11. kötet
MONUMENTA HUNGARIAE HISTORICA
MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.
KIADJA
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADEMIA
TÖRTÉNELMI BIZOTTMÁNYA.
ELSŐ OSZTALY.
HUSZADIK KÖTET.
BUDAPEST, 1873.
EGGENBERGER FERDINÁND M. AKADEMIAI KÖNYVÁRUSNÁL.
CODEX DIPLOM. ARPADIANUS CONTINUATUS.
ÁRPÁDKORI ÚJ OKMÁNYTÁR.
A M. TUD. AKADEMIA
TÖRT. BIZOTTMÁNYA MEGBIZÁSÁBÓL KÖZZÉ TESZI
WENZEL GUSZTÁV,
M. AKAD. RENDES TAG.
TIZENEGYEDIK KÖTET.
BUDAPEST, 1873.
EGGENBERGER FERDINÁND M. AKADEMIAI KÖNYVÁRUSNÁL.
AZ ATHENAEUM NYOMDÁJÁBÓL.
Az »Árpádkori Új Okmánytár« harmadik folyamának első, vagyis az egész gyűjtemény XI. kötetét tevén közzé, általában azt kell megjegyeznem, hogy tartalmára, és rendezésére nézve – egészben véve – ez ugyanazon irányt és modort követi, mint az előbbi kötetek. Némi sajátsága csak abban áll, hogy azon gyűjteményes munkákra is fordít részletesebb figyelmet, melyek vele tűzetesen hasonló czélból készűltek. Ehhez képest az újabb hazai okmányi kutatás nevezetes műveire, névszerint a »Hazai Okmánytár,« ifj. Kubinyi Ferencz »Magyar Történelmi Emlékei« s a »Gróf Zichy család Okmánytára« tartalmára is vonatkozunk, s egyes ott találtató, a jelen munka álláspontjából fontosabb okmányt szintén röviden felemlítünk.
Ez alkalommal szabadjon egyszersmind Tkalcsics János »Monumenta Historica Episcopatus Zagrabiensis Saec. XII. et XIII.« czímű munkáját különösen kiemelnem, melynek első kötete csak ezen évben jelent meg Zágrábban.
A zágrábi érsekség és káptalan levéltárai a tűzetes tudományos kutatás előtt legújabb ideig csaknem egészen el voltak zárva, és csak igen ritka esetekben történt meg, hogy egyes tudósok onnan némi tudósításokat nyerhettek. Így Kercselich sok ott őrzött okmányt használt ugyan, de közleményei az ottani kincseknek jelentőségét inkább csak éreztették, mintsem hogy azoknak használását kielégítőleg közvetítették volna. Kovachich Márton György buvárlatai VIpedig ezen levéltárak mélyébe nem is hatottak. Másrészről azonban régen volt már tudva, hogy az ottani okmánykincseknek annál nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, a mennyiben Horvátország története, melyről eddig csak igen hiányos és töredékes tudomásunk van, s mely Magyarország történetével egyet képez, általok nagy felvilágosítást nyer.
Tkalcsics úr az első, ki ezen nevezetes történelmi kincsbányából tűzetesen merített.
Nem lehet ugyan itt feladatom ezen munka részletesebb kritikai fejtegetésébe bocsátkozni; de akár az abban foglalt okmányok tartalmának fontosságát, akár azon lelkiismeretességet, pontosságot és szorgalmat tekintjük, melylyel Tkalcsics úr azokat nem csak közölte, hanem hasznosításukat is helyes tárgymutató által elősegítette; a munka palaeographicus és okmánytani hiányai daczára is, arra az Árpádkori Új Okmánytár szempontjából nagy súlyt kell fektetnünk. S ha szerző azon ösvényen, melyre lépett, tovább is hasonló szellemben haladni fog, a Kitonichok, a Kerchelichek és a Skerleczek sorában az ő neve is tisztelettel fog említtetni.
A dolog természetében feküdt, hogy jelen gyűjteményes munkánk Tkalcsics közleményeiből sokat kölcsönzött, részint azoknak rövid tartalmát említvén fel, részint egyes okmányokat terjedelmesen reproducálván.
Különben az Árpádkori Új Okmánytár ezen harmadik folyamának feladata az lévén, hogy az előbbi kettőnek pótlékáúl és kiegészítéseűl szolgáljon; ennek folytán azoknak alapterve szerint van rendezve. Két kötetből fog állni, melyeknek elseje IV. Béla király haláláig (1270.), másodika ezen időponttól az árpádi ház férfiágának III. Endre halálával 1301. történt kimúltáig terjed.
Budapesten, 1873. septemberhó 28-kán.
Wenzel Gusztáv.