsinat, melyet VII. Gergely tartott, elrendelte, hogy a szentmiseáldozat alkalmával minden keresztény ajánljon föl valamit az Istennek.

E törvényben láthatjuk, mint épít tovább a szabolcsi zsinat a Szent István által megvetett alapokon, kibővítvén azt újabb, az egyetemes canonokból átvett eszmékkel.

 

XI. De negligencia ecclesiarum in dominicis et festivis diebus.

 

Si quis in dominicis diebus aut in maioribus festivitatibus ad ecclesiam non venerit parochianam, verberibus corripiatur. Si vero ville remote fuerint et ad ecclesiam suam parochianam villani venire non potuerint, unus tamen ex eis in vice omnium cum baculo ad ecclesiam veniat, et tres panes et candelam ad altare offerat.1

ŤA sacerdotibus vero et comitibus commendetur omnibus villicis, ita ut illorum iussu omnes concurrant die dominica ad ecclesiam, maiores ac minores, viri ac mulieres, exceptis, qui ignes custodiunt. Si quis vero non observacionis causa remanebit per illorum negligentiam, vapulent ac depilentur.

S. Steph. I. 9.

Ut omnis Christianus procuret ad missarum sollemnia aliquid Deo offerre.2

Conc. Roman. V. a. 1078. can. 12. (Mansi. T. XX. col. 510.)

 

XII. fejezet.

 

Hogy a vasárnapot minél méltóbban üljék meg a hivek, megtiltja a zsinat, hogy e napon bárki is kutyával vagy lóval vadásszék, mert a lovat elveszti, a melyet ökörrel megválthat.

Ha pedig pap vadászik, veszítse el hivatalát mindaddig, a míg eleget nem tesz hibájáért.

A vasárnapi vadászatot a capitularék is tiltják; hasonlóképen intézkednek a papok vadászatáról is. Ha valaki közülük vadászik, állását veszítse el.

67.

XII. De veneracione supradictarum dierum.

 

Si quis in his diebus venatus fuerit, canibus et equo careat, sed equum bove redimat. Si vero presbiter, vel clericus venatus fuerit, ab ordine descendat usque ad satisfaccionem.1

 

Statuimus quoque secundum quod et in lege Dominus praecepit, ut opera servilia diebus dominicis non agantur… nec venationes exerceant.

Admonitio generalis a. 789. c. 81. (Bor. T. I. p. 61.)

Ut episcopi abbates, presbyteri, diaconus nullusque ex omni clero canes ad venandum aut acceptores, falcones seu spatvarios habere praesumant, sed pleniter se unusquisque in ordine suo canonice vel regulariter custodiant. Qui autem praesumpserit, sciat unusquisque honorem suum perdere.

Capitul. missorum generale a. 802. c. 19. (Bor. T. I. p. 95.)

 

Látjuk tehát, hogy gondolati, sőt részben tárgyi rokonság van a két törvény között.

 

XIII. fejezet.

 

A családi élet szentsége a kölcsönös hűségen alapszik. Ha a nő ezt megszegi s férje őt megöli - így intézkedik a szabolcsi zsinat - adjon számot az Istennek az ő tettéről és másik feleséget vehet, ha akar. Ha azonban a nő rokonai közül valaki azt állítaná, hogy igazságtalanul ölte meg a nejét, itéljenek a férj fölött; kérdezősködjenek a szomszédoktól, vajjon nem vetette-e meg férje, vagy nem állott-e már előbb is a fajtalankodás gyanujában s azután, a mint észszerűnek látszik, itéljen a biró.

Már a longobard törvények is hasonlóképpen rendelkeztek. Rotharis edictusa szerint, ha a férfi a feleségét mással fajtalankodva találja, mind a kettőt megölheti.

 

XIII. De interfeccione adultere.

 

Si quis uxorem cum alio viro adulterantem necaverit, deo racionem reddat, et si voluerit aliam 68.ducat. Si vero ex propinquis aliquis femine in eum insurrexerit, quod interfecisset iniuste, iudicio discuciatur, et illud a vicinis eorum omnimodis investigetur, si in despeccione et contemptu aput virum suum prius esset, aut aliqua suspicio fornicacionis de illa prius orta fuisset, et hoc, secundum quod racionabile videtur, diiudicetur.2

 

 

 

 

 

 

Si quis cum uxorem suam alium fornicantem invenerit, liberum aut servum, potestatem habeat eos ambos occidendi, et si eos occiderit, non requirantur.

 

Edictus Rothari c. 212. (M. G. Ll. T. IV. p. 51.)

Si cuius uxor fornicaverit, licet dimittere eam et aliam accipere.

Theodorus: Poenitentiale Tit. XII. c. 5. (Wass. p. 213.)

 

De adulterijs.

Inventam in adulterio uxorem maritus ita demum occidere potest, si adulterium domi suae deprehendat.

Julii Pauli Sententiarum lib. II. tit. XXVI. (1559-iki lyoni kiadás p. 139.)

 

A két törvény között lévő gondolati rokonság itt is szembetűnik.

 

XIV. fejezet.

 

A kereszténység terjedésével vallásos társulatok keletkeztek. Ilyenek voltak a kalendás-társulatok, a melyek nevüket a hónap első napjától - calendae-től - nyerték, a melyen gyűléseiket tartani szokták. Ahyto - Atto, vagy másképpen Haito - vercelle-i püspök capitularéiban találjuk leírva az ilyen összejövetelt: ŤTapasztalatból tudjuk, hogy nem kevésbbé használ a jó társaság (collatio), mint az olvasás; épen azért elhatároztuk, hogy minden hónap első napján az összes papok, clerikusok jöjjenek össze, hogy a hitről, a szentségekről, a helyes életről, a társalgásról és kinek-kinek kötelességeiről tanácskozzanak. Ha pedig valaki közülük hanyag, vagy megrovandó, a többiek javítsák meg.2

Hasonlók lehettek a magyar kalendás napok is s épen azért kívánja a törvény, hogy senki se maradjon el róla papjának és társainak engedélyén kívül. Ha pedig elmarad, kezét, a melylyel belépést fogadott, tíz pensán váltsa meg.

Látjuk tehát, hogy ezt az intézményt is külföldről vettük át s ha szóegyezést nem is tudunk kimutatni, de azt mindenesetre be tudjuk bizonyítani, hogy azonos gondolat hatása alatt jött létre mind a két törvény.

69.

XIV. De subtraccione calendarum absque licencia.

 

Si quis de calendis sine presbiteri sui et fratrum licencia subtraxerit, manum eam, cum qua fraternitatem promisit, decem pensis redimat.1

 

Quot singulas Kalendas collatio in Plebibus fiat.

 

Experimento didicimus non minus bonam collationem, quam etiam lectionem prodesse; unde a praesenti statuimus, ut per singulas plebes singulis kalendis omnes presbyteri, seu clerici simul conveniant, ut de fide ac sacramentis divinis, seu de vita et conversatione, et singulis officiis ad eos pertinentibus communiter tractent. Et si forte aliquis inter eos negligens, aut reprehensibilis invenitur, a ceteris corrigatur.

Capit. Attonis episcopi Vercellensis c. XXIX. (Mansi. T. XIX. col. 250.)

 

XV. és XVI. fejezet.

 

A vasárnap méltósága megkívánta, hogy teljesen az Isten tiszteletére szenteljék a napot s ne foglalkozzanak semmi földi dologgal. Ilyen volt a kereskedés is; azért a zsinat elrendeli, hogy a ki az istentisztelet helyett vásárra megy, lovát veszítse el. Majd a következő fejezetben (I. 16.) folytatja, hogy a ki vásárt üt, a mint fölállította a sátrát, ép úgy bontsa szét; ha pedig nem teszi, 55 pensát fizessen.

A külföldön is általában tiltva volt vasárnap a kereskedés. Hasonlóképpen büntették azt, a ki a törvényt megszegte. Igy az angoloknál: a ki bármit is vásárol, veszítse azt el; azonfelül még pénzbirságot is fizet.

Látjuk tehát, hogy külföldön is hasonló tárgyú rendelkezések voltak.

 

XV. De negligencia festivitatum ob negocium.

 

Si quis in dominicis diebus vel in maioribus festivitatibus ecclesiam negligens mercatum frequentaverit, equo careat.2

Si quis die dominica mercari praesumat, perdat mercatum et XII oras apud Danos et XXX solidos apud Anglos.

Leges ecclesiasticae Eduardi senioris regis Angliae a. 905. vel 906. c. VII. (Mansi. T. XVIII. col. 238.)

 

 

 

 

 

 

 

 

70.

XVI. De negligencia dominice diei.

 

Si quis die dominica mercatum constituerit, precipit sancta sinodus, ut sicut construxit, ita destruat. Si autem quis rennuit, quinquaginta quinque pensas solvat.1

Ne in dominicis diebus mercatum fiat etc.

Capit. e. canonibus excerpta a. 813. c. 15. (Bor. T. I. p. 174.)

Ne mercata diebus dominicis aut carrigationes fieri permitant.

Capit. a. Walterio c. 15. (Mansi. T. XV. col. 507.)

 

XVII. fejezet.

 

A kereszténység az idegeneknek utat nyitott az országba. Különösen Szent István szivesen fogadta őket, Ťmert miként különböző országokból és tartományokból valók a vendégek, ép úgy különböző nyelveket és szokásokat, különböző tanulságokat és fegyvereket hoznak magukkal, a melyek mind diszítik az országot és dicsérik az udvart és elrettentik az idegenek hivalkodásit, mert az egy nyelvű és egy erkölcsű ország gyönge és törékenyť.2

Tényleg sokféle elem jött be, mert itt jó fogadtatásra találtak. Azonban már Szent László idejében, midőn a nemzet már saját kebeléből adott papokat az egyháznak, a magyar törvényhozás jónak látta megszorítani azt a nagy szabadságot, a melylyel az egyháziak Magyarországra jöttek. Ez a körülmény s épen egyidejüleg a szökevény clerikusok ellen való védekezés sugallta a szabolcsi zsinat végzését is. Ha valamely idegen clerikus püspökének az ajánlólevele nélkül jön az országba, itélettel döntsék el, vajjon nem szerzetes, vagy gyilkos-e?

Általában a külföldön is mindenütt szigorúan jártak el s csak úgy vették föl az idegen clerikust, ha püspökétől levelet hozott.

 

XVII. De hospitibus advenientibus clericis.

 

Si quis hospes clericus in hanc patriam sine commendaticiis litteris episcopi sui venerit, ne forte monachus aut homicida fuerit vel alicuius ordinis se confessus fuerit, iudicio vel testimonio discuciatur.3

Et statuemus ut supervenientes episcopus vel presbyteri, de aliis regionibus non suscipiantur in monasterio ecclesiae, nisi prius fuerint probati ab episcopo, cuius parochia est.

Pippini principis capitul. Suessionense a. 744. c. 5. (Bor. T. I. p. 29.)

Ut presbyteri vel quilibet clerici, 71. in alterius parochia sine formata non recipiantur, neque retineantur, nec etiam ministrare sinantur. Criminati autem ab omnibus excludantur et rejiciantur a parochiis, in quibus cupiunt immorari, usquequo ad eum revertantur episcopum, a quo aufugisse noscuntur.

Conc. Meld. a. 845. c. 50. (Mansi. T. XIV. col. 830.)

 

Látjuk tehát, hogy azonos gondolat volt mindkét törvénynek a szülője.

 

XX. fejezet.

 

A házasságtörő nőről ez a második intézkedés a szabolcsi zsinat határozatai között.

Ha a férj házasságtörésen kapja a nejét s megöli őt, vehet másikat magának. Ha azonban nem öli meg, hanem a törvény elé állítja - úgy rendelkezik ez a fejezet - a canonok intézkedései szerint vezekeljen a nő s ennek eltelte után férje, ha akarja, visszaveheti, ha pedig nem akarja, elválhatnak, de mindkettő a házasságon kívül éljen.

A külföldön is általában hasonló eljárást látunk. Az egyház a házasság fölbonthatatlansága mellett foglalt állást;1 azonban a longobard törvények szerint a házasság házasságtörés esetében nemcsak fölbontható, hanem új házasság is jöhet létre.2

A szabolcsi zsinat az egyházi fölfogás alapján áll: a vétkes vezekeljen s azután fogadja vissza a férje; ha nem akarja, mind a ketten a házasságon kívül éljenek.

 

XX. De muliere in adulterio deprehensa.

 

Si quis uxorem suam in adulterio deprehenderit et in iudicium statuerit, secundum statuta canonum penitencia imponatur et peracta penitencia, si maritus voluerit, iterum recipiat, 72. sin autem, quamdiu ambo vixerint, innupti permaneant.3

Si alicuius uxor fornicata fuerit et habitet cum alio viro, non oportet adducere uxorem aliam, quamdiu fuerit uxor eius viva.

Poenitentiale Vinnai c. 43. (Wass p. 117.)

Ut evangelica auctoritate et sacrorum canonum instituione unicuique christiano liceat uxorem dimittere propter fornicationem solummodo confirmamus, nequaquam autem illa vivente aliam ducere comprobamus.

Capitula synodalia Ottonis I. a. 948. c. X. (Weiland: M. G. Ll. sectio IV. T. I. p. 15.)

 

Látjuk tehát, hogy azonos intézkedést találunk mind a külföldi, mind a magyar törvényben.

 

 

 

 

XXI. fejezet.

 

Az egyházi berendezés szerint a püspökök fönnhatósága nemcsak az egyházmegyében lévő világi, hanem a szerzetes-papokra is kiterjedt. A mióta 1024-ben Cluny kolostora kivétetett a mâconi püspökség hatósága alól, minden kolostor arra törekedett, hogy a püspöki hatóság alól kivéve egyenesen a pápa alá tartozzék.

Nálunk ezt a kiváltságot még nem élvezte a Szent Benedek-rend, leszámítva a pannonhalmi apátságot.1 Szent László törvénye megszabja, hogy az apátok és szerzetesek, nemkülönben a szerzetesnők is a püspök alá tartozzanak, a ki évenként nem egyszer, hanem gyakran látogassa meg a monostorokat és vizsgálja meg a szerzetesek életét. A szerzetesek és szerzetesnők oda ajánlják föl magukat vagyonukkal együtt, a hová akarják, de egy helyben maradjanak és senkit se szenteljen föl a püspök vagy az apát bizonyos hely czíme nélkül.

A külföldön is hasonló intézkedéseket találunk. Nagy Károly capitularéi szerint az apátok és a szerzetesek a püspöknek legyenek alávetve, a ki évenként járja körül az egyházmegyéjét2 és vizsgálja meg a szerzetesek életét.

 

XXI. De procuracione abbatum erga proprios episcopos.

 

Abbates secundum decreta patrum in proucracione episcoporum suorum,73. in cuius territorio sunt, humiliter permaneant. Et non semel in anno, sed sepe monasteria eorum episcopi visitent et regulariter vitam et conversacíonem fratrum discuciant. Conversi monachi, cui monasterio monachorum voluerint, se cum rebus suis commendent; similiter et monache in monasterio monacharum. Deinceps autem aliquis episcopus aut abbas sine titulo certi loci monachum aut monacham non audeat ordinare.3

 

Abbates autem et monachis omnis modis volumus et praecipimus, ut episcopis suis omni humilitate et hobhedientia sint subiecti, sicut canonica constitutione mandat.

Capitul, missorum generale a. 802. c. 15. (Bor. T. I. p. 94.)

Oportet etiam episcopum, in cuius diocesi cenobium situm est, monachorum providentiam gerere et, si aliquit correctione dignum repperit, corrigere festinet.

Conventus Augustanus a. 952. c. VI. (Weiland: M. G. Ll. sectio IV. T. I. p. 19.)

 

 

 

De clericorum vita sive monachorum.

 

Providendum necesse est unicuique episcopo, qualiter canonici vivere debeant, necnon et monachi, ut secundum ordinen canonicum vel regularem vivere studeant.

Conc. Mogunt. a. 847. c. 13. (Bor. T. II. p. 179.)

 

Látjuk tehát, hogy a magyar törvény ebben a pontban is nyugati példák hatása alatt áll.

 

XXII. fejezet.

 

A kereszténység már megszilárdult az országban, de még mindig találkozott, a ki a régi pogány isteneknek áldozott kutak, fák, források vagy kövek mellett; ha ilyen találkozott - mondja a szabolcsi zsinat - bűnét egy ökörrel váltsa meg.

Hasonlóképen tiltja Nagy Károly a szászok között a pogányságot. Bár teljesen magyar ez az intézkedés, mégis érdekes az azonos tárgyú két törvény szembeállítása.

 

XXII. De ritu gentilium.

 

Quicunque ritu gentilium iuxta puteos sacrificaverint, vel ad arbores et fontes et lapides oblationes obtulerint, reatum suum bove luant.1

 

Si quis ad fontes aut arbores vel lucos votum fecerit, aut aliquid more gentilium obtulerit et ad honorem daemonum comederit; si nobilis fuerit, solidos sexaginta; si ingenuus, triginta; si litus quindecim; si vero non habuerit, unde praesentaliter persolvant, ad ecclesiae ser74.vitum donentur, usque dum ipsi solidi solvantur.

Capit. de partibus Saxoniae c. 21. (M. G. LI. T. V. p. 42.)

 


XXIII. fejezet.

 

Az egyház vagyonát már Szent István király oltalmába vette. Szent László is megerősítette ezt, kimondván, hogy a ki egyszer az egyháznak adta vagyonát, az vissza nem veheti.

Az egyházi birtok védelmét látjuk a zsinatok határozatai között is. Igy a 845-iki meauxi zsinat kimondja, hogy senki se merészelje az egyházaknak, monostoroknak és zarándokházaknak adott javakat visszatartani, elidegeníteni vagy elvonni.

 

XXIII. De dacione propriarum rerum alicui ecclesie.

 

Si quis res suas aut predia uni dederit ecclesie, nulla interveniente causa subtrahere audeat et dare alie.1

ŤNe cui liceat res vel facultates ecclesiae aut monasteriis… delegatas retentare, alienare atque subtrahere.ť

Conc. Meld. a. 845. c. 17. (Mansi. T. XIV. col. 822.)2

 

Látjuk tehát a gondolati rokonságot a két törvény között.

 

 

XXV. fejezet.

 

Már Szent István elrendelte a vasárnap megülését s a kántorbőjtöt. Ezt megerősíti a szabolcsi zsinat is s egy újabb részszel toldja meg. Elrendeli u. i., hogy a hivek halottaikat az egyházakhoz temessék; a ki hanyagságot követ el ezekben, az 12 napig kalodában, vizen és kenyéren bőjtöljön.

Hasonlóan bünhődjék, ha az úr szolgáját, vagy ha a falusi biró a szegényt vagy az idegent nem temeti az egyházhoz. (S. Lad. I. 26.)

Érdekes jelenséget látunk, ha a magyar törvényt a külföldiekkel összehasonlítjuk. Míg az egyházi zsinatok tiltják, hogy világiak az egyházakba temetkezzenek,3 addig a szász törvény megparancsolja, hogy a szász keresztények halottaikat a Ťczinteremť-be vigyék. Világosan látható a magyar és szász törvény között a hasonlóság.

75.

XXV. De negligencia fidelíum cadaverum.

 

Si quis dominicum diem non servaverit et dies festos non feriaverit aut quatuor tempora et vigilias non ieiunaverit, aut mortuos suos ad ecclesiam non sepellierit, XII dies in pane et aqua peniteat in cippo. Si dominus servi sui corpus, aut villicus pauperis hospitis vel villani ad ecclesiam non detulerit, tantumdem peniteat.1

V. ö. De observacione dominici diei.

S. Steph. I. 8.9.

De observacione IIII-or temporum.

S. Steph. I. 10.

ŤJubemus, ut corpora christianorum Saxanorum ad cimiteria ecclesiae deferantur.ť

Capit. de partibus Saxoniae c. 22. (M. G. Ll. T. V. p. 43.)

 

XXVI. fejezet.

 

A vasárnapi munkaszünet nemcsak a keresztényeket, hanem a zsidókat is kötelezte. Itt a szabolcsi zsinat kimondja, hogy ha valaki zsidót vasárnap vagy más nagyobb ünnepen dolgozni lát, hogy meg ne botránykozzék a kereszténység, a zsidó veszítse el szerszámait, a melyekkel dolgozott.

 

XXVI. De laboribus iudeorum in festivitatibus.

 

Si in die dominico aut aliis maioribus festivitatibus iudeum laborantem aliquis invenerit, ne scandalizetur christianitas, cum quibus insturmentis laboraverit, illa amittat.2

Si quis aliis instrumentis, (sc. die dominica laboraverit) tollantur instrumenta.

S. Steph. I. 8.

 

XXVIII. fejezet.

 

A középkori perbeli bizonyításnál jelentékeny szerepet játszott az istenitélet. Ez lehetett perdöntő párbaj, forró- vagy hidegvíz vagy tüzesvas-próba. U. i. a középkor azt hitte, hogy az isteni igazságosság nem engedheti, hogy valaki ártatlanul bünhődjék s épen azért az Isten ilyen kézzelfoghatólag is kinyilvánítja a vádlott ártatlanságát, vagy bűnös voltát.

Bár az egyház nem helyeselte, mégis nagyon elterjedt, úgy, hogy szabályozni kel-


 

 

lett. A magyar törvény is elrendeli, hogy leg76.alább három alkalmas tanú legyen jelen, a kik az ártatlanok ártatlanságát és a bűnösök vétkességét igazolják.

Hasonló intézkedést találunk a frank capitularékban is. Ha keresztény keresztény ellen tanúskodik, a szentek ereklyéi fölött alkalmas tanúkkal vagy eskü által, vagy pedig tüzes vaspróbával tisztázza magát a vádlott.

 

XXVIII. De testibus iudicii ferri vel aque.

 

Quociensscunque vel aqua vel ferro iudicium factum fuerit, intersint ibi tres ydonei testes iureiurando probati, qui et innocentis innocenciam, et e contra culpabilis culpam perhibeant.

Presbiter de ferro duas pensas et de aqua unam pensam accipiat.1

Ť… Si vero contra Christianum, Christianus, si necesse fuerit, cum idoneis testibus super sanctorum pignora per sacramentum aut cum ferro ignito se exoniet.

Capit. de Judaeis c. 6. (Bor. T. I. p. 259.)

 

Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a két törvény között.

 

XXIX. fejezet.

 

Az egyház canonjai szerint misézni csak fölszentelt helyen lehet. Kivételt ez alól csak az utazás esetére adnak. Ezt olvassuk a frank capitularékban s a 888-iki mainzi zsinat határozataiban.

Hasonlóképpen intézkedik a szabolcsi zsinat is. A pap misézzék az egyházon kívül, kivéve, ha utazik és comese se kényszerítse őt erre. Ha comesétől kényszerítve megteszi, rendjét hagyja el és a ki őt kényszerítette, 55 pensát fizessen.

Látjuk tehát, hogy a két törvény intézkedései azonosak.

 

XXIX. De celebracione misse extra ecclesiam.

Nullus presbiter missam audeat celebrare extra ecclesiam, nisi forte itineris causa necessitas cogat eum. Si vero a comite suo coactus fuerit, ab ordine cessabit et qui eum ad77. hoc coegit, LV pensas solvat. In itinere vero  dierum divinum officium celebrari liceat in tentorio.2

 

Nullus sacerdos, nisi in locis Deo dicatis, vel in itinere positus in tabernaculis et mensis lapideis ab episcopo consecratis, missas celebrare praesumat. Quod si praesumpserit, gradus sui periculo subiacebit.

Karoli. M. capitul, primum a. 769. c. 14. (Bor. T. I. p. 46.)

Ubi missarum sollemnia peragi liceat.

Missarum sollemnia non ubique, sed in locis ab episcopo consecratis, vel ubi permiserit, celebranda esse censemus.1… In itinere vero positis, si ecclesia defuerit, sub divo, seu in tentoriis, si tabula altaris consecrata, ceteraque ministeria sacra ad id officium pertinentia adsunt, Missarum sollemnia celebrari permittimus.

Conc. Mogunt. a. 888. c. IX. (Mansi. T. XVIII. col. 67.)

 

XXXII. fejezet.

 

A nemzet erkölcsi fölfogása szigorúbb lett. Már Szent István megtiltotta, hogy valamely katona más leányát nőül rabolja el szüleinek akarata ellenére; ha mégis megteszi, adja vissza a leányt szüleinek, még akkor is, ha erőszak esett rajta; a katona pedig tíz tinót fizessen.

Szent László már sokkal szigorúbban bünteti a női becsület meggyalázását. Ha valaki az egyik faluból a másikba menő leányon erőszakot követ el, úgy bünhödjék, mint a ki gyilkolt.

A longobard törvények is rendelkeznek ebben az ügyben s a büntetés is megfelel a magyar törvénynek. Ugyanis ha valaki útközben valamely szabad asszonyon vagy leányon erőszakot követ el, 900 solidust fizessen; ennyit fizet az is, a ki titokban valamely bárót, szabadot vagy szolgát öl meg.2

Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a két törvény között.

 

XXXII. De illata violencia virginis vel mulieris.

 

Si quis vel virgini vel mulieri de villa in villam eunti vim intulerit,78. quantum de homicidio, tantumdem peniteat.3

 

Si quis mulieri liberae aut puellae in via se anteposuerit, aut aliquam iniuriam intulerit, DCCCC solidis componat, medietatem regi et medietatem cui ipsa iniuria illata fuerit, aut ad quem mundium de ea pertinuerit.

Edictus Rothari c. XXXVI. (M. G. Ll. T. IV. p. 17.)

 

 

XXXIV. fejezet.

 

Már Szent Isván intézkedett a boszorkányok ellen, a kiknek létezésében hitt. (I. 34.) Szent László elfogadta Szent István törvényét, de már szabad nőkkel állítja egy sorba a boszorkányokat. Ha ilyenek találkoznak, vezessék a püspökhöz, a ki itéljen fölöttük, a mint jónak látszik.

A frank capitularék is intézkednek róluk. Ha ilyen örömleányt valakinél megtalálnak, vezesse az a vásárra; ha pedig nem teszi, vele együtt ugyanazon a helyen verjék meg.

 

XXXIV. De satisfaccione meretricum vel strigarum.

 

Meretrices et strige secundum quod episcopo iuste visum fuerit, ita diiudicentur.1

V. ö. De strigis. S. Steph. I. 34.

Ť…de… meretricibus volumus, ut apud quemcumque inventae fuerint, ab eis portentur usque ad mercatum, ubi ipsae flagellandae sunt, vel, si noluerit, volumus ut simul cum illa in eodem loco vapuletur.

Capitul. de disciplina palatii Aquisgranensis. circa 820. c. 3. (Bor. T. I. p. 298.)2

 

Látjuk tehát, hogy részben gondolati rokonság van a két törvény között.

 

XXXVIII. fejezet.

 

A Szent István óta eltelt viharos félszázadot a kereszténység diadalmasan élte át. Már nem idegen többé az országban; a nemzet tagjai benne születnek s benne nevelkednek s már magyar szentjei is vannak az ifjú magyar kereszténységnek.

Az egyházi szervezet teljes befejezést nyer. A zsinat a magyar egyház ünnepnapjait is összeírja, felölelvén az egyetemes egyház szokásos ünnepnapjait és a magyar szentekét.

79.

Külföldön ugyanazokat a napokat ünneplik meg, mint nálunk s csak a nemzeti szenteknél találunk eltérést, a mi nagyon természetes is.

 

XXXVIII. De sanctorum veneracione festivitatum.

 

Iste vero festivitates feriande sunt per annum: Nativitas domini, sancti Stephani prothomartiris, sancti Johannis evangeliste, sanctorum Innocentum, Circumcisio domini, Epiphania cum vigilia, Purificacio, sancte Marie, in Pascha quatuor dies, sancti Georgii martiris, Philippi et Jacobi cum vigilia, Invencio sancte crucis, Ascensio domini, in Penthecosten IIII dies, sancti Johannis Baptiste, Petri et Pauli una die, sancti Jacobi apostoli, sancti Laurencii martiris, Assumcio sancte Marie, sancti Stephani regis, Bartholomei apostoli, Nativitas sancte Marie, Exaltacio sancte crucis, sancti Mathei apostoli, sancti Gerardi episcopi, sancti Michaelis archangeli, Symonis et Jude apostolorum, Omnium Sanctorum, sancti Henrici ducis, sancti Martini episcopi, sancti Andree apostoli, sancti Nicolai episcopi, sancti Thome apostoli et unaqueque parochia suum patronum et dedicacionem ecclesie celebret.1

 

 

De festivitatibus anni.

 

Natalis domini, sancti Stephani, sancti Johannis evangelistae, Innocentium, Octava domini, Theophania, Purificatio sanctae Mariae, sanctum Pascha, Ascensio domini… Pentecostes, sancti Johannis Baptistae, duodecim Apostolorum, maxime tamen Petri et Pauli, Assumptio sanctae Mariae, dedicatio basilicae sancti Michaelis archangeli, dedicatio cuiusque oratorii seu cuiuslibet sancti in cuius honore eadem ecclesia fundata est, … sancti Martini.

Ahytonis episcopi Basilensis capitul. c. 8. (Mansi T. XIV. col. 395.)2

 

 

XXXIX. fejezet.

 

Már föntebb (I. 14.) megemlékeztünk a kalendás társulatokról, a melyen mindem testvérnek meg kellett jelenni. Míg a szabolcsi 80.zsinat


a világiakra kötelezővé teszi, hogy a testvérek gyűlésein megjelenjenek, addig a szerzeteseknek és azok apátjainak megtiltotta, hogy a világi testvérek lakomáin maradjanak, hanem az apát magához vevén a testvérek ajándékát, vigye a kolostorba és ott oszsza szét a testvéreknek.

Hinkmár rheimsi érsek capitulai között olvassuk, hogy ha a papok a calendákon összejönnek az istenitisztelet befejezése után, a szükséges megbeszélés után ne lakomázzanak, mert ebből inkább kár, mintsem nyereség származik reájuk. Épen azért, a kik akarják, vegyék a kenyeret és ki-ki az ő italát (singulos biberes), azonban a harmadik pohár után távozzanak haza.

Látjuk tehát, hogy mind a két törvény azonos czélt szolgál, t. i. hogy a papság a világiaknak - sokszor nagyon is vidám - lakomáján ne vegyen részt.

Ha szóegyezés nincs is, de a tárgyi rokonság el nem vitatható.

 

 

XXXIX. De abbatibus vel monachis in calendis sedentibus.

 

Abbates et monachi inter fratres kalendarum non sedeant, sed abbas oblaciones fratrum in claustrum recipiat et secundum regulam fratribus administret.1

 

Ut quando presbyteri per Kalendas simul convenerint, post peractum divinum mysterium et necessariam collationem, non quasi ad prandium ibi ad tabulam resideant, et per tales inconvenientes pastellos se invicem gravent, quia inhonestum est et onerosum.

Et ideo peractis omnibus, qui voluerint, panem cum charitate et gratiarum actione in domo confratris sui simul cum fratribus suis frangant, et singulos biberes accipiant, maxime autem ultra tertiam vicem poculum ibi non contingant, et ad ecclesias suas redeant.

Hincmari Rhemensis capit. c. XV. (Mansi. T. XV. col. 478.)

 

 

XLII. fejezet.

 

A birói idézés pecséttel történt. Ha valaki a király pecsétje által idéztetve meg nem jelenik, adjon számot és öt pensát fizessen és a hányszor ezt teszi, annyiszor fizessen öt pensát.

81.

Ha pedig a biró idézésre nem jelenik meg, 100 aprópénzt fizessen.

Az alemann törvények hasonlóan büntetik azt, a ki a herczeg pecsétjét vagy a parancsát megveti. Ha ezt megteszi, 12 solidust fizessen.

 

XLII. De spretu sigilli regis vel iudicis.

 

Si quis autem regis sigillum super aliquem proiciens, et ipse in curiam venire neglexerit, racionem perdat et quinque pensas persolvat, et quocienscumque renovaverit, tociens quinque pensas solvat. Si vero iudicis sigillum proiciens non venerit, centum nummos solvat.1

 

De eo, qui sigillum aut mandatum ducis neglexerit.

 

1.      Si quis sigillum ducis neglexerit aut mandatum vel signum qualecumque mandaverit, 12 solidis sit culpabilis;

2.      Si autem sigillum comitis neglexerit vel mandatum, cum 6 solidis componat.

Lex Alamannorum Karolina c. XXVIII. (M. G. Ll. T. III. p. 139.)

 

Látjuk tehát, hogy gondolati rokonság van a két törvény között.


 

 

 

 

 

82.

SZENT LÁSZLÓ MÁSODIK TÖRVÉNYKÖNYVE.

 


   I. = S. Lad. III. 1.; S. Steph. II. 7.; S. Lad. III. 4.

  II. = S. Steph. II. 6.; S. Lad. II. 10, 12, 14.

 III. = S. Lad. III. 9.

 V. = S. Steph. I. 25.; S. Lad. III. 29.

 VI. = S. Lad. II. 1, 2.; S. Steph. I. 14.

VII. = S. Lad. III. 11.


VIII. = S. Steph. I. 14, 15, 16; II. 4, 12.

    X. = S. Steph. II. 6.; S. Lad. II. 12, 14.

   XI. = S. Steph. I. 35.; S. Lad. II. 8.; S. Steph. I. 28.; II. 3.

  XII. = S. Lad. III. 4.; S. Steph. II. 6, 7.; S. Lad. II. 14.

XIV. = S. Steph. II. 6, 7.; S. Lad. II. 1, 2, 12.; III. 8.

 

 

 


SZENT LÁSZLÓ HARMADIK TÖRVÉNYKÖNYVE.

 


      I. = S. Lad. II. 1, 4.

   IV. = S. Steph. II. 17.; S. Lad. II. 1, 2, 12.; III. 17.

   VI. = S. Steph. I. 31.

VIII. = S. Steph. II. 6.; S. Lad. II. 2.

   IX. = S. Lad. II. 3.

   XI. = S. Lad. II. 7.

XIII. = S. Lad. III. 20.

XIV. = S. Lad. III. 28.

 XV. = S. Lad I. 42.


      XVI. = S. Lad III. 19, 25, 26.

    XVII. = S. Steph. II. 6, 7.; S. Lad. III. 8.

      XIX. = S. Lad. III. 16.

       XX. = S. Lad. III. 13, 14.

      XXI. = S. Lad. III. 2.

   XXVI. = S. Lad. I. 42.

XXVIII. = S. Lad. III. 14, 20.

   XXIX. = S. Steph. I. 25.; S. Lad. II. 5.



 

 

83.

KÁLMÁN KIRÁLY TÖRVÉNYEI.

 

Míg Szent László Szent István törvénykönyveinek alapján az előző törvényhozást kiegészítette, az általánosat részletekben is alkalmazta, addig Kálmán kora változott viszonyaihoz képest Ťtovábbépítőť újító.

Kálmán reformtörekvéseivel szemben nem hiányoztak az ellenzők sem, a kik azt mondogatták, hogy ez a Ťtursoliť gyűlés fölösleges s inkább az elődök régi határozataihoz kell ragaszkodni.

De Kálmán lelkét nem rettenté el az ellenmondás, kitüzött czélját határozottan követé; Ťösszehíván tehát az ország főembereit, az egész senatus tanácsával átvizsgálta a szent emlékű István király törvényét, a melyből - ha a dolgot jól megvizsgálod - semmit sem vett el, sőt még gazdagította, nem mint alapító, hanem mint továbbépítő, hogy a zsenge növény hasznos öntözés által az igazságosság gyarapodását nyerjeť.

Érdekes jelenséget látunk, ha Szent István és Kálmán törvényeinek a bevezetését összevetjük. Míg első királyunk a Ťrégi és az új uralkodókat utánozzať, addig Kálmán már nyiltan vallja, hogy magyar alapokon épít tovább, a melyeket Szent István vetett meg, mellőzvén elődjének, Szent Lászlónak törvényeit.

Kálmán törvényei Alberik nevű pap compilatiójában maradtak reánk. Két könyvre osztható: az első, a tarczali gyűlés, 84 pontot foglal magában, míg a második a zsidókról intézkedik hét fejezetben. Tárgyalásom folyamán itt is fejezetről-fejezetre haladok, de csak azokkal a pontokkal foglalkozom, a melyek az előző magyar vagy külföldi törvényekkel rokonságban állanak.

Kálmán törvényében is az első hely az egyházat illeti meg: ŤTetszett a királynak és az egész gyűlésnek, hogy azok a birtokok, a melyeket Szent István adományozott a monostoroknak és az egyházaknak, tovább is azoké maradjanakť. (I. 1.)

Mivel olyan nagy kiváltságokkal ruházzák föl királyaink az egyházat, gondot is fordítanak arra, hogy méltó tagjai legyenek. A hazaiaknál az ellenőrzés könnyű; azonban az idegenektől meg84.kívánják, mint már Szent László is ren-


delte,1 hogy püspökük ajánlólevelével jöjjenek. Ha pedig már fölvétettek az országba, de valami rossz hír jár felőlük, vagy tisztázzák magukat, vagy pedig távozzanak az országból. (I. 3.) Az egyházi rend már Szent István törvényei szerint élvezte a Ťprivilegium foriť-t.2 Ezt megerősítette Szent László3 s utána Kálmán is kimondja, hogy püspökök és ispánok káplánjait az érsek vagy a püspök idézheti meg. (I. 5.)

A külföldön is teljesen élvezte az egyházi rend ezt a kiváltságot. A frank capitularék is átvették, kimondván, hogy a püspökök biráskodjanak az ő parochiájukban. Ha pedig valamely egyházi személy nem engedelmeskedik a püspökének, jöjjenek az érsekhez, a ki az ő suffraganeusaival itéljen az ügyben.4 Látjuk, hogy teljesen kizárja a világi elemet az egyház a saját törvénykezésében.

 

Episcoporum et comitum capellani vel reliquorum per sigillum episcopi vel archiepiscopi ad causandum cogantur.5

Ť… si clerici inter se negotium aliquod habuerint, a suo episcopo dicudicentur, non a secularibus.

Admonitio generalis a. 789. c. 28. (Bor. T. I. p. 56.)

 

Ha a clericus laicussal pereskedik, akkor a laicust a világi biró idézze meg; ha pedig a világi pörli a clericust, a püspök vagy az érsek hívja a törvény elé s mindegyiket a saját birája itélje meg. (I. 6.)

A frank capitularék szerint ilyen esetekben a püspök és a comes vegyes bizottságot alkotnak s itélnek az igazság szerint.

 

Si clericus cum laicis causam habet, per sigillum iudicis laicus cogatur. Si vero laicus habet causam cum clerico, per sigillum episcopi vel archipresbiteri clericus cogatur, ab eisque cum iudice suo examinentur.6

Ť…Et si forte inter clericum et laicum fuerit orta altercatio, episcopus et comes simul conveniant et unanimiter inter eos causam diffiniant secundum rectitudinem.

Syn. Francofurt. a. 794. c. 30. (Bor. T. I. p. 77.)

 

Ilyen vegyes itélőtestületet rendel el Kálmán is. Mivel a mi népünket gyakran az út fáradalma és a nyomorúság sujtja s a királyi udvarba bármely ügyért nem jöhet, elrendeljük tehát, hogy évenkint kétszer - Fülöp és Jakab apostolok (május 1.) napján és

85.

őszszel Szent Mihály nyolczadán (október 6.) - minden püspökségben zsinatot tartsanak, a melyen mind az ispánok, mind pedig egyéb méltóságok az püspökükhöz jöjjenek, a mely zsinaton ha valaki - még ha pecséttel nem is idézték meg - meg nem jelenik, mint vádlottat itéljék el. (I. 2.)

Ezen zsinat elé tartoznak az ispánok (I. 7.), míg a frank capitularék szerint két comes között a király itéljen.1

Ezen zsinat elé tartoznak az apátok is (I. 8.), szintúgy a királynak vagy a herczegnek előkelőbb tisztjei (I. 9.), valamint a birák (I. 10.) is. Ha pedig valamely gőgös biró a zsinaton meg nem jelenik, a vád szerint itéljék el.

Ha ispán másik ispánnal perlekedik, vagy itt találjon ítéletet, vagy pedig a szomszéd ispán döntsön közöttük. (I. 13.)

Az ispán biráskodása kiterjed a király és a herczeg előkelőbb tisztjeire; ha azok a biró elé menni nem akarnak, ilyenkor a megyei ispán a biróval együtt hozzon végzést. (I. 11.) Hasonló biróság illeti meg a királynak előkelőbb tisztjét, ha a herczeg birtokán van, vagy pedig fordítva; a kisebbek csak a biró forumához fordulhatnak. (I. 12.)

Az egyházi rend külön törvénykezési jogát ismételten megerősíti. (I. 14.) ŤVilági biró ne merészelje pecsétjét clericusra küldeni.ť A külföldön is megtaláljuk ezt a törvény s Kálmán Szent István határozatát a külföldön virágzó példa hatása alatt újra megerősíti.2

 

 

Nullus presumat secularis iudex sigillum clerico dare.3

Ut cuiuslibet ordinis clericos laici non iudicent.

Conc. Roman. a. 1059. c. X. (Mansi. T. XIX. col. 898.)

 

 

Az igazságszolgáltatással kapcsolatban gondja van Kálmánnak arra is, hogy a biró igazságosan itéljen; ha a biró ez ellen vét, számadás végett jelenjék meg a királyi udvarban, ha pecséttel idézik; de pecsét nélkül is a püspöki zsinaton. (I. 23.) Az igazságtalan ítélet ellen számos törvény intézkedik s az elv általánosságánál fogva a magyar törvény itt is érintkezik a külföldiekkel.

86.

Iudex iniuste causas discuciens ad curiam regis cum sigillo cogatur, sed sine sigillo ad synodum.1

Priore itaque loco statuimus, ut si iudex acceperit pecuniam, quatenus adversum caput innocens contra leges et iuris publici cauta iudicaret, capite puniatur.

Edictum Theodorici c. 1. (M. G. Ll. T. V. p. 152.)

 

Az egyház mindenütt élvezte a dézsmát. Nálunk  is már Szent István elrendelte, hogy mindenki fizesse a tizedet.2 A szabolcsi zsinat már sokkal részletesebben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Elrendelték, hogy az apátok is adjanak tizedet az ő szabadjaik után;3 a dézsmát pedig a püspök kapja.4

Míg Szent István és Szent László alatt leginkább termények után szedték a dézsmát,5 addig Kálmán a zsidóság nagyobb mérvű beköltözése révén támadt kereskedelemből befolyó adó és vám után is dézsmát rendel az egyház számára.

Ha nem is teljesen azonos, de nagyon hasonló rendelkezést találunk a szászok törvényében. Nagy Károly ugyanis a szászoknak adott törvényekben elrendeli, hogy nemcsak a termények, hanem a királyi fiscushoz befolyt pénzbüntetések után is tizedet kapjon az egyház.

 

De tributis autem et vectigalibus sicut comitibus terciam partem dare decrevimus, ita decimam quoque episcopis censemus, quia cum tam novi, quam veteris testamenti pagina decimas dandas esse proclamet, incautum et inconsultum est, si instituta sanctorum presumamus infringere, que summa pocius devocione debemus adimplere.6

Et hoc Christo propitio placuit, ut undecumque census aliquid ad fiscum pervenerit, sive in frido, sive in qualecunque banno et in anni redhibitione ad regem pertinente, decima pars ecclesiis et sacerdotibus reddatur.

Capit. de partibus Saxoniae c. 16. (M. G. Ll. T. V. p. 40.)

 

A tizedet fizetik a papok, apátok és bármilyen méltóságú ember is az ő földje vagy szőlője után. (I. 66.) Ebben a fejezetben Kálmán Szent László rendelkezését követte, a ki a szabolcsi zsinaton elrendelte, hogy az apátok az ő szabadjaik után tizedet adjanak a püspöknek.

 

 

 

 

 

87.

Presbiteri et abbates seu cuiuslibet persona dignitatis, ecclesie decimacionem persolvant, in cuius territorio agriculturam exercent aut vindemiant.1

Abbates de liberis suis dent decimacionem episcopis.

S. Lad. I. 27.

 

 

Kálmán figyelmét a bizonyítási eljárás sem kerülte ki. A tanúskodás előtt mindenkinek meg kellett gyónni. (I. 27.) Ha pedig hamisan tanúskodott, keresztformájú bélyeget sütöttek az arczára, hogy tanúskodását többé el ne fogadják. (I. 83.)

A hamis tanúskodás bűntette gyakran szerepel a külföldi törvényekben is. Megegyeznek mindnyájan abban, hogy a hamis tanúskodó többé sem mint tanú, sem mint vádló nem szerepelhetett.

 

 

Nullus audeat perhibere testimonium, nisi confessus peccata. Cuiuscumque testimonium falsum inveniatur, eius testimonium amplius non recipiatur.2

De falsis testibus ut non recipiantur.

Capitul. missorum a. 803. c. 21. (Bor. T. I. p. 116.)

Falsa persona non habeat potestatem accusandi. Et si in primo crimine victa fuerit falsum dixisse testimonium, in secundo non habeat potestatem dicendi.

Liber Papiensis legum Karoli Magni. c. 138. (M. G. Ll. T. IV. p. 512.)

 

 

A középkor gazdasági életében az ember, nem pedig a föld alkotta a birtokot. Épen azért tiltják a törvények, hogy valaki mást várnépét vagy rabszolgáját elidegenítse. Kálmán is átvette ezt az intézkedést, hogy a ki a szökevény várnépet a király engedelme nélkül visszatartja, mint a törvény megszegője bünhődjék. (I. 39.)

 

 

Omnibus interdicimus tenere quemquam de civilibus ad fugam facientem absque regis licencia; at si quis tenuerit, quasi legis fracturam emendet.3

Quisquis servum sive colonum alienum sciens fugitivum susceperit aut occultaverit, ipsum domino cum mercedibus et peculio eius et eiusdem meriti alterum reddat.

Edictum Theodorici. c. 84. (M. G. Ll. T. V. p. 161.)

 

88.

Ha pedig valaki a király engedélye nélkül kóbor rabszolgát tart magánál, 55 pensát fizessen.

 

Quicumque absque regis licencia vagum tenuerit, LV pensas solvat; et si aput dominum quitquid sit furatus, dominus a crimine iudicio purgetur. Et qui fideiussor eius fuerat, illum ostendat, idemque si inculpatus fuerat, eandem legem persolvat, quam retentor eius; et si non habet, propriam libertatem amittat.1

Quicunque fugitivum servum in domum vel in agrum inscio domino eius suscepit, eum cum alio pari vel viginti solidis reddat.

Cod. Just. Lib. VI. Tit. I. c. 4. (1554-iki lyoni kiadás, II. k. 571.l.)

 

Kálmán a püspökök biráskodását a gyilkosokra is kiterjesztette. Ha valamely gyilkost a comesnél vagy bárki másnál találnak meg, a püspök követe által a vezeklésre kérje ki; ha az ispán nem akarja kiadni, akkor bünhödjék úgy, mint a gyilkos. Az apagyilkosok és a többiek is vezekeljenek.

A frank capitularék is tiltják a comeseknek, hogy tolvajokat és rablókat rejtegessenek; az apagyilkosokat illetőleg a comesek segítsék a püspököt, hogy méltó vezeklést róhassanak ki reájuk.

 

Si quis homicida aput comitem vel quemlibet inveniatur, per nuncium episcopi ad penitenciam queratur, quem si mittere rennuerit, eadem cum homicida sentencia feriatur. Parricidia et cetera, que pretitulavimus homicidia, episcoporum censure vacare decrevimus, qui iuxta qualitatem facinorum et personarum, prout ipsis visum fuerit, canonice huiusmodi deliberentur, simplicia vero huiusmodi homicidia ab archydiacono et iudice seculari iudicentur, de quibus et ipsi nonam et decimam partem inter se disperciant.2

Ut comites et centenarii ad omnem iustitiam faciendum compellent... fures latronesque… nulla adulatione vel praemium, nulloque sub tegimine celare audeant.

Capitul. missorum generale a. 802. c. 25. (Bor.T. I. p. 96.)

Quia sunt in pleris locis parricidae et ceteri homicidae vel reliquis capitalibus implicati, qui penitentiam agere contemnunt, qui utique rei publicae utilitatibus inutiles sint; super quibus necesse est, ut vestra celsitudo comitibus praecipiat, quatenus episcopis adiutorium ferant, ut eos canonicae penitentiae subdere valeant.

89.

Episcoporum ad Hludowicum imperatorem relatio circa a. 820. c. 6. (Bor. T. I. p. 367.)


Első törvénykönyveink gyakran foglalkoznak a lopással. Szent István szigorú intézkedéssekkel akarta megbüntetni,1 a melyeket Szent László még inkább fokozott.2 Kálmán enyhíti az elődök drákói szigorát; már nem halál, hanem megvakítás a tolvaj büntetése s mint tolvajt büntessék azt, a ki négylábú állatot vagy húsz dénár értékű ruhát lop, míg Szent Lászlónál tíz dénár elidegenítése elég volt arra, hogy mint tolvaj bünhödjék.3

Érdekes Kálmán fölfogásának egyezése e pontban a merseburgi vezeklőkönyvvel, a mely szerint nagy lopást az követ el, a ki négylábú állatot vezet el.

 

 

Si quis furatus quadrupes animal vel precium eius, aut vestimentum precii XX denariorum furetur, ut fur iudicetur.4

Si quis furtum capitale fecerit, ides quadrupedia vel domum effuderit, aut quodlibet meliorem praesidium furaverit; V. ann., et si a minoribus furaverit, III. ann. poen.

Poenitentiale Merseburgense c. VII. (Wass. 392. l.)

 

 

Már Szent István5 és Szent László6 rendelkezett a boszorkányokról. Hisznek bennük, mint népük s épen azért büntetik is őket. Csak Kálmán emelkedett föl arra a szellemi magaslatra, a melyen már a VII. VIII. századi longobárd és frank törvények kimondották, hogy csak az Ťördögtől megszállottť hiheti, hogy valamely férfi vagy nő striga.7

 

 

De strigis vero, que non sunt, ne ulla questio fiat.8

Nullus praesumat aldiam alienam, aut ancillam quasi strigam, quam vulgus dicit, aut mascam occidere: quod christianis mentibus nullatenus est credendum, nec possille est, ut mulier hominem vivum intrinsecus possit comedere.

Edictus Rothari c. 376. (M. G. Ll. T. IV. p. 87)

90.

A gyermekgyilkos asszonyok büntetését a főesperesre bízza. Egyházilag büntették a külföldön is az ilyen asszonyokat. A kereszténység első századaiban életfogytiglan tartózkodniok kellett a templomptól. Ezt a szigorú vezeklést a 314-iki ancorai zsinat tíz évre szállította le.


 

Mulieres partum suum necantes archidiacono oblate penitenciam agant.1

De mulieribus, quae fornicantur et partus suos necant, vel quae agunt secum, ut utero conceptos excutiant, antiqua quidem definitio usque ad exitum vitae eas ab ecclesia removet. Humanius autem nunc definimus, ut eis decem annorum tempus secundum praefixos gradus poenitentiae largiantur.

Conc. Ancyranum a. 314. c. XX. (Mansi. T. II. col. 526.)

 

A nőrablást már Szent István az egyházi canonoknak megfelelően tiltotta.2 A rabló adja vissza a leányt szüleinek, még akkor is, ha erőszakot követett el rajta. Ez megfelelt az egyház fölfogásának, a mely a rablót úgy sujtotta, hogy nőtlenül kellett egész életét leélnie. Kálmán ezt a bűnügyet is az egyházi hatóság elé utasítja, a mely úgy intézkedett, a mint a zsinatok rendelték.

 

 

Raptus mulierum episcopus, seu archidiaconus diiudicet.3

Quicumque vero deinceps rapere virgines vel viduas praesumpserit, secundum synodalem beati Gregorii definitionem ipsi et eorum complices anathematizentur et raptores sine spe coniugii perpetuo maneant.

Conc. Meld. a. 854. c. 66. (Mansi. T. XIV. col. 834.)

 

 

A strigákon kívűl a bűbájosok vagy rontó asszonyok állottak mesés hírben. Szent István törvénye ezeket a sértett fél kezébe adta.4

Kálmán már sokkal méltányosabb. Általában már nála érvényesül az a gondolat, hogy a bűn nemcsak egyest, hanem az egészet, az államot is sérti. Épen azért ebben az esetben sem ad helyet az egyéni boszúnak, hanem, mint a 850-iki páviai zsinat, egyházilag bünteti őket.

91.

Malefici per nunccium archidiaconi et comitis inventi iudicentur.1

Quia pestiferas adhuc stirpes et reliquas artis magicae in tantum vigere ad nos perlatum est, ut quaedam maleficae inlicitum amorem aliorum mentibus, aliis vero odium immittere dicantur, quaedam etiam ita venenariae sunt, ut quosdam peremisse multo populi rumore deferantur, huiusmodi diaboli ministras diligenti examinatione proditas sub acerrima penitentia redigendas statuimus.

Synodus Papiensis a. 850. c. 23. (Bor. T. I. p. 23.) és Synodus Regia Ticina a. 850. c. 25. (Mansi. T. XIV. col. 938.)

 

Ugyanezen egyházi hatóság elé tartoznak a fajtalankodók is. Az egyházi canonok ezeket hét évi vezekléssel sujtották. Valószinűleg ezt alkalmazták nálunk is a főesperesek az ő itéleteikben.

 

Adulteri episcopo vel archidyacono adducti, debitis penarum iudiciis deputentur.2

Si cuius uxor adultera fuerit, vel si ipse adulterium commiserit, septem annorum poenitentia oportet eum perfectionem consequi, secundum pristinos gradus.

Conc. Ancyr. a. 314. c. XIX. (Mansi. T. II. col. 526.)

 

Az egyháznak a világi elemtől való függetlenségét már Szent István elismerte. Kimondta, hogy az egyházak fölött csak a püspököknek van hatalmuk.3 Ezt a törvényt ismétli Kálmán, csakhogy negative: Sem ispán, sem valamely katona ne merészeljen magának hatalmat tulajdonítani az egyház fölött. (I. 65.)

Az egyház pásztorainak nálunk csak a második, vagy pedig özvegygyel vagy eltaszított nővel kötött házasság volt tiltva. Ezt mondta ki a szabolcsi zsinat;4 erre támaszkodik még Kálmán is. (I. 67.)

Az elődök rendelkezését követi a mise helyét illetőleg is.

Már a szabolcsi zsinat5 megparancsolta, hogy misét csak fölszentelt helyen lehet mondani; ez alól kivételt csak az utazás esetére 92.ad. Kálmán teljesen átveszi


átveszi s hogy még világosabbá tegye, hozzáteszi, hogy csak utazás közben szabad sátorban misézni, nem pedig a vadászaton. (I. 68.)

A papság szigorú életét megőrizendő, Kálmán elrendeli, hogy az egyháziak ne használjanak világi öltözeteket.

Hasonlóképpen rendelkezik az 1090-iki amalfii zsinat is.

Látjuk tehát, hogy e pontban rokonság van a két törvény között.

 

Nullus, qui in clero estimatur, vestibus utatur laicalibus, utpote fisso pellicio vel tunica sparsa, manica gilva, rubra stragula, vel viridi clamide, caliga seu cappa, calceo picto vel sericato, camisia quoque et tunica et serico; non in pectore conserantur nodis vel fibulis, sed amplexantur collum quasi.1

Utque omnia scandala omnesque occasiones laicis subtrahantur, scissis vestibus clericos abuti ulterius prohibemus, et ne pomposis induantur exuviis admonemus.

Conc. Melfit. a. 1090. c. XIII. (Mansi. XX. col. 724.)2

Ut vestes clericorum sint unius coloris et calceamenta ordinata.

Conc. London. a. 1102. c. X. (Mansi T. XX. col. 1151.)

 

Az egyházi jócselekedetek között fontos szerepet visz a bőjt. Már Szent István elrendelte a kántorbőjt megtartását.3 Az ő rendeletét megismételte Szent László4 s utána Kálmán király: hogy a kántorbőjtöt azokon a napokon tartsák, a melyeken eddig is szokásban volt. (I. 71.)

A halottak testeit már Szent László törvényei5 szerint - az egykorú egyházi fölfogás ellenére - a czinterembe kellett temetni.

Ugyanezt ismétli Kálmán is. (I. 73.)

 

Sepulture christianorum non nisi in atriis ecclesiarum fiant.6

Si quis… mortuos suos ad ecclesiam non sepellierit, XII dies in pane et aqua peniteat in cippo.

S. Lad. I. 25.

 

Kálmán a zsidókról szóló törvényében is a teljesen említetlenül hagyott Szent László intézkedését7 vette át: zsidó keresztény rabszolgát nem tarthat a szolgálatában, sem nem adhatja, sem nem veheti őket. (I. 74.)

93.

A földmíveléshez pogány rabszolgákat használjanak. Látjuk tehát, hogy míg nálunk csak keresztény rabszolgát nem tarthat a zsidó, addig Justinianus rendelete minden nemzetű és felekezetű rabszolgákra kiterjed.1

Kálmán alatt már a rabszolgák helyzete is javult. A nemzeti érdek vezérelte őt s épen azért nem engedte, hogy magyar nyelvű, vagy ha idegen anyanyelvű is, de Magyarországon született rabszolgát az ország határain túl adjanak el.

Hogy a rabszolga az ország erejét növelje s az országon kívül el ne adhassák, azt már az alemann törvények, majd pedig Aetelred angol királynak 1000 körül kiadott egyházi törvényei is elrendelték.

 

 

Nemo servum in genere Hungarorum, vel quemlibet in Hungaria natum alienigenam nec ancillam, exceptis lingue alterius servis, qui ab aliis ducti sunt regionibus, nec aliud animal preter boves masculos extra Hungariam vendere vel ducere audeat. Quod si quis comitum infringeret, aut honore suo privetur, aut duas rerum suarum partes amittat, tercia vero substancie porcio uxori atque heredibus suis remaneat.2

De mancipiis, ne foris provincia vendantur.

Mancipia foris provincia nemo vendat, nec in paganos, nec in christianos, nisi iussio ducis fuerit.

Lex Alamannorum Karolina c. XXXVII. (M. G. Ll. T. III. p. 143.)

Ne quis vendatur extra patriam. Et prohibemus ne quis extra patriam vendatur: si quis hoc praesumat, sit praeter bendictionem Dei et omnium sanctorum et praeter omnem christianitatem, nisi poeniteat, et emendet, sicut episcopus suus edocebit.

Leges ecclesiasticae Aetelredi regis Angliae circa a. 1012. c. V. (Mansi. T. XIX. col. 320.)

 

 

Az új társadalomban jelentékeny szerepkör jutott az ispánoknak. Méltóságuknak megfelelő dotátiojukról is gondoskodik Szent István,3 bár a törvénye ezt részletesen föl nem említi.

Kálmán alatt már világosan látjuk, hogy a megyei jövedelemből a harmadot kapják. (Col. I. 25, 78.)

A frank capitularék szerint nem a comes, hanem a királyi követ kapta a harmadot.4

 

***

94.

Kálmán az országában tartózkodó zsidók részére külön törvényt is adott ki.1

Már az első könyvben is (I. 74.) a szabolcsi zsinat nyomán tiltja, hogy zsidó keresztény rabszolgát tartson; hanem a kinek van, az záros határidő alatt adja el, mert ellenkező esetben elveszíti.

Úgy látszik, hogy a föntebb említett időpont már letelt, mert Kálmán ebben a pontban már azt mondja, hogy a ki az ő tiltó rendelkezését áthágja, a nála talált keresztény rabszolgát veszítse el. (II. 1.)

A többi pontban a kölcsönt és az adás-vevést szabályozza Kálmán törvénye.

Kisebb összegnél elég a zálog és a tanúk bizonysága, míg ha három pensánál nagyobb a kölcsönzött összeg, már levelet kellett a kölcsönzésről kiállítani, a melyen az összeg nagysága és a tanúk neve legyen s azonfölül mind a két fél pecsételje meg.

Általában Kálmánnak mind a két törvénykönyve oly kiváló szellemi képességet mutat, hogy az előzmények után csodálkoznunk kell szabatosságán, mindenre kiterjedő figyelmén s önállóságán.

Kortársai általában magasztalták Kálmán szellemi tehetségét és az egyházi írásokban és canonokban való kiváló jártasságát. Meg is látszik ez az egész törvénykönyvén; már nem az ispánoknak, hanem a főespereseknek és a püspököknek jutott a legnagyobb föladat az itélethozatalban épen írástudásuk révén.

Törvényeinek a hatása nem is késett. Nemcsak e hazában élt hosszú ideig, hanem hatását még a szomszéd nemzetek is megérezték2 s ha Könyves neve s II. Orbán levele nem is bizonyítaná Kálmán szellemi nagyságát, törvényei emelnék nevének a legszebb emléket.

95.

AZ ELSŐ ESZTERGOMI ZSINAT.

 

Míg Szent István és Szent László törvénykönyvei az egyháziak és világiak közös tanácskozásának az eredményei, addig az esztergomi zsinat már tisztán egyházi férfiak alkotása.

Kálmán uralkodása alatt több egyházi és világi törvény keletkezett. Az egyháziak közé sorozzuk az első és a második zsinatot, míg a világiak alatt az Alberik neve alatt szereplő compilatiót és a zsidóknak adott törvényeket - mint második törvénykönyvet - értjük.

Történetíróink az esztergomi zsinat keletkezési idejére nézve megegyezni nem tudnak.

Két kéziratban maradt ránk: 1. XII. sz-i Pray és 2. a bécsi császári könyvtárban őrzött XV. sz.-i codexben. Ez utóbbiban a zsinati határozatok előtt ezt olvashatjuk: ŤIncipiunt capitula de synodalibus decretis domini archiepiscopi Laurencii Strigoniensis metropolitani et decem suffraganeorum suorumť.

E szerint a zsinat 1104 után keletkezett volna, mert ekkor lépett Lőrincz az érseki székbe. Azonban a sokkal korábbi Pray codexben ez a jelzés nem található s a találgatásnak tág teret nyújt. Nem is hiányoztak ezek: Péterffy 1114-re, Katona 1112-re tette. Legújabban Pauler Gyula azon véleményének adott kifejezést, hogy a kérdéses zsinat nem is Kálmán, hanem Szent László alatt, a szabolcsi zsinat előtt keletkezett.1

Pauler álláspontját azonban el nem fogadhatom. Az I. esztergomi zsinat 8-ik fejezetében u. i. ezt olvassuk: Ťsi quis descriptas festivitates non feriaveritť,2 vagyis a ki az előírt ünnepeket nem tartja meg, az így és így bünhödjék. Az ünnepeket pedig a szabolcsi zsinat állapította meg,3 tehát világos, hogy az I. esztergomi zsinatnak Szent László I. törvénykönyve után kellett keletkeznie.

Az I. esztergomi zsinat 26-ik fejezete azt mondja, hogy az istenszolgálatok és a bőjtök rendjét azon könyv szerint tartsák meg, 96. a melyet a zsi-


naton jóváhagytunk.1 Ezt a könyvet pedig — a melyet Batthyáni Ignácz kiadott2 — a Pray codex Seraphin nevével hozza kapcsolatba, a ki 1096-1104 között, tehát Kálmán uralkodása alatt ült az esztergomi érseki székben.

Pauler a papok házasságát említi érvül. A szabolcsi zsinat a papok első házasságát elismeri (I. 3.), csak a bigamusok ellen hoz tiltó törvényeket. (I. 1.)

Az I. esztergomi zsinat mind ezt elfogadja, azonban tovább megy. A míg egyrészt elismeri a papok első törvényes házasságát (I. 31.), addig megkívánja, hogy a kik a diaconatust, vagy presbyteratust nőtlen állapotban vették föl, ezután se nősüljenek meg. Látható tehát az átmeneti állapot, a melyet azonban a szabolcsi zsinat még nem tüntet föl.

Ha pedig a zsinat forrásait vizsgáljuk, az 1095-iki piacenza-i3 és az 1100-iki poitiers-i4 zsinatok kétségtelen hatását látjuk. Mindezek az okok arra késztettek, hogy a zsinatot Kálmán idejébe helyezzem.

 

I. fejezet.

 

Már Szent István törvényei (I. 4.) biztosították hazánkban az egyházi rend külön birói forumát. Ezt mindenkor féltékeny gonddal őrizte az egyház s épen azért a zsinat határozatai között első helyen mondja ki: Föl kell szólítani a királyt, hogy az egyháziak ügyei a canonok szerint intéztessenek el.

Külföldön is hasonló volt a helyzet. Az egyháziak peres ügyeit a zsinat tárgyalta, a hol a canonok szerint hoztak itéletet.

 

Imprimis interpellandus est rex:

I. Ut cause clericorum vel ecclesiasticarum rerum canonice finiantur.

Ť… ipse reus appareat (sc. clericus) in sancta synodo et secundum canones iudicetur.ť

Pippini Italiae regis capitul. a. 800-810? c. 2. (Bor. T. I. p. 208.)

 

Tárgyi egyezés van.

97.

II. fejezet.

 

A vasárnap megüléséről Szent István (I. 9.) és Szent László (I. 11.) is ismételten intézkedtek. A zsinat is foglalkozik vele s az egyháziaknak előírja, hogy a nagyobb egyházakban az evangeliumra, a szent leczkére és a hitvallásra, míg a kisebbekben a hitvallásra és az Úr imádságára oktassák a népet.

A külföldi törvényekben hasonló rendelkezést találunk, bár nem tesznek különbséget nagyobb és kisebb egyházak között.

 

 

II. Ut omni dominico die in maioribus ecclesiis evangelium et epistola et fides exponantur populo, in minoribus vero ecclesiis fides et oracio dominica.

Ut omnibus festis et diebus dominicis unusquisque sacerdos euangelium Christi populo praedicet.

Capit. a sacerdotibus proposita. a. 802. c. 4. (Bor. T. I. p. 106.

Ť… nunquam tamen desit diebus dominicis, aut festivitatibus, qui verbum Dei praedicet, iuxta quod intelligere vulgus possit.ť

Conc. Mogunt. a. 813. c. 25. (Mansi.T. XIV. col. 72.)

Ť…ut orationem dominicam, id est Pater noster et Credo in Deum omnibus sibi subiectis insinuent et sibi reddi faciant tam viros et feminas, quamque pueros.ť

Capit. de presbyteris admonendis. c. 3. (Bor. T. I. p. 238.)

 

 

III. fejezet.

 

Az egyház, mint jó anya, gyermekei lelki épülésére kiváló gondot fordít. Hogy a hivek a tökéletesbülésben előbbre haladhassanak s bűneiktől megtisztuljanak, kimondja a zsinati határozat, hogy a keresztény nép évenként husvétkor, pünkösdkor és karácsonykor bűnbánatot tartson és megáldozzék; az egyháziak pedig minden nagyobb ünnepen.

A 813-iki toursi zsinat hasonlóképpen rendelkezik, a midőn előírja, hogy évenként legalább háromszor áldozzanak a világiak.

98.

III. Ut omnis populus in pascha et pentecosten et natale domini penitenciam agat et communicet. Clerici vero in omnibus maioribus festis communicent.

Ťut laici ter saltem in anno communicent.ť

Conc. Turonem. a. 813. c. 50. (Mansi T. XIV. col. 91.)

 

Részben tárgyi egyezés van.

 

 

VI. fejezet.

 

Az egyházi rend előkelő állását magasztos hivatásán kívül szellemi fensőbbségének köszönheti. Épen azért féltékenyen őrködik az egyház, hogy tanulatlanokat föl ne szenteljenek; ha pedig már fölvették a rendeket, tanuljanak, vagy pedig letétetnek.

Teljesen hasonló intézkedést látunk a külföldön is.

 

 

VI. Ut ydiote presbiteri non ordinentur; qui vero ordinati sunt, discant aut deponantur.

Quod summopere studendum est, ut… docti… ad sacerdotium provehantur.

Episcoporum ad Hludowicum imperatorem relatio a. 829. c. 5. (Bor. T. II. p. 30)

Quicunque autem a suo episcopo frequenter admonitus de sua scientia ut discere curet, facere neglexerit, procul dubio et ab officio removeatur et ecclesiam, quam tenet, amittat, quia ignorantes legem Dei eam aliis annuntiare et praedicare non possunt.

Karoli Magni Capitul. I. a. 769. c. 16. (Bor. T. I. p. 46.)1

 

 

VII. fejezet.

 

 

Királyaink mindenkor szivükön viselték a kereszténység megszilárdítását. Bár már a pogány lázadások elmultak, mégsem veszett ki egészen az ősi vallás. Épen ezért rendeli el a zsinat, hogy a pogány szokásokból semmit se tartsanak meg; ha pedig valaki a

99.

hatalmasok közül mégis megteszi, tizenegy napig szigorúan vezekeljen, a gyengébbek pedig hét napig s azonfölül verjék meg.

Hasonlú tárgyú Nagy Károly intézkedése, a mely szerint a püspök a gróf támogatása mellett ügyeljen föl a népre, hogy a pogányságot ne kövesse.

 

VII. Ut nullus aliquid de ritu gentilitatis observet; qui vero fecerit, si de maioribus est, XL dies districte peniteat, si autem de minoribus, VII dies cum plagis.1

Decrevimus, ut secundum canones unusquisque episcopus in sua parochia sollicitudinem adhibeat, adiuvante grafione, qui defensor ecclesiae est, ut populus Dei paganias non faciat.

Karoli M. Capitul. I. a. 769. c. 6. (Bor. T. I. p. 45.)

 

VIII. fejezet.

 

VIII. Si quis descriptas festivitates non feriaverit, eadem lege iudicentur.2

Qui operatur in die dominico, VII. dies peniteat.

Poenitentiale Pseudo-Bedae c. XXIII. (Wass. p. 270.)

 

IX. fejezet.

 

Már Szent István intézkedett azok ellen, a kik megátalkodva, nem akarják bűneiket meggyónni. A zsinat, hogy a hiveket a lelki haláltól megóvja, a kiközösítéssel rettenti azokat, a kik a reájuk rótt bűnbánatnak eleget tenni nem akarnak. Ha pedig ebben a gonoszságban halnak meg, pap el ne temesse az egyház czintermében.

Külföldön hasonlóan átokkal sujtottak a megátalkodott bűnöst.

 

IX. Si quis pro facinore commisso iniunctam penitenciam negligens, ab episcopo excommunicatus in eadem perversitate obierit, in cimiterio ecclesie non sepeliatur, nec a presbiteris.3

Si quis publicus divinae legis praevaricator, vel pro manifestis criminibus erga ecclesiastica iusta et rationabilia iudicia comtemptor repertus fuerit, vel inflatus ac tumidus monitis ecclesiasticis ac sanctorum patrum constitutionibus contradictor vel subsannator comprobatus fuerit, 100. si monitionibus episcopalibus obtemperare distulerit, anathematizetur.

Conc. Meld. a. 845. c. 13. (Mansi. T. XIV. col. 821.)


X. fejezet.1

 

X. Si quis infirmatus presbiterum non vocaverit, nisi subitanea causa fuerit, eodem modo fiat de eo; parentes vero eius aut uxor XL dierum penitencia multentur. Si autem parentes non habuerit, villicus cum duobus senioribus ville idem iudicium subeat.2

De his, qui sine confessione moriuntur.

Si quis tam perdurato corde est, quod absit ab omni christiano, ut nolit confiteri sua facinora secundum suasum presbiteri, hic sine omni divino officio et elemosinis iaceat, quemadmodum infidelis. Si autem parentes et proximi neglexerint vocare presbiteros et ita subiacet absque confessione morti, ditetur orationibus ac consoletur elemosinis, sed parentes lavent negligentiam ieiuniis, secundum arbitrium presbiterorum. Qui vero subitanea periclitantur morte, cum omni ecclesiastico sepeliantur honore, nam divina iudicia occulta nobis sunt et incognita.

S. Steph. I. 12.

 

 

XI. fejezet.

 

Bár a magyar egyházi törvények a papok házasságát - a bigamusokon kívül - törvényesnek ismerik el, mégis a püspöki székben csak nőtlen egyháznagyok ülhetnek. Ha törvényes házasságban élő pap püspökségre lép elő, csak neje beleegyezésével teheti. A magyar törvényben nincs kifejezve, hogy mihez adta a nő a beleegyezését, de a dolog természete s a hasonló külföldi törvény meggyőz bennünket arról, hogy a nő beleegyezése alapján a házasságot fölbontották s házasságon kívüli állapotba jutottak az előbbi hitvestársak.

101.

A 692-ik évi trulloni zsinat szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel, de ott a férfi beleegyezése kellett az elváláshoz, azonban a lényeg ugyanaz, t. i. hogy csak nőtlen papok lehetnek püspökök.

 

 

 


XI. Ut hi, qui ad episcopatum promovendi sunt, si matrimonio legitimo iuncti sunt, nisi ex consensu uxorum, non assumantur.


Uxor eius, qui ad episcopalem dignitatem promovetur, communi sui viri consensu prius separata, postquam in episcopum ordinatus est et consecratus, monasterium ingrediatur procul ab episcopi habitatione exstructum et episcopi providentia fruatur.

Conc.Trullan. a. 692. can. XLVIII. (Mansi. T. XI. col. 966.)


 

XII. fejezet.

 

Bár az egyházak jövedelmei a püspökök kezében folytak össze, mégsem rendelkezhettek azokkal teljesen. Már Gelasius pápa elrendelte, hogy az egyház jövedelmeit négy részre kell osztani s abból egy rész a püspöké, a második az egyháziaké, a harmadik a szegényeké s a negyedik az egyház építkezésére fordítandó.

A magyar törvényben nem találjuk ezt a részletes fölsorolást, hanem általánosságban mondja, hogy ha püspök háromrészt az egyház javára fordított, akkor a negyedikkel szabadon rendelkezhetik.

 


XII. Episcopus, si tres partes de acquisiciis ad utilitatem ecclesie fideliter contulisse videtur, liceat ei agere de quarta, quod voluerit.


Ť… de reditu ecclesiraum quadrifariam dividendo quarum (sc. partium) sit una pontificis, altera clericorum, tertia pauperum, quarta fabricis applicanda.ť

Gelasii papae epistola ad episcopos per Lucaniam. a. 494.

Jaffe: Regesta Pontificum Romanorum nr. 636. T. I. p. 85.1


XVII. fejezet.

 

XVII. Ecclesia non consecretur, si dos et terra prius non dantur.1

Ecclesiae vero, quae aedificantur per singula loca, nullus episcopus audeat sine dote ecclesiam sacrare.

102.

Capit. e conciliorum canonibus collecta c. 3. (Bor. T. I. p. 232.)

Attamen unusquisque episcopus meminerit, ut non prius dedicet ecclesiam, nisi antea dotem basilicae et obsequium ipsius per donationem chartulae confirmatum accipiat.

Conc. Wormat. a. 863. c. 3. (Mansi. T. XV. col. 869.)

 

Tárgyi egyezés van a két törvény között.

 

XVIII. és XXIII. fejezet.

 

 

XVIII. Nullus presbiter sine titulo ordinetur.

Nullus haberetur in clero, qui non est adtitulatus alicui ecclesie.

XXIII. Quicunque ad titulum ordinatus est vel cum professione susceptus, non privetur ordine vel honore, nisi super certis criminibus iudicio canonico: Sed neque ipse recedere audeat, nisi forte ad maiorem promoveatur gradum, quod eciam episcopus suus benigne debet consentire.2

Sanctorum canonum statutis consona scientes decernimus, ut sine titulo facta ordinatio irrita habeatur, et in qua quislibet titulatus est, in ea perpetuo perseveret.

Conc. Placent. a. 1095. c. XV. (Mansi. T. XX. col. 806.)3

 

 

XIX. és XXI. fejezet.

 

XIX. Nullus clericus de alio episcopatu vel provincia sine commendaticiis litteris suscipiatur.

XXI. Hospites clerici, qui de alienis partibus venerunt, aut legitimos testes producant, aut ad ferendam formatam redeant. Qui vero infamati sunt, omnino descedant, nec redeant, nisi cum formata.4

… ut presbyteri alterius parochiae sine litteris commendaticiis non recipiantur.

Conc. Cabilon. II. a. 813. c. 40. (Mansi. T. XIV. col. 102.)

Ut presbyteri vel quilibet clerici in alterius parochia sine formata non recipiantur, neque retineantur, nec etiam minstrare sinantur.

Conc. Melden. a. 845. c. 50. (Mansi. T. XIV. col. 830.)

103.

XXII. fejezet.

 

 


XXII. Nullus episcopus aut presbiter aut abbas missam celebrare audeat contra voluntatem presbiteri ecclesie.


Ť… ut nullus presbyter in alterius parochia missam cantare praesumat.ť

Capit. ecclesiastica a. 810-813? c. 9. (Bor. T. I. p. 178.)

 


Tárgyi egyezés van a két törvény között.


 


XXIV. fejezet.

 

Az egyház mindenkor oltalmába vette a gyengéket. Éberen őrködött, hogy Krisztus nyáját a békesség, a szeretet szelleme hassa át. A frank capitularék intik tehát a püspököket, apátokat és apátnőket, hogy alárendeltjeik fölött ne uralkodjanak önkényes hatalommal, hanem szeretettel s kegyességgel őrködjenek.

Hasonló czélt szolgál a magyar törvény is. Hogy az igazságtalan elnyomástól megóvja az alsóbbrendű papságot, módot nyújt neki, hogy sérelmében orvoslást találhasson, a midőn kimondja, hogy elnyomott clericusa a püspöki zsinathoz föllebezhet.

 


XXIV. Si quis se oppressum existimat, liceat sibi concilium episcopale appellare.

Ut episcopi, abbates adque abbatissae, que ceteris prelati sunt, cum summa veneratione hac diligentia subiectis sibi praeesse studeat, non potentiva dominationem vel tyrannide sibi subiectos premant, sed simplici dilectionem cum mansuetudinem et caritatem vel exemplis bonorum operum commissa sibi grege sollicite custodiant.

Capitul. missorum generale a. 802. c. 11. (Bor. T. I. p. 93.)1

 

XXV. fejezet.

 

Már Szent István (I. 4.) biztosította az egyháziaknak a privilegium fori-t, vagyis a külön egyházi törvénykezést. Világi biró nem is idézhetett maga elé egyházi férfiút. Hogy azonban önkényt se 104. menjenek az egyháziak világi

 

 

 

 

 

biróság elé, kimondja a zsinati határozat, hogy ha valamely clericus vagy apát egyházi ügyekben, mellőzvén a püspök itéletét, világi biróhoz fordul, veszítse el ügyét és vezekeljen.

A külföldi törvény még szigorúbban intézkedik, mert az ilyen papot állása elvesztesével sujtja.


 

XXV. Si quis vero clericorum aut abbatum in causis ecclesiasticis relicto episcopali iudicio regalem curiam aut seculare iudicium adierit, causam perdat aut penitencia emendet.

 

 

Ut nullus clericus ad iudicia laicorum publica non conveniat…

Qui relicto ecclesiastico iudicio publicis iudiciis se purgare voluerit, etiamsi pro illo fuerit prolata sententia, locum suum amittat.

Conc. Vernense. a. 755. c. 18. (Bor. T. I. p. 36.)


 

XXVII. fejezet.


 

XXVII. Vita et virtus canonicorum secundum regulam ipsorum ab episcopo disponantur.1


 

In omnibus igitur, quantum humana permittit fragilitas, decrevimus, ut canonici clerici canonice vivant, observantes divinae scripturae doctrinam et documenta sanctorum patrum, et nihil sine licentia episcopi sui vel magistri eorum composite agere praesumant in unoquoque episcopatu.

Conc. Mogunt. a. 813. c. 9. (Mansi. T. XIV. col. 67.)

De clericorum vita sive monachorum.

ŤProvidendum necesse est unicuique episcopo, qualiter canonici vivere debeant, nec non et monachi, ut secundum ordinem canonicum vel regularem vivere studeant.ť

Conc. Mogunt. a. 847. c. 13. (Bor. T. II. p. 1.)



105.

XXX. fejezet.

 

Az egyházi rend, hogy függetlenségét és méltóságát megőrizze, tagjai közé csak szabadokat vett föl. Az egyházi törvények megtiltják, hogy a püspök valamely szolgát pappá szenteljen, mielőtt szabaddá nem lett.

Hasonlóan rendelkezik a magyar törvény. Szolgát nem lehet pappá szentelni, csak ha ura teljes szabadságot ad neki.


 

XXX. Nullius servus clericus ordinetur, nisi antea dominus eius plenam sibi dederit libertatem.


 

Ť… ut nullum servum episcopus ordinare praesumat, antequam perfecte ditetur ingenuitate, quia non debet vilis persona fungi sacerdotii dignitate.

Conc. Tribur. a. 895. c. XXIX. (Mansi. T. XVIII. col. 146.)

Ut servi et colliberti, nisi libertate a dominis suis concessa, clerici non fiant.

Similiter nullus servorum, vel collibertorum amodo clericus fiat, nisi prius libertatem de dominis suis habuerit sub idoneis testibus.

Conc. Bituricense a. 1031. c. IX. (Mansi. T. XIX. col. 504.)

 


 

XXXV. fejezet.

 


XXXV. Nullus extra ecclesiam in tentorio vel in aliqua domo missam celebrare aut audire audeat, nisi rex aut episcopi et comites et abbates illi, qui tentorium aut aliquid huiusmodi divino solummodo cultui preparatum habere possunt, et hoc tantummodo, quando sunt in via.1

De celebracione misse extra ecclesiam.

Nullus presbiter missam audeat celebrare extra ecclesiam, nisi forte itineris causa necessitas cogat eum… In itinere vero dierum divinum officium celebrari liceat in tentorio.

S. Lad. I. 29.

 

 

XXXVI. fejezet.

 

Nemzetünknek megtérítésében jelentékeny szerep jutott a szerzeteseknek. Királyaink s magánosok is monostorokat alapítottak, a melyek, mint kulturális középpontok, jelentékeny hírnévre tettek szert. 106. Nem is csodálatos, hogy a kolostorok fejei: az apátok püspöki jelvényeket kezdtek viselni és püspöki iurisdictiót gyakorolni. Épen ezért az 1100-iki poitiersi s ennek alapján a magyar zsinat kimondja, hogy az apátok ne használjanak püspöki jelvényeket s ne végezzék a lelkipásztorok dolgát.

 


XXXVI. Abbates mitram, sanicdalia, othecas, nolam ad capellam vel cetera episcopalia insignia non habeant, neque baptizent, neque penitenciam dent, neque ad populum sermonem faciant.

Ut nullus abbatum utatur cirothecis, sandaliis, annulo, nisi quibus fuerit per privilegium a Romana ecclesia concessum.

Ut nullus monachorum parochiale ministerium presbyterorum, id est baptizare, praedicare, poenitentiam dare praesumat.1

Conc. Pictaviense a. 1100. c. 38. és 11. (Mansi. T. XX. col. 1123.)

 

XXXVII. fejezet.

 

A vallásos szellem szülte lelkesedés következtében őseink közül többen léptek egyházi pályára. A Szent Gellért legendában olvassuk, hogy harmincz apa járult a püspökhöz, kérvén, hogy fiaikat vegye föl s a tudományokban oktatván, szentelje föl őket.2

Úgylátszik, hogy a buzgalom később sem szünt meg, mert a zsinatnak törvénynyel kellett szabályozni, hogy az apát minden két holdra vehet föl egy szerzetest. Ezen intézkedéssel akarták meggátolni, hogy a monostorok anyagilag válságba jussanak.

Külföldön hasonló czélú törvényt találunk. A 813-iki mainzi zsinat kimondja, hogy többet ne vegyenek föl a monostorokba, mint a mennyit el tud tartani.


 

XXXVII. Abbas provisa facultate monasterii cum episcopo ad duo aratra unum monachum regulariter vestitutum et instructum teneat, et regulam beati Benedicti omnes monachi sciant et intelligant.


 

Ut plures non mittantur in monasteria canonicorum vel monachorum, aut etiam puellarum, quam sufferri possit.

Conc. Mogunt. a. 813. c. 19. (Mansi. T. XIV. col. 70.)

Ut monachi omnes, qui possunt, memoriter regulam discant.

Capitul. monasticum a. 817. c. 2. (Bor. T. I. p. 344.)

107.Ut regula B. Benedicti in utroque sexu incommutabiliter observetur.

Conc. Rotomagen a. 1074-1085. c. VII. (Mansi. T. XX. col. 399.)




XXXVIII. fejezet.

 

A midőn az egyházmegyék szerveztettek, a monostorokat a püspökök joghatósága alá helyezték. Kiváltságos monostort a XI. században nem ismernek a mi törvényeink. A zsinat kimondja, hogy az apátok ritkán távozzanak kolostoraikból s a püspök beleegyezése nélkül ne menjenek se a királyhoz, se távolfekvő birtokaikra s akkor se időzzenek ott sokáig.

Külföldön az apátok hasonlóképpen a püspökök alá voltak rendelve s csak azok engedelmével távozhattak a kolostorokból.


 

 

XXXVIII. Ut abbates raro de monasteriis egrediantur, neque ad regem, neque ad remotas possessiones sine consciencia episcopi pergant, ubi tamen diucius immorari non debent.


 

 

Hoc tamen omnino volumus, ut monachi ad saecularia placita nullatenus veniant, neque ipse abbas sine consilio episcopi sui.

Conc. Mogunt. a. 813. c. XII. (Mansi. T. XIV. col. 68.)

Abbatissa, quae in civitate monasterium habet, nequaquam de monasterio egrediatur, nisi per licentiam episcopi sui.

Conc. Mogunt. a. 817. c. 16. (Bor. T. I. p. 180.)


 

 

XXXIX. fejezet.

 

A monostorok élén az apátok állottak. Kezükbe folyt be a jövedelem. E részben is gondoskodik a zsinat a monostorok vagyonáról, kimondván, hogy az apátok a szüleiknek ne adjanak többet, mint más szegénynek. Ha pedig valamely apát a monostor javait eltékozolta, tegyék le s a vagyonát az egyháznak adják.

A bajor egyházi határozatok között olvassuk, hogy a püspökök, az apátok s a papok az egyház vagyonából többet ne osszanak szét szüleik és rokonaik között, mint a mennyit az egyházi törvény megenged.

108.

Látjuk tehát, hogy azonos gondolat uralkodik mind a két törvényben.


 

XXXIX. Abbates parentibus suis non plus, quam ceteris pauperibus solacium faciant. Quod si abbas inventus fuerit bona monasterii disi passe, aut dispersisse, ipse deponatur et substancia illa ecclesie reddatur.

 

 

Ut episcopi, abbates, presbyteri res sanctae ecclesiae sibi commissas inter parentes et proximos suos non amplius, quam canonica sancit licentia, dividant.

Statuta Rhispacensia, Frisingensia, Salisburgensia. a. 799, 800. c. 37. (Bor. T. I. p. 229.)


 

XLII., XLIII. XLIV. fejezet.

 

Az egyház sokan szenvedett a simonia miatt. Hazánkban is felütötte fejét ez a baj, de nem hatalmasodott el annyira, mint nyugaton. Külföldi hatás alatt tiltják a magyar zsinati határozatok, hogy a pap ne csináljon egyezséget a mise fölajánlásért, senki se merészelje eladni az ünnepeket.1

Hogy pedig csak érdemes papok nyerjenek egyházi javadalmat, kimondja a zsinati határozat, hogy senki se merészkedjék egyházat eladni vagy venni.

A keresztelésért és a temetésért senki se szedjen pénzt; így akarta meggátolni a zsinat, hogy bárki is egyházi ténykedésével nyerészkedjék.

Külföldön ezek a bajok még nagyobb mértékben megvoltak, mint nálunk. A magyar canonok sokszor szószerint egyeznek a külföldiekkel, vagy pedig legalább gondolati rokonság található föl a két törvény között.

 


XLII. Nullus presbiter convencionem de missa pro oblacione faciat.

 

XLIII. Nullus ecclesiam emere vel vendere presumat.

Si quis ecclesiam vendiderit aut presbiterum suum sine culpa abiecerit, delator illius culpe partem magistri illius eo anno accipiat.

 

 

 

 

109.XLIV. Nullus de baptismo vel sepultura precium exigat.


Ut non vendat ministerium.

Nullus presbyter pro pecuniis vendat ministerium suum etc.

Can. Aelfrici ad Wulfinum episcopum c. 27. (Mansi. T. XIX. col. 701.)

Ut ecclesiae et altaria non vendantur, nec emantur. Qui autem amodo vendiderint aut emerint, anathemati subiacebunt.

Decreta Nicolai II. papae. c. V. (Mansi. T. XIX. col. 876.)

 

De cimiteriis autem et sepultura et babtiseriis exactionem fieri omnino prohibemus.

Decreta Nicolai II. papae. c. XII. Mansi. T. XIX. col. 876. és Syn. Gerun-


den. a. 1078. c. XIII. (Mansi. T. XX. col. 520.)


Illud quoque praecipimus, ut pro…baptismo et sepultura nihil unquam exigatur.1

Conc. Placent. a. 1095. c. 13. (Mansi. T. XX. col. 806.) és Conc. Roman. III. a. 1099. c. 12. (Mansi. T. XX. col. 963.)


 

XLVIII-LI. fejezet.

 

Már Szent László (I. 14.) intézkedett a kalendás társulatokról. Míg a világiakra nézve kötelezővé tette, hogy a testvérek gyűlésein megjelenjenek, addig az egyháziakat attól tiltja (I. 39.), mert ilyen alkalmakkor nagyon is világi mulatozás folyt le.

Az esztergomi zsinat határozatai alapján már tisztább képet alkothatunk magunknak az ilyen kalendás lakoma lefolyásáról. A mértékletesség nem tartozott erényeik közé. A zsinati határozatok részletesen leírják, hogyha a pap látja, hogy a lakomán valakit ivásra kényszerítenek, feddje meg őket; ha reá nem hallgatnak, menjen el és jelentse meg a főesperesnek, a ki hét napi vezekléssel sujtsa őket. Ha pedig a pap ott marad, állásától függeszszék föl és 40 napig vezekeljen.

De megtörtént, hogy maga a pap itatott le mást, vagy pedig kényszerítve megittasodott; elrendeli tehát a zsinat, hogy az ilyen papot le kell tenni. S hogy az ellenőrzést annál könnyebben lehessen elvégezni, az ittas pap följelentője egy pénzt, a főesperesé pedig három pénzt kap.

Ha nemes ember kényszerít mást ivásra vagy pedig maga ittasodik meg, negyven napig vezekeljen; ha pedig megátalkodottan megmarad az iszákosságában, ki kell közösíteni.

Külföldön is hasonlók voltak a viszonyok s bár szószerint való egyezést kimutatni nem lehet, de gondolatbeli és tárgybeli rokonság, sőt azonosság van a két törvény között.



110.

XLVIII. Si quis presbiter in convivio vel kalendis cogentes ad potum viderit, arguat eos, et si eum non audierint, ipse exeat, et archidiacono eos accuset, qui eis penitenciam VII diebus iniungat. Quod si ipse presbiter non exierit, ab officio suspendatur et XL dies peniteat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

XLIX. Si presbiter coegerit vel coactus fuerit inebriatus, deponatur.

L Si quis presbiterum inebriatum invenerit, unam pensam, vel archi­diaconum, III pensas ab eo accipiat. Et si idem presbiter secundo inebriatus inventur fuerit, deponatur.

 

 

 

 

 

LI. Si quis de nobilibus ad potum coegerit, vel coactus fuerit inebriatus, XL dies peniteat. Si vero in hoc perseveraverit, excommunicetur.


Ut quando presbyteri per Kalendas simul convenerint, post peractum divinum mysterium et necessariam collationem non quasi ad prandium ibi ad tabulam resideant.

Hincmari episcopi Rhemensis c. 15. ad presbyteros. (Mansi. T. XV. col. 478.)

Ut nemini liceat alium cogere ad bibendum.

Capitul. missorum. a. 803. c. 16. (Bor. T. I. p. 116.)

Si quis clericus aut sacerdos se inebriaberit, XL. dies poen. i. p. e. a., laicus VII.

Poenit. Merseburgen. c. LII. (Wass. p. 397.)

Nullus presbyter ex ineptia bibat, plus, quam decet, nec alium provocet ad bibendum.

Canones Aelfrici ad Wulfinum episcopum. c. 29. (Mansi. T. XIX. col. 701.)

Si quis episcopus vel aliquis ordinatus in consuetudine ebrietatis vitium habuerit, aut desinat, aut deponatur.

Poenitentiale Egberti Tit. XI. c. 1. (Wass. p. 242.)

Si fidelis laicus est, qui per nequitiam inebriat alterum, XL. dies poeniteat.

Poenit. Egberti. Tit. XI. c. 5. (Wass. p. 242.)

Malum magnum ebrietatis, unde omnia vitia pullulant, modis omnibus praecipimus cavere: et qui hoc vitare noluerit, excommunicandum eum esse decrevimus usque ad emendationem congruam.

Conc. Mogunt. a. 813. c. 46. (Mansi. T. XIV. col. 74.)



111.

LIII. fejezet.

 


LIII. Si quis de maleficio accusatus convictus fuerit, secundum canones peniteat.

 

S. Steph. I. 34.


 

LV. fejezet.


LIV. Si accusator quod iniecit, probare non poterit, eidem penitencie subiaceat.

Ť… si autem, qui insurrexerit, ipse mendax estiterit, eodem iudicio persolvat culpam.

S. Lad. I. 40.


 

LV. fejezet.

 

A zsinat a családi életre vonatkozólag is intézkedett. Ha valamely nő férjétől megszökik, adják vissza két ízben; ha harmadszor is megszökik s nemes asszony, vezekeljen a házasság reménye nélkül; ha pedig a népből való, adják el a szabadság reménye nélkül.

Ha valaki felesége házasságtörését bebizonyította, ha akar, vegyen másikat. Ha nemes a nő, a házasság reménye nélkül vezekeljen, ha pedig a népből való, a szabadság reménye nélkül adassék el.

Ha azonban bebizonyítani nem tudja, hasonlóan bünhödjék a férj, neje pedig, ha akar, újra férjhez mehet.

Hasonlóképen járjon az a házasfél, a ki másnak a nejével, illetve férjével, követ el házasságtörést.

Ha valamely nemes ember hajadont, avagy másnak a jegyesét rabolja el, lépjen egyezségre; ha azonban nem tudja megfizetni az egyezség által megállapított összeget, veszítse el szabadságát s adják el.

Ha azonban a férj szökik meg a nejétől és visszatérni nem akar, örökre szolga maradjon; ha pedig valaha szabadnak látszanék, ismét adják el, felesége azonban férjhez mehet ahhoz, a kihez akar.

Ha a magyar törvényeket az egykorú külföldiekkel összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy míg külfölfön a házasság fölbonthatalan, addig nálunk házasságtörés és hűtlen elhagyás esetében fölbontható. Azonban, ha a korábbi külföldi törvényeket nézzük, ugyanazt az állapotot látjuk ott, mint nálunk. Hazánkban is még a fejlődés stádiumában volt a kereszténység s bizonyos időnek kellett még lefolyni, hogy minden rázkódás nélkül oda fejlődjék, a hol már a külföldön állott.



112.

LV. Si qua mulier a viro suo fugerit, reddatur marito suo semel et bis; tercia vice, si nobilis est, adiciatur penitencie sine spe coniugii; si de plebe, venundetur sine spe libertatis.

Si quis uxorem suam adulteram probaverit, si voluerit, ducat aliam; illa vero si nobilis est, sine spe coniugii peniteat; si plebeia, sine spe libertatis venundetur. Quod si probare non poterit, idem iudicium maritus paciatur, et illa, si voluerit, maritetur. Eodem modo, qui cum alterius uxore, vel que cum marito alterius peccat, iudicetur.

Si quis puellam rapuerit vel violaverit, si nobilis est, canonice penitencie cum composicione subiaceat. Qui vero hoc persolvere non poterit, tonso capite secundum iudicium regis Ladislay venundetur.

Si quis sponsam rapuerit alterius, si illa non consensit, reddatur proprio sponso. Raptor vero, si nobilis est, composicionem canonicam faciat et sine spe coniugii peniteat; si non poterit composicionem dare, sine spe libertatis venundetur.

Si quis uxorem fugiens, se sponte debitorem fecerit, unde se expedire nolit, propter odium, quod in uxorem habet, semper in servitute permaneat. Et si umquam liber videatur, iterum venundetur, uxor vero eius, cui velit, nubat.


 

 

 

 

 

Nulli liceat excepto causa fornicationis adhibitam uxorem relinquere et deinde aliam copulare.

Liber Papiensis Lotharii. c. 95. (M. G. Ll. T. IV. p. 557.)

Si cuius uxor fornicaverit, licet demittere eam et aliam accipere…

Theodorus: Poenitentiale. Tit. XII. c. 5. (Wass. p. 213.)

 

 

S. Steph. I. 27.

 

 

S. Lad. II. 11.

Desponsatas puellas et post ab aliis raptas, placuit erui et eis reddi, quibus ante fuerant desponsatae, etiamsi eis a raptoribus vim illatam constiterit.

Conc. Ancyranum. a. 314. can. X. (Mansi. T. II. col. 525.)

 

 

 

S. Steph. I. 30.


 

LVI., LVII. és LXXI. fejezet.


 

 


LVI. Si quis de clero secundam uxorem vel viduam vel repudiatam duxerit, deponatur.

LVII. Bigami presbiteri, qui ad ordines suos redire voluerint, ex consensu uxorum suarum recipiantur.

LXXI. Clerici repudiatarum viduarumque mariti, necnon et bigami ab ordine deponantur, et si teneant ecclesiam, careant ecclesia.

De bigamis presbiteris et dyaconis.

Bigamos presbiteros et dyaconos, et viduarum vel repudiatarum mari113.tos iubemus separari, et peracta penitencia ad ordinem suum reverti. Et qui noluerint illicita coniugia dimittere, secundum instituta canonum debent degradari.

S. Lad. I. 1.


 

 

LVIII. fejezet.

 

 

LVIII. Similiter si presbiter concubinam habuerit, deponatur.1

Ut nullus presbiter, neque diaconus foeminam is sua domo teneat, neque in cellario, neque in secreto loco intromittat propter fornicationem. Nam si facere tentaverit, sciat se omnem gradum perditurum.

Conc. Pictaviense circa a. 1000. c. III. (Mansi. T. XIX. col. 268.)

 

 

LIX. fejezet.

 

 

LIX. Ut canonici regulam canonicam sciant et intelligant.2

Ut abbates canonici canones intelligant et canones observent, et clerici canonici secundum canones vivant.

Capitul. missorum a. 862? c. 32. (Bor. T. I. p. 103.)

Cum igitur omnia concilia canonum qui recipiantur sint a sacerdotibus legenda et intelligenda, et per ea sit eis vivendum et praedicandum.

Conc. Mogunt. I. a. 847. c. 2. (Mansi. T. XIV. col. 903.)

 

 

LX. fejezet.

 

 

Már Szent István biztosította az egyháznak a privilegium fori-t. Az egyházi canonok rendesen vezekléssel sujtották a bűnösöket. Midőn azonban hazánkban a lopás bűne nagyon elharapódzott, Szent László szigorú törvényeket hozott ellenük. Az egyházi azonban saját birósága elé tartozott.

 

 

 

 

 

114.

Hogy tehát a bűnös egyháziak se kerüljék el megérdemlett büntetésüket, kimondja Szent László, hogy ha clericus libát, tyúkot vagy gyümölcsöt lop, adja vissza, előljárója virgácsolja meg; ha azonban nagyobb értékű dolgot lop, püspöke az egyházi rendből vezesse ki s a világi biróság itélje meg.

Az esztergomi zsinat már ilyen különbséget nem tesz, hanem általában kimondja, hogy a tolvaj egyházit püspöke, vagy a főesperes itélje meg. Ha bűnös, az egyházi rendből ki kell rekeszteni s javait veszítse el; ha pedig vagyona nincs, adják el.

 


LX. Si quis clericorum furti arguitur, ab episcopo vel archidiacono iudicetur. Si reus inventus fuerit, deponatur, et bona sua perdat; si nichil habuerit, vendatur.


De furto clericorum.

Ordo clericalis si anserem vel gallinam, poma vel his similia furatus fuerit, scopis tantum a magistro corrigatur, sed quod furatus est, restitutat. Maius his si furatus fuerit, ab episcopo suo degradetur et iudicio vulgari dampnetur.

S. Lad. II. 13.


 

LXI. fejezet.

 

A papság méltóságával nem fér össze a nyerészkedés. Épen azért kimondja a zsinat, hogy egyháziak ne legyenek korcsmárosok, se uzsorások.

Senki se igyék korcsmában; ha pap teszi, tegyék le, ha pedig világi ember, tanúskodását el ne fogadják.

Ezeknek a határozatoknak is a forrását megtalálhatjuk a külföldi törvényekben. Már II. Eugen pápa tiltja, hogy a papok pénzkölcsönzéssel, uzsorával foglalkozzanak. Hasonlóképen intézkednek a zsinatok, hogy az egyháziak ne járjanak korcsmákba enni vagy inni; azonban olyan intézkedést nem találtam, mely a világiaknak is megtiltaná, hogy a korcsmában egyenek vagy igyanak.

 


LXI. Ne clerici tabernarii vel feneratores sint.

Quicunque in tabernaria domo biberit, si clericus est, deponatur, si laicus, in testimonio non recipiatur.


Sacerdotes… fenore aliquo… non occupentur.

Eugenii II. conc. Roman. a. 826. c. 12. (Bor. T. I. p. 373.)

…ut monachi et clerici tabernas non ingrediantur edendi vel bibendi causa.

115.Admonitio generalis a. 789. c. 14. (Bor. T. I. p. 55.)1


 

 

LXII. fejezet.

 

 

Hogy a papokat a világi dolgok el ne vonják a lelkiektől, megtiltja az egyház, hogy őket tanúkul hivják világi dolgokban, mert ez hozzájuk nem illik. Kivételt csak akkor tesznek, ha nincs alkalmas világi tanú, de akkor is gondoskodjék a püspök, hogy vagy az ő jelenlétében és megfelelő birák előtt vagy valami más módon magasztalják föl az igazságot.2

A hazai canon is tiltja, hogy egyháziak tanúskodjanak, kivéve végrendeletnél, eskünél vagy itéletnél.

 

 


LXII. Ut clerici testes non sint, nisi in testamento morientis, vel pro sacramento, vel pro iudicio.


Si sacerdotes testimonium dicant.

Quamquam sacerdotum testimonium credibilius habeatur, tamen ipsi in saecularibus negotiis pro testimonio aut conficiendis instrumentis non rogentur: quia eos in talibus rebus esse non convenit.

Si enim eventae caussae aliquid viderint aut audierint, ubi nullae idoneae saecularium inveniantur personae, ne veritas occultetur, et malus ut bonus existimetur, in providentia proprii sit episcopi, ut aut coram se et competentibus judicibus, aut aliter veritatem honorifice attollant.

Syn. Romana a. 853. c. 13. (Mansi. T. XIV. col. 1004.)


 

LXIII. fejezet.

 


LXIII. Iudei servos vel ancillas, neque proprios, neque venales, neque mercennarios christianos habere audeant.


De coniguio iudeorum et christianarum mulierum.

Si iudei uxores christianas sibi associaverint, aut aliquam personam christianam in servicio aput se deti116.nuerint, ablate ab eis libertati reddantur.

S. Lad. I. 10.



LXIV. fejezet.

 

Az egyház megalakulása óta nagyon zárkózott volt a zsidósággal szemben. Nem engedte meg, hogy zsidó és keresztény között házasság jöjjön létre, sőt még azt is megtiltotta, hogy valaki zsidókkal egyék vagy igyék, mert igen méltánytalan volna, hogy a keresztények azoknak az ételét egyék meg, a kik tisztátalannak tartják azt, a mit mi megeszünk.1

Ugyanerre az alapra helyezkednek a magyar canonok is, a midőn kimondják, hogy keresztény meg ne egye a zsidók által megvetett húst.

 

 


LXIV. Nullus cristianus carnes ab eis spretas emere presumat.


… interdictum est iuxta capitula sanctorum patrum, ut nemo Christianus cum eis manducet et bibat, vel quidquid comedi aut potari potest, a Iudeis accipiat. Nimis enim… indignum est, atque sacrilegum, eorum cibos a Christianis sumi, cum ea, quibus nos fruimur, ab illis iudicentur immunda, ac si inferiores incipiant esse Christiani quam Iudaei.

Conc. Metense. a. 888. c. VII. (Mansi. T. XVIII. col. 79.)


 

LXV. fejezet.

 

Míg a világiak közül mindenki tizedet tartozott adni az ő terményei után, addig a clericusok, a monostorok s az egyházak nem fizették, kivéve a plébánosnak járó egy negyed részt.

Igy intézkedik a zsinat külföldi canon hatása alatt, a mely kimondja, hogy senkise kényszerítse a papot tizedadásra.

 


LXV. Decretum est et sancti concilii auctoritate sanctitum, ut de propriis horreis seu cellariis aut ovilibus monasteriorum et ecclesiarum et omnium, qui in clero sunt, 117. decime non exigantur, excepta IIII parte parochiani presbiteri.


Presbyter decimas dare non cogatur.

Capit. Dacheriana c. 45. (Wass. p. 149.)



LXVIII. fejezet.

 

Az egyház, mint külön szervezet, külön törvényeket használt, a melyeket zsinatain hozott vagy egyházfejei kibocsátottak. A zsinatoknak azonban nemcsak mint törvényhozási közegnek, hanem mint fölebbviteli biróságnak is jelentékeny szerepe volt. Épen azért szükséges volt, hogy az egyháziak rajtuk megjelenjenek. Ha valaki a püspök zsinatán meg nem jelenik - mondja a canon - a világiak közé kell tenni.

Külföldön is kötelesek voltak az egyháziak a zsinatokon megjelenni. A közlekedés kezdetleges volta miatt meglehetős teher volt az egyházfőkre, azért szigorúan parancsolják a törvények, hogy a püspök a zsinatról el ne maradjon s el ne hagyja a gyűlést, míg föl nem oszlott, mert a testvérek közösségéből kirekesztik s nem is mehet addig vissza, míg a következő zsinat föl nem oldozza.


 

LXVIII. Quicunque de his, qui in clero sunt, ad sinodum episcopi sui non venerit, usque ad laicum deponatur.


 

Ť…convocati (sc. monachi) ad synodum veniant.

Conc. Mogunt. I. a. 847. c. 14. (Mansi. T. XIV. col. 907.)

A wormsi zsinat a püspököknek kötelességévé teszi, hogy a zsinaton megjelenjenek.

Si quis autem episcoporum synodo neglexerit adesse, aut coetum fratrum antequam dissolvatur, reddiderit deserendum: alienatum se a fratrum communione cognoscat, nec eum recipi liceat, nisi in sequenti synodo fuerit absolutus.

Conc. Wormat. a. 868. c. 16. (Mansi T. XV. col. 872.)


 


LXIX. fejezet.


LXIX. Si quis alterius servum vel servientem talem, qui domino suo sine ipsius voluntate alienari non potest, aut quemlibet de civili populo literas docuerit, seu clericum 118. fecerit absque consciencia et confessione domini sui, ipsum redimat et insuper L pensas persolvat.1


Ť… ut nullus episcopus servum alterius ad clericatus officii sine domini sui voluntate promovere praesumat.

Admonitio generalis a. 789. c. 57. (Bor. T. I. col. 57.)

Similiter nullus servorum, vel collibertorum amodo clericus fiat, nisi prius libertatem de dominicis suis habuerit sub idoneis testibus.

Conc. Bituricen. a. 1031. c. IX. (Mansi. T. XIX. col. 504.)


LXX. fejezet.

 

 

 


LXX. Si quis homicidium fecerit, secundum decreta Ancirani concilii peniteat.1

Qui voluntarie homicidium fecerint, poenitentiae quidem jugiter se submittant: perfectionem vero circa vitae exitum consequantur.

Conc. Ancyran. a. 314. c. XXI. (Mansi. T. II. col. 526.)

De homicidiis non sponte commissis prior quidem diffinitio post septennem poenitentiam perfectionem consequi praecipit; secunda vero quinquennii tempus explere.

Conc. Ancyran. a. 314. c. XXII. (Mansi. T. II. col. 527.)


 

 

LXXII. fejezet.

 

 

Az egyházi szervezetnél fogva szükséges volt, hogy a clericusok egyházfejeik, a püspökök alatt álljanak. Megparancsolja tehát a zsinat, hogy sem clericus, se pedig valamely ispán ne fogadjon föl clericust, csak megyés püspöke kezei által.

A bajor törvények hasonlóképen parancsolják, hogy senki se vegyen föl clericust, csak püspöke beleegyezésével.

 

 


LXXII. Nullus clericus, nullus comes quemlibet clericum suscipiat ad divinum officium tenendum, nisi per manum sui parrochiani episcopi.

Ut clericum nemo recipere audeat sine consensu episcopi sui.

Capit. ad legem Baiwariorum addita. a. 801-813. c. 7. (Bor. T. I. p. 158.)



 

 

 

 

119.

A MÁSODIK KÁLMÁN KORABELI ZSINAT.

 

A XI. században a magyar egyházban két fontos ügy állott a rendezés előtt: 1. a papok házassága, 2. a házasságjog.

A szabolcsi zsinatnál megemlékeztünk a görög egyházi fölfogás nagy hatásáról, a melyet a magyar egyházra gyakorolt. A szabolcsi zsinat a trulloni és a konstantinápolyi pseudozsinatok nyomán elismerte a papok első házasságát. Ez a nyugati egyház fölfogásával ellenkezett és sajátságos, hogy a magyar törvények épen akkor ismerik el a papok házasságát, a mikor a nyugati egyház leghatározottabban sürgette a coelibatust. Elérkezettnek látták már az időt a magyar kereszténység fejei is, hogy ezt az állapotot megszüntessék. Épen azért a reformzsinatok álláspontjára helyezkedve a legszigorúbb intézkedéséket hozzák a nős papok ellen; már nemcsak a bigamia akadály az egyházi rendben; a püspök nem is szenteli föl a clericust, míg az szüzességet nem fogad; ha előzőleg felesége volt, csak ennek a beleegyezésével és hasonló igéretével szentelhető fel.

A házassági jogot is teljesen a nyugati egyház canonjai szerint rendezték. A házasság nem bontható föl sem hűtlen elhagyás, sem a fajtalankodás esetében, mert Ťa mit Isten összekötött, azt ember ne válaszsza elť.

Igy diadalmaskodott a nyugoti kereszténység a görög felfogás fölött és szilárdította meg álláspontját canonilag is.

 

I., II. és III. fejezet.

 

Az ifjú magyar egyház legerősebb támogatói királyaink voltak. Lelkük igaz meggyőződésével gyámolították az egyházat, kiváltságokkal halmozták el, hogy hivatását méltón tölthesse be. Viszont az egyház segédkezet nyujtott, hogy az Isten kegyelméből való királyság mentől szilárdabb alapot nyerhessen.

120.

Elrendeli tehát a zsinat az apostoli szék tekintélyéből kifolyólag, hogy minden egyházban naponként imádkozzanak a király üdvéért és az ország megmaradásáért.

Ha pedig valaki a király élete ellen összeesküszik vagy megkisérleni merészel, vagy ilyenekkel egyetért, átkoztassék ki és zárják ki a hivek közösségéből.

A zsinat ezen határozatai részben külföldi, részben hazai törvényeken alapszanak. A 813-iki chalonsi zsinat kimondja, hogy mindenki imádkozzék az uralkodóért, gyermekeiért és az országért; másrészt pedig Szent István második törvénykönyvének 17. pontját írja át a zsinat.


 

I.         Ex auctoritate apostoli pro regis nostri salute et regni eius stabilitate in omnibus cotidie ecclesiis orandum censemus et districte precipimus.

II.      Ut si quis contra regis salutem aut dignitatem quolibet modo aliquid conspiraverit, aut conspirare aliquid temptaverit, seu temptanti sciens consenserit, anathematizetur, et omnium fidelium communione privetur.

III.   Ut si quis huiusmodi aliquem noverit, et probare valens non indicaverit, predicte subiaceat dampnacioni.


Interea omnis iste conventus gratissima deliberatione decrevit, ut ab omnibus indesinenter orationes fiant pro vitae incolumitate, pro salute animae et corporis domini imperatoris, prolisque eius, pro statu regni, pro remissione peccatorum et caelestis regni collatione.

Conc. Cabilon. II. a. 813. c. 66. (Mansi. T. XIV. col. 106.)

Ť… Et si quis circa regis salutem aut dignitatem quolibet modo aliquid conspiraverit, aut conspirare aliquid temptaverit, seu temptanti sciens consenserit, anatematizetur et omnium fidelium communione privetur. Et si quis huiusmodi aliquem noverit et probare valens non edicaverit, predicte subiaceat dampnacioni.

S. Steph. II. 17.


 

 

 

IV. és VII. fejezet.

 

 

Míg külföldön már teljesen érvényre emelkedett a házasság fölbonthatatlanságának elve, addig a mi törvényeink görög canonok hatása alatt hűtlen elhagyás és házasságtörés esetében megengedik az elválást. Épen e tekintetben fontos Kálmán uralkodása, mert alatta teljesen diadalmaskodik az egyházi fölfogás, a midőn kimondják, hogy a mit Isten összekötött, az ember azt ne válaszsza

121.

el. Ha tehát a nő férjétől megszökik, adják vissza neki annyiszor, a hányszor megszökik. Ha pedig a férj, hogy gyülölt nejétől megszabaduljon, szolgává lesz, a felesége szabadsága megtartásával kövesse az urát, ellenkező esetben mindkettőjüknek házasságon kívül kell élniök.

 


IV.    Ut si qua mulier a viro suo fugerit, reddatur ei, et quociens fugerit, restituatur ei, quia scriptum est, quod deus coniunxit, homo non separet.

VII. Ut si quis uxorem exosam habens, sponte servituti se subdiderit, ut ab exosa separetur, uxor eum salva libertate sequatur, aliter innupti permaneant.1

Legitimum coniugium non licet separari sine consensu amborum.

Theodorus: Poenitentiale, Tit. XII. c. 7. (Wass. p. 213.)

 

…quod Deus iungit, homo non separet.

Marc. 10, 9.


 

V. fejezet.

 


V. Ut si quis uxorem suam coram legibus adulteram probaverit, ipsa penitencie subiaceat, et postea si voluerint, reconcilientur, aliter innupti permaneant.


De muliere in adulterio deprehensa.

Si quis uxorem suam in adulterio deprehenderit, et in iudicium statuerit, secundum statuta canonum penitencia imponatur, et peracta penitencia, si maritus voluerit, iterum recipiat, sin autem, quamdiu ambo vixerint, innupti permaneant.

S. Lad. I. 20.


 

VI. fejezet.


 

VI. Ut si quis sponsam alterius rapuerit, sponso reddatur, raptor vero legibus subiaceat.

 

 

 

 

Si quis sponsam rapuerit alterius, si illa non consensit, reddatur proprio sponso. Raptor vero, si nobilis est, composicionem canonicam faciat, et sine spe coniugii peniteat.

Syn. Strig. I. 55.


VIII. fejezet.

 


VIII. Ut clerici bigami et viduarum et repudiatarum mariti, tem122.poralibus ecclesie beneficiis et cunctis dignitatibus ecclesiasticis priventur.


Clerici repudiatarum viduarumque mariti, necnon et bigami ab ordine deponantur, et si tenent ecclesiam, careant ecclesia.

Syn. Strig. I. 71.


 

 

IX., X. és XII. fejezet.

 

A szabolcsi zsinat csak a bigamus papok házasságát kárhoztatta, azonban az első és törvényes házasságot megengedte, mindaddig, míg a Szentatya erre nézve tanácsot ad.

Ez az idő el is érkezett. Már II. Orbán érintkezésbe lépett Kálmánnal. Utóda, II. Paschal, mindenütt a legszigorúbban hajtotta végre VII. Gergely és II. Orbán határozatait s Magyarország sem kerülhette el a reformot. Kálmán az egyháznak az investitura ellen folytatott harczát méltányolván, az 1106-iki guastallai zsinaton követei által kijelentette, hogy meghódol az isteni törvénynek, mely tiltá, hogy világiak nevezzenek ki és töltsenek be egyházi tisztségeket.

A papi nőtlenség kérdését sem lehetett tovább halasztani. Ki is mondja a zsinat az 1089-iki melfii1 és az 1099-iki római2 zsinatok határozatai alapján, hogy a püspök ne szenteljen föl clericust diaconusnak vagy felsőbb rendre, hacsak előbb megtartóztatást nem fogad; s ha felesége volt, csak az ő beleegyezésével szentelhető fel, miután ez hasonló igéretet tett, előbb azonban felesége lakásáról és életföntartásáról gondoskodnia kellett. Ha pedig valamely pap ágyast tart, el kell venni tőle és vezekeljen s csak azután szolgálhat ismét az oltárnál.

 

 

IX. Ut nullus episcoporum aliquem promoveat clericorum ad diaconatum, vel ultra, nisi prius continenciam voverit, et si uxorem habuerit, ex eius fiat consensu idem promittentis.

X. Ut nullus coniugatus presbiter aut diaconus altari deserviat, nisi prius uxori concedenti et continenciam voventi locum separatum, et necessaria vite temporalis pro123.videat, et secundum apostolum habens, quasi non habentem se esse intelligat.

 

XII. Si presbiter altari deserviens concubinam habuerit, illa auferatur, ipse vero iuxta preceptum episcopi fructu peracto penitencie ad ministrandum altari restituatur ecclesie.

Ut episcopi nullum amplius ad subdiaconatus gradum ordinent, nisi in praesentia episcopi ante altare sedis Deo promittat nunquam se habiturum uxorem neque concubinam: et si tunc eam habuerit, mox ei abrenunciet.

Conc. Bituricense a. 1031. c. VI. (Mansi. T. XIX. col. 503.)

 

 

 

 

 

 

… Nec quisquam omnino ad sacerdotium admittatur, qui non in perpetuum continentiam vitamque coelibem profiteatur.1

Conc. Roman. I. a. 1074. (Mansi. T. XX. col. 401. B - C.)

… et si (sc. ordinandus) tunc eam (sc. uxorem) habuerit, mox ei abrenunciet…

Conc. Bituricen. a. 1031. c. VI. (Mansi. T. XIX. col. 503.)

Ut nullus presbiter, diaconus, subdiaconus uxorem habeat, aut concubinam.

Ut presbiter et diaconus et subdiaconi, sicut lex canonum praecipit, neque uxores, neque concubinas habeant: et qui eas modo habent, ita eas sine mora peracta hoc concilio derelinquant, ut nunquam ulterius ad eas accedant.

Conc. Bituricen. a. 1031. c. V. (Mansi. T. XIX. col. 503.)

 

 

XI. fejezet.

 

 

 


XI. Ut nullus laicus ecclesie potestatem habeat.

Nullus comitum vel militum in ecclesia presumpmat sibi vendicare potestatem, preter solum episcopum.

Col. I. 65.


 

XIII. fejezet.


 

 


XIII. Ut villa, in qua est ecclesia, ab ecclesia longius non recedat; quod si recesserit, X pensas persolvat et redeat.


De desercione propriarum ecclesiarum.

Si derelicta ecclesia villani alias transierint, pontificali iure et regali mandato, unde transierunt, ibi redire cogantur.

S. Lad. I. 19.




124.

XIV. fejezet.

 


XIV. Si quis festa vendiderit, precium acceptum quadruplo restituat, ipse vero penitencie subiaceat.

Nullus festivitates vendere presumat.

Syn. Strig. I. 45.


 


 

XV. fejezet.


 

XV. Si quis descriptas festivitates non celebraverit, sic vindicetur in eum: si liber est, tribus diebus peniteat; si servus, septem plagis multetur.1

… si quis descriptas festivitates non feriaverit, eadem lege iudicetur. (sc. si de maioribus est, XL dies districte peniteat, si autem de minoribus, VII dies cum plagis.)

Syn. Strig. I. 8.

Operatus es aliquid in die dominica? Si fecisti, III. dies in p. e. a. penit.

Corrector Burchardi. c. CLXXVIII. (Wass. p. 664.)

 

XVI. fejezet.

 

A házasságjog rendezése után szabályozza a zsinat a házasságkötés módját is. Minden házasságkötés az egyház szine előtt, alkalmas tanúk jelenlétében, az eljegyzés bizonyos jelével, mindkét fél megegyezésével történjék, mert máskép nem házasság, hanem fajtalankodás számba megy.2

Ez a magyar házasságjog legkimagaslóbb pontja; ebben századokkal előzte meg a nyugatot s ilyen határozottsággal csak a tridenti zsinat körvonalozta a házasságkötés módját. Az egykorú törvények közül legközelebb áll az 1102-iki londoni zsinat, azonban ez is csak gyenge negatív képe a magyar törvénynek.

 


XVI. Placuit sancte synodo, ut omnis coniugalis desponsacio in conspectu ecclesie, presente sacerdote, coram ydoneis testibus, aliquo signo subarracionis ex consensu utriusque fieret, aliter non coniugium, sed opus fornicarium reputetur.

Ut fides inter virum et mulierem, occulte et sine testibus de coniugio data, si ab alterutro negata fuerit, irrita habeatur.

Conc. London. a. 1102. c. XXII. (Mansi. T. XX. col. 1152.)


 

Hasonló gondolat van a két törvény között.

 

***

 


 

 

 

125.

Ezekben iparkodtam kutatásom eredményét összegezni. Ha azt a viszonyt mérlegeljük, a melyben a Szent István, Szent László s Kálmán korabeli törvények a külföldiekhez viszonyítva állanak, azonnal szembeötlő különbséget találunk. Szent István, a magyar királyság s a magyar egyház megalapítója, törvényeit idegen talajból — az ország politikai és földrajzi helyzetének megfelelően, a frank capitularékból és a szomszéd germán népek törvényeiből — plántálja át hazánk földjébe. A hasonlóság, a külföldi törvényekkel való rokonság legnagyobb az ő korában, de még akkor sem puszta másolása ezeknek, hanem a külföldieknek a magyar viszonyokhoz alkalmazása.

Szent László már magyar alapokat talál s ezeken építi föl világi törvényeit. Külföldi törvényekből való kölcsönzés úgyszólván már csak az egyházi intézkedésekben található. S érdekes, mintha a nyugati egyházzal való kapcsolat megszakadna, a görög canonok hatása lép előtérbe a coelibatus és a házasságjog kérdésében. Ezeknek a nyugati egyház határozataival összhangzatba való hozatala Kálmán korának a műve. A Szent Istvántól Kálmánig eltelt század fényesen beigazolta a magyar faj életrevalóságát; nemcsak hadi ereje biztosította létét, hanem sokkal inkább államszervező tehetsége, a melylyel századokra rakta le a magyar egyház és királyság alapjait.


 

 

 

126.

A DOLGOZATOMBAN FELHASZNÁLT MŰVEK JEGYZÉKE.

 

IGNATIUS COMES DE BATTYHÁN: Leges ecclesiasticae regni Hungariae et provinciarum adiacentium. I-III. 1785-1827.

BORETIUS: Monumenta Germaniae Historica, Legum sectio II. Capitularia regum Francorum. Hannoverae. I. 1883. II. 1897.

CODEX IUSTINIANI: Lugduni. 1554.

ENDLICHER: Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana. Sangalli. 1849.

ENDLICHER: Die Gesetze des heiligen Stephan. Wien. 1849.

HUBER: Ueber die älteste Ungarische Verfassung. (Mittheilungen des Instituts für Oesterreichische Geschitsforschung. VI. k. 385-88. ll.)

IULII PAULI: Sententiarum libri v. Lugduni. 1559.

KARÁCSON IMRE: A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok. Győr. 1888.

KOLLÁR: De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae. Vindobonae. 1764.

MANSI: Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio. T. I-XX.

MARCZALI HENRIK: Magyarország története az Árpádok korában. Milleniumi kiadás. I-II. k. Budapest. 1895.

ERNST MAYER: Mittelalterliche Verfassungsgeschichte. I. Band. 1899.

PAULER GYULA: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Budapest, 1893.

PERTZ: Monumenta Germaniae Historica. Leges T. I-V.

PÉTERFY CAROLUS: Sacra concilia. Viennae. 1742.

SCHRÖDER: Lehrbuch der Deutschen Rechtsgeschichte. (III. Ausgabe. Leipzig. 1898.)

STILTINGUS: Vita Sancti Stephani. Iaurini. 1747.

WALTER: Corpus iuris Germanici antiqui. T. I-III. Berolini. 1824.

WASSERSCHLEBEN: Die Bussordnungen der abendländischen Kirche. Halle. 1851.




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

127.

APPENDIX.


128.

 

 

 

129.

DE CODICIBUS MANUSCRIPTIS.

 

 

Veteris legislationis Hungaricae monumenta in his quatuor codicibus inveniuntur, uti Admontensi, Turociano, Ilosvaiano et Prayano.

1. Codex perg. monasterii Admontensis nr. 712. 40. saec. XII. Constat foliis numeris non notatis 165, quorum 119-126 leges sancti Stephani continent. Textus eleganter et accurate scriptus, litteris initialibus, rubro colore penna, prouti apparet, pictis ornatus est.

2. Codex chart. bibliothecae caesareae Vindobonensis, nomine Turocianus nr. 3455. 80. saec. XV. Continet fol. 1-69 Chronicam Hungarorum, deinde quinque foliis vacue relictis, sequitur fol. 75a-79b.: Decretum sancti regis Stephani, quod vulgo: De institutione morum ad Emericum ducem, nominatur, postea 79b-85a.: Decretorum liber secundus eiusdem regis, 85a-88b.: Sancti Ladislai decretorum liber primus, 88b-90b.: Liber secundus, 90b-94a.: Liber tercius, 94b-99a.: Colomanni decretorum liber primus, 99b-102b.: Capitula de synodalibus decretis domini archiepiscopi Laurencii Strigoniensis metropolitani et decem suffraganeorum suorum, 102b-103a.: Capitula Colomanni regis de iudeis, 103a. et b.: Synodus altera sub Colomanno rege celebrata.

3. Codex chart. bibliothecae caesareae Vindobonensis, nomine Ilosvaianus nr. 8496. 40. saec. XVI. Constat foliis 377 (I-XXXVI et 1-344). In interiori parte tegumenti eiusdem leguntur: Stephani Ilosvai prepositi ac vicarii in spiritualibus ecclesie Agriensis, episcopi Imeriensis, lectoris Varadiensis; deinde paulo inferius: Hunc libru(m) a se(renissi)mo Nicolao Telegdino, e(piscopo) Quinqueecclesien(si) accepi 1582 Zach(arias) e(piscopus) Nittr(iensis.) — Sequitur fol. 9a-12a.: Decretorum sancti regis Stephani liber primus, 12a-17a.: Liber secundus, 17a-20b.: Decretorum sancti Ladislai regis liber primus, 20b-22a.: Liber secundus, 22a-26a.: Liber tercius, 26a-35a.: Decretum Colomanni regis.

Fol. 138a. legitur: per manus Stephani de Iloswa, prepositi ac 130. vicarii ecclesiae Agriensis, anno domini millesimo quingentesimo quadragesimo quarto.


 

 

 

 

4. Codex perg. bibliothecae musei nationalis Hungarici, nomine Prayanus nr. 387. 40. saec. XII. (1193-1195). Constat foliis 172, quorum 1, 2, 15 Constitutiones synodorum prioris et alterius sub Colomanno rege celebratarum continent.1

Sancti Stephani decretorum primum et secundum libros e codice Admontensi dedimus cum variantibus lectionibus codicum Turociani et Ilosvaiani. Contextus autem Instituionis morum ad Emericum ducem, Sancti Ladislai decretorum, Colomanni regis decretorum libri primi, Capitulorum Colomanni regis de iudeis, Fragmentorum constitutionum synodalium e codice Turociano est productus cum variantibus lectionibus codicis Ilosvaiani, Synodi autem Strigoniensis prioris e codice Prayano cum Turociani, Synodi vero alterius sub Colomanno rege celebrate item e Prayano cum Turociani et Ilosvaiani codicum variantibus lectionibus.

Demum gratiae nobis agendae sunt maximae domino Ladislao Fejérpataky, Musei Nationalis Hungarici, domino Zoltano Ferenczi, Reg. Scient, Universit. Hung. bibliothecarum directoribus atque domino P. Jacobo Wichner, archivario monasterii Admontensis pro non sat laudabili liberalitate eorundem, qua mihi copiam dederunt codicum describendorum.

 

Siglae.

 

 


 A = codex Admontensis

  a = addit

aa = addunt

  d = deest

dd = desunt

 I = codex Ilosvaianus

ip = interponit

P = codex Prayanus

T = codex Turocianus



 

 

131.

DE INSTITUTIONE MORUM AD EMERICUM DUCEM.

 

In nomine domini no|stri Ihesu1 Christi.2 Incipit½decretum║75a sancti regis½Stephani.3

Cum cuncta dei nutu4 condita, suaque evi½dentissima preordinacione disposita,5 tam in½amplitudine6 celi, quam in istis aptissimis7½terrarum climatibus racione intelligam ac funditus½senciam vigere atque subsistere, cumque affatim8½universa9 huius vite utilitati dignitatique gracia dei½concessa, scilicet regna, consulatus, ducatus,10 comitatus,½pontificatus, ceterasque dignitates, partim divinis pre½ceptis atque institutis, partim11 civilibus12 ac nobili½orum etate provectorum consiliis, suasionibus regi,½defendi, dividi, coadunari videam. Et cum omnes½ordines ubique terrarum, cuiuscumque sint dignitatis,½non solum satellitibus,13 amicis, servis precipere, consi|liari,14 suadere, sed15 eciam16 filiis pro certo sciam; tunc nec½me17 piget18 fili19 amabilissime20 ac21 vita comite tibi½documenta, precepta, consilia,22 suasiones ponere,23 quibus½tue vite mores, tibique subiectorum exornes, quandoque½et24 sumpma25 concedente26 potencia post me regna½bis. Te autem studiose adhibita audiencia27 patris28½precepta iuxta

 

divine sapiencie suasum 132. condecet29 observare dicentis per os Salomonis: Audi fili30½mi disciplinam patris tui et ne dimittas legem½matris tue, ut multiplicentur tibi anni vite½tue. Ex hac ergo sentencia animadvertere3175b poteris,½si ea, que paterna pietate tibi32 precipio, contempseris, ║ quod absit, quod33 amplius amicus dei et hominum½non eris. Audi vero inobediencium prevaricatorum½precepti casum et precipicium.34 Adam quidem, ½quem divinus conditor, tociusque35 creature plas|mator36 ad suam formavit similitudinem,½eumque universalis fecit heredem dignitatis,½vinculum fregit preceptorum, statimque dignita|tum37 sublimitatem perdidit ac mansionem paradisi.38½Antiquus quoque populus a deo electus et dilectus, ½quia ligamina mandatorum digitis dei condita39½disiecit, idcirco40 diversis interiit modis: partem41½quidem terra deglutivit, partem quoque exterminator½mortificavit et pars invicem42 se43 interfecit. Filius½quoque Salomonis, abiciens pacifica verba patris ac½superbia elatus, minatus est populo percussiones fra½mee pro mastigiis44 patris,45 idcirco46 multa mala½passus est in regno et ad ultimum deiectus. Hoc½tibi ne47 accidat, obedi michi48 fili mi; puer es,½diviciarum vernula, pulvinarum49 accola,50 fotus edu½catusque in deliciis cunctis,51 expedicionum laboris½atque diversarum gencium incursionis expers, in½quibus ego iam fere meam totam contrivi52 etatem. ½Iam tempus adest, in quo tibi non semper pulvinarium53½mollicie,54 que te hebetem55 et delicatum reddant,½adhibende sunt, quod est dissipacio virtutum et½viciorum formentum atque contempcio56 mandatorum, ½sed interdum57 asperitas58 tribuenda est, que tuam½intelligenciam ad ea, que precipio, reddat59 atten|tam. Hys ita60 prefatis redeamus61 ad propositum.½

 

133.

Recapitulaciones.1

 

De observanda catholica fide.2

De continendo ecclesiastico statu.

De impendendo honore pontificum.

De honore principum et militum.

De observacione iudicii et paciencie.

De detencione et nutrimento hospitum.

De magnitudine consilii.║                                                                                           76a

De execucione filiorum.

De observacione oracionis.

De pietate et misericordia, ceterisque virtutibus.3

 

I. De observanda catholica fide.1½Quoniam2 ad regalis dignitatis ordinem non½oportet nisi fideles et catholica fide im|butos accedere, idcirco3 sancte fidei4 in nostris5 manda|tis primum damus locum.6 In primis precipio, ½consilior,7 suadeo fili carissime,8 si regalem cupis ho½nestare coronam,9 ut fidem catholicam et apostolicam½tali diligencia et custodia conserves, ut omnibus,10½tibi a deo11 subiectis exemplum prebeas, cunctique½ecclesiastici filii12 merito te verum christiane professi½onis nominent virum, sine qua, pro certo scias, ½christianus non diceris vel ecclesie filius. Qui enim13½falso credunt, vel fidem bonis14 non implent et15 ornant16 operibus, quia fides sine opere moritur, nec½hic honeste regnant, nec eterno regno vel coro½na perticipantur.17 Si vero scutum retines fidei, ha|bes eciam galeam salutis. His quidem armis men|tis18 contra invisibiles et visibiles19 legittime20 dimicare½poteris inimicos. Nam apostolus dicit: Non corona½bitur, nisi qui legittime21 certaverit. Fides ergo, de|qua loquor, hec est: ut patrem deum omnipotentem, ½factorem tocius facture et unigenitum eius fili½um, dominum nostrum Ihesum22 Christum de sancta23 Maria½virgine angelo annuncciante24 natum ac25 pro½tocius mundi salute in crucis pati134.bulo passum│et spiritum sanctum, qui per prophetas et apostolos atque½ewangelistas26 locutus est, unam deitatem perfectam,½indissolubilem,27 incontaminatam esse firmiter cre½das et sine omni ambiguitate teneas. Hoc est½fides catholica,28 quam sicut Athanasius29 dicit, nisi½quisque fideliter firmiterque crediderit, salvus esse½non poterit. Si qui aliquando infra tuam in½veniantur30 potenciam, quod absit, qui hanc½collacionem sancte trinitatis dividere vel31 minuere½sive augere conantur, hos ipsos scias esse heresi½arche║76b servos et non sancte ecclesie filios.32 Tales║vero nec nutrias, neque33 defendas, ne34 tu eciam½videaris inimicus et ultor.35 Huiusmodi enim36 viri½sancte fidei filios omnino reddunt morbidos, et½istam novellam sancte ecclesie plebem inmiserabiliter37½destruunt38 et dissipant.39 Hoc ne fiat, principaliter cura. ½

II. De continendo ecclesiastico statu.1½In regali quidem pallacio post fidem ecclesia secundum½tenet statum,2 a capite nostro, scilicet Christo ecclesia primi½tus seminata, deinde per eius3 membra, utique apostolos, ½sanctosque patres transplantata et firmiter edificata, atque½per totum orbem diffusa. Et quamvis semper novam4 ha½beat prolem, in ceteris5 tamen locis quasi antiqua½habetur, hic6 autem fili carissime7 in nostra monarchia½adhuc quasi iuvenis et novella predicatur, atque8 id½circo9 caucioribus evidencioribusque eget custodibus, ½ne bonum, quod divina clemencia per suam in½mensam10 misericordiam11 nobis concessit inmeritis,12 per½tuam desidiam et pigricam atque negligenciam½destruatur, et annichiletur.13 Nam qui minuit aut½fedat sancte ecclesie dignitatem, ille Christi corpus14½mutare15 nititur. Ipse16 enim dominus dixit Petro,quem17 custodem magistrumque18 eidem posuit sancte½ecclesie: tu es Petrus, et super hanc petram edi½ficabo ecclesiam meam. Se ipsum quidem nominabat½petram,19 non ligneam vero, neque lapideam, super se½edificatam ecclesiam dixit, sed populum acquisicionis½gentem electam, divinum20 gregem, fide

135.

Szövegdoboz: ║77a

doctum,21½baptismate lotum,22 crismate23 unctum,24 sanctam ap½pellat super se25 edificatam ecclesiam. Si quis in½felix26 huius ecclesie sancte27 membra vel parvulos scan½dalizat, iuxta evangelii28 preceptum dignus est,½ut suspendatur mola29 asinaria collo30 eius et½demergatur in profundum maris, idest: deiciatur de½potestatis dignitate et maneat extra ecclesiam½iustorum in illa mundiali miseria, sicut hetnicus31½et publicanus. Ac per hoc fili mi florente studio½ debes invigilare in sancta ecclesia de die in│diem, ut32 pocius augmentum33 capiat, quam detrimentum½paciatur. Unde34 quidem inprimis35 reges augusti½dicebantur, quia augebant ecclesiam. Hoc et tu║facias, ut et36 tua corona laudabilior et vita be½acior ac prolixior habeatur.

III. De impendendo honore pontificum.1½Regium solium ornat ordo pontificum ac½per hoc in regali dignitate tercium possident½locum. Pontifices, karissime2 fili, sint tibi3 seniores; illos½ita custodias, sicut oculorum pupillas. Si illorum beni½volenciam4 habueris,5 neminem adversariorum timebis, ½illis quidem te observantibus eris securus in omnibus; ½illorum precacio commendabit te omnipotenti deo. Illos½enim deus divini generis constituit custodes, fecitque spe½culatores animarum ac6 tocius ecclesiastice7 dignitatis½atque8 divini sacramenti compositores et datores. ½Sine illis enim9 nec constituuntur reges, nec principan|tur; per illorum interventum delicta delentur½hominum. Si illos perfecte amas, te ipsum sine du½bio sanas, tuumque10 regnum honorifice gubernas. In½manus enim illorum posita est potestas ligandi nos½in peccatis et a peccatis solvendi. Testamentum½enim11 sempiternum statuit illis deus, eosque segre½gavit ab hominibus et sui nominis atque sanctitatis½<