5. kötet
MONUMENTA HUNGARIE HISTORICA DIPLOMATARIA.
X.
MONUMENTA HUNGARIAE HISTORICA.
MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.
KIADJA
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADEMIA
TÖRTÉNELMI BIZOTTMÁNYA.
ELSŐ OSZTÁLY.
TIZEDIK KÖTET.
PEST, 1864.
EGGENBERGER FERDINÁND M. AKADEMIAI KÖNYVÁRUSNÁL.
CODEX DIPLOM. ARPADIANUS CONTINUATUS.
ÁRPÁDKORI ÚJ OKMÁNYTÁR.
A M. TUD. AKADEMIA
TÖRT. BIZOTTMÁNYA
MEGBIZÁSÁBÓL KÖZZÉ TESZI
WENZEL GUSZTÁV,
M. AKAD. RENDES TAG.
ÖTÖDIK KÖTET.
1290–1301.
PEST, 1864.
EGGENBERGER FERDINÁND M. AKADEMIAI KÖNYVÁRUSNÁL.
Midőn az Árpádkori Új Okmánytár ezen ötödik kötetét a magyar történettudomány barátjainak átnyújtom, egyszersmind kötelességemnek tartom mindazoknak, kik munkásságomat támogatták, s a munka létesíthetésében segítségemre voltak, hálámat kijelenteni.
Azon t. cz. tisztelt hazafiakon kivűl, kiket az I-ső és II-ik kötetek előszavaiban már felemlítettem, különös mély hálámat kell kifejezni Ő Főméltóságok, herczeg Eszterházy Pál és herczeg Batthyány Fülöp uraknak, kik a magyar tud. akademia történelmi bizottmánya által e végett megkéretvén, kismartoni és körmendi gazdag levéltáraikat nem csak előttem megnyitni, hanem buvárkodásomat az által is előmozdítani méltóztattak, hogy urodalmi váraikba magyar vendégszeretettel befogadván, ez által okleveles tanulmányaimat is tetemesen könynyítették.
Hasonló pártfogókra és támogatókra találtam mélt. báró Mednyánszky József és Dienes urakban is; kiknek, valamint főtiszt. Barinyay József vágújhelyi prépost, és Szabó Antal apát és szakolczai plébános uraknak ez alkalommal szintén VIlegőszintébb köszönetet mondok; mély fájdalommal említvén fel egyszersmind néhai főtiszt. Sztárek Lajos apát és trencséni plébános úr elhúnytát, kiben nem csak egyik tisztelt barátomnak, hanem a vágvölgyi diplomatika szakavatott ismerőjének és mívelőjének elvesztét is gyászolom. Szó nélkül nem hagyhatom továbbá azon szíves fogadást sem, melyben néhai tek. Abaffy Aristid úr, Árva megye egykor köztiszteletű birtokosa és több országgyűlésen képviselőjének családja, és Turócz megyében tek. Beniczky Márton úr részesítettek. Nem csekély támogatást leltem azon kivűl Trencsén, Körmöczbánya, Selmeczbánya, Beszterczebánya, Szakolcza szab. kir. városok, és Zsolna kiválts. város szíves bizalmában, melynek folytán nekem levéltáraik használatát megengedték. Fogadják mindnyájan tiszteletteljes hálámat.
Azonban nem csak Magyarország, de Erdély lelkes fiaiban is szerencsés voltam munkásságom pártolására és támogatására találhatni.
Szabó Károly akademiai tagtársam és barátom, magához és – azon bízalomhoz, melyre őt akademiánk elfelejthetetlen egykori elnöke, néhai gr. Teleki József legfontosb tudományos dolgozataiban méltatta, – illő buzgósággal a hazai diplomatika érdekeit kedves testvérhazánkban érvényesíteni mit sem mulaszt el. Buzgalmának vállalatunkra vonatkozó eredménye többek közt az is, hogy Árpádkori Új Okmánytárunk több erdélyi főúr és város levéltárából is szép gyarapodást nyert. E tekintetben kiválólag a czegei gróf Wass család, a báró Wesselényi család, és Dézs város iránt vagyunk különös hálára kötelezve, kik ez alkalommal is bizonyságát adták annak, mennyire VIIviselik szivökön a magyar tudományosság érdekét; s a testvéri solidaritás mi erős köteléke fűzi egygyé a Királyhágón inneni és túli szellemi munkálkodást.
E sokoldalú támogatás folytán az Árpádkori Új Okmánytár most már teljesen megjelent öt kötetét nem csak sokkal bővebb tartalommal sikerűlt kiállíthatni, semmint azt négy évvel ezelőtt, midőn a munkához fogtam, remélhettem vala; hanem a jelen gyűjtemény kiadása alatt ugyanazon korbéli még sok nevezetes kiadatlan okmány birtokába jutottam, melyet a munka előrehaladt megjelenése folytán már fel nem vehettem többé, melynek potlásképeni közzétételétől azonban, nézetem szerint, a hazai történelem ismét fontos nyereményt várhat.
Azonban okmánygyűjtésünk nagylelkű pártfogóin kivűl, nem kevesebb elismeréssel és hálával kell kiemelnem azon tudósok fáradozásait is, kik a jelen munka létrejöttét szellemi közremunkálkodásuk által lehetségessé tették. Már okmánytárunk első kötetének előszavában felemlítettem, hogy nem én voltam a jelen tudományos vállalat tulajdonképi kezdője, s hogy ennek alapját néhai Czech János akademiai tagtársunk okmánygyűjteménye képezte, melyet én formai elrendezés, anyagi tökélyesbítés és lehetőleges megbővítés, s egészben kiadásra való elkészítés végett átvettem. Ha tagadhatatlan, hogy ennek folytán a vállalat belső egységében némi hiány van, mely több tekintetben magára a munkára is nem épen kedvező körülmény volt; nem kevesbbé igaz más részről az is, hogy ez által szabadabb tért nyertem, másoknak segítségét használhatni. A ki okmánytárunk öt kötetén végig tekint, azonnal észreveheti, mi nevezetes VIIIrésze van abban Érdy Jánosnak, Horváth Mihálynak, Knauz Nándornak, Szabó Károlynak, s a hazai diplomatika néhány más tudós barátjának. Ez különben is a dolog természetében fekszik. Mai időben, hol a positiv tudományok emelkedése nem csak egyes tudósok buvárlatai, hanem – és pedig nagyobb mérvben még – többek különféle iránybani munkásságának ugyanazon czélhoz szerves egyesítése által van feltételezve, a tudományos erők közremunkálkodása nagyobb jelentőséggel bír már, mint az előbbi századokban. S e tekintetben nem csekély hálára kötelezett le tek. Ferencz József úr is, a magyar királyi egyetemen a szláv irodalmak helyettes tanára, kinek alapos és szakavatott útmutatása nekem – ki még hat évvel ez előtt a szláv nyelvekben egészen járatlan voltam – módot nyújtott, az ószláv nyelv ismeretét annyira magamévá tenni, hogy az ezen nyelven szóló okmányokat érteni, magyarra fordítani, s általában a szláv diplomatikát a magyar történelem érdekében felhasználni képes voltam.
Elhatározván a magyar tud. akademia Történelmi Bizottmánya, hogy újabb okmányi gyűjteményem is napfényt lásson; szabadjon a hazai történelem minden barátjait felszólítanom, szíveskedjenek munkásságomat tovább is támogatni, névszerint pedig a netalán birtokukban lévő még kiadatlan okmányok közlése által az árpádkori okmányok gyűjteménye lehető tökélyesbítéséhez részökről is hozzájárúlni.
Pest december kezdetén 1863.
Wenzel Gusztáv.