HAZAI OKLEVÉLTÁR
1234–1536.
NÉHAI GR. DESSEWFFY
LAJOS
HAZAFIAS ÁLDOZATÁVAL
KIADJA A M. TÖRTÉNELMI TÁRSULAT.
A VÁLASZTMÁNY
MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTETTÉK:
NAGY IMRE, DEÁK FARKAS ÉS NAGY GYULA.
BUDAPEST, 1879.
KNOLL KÁROLY AKAD. KÖNYVÁRUS BIZOMÁNYA.
A Történelmi Társulat gyűlésein és gyűlésein kivűl gyakran hallottuk azt a panaszt, hogy a tagok által a vidéki kirándulások alkalmával a különböző levéltárakban felkutatott és lemásolt régibb okiratok – nem foghatván helyet sem a Századokban, hol legfeljebb rövid regestáik szorúlhattak bele az egyes bizottságok jelentéseibe, sem a Történelmi Tárban, melynek lapjai inkább az általánosabb érdekű levelezések és míveltségtörténeti adatok közlésére vannak fentartva, – az érdeklődő közönségre nézve tovább is használhatatlanúl maradnak s nagy részt mint holt tőke hevernek az íróasztalok fiókjaiban. Mindnyájunkkal együtt érezte ezt a bajt a hazai történetirodalom egy igaz barátja, egy lelkes főúr, kinek csendes falusi magányában, a világtól elvonúltan, csupán könyvei kedvelt társaságában élt napjait a tudomány szeretetének szelíd gondjai tölték be. Évek óta figyelemmel kísérte a M. Tört. Társulat működését, s midőn elérkezni látta idejét, hogy a vidéki kirándulásokon gyűjtött régi oklevelek is napvilágot lássanak végre, oly adománynyal lepte meg társulatunkat, IVmelylyel a rendelkezésre álló anyag közzétételének megindítását lehetővé tette, melynek a jelen kötet oklevéltár létrejöttét köszöni.
Fájdalommal kell följegyeznünk e lapon, hogy a derék hazafi, a ki szerénységében tiszteletre méltó nevét hangoztatni soha meg nem engedte, nemes áldozatának eredményét többé nem láthatja; a halál elszólította őt zajtalan a munkássága köréből, mielőtt a pártolása mellett készűlt munka megjelenését megérhette volna. Nevét elhallgatnunk, fajdalom, nincs többé ok. Ott áll könyvünk czímlapjára írva; s midőn itt még egyszer elmondjuk, hogy a Hazai Oklevéltár néhai gr. Dessewffy Lajos áldozó hazafiságának köszöni lételét, kötetünket azzal az óhajtással bocsátjuk az olvasó közönség elé, hogy legyen az az ő nevének, legyen az ő emlékének szentelve!
Midőn a választmány nagyra becsült megbízásából a jelen munka összeállításához fogtunk, feladatunkhoz képest azon kellett igyekeznünk, hogy oklevéltárunk a társulat vidéki kirándulásai alkalmával feltalált érdekesebb okleveleknek lehetőleg teljes gyűjteményét foglalja magában. De, bár számos tagtársunknak tőlünk meg nem vont buzgó támogatása mellett könnyű munka lett volna az egész kötetet csupán a vidéki levéltárak érdekességeiből előállítanunk, midőn az országos levéltárnak épen rendezés alatt lévő régibb okleveleiből egész halmaza kerűlt elő a még kiadatlan árpádkoriaknak, – élve Vincze Gábor levéltári fogalmazó úr szívességével, ki azokat összeszedte s pontosan készűlt másolatokban rendelkezésünkre bocsátotta, – annál kevésbbé haboztunk e becses emlékeket kötetünkbe fölvenni, mivel így már meglévő árpádkori Voklevélgyűjteményeink hézagait pótolhatják, míg különben talán még soká kiadatlanúl kell vala heverniök. Nehány érdekes oklevél a m. Tud. Akademia s a Nemzeti Muzeum kéziratgyűjteményeiből is kerűlt kötetünkbe.
A családi levéltárak közűl, melyek a történetkutatás előtt már eddig megnyíltak, legtöbbet a Keczer- Czegei gr. Wass- Csicsery- és gr. Khuen-Héderváry családok levéltáraiból volt módunkban közölhetni, de számos becses adattal járúltak oklevéltárunk gazdagításához a Nagyréthi Darvas- Olgyay- Máriássy- Asgúthy- b. Bálintitt- b. Apor- Bartal- Csoma és Gábriel- gr. Draskovics- gr. Keglevich- Nátafalusy- Putnoky- Kövecsesi Dancs- gr. Festetics- Kisfaludy- Csesztvei Miske- Ostffy- Rumy- Révay- gr. Sztáray- és Zerdahelyi családok levéltárai is, nemkülönben a gr. Batthyányak köpcsényi- a gr. Erdődyek vörösvári- s a Lónyayak deregnyei levéltára, a modenai állami levéltár, Pozsony és Kassa városok, a nyitrai káptalan és gymnazium, a pozsonyi evang. lyceum, a sümegi reáliskola, a debreczeni ref. collegium levéltárai, Lugosi József gyűjteménye s néhai tagtársunk Hatos Gusztáv kéziratai, valamint Bay Ilona asszony s Karcsay Sándor, Melczer István, Nagy Pál és Vitnyédy József urak leveles ládái, – melyek mindnyája együtt 167. árpádkori, 132. anjoukori vagyis XIV. századi, és 81. XV. XVI. századi, összesen: 380. oklevelet adott kötetünk számára.
A közlemények szoros chronologiai rendben követik egymást, s így a datum nyomán bármelyik oklevél könnyen föllelhető, míg a kötet végén egy lehetőleg kimerítően készűlt betűsoros mutatóval igyekeztünk a munkát használhatóbbá tenni.
VIMidőn ezzel oklevéltárunkat a szakkedvelő közönség és a szaktudomány ítélő széke elé bocsátjuk, nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünket kifejeznünk mindazon tisztelt tagtársainknak és barátainknak, a kik szíves közléseikkel és támogatásuk által annak megjelenését lehetővé tették: u. m. Vincze Gábor, b. Radvánszky Béla, Fehérpataky László, Szabó Károly, Véghely Dezső, Géresi Kálmán, Csontosi János, Fraknói Vilmos, Károlyi Árpád, Thallóczy Lajos, Boynychich Iván, Kammerer Ernő, Szalay József, Rudnay Béla, Szádeczky Lajos, Kiss Béla, Barabás Samu és Tagányi Károly uraknak; s midőn a Történelmi Társulat választmányának is köszönetet mondunk a szerkesztői megbízásért, legyen szabad azzal az óhajtással végeznünk szavunkat, vajha a társulat jövő kirándulásai után a Hazai Oklevéltár ezen első kötetét mentűl előbb egy második, s azután több is követhetné!
A szerkesztők.