A pápai
Nagytemplom:
A XIII. századtól Pápa
biztosan foesperességi székhely volt. A gyori püspökséghez tartozó foesperesnek hivatalához
méltó templommal kellett rendelkeznie. Az elso templom, amely nem szükségszeruen
volt a városka plébániatemploma is egyben, de városunk esetében nem utalnak rá
források, hogy ne az lett volna, biztos, hogy a román stílus jegyében épült,
kisebb templom
lehetett. Alapjai valószinuleg annak a törvénynek köszönhették meglétüket,
amelyet még Szent István rendelt el “Tíz falu építsen egy templomot.” (Szent
István második törvénykönyve.)
Ahogy a település növekedett
a templom is kicsi lett. Kiegészíthették, bovithették hajóval, hogy pontosan mi
történet nem tudjuk. Az építéstörténet megállapítása a régészet feladata lenne,
de ahhoz meg kellene találni ennek a templomnak az alapfalait. Szinte biztos,
hogy a templom a jelenlegi Nagytemplom területe alatt helyezkedett el. A
Nagytemplomot közvetlenül megelozo templom nagy része is a jelenlegi templom
alatt van. Szerencsénkre olyan helyen ahol a templomnak nincsenek állandó
berendezési tárgyai, csak a fobejáratot követo monumentális tér található, a padok mögött. Ebbol
következik, hogy mind a korábbi gótikus bazilikát, mind az
azt megelozo templomot megfelelo
régészeti és egyházi elokészítés után fel lehetne tárni. Ez a jövo helytörténeti
kutatásainak feladata lehet...
Templomunk közvetlen
elodjének a gótikus, háromhajós bazilikának építésérol, külso képérol és belso
díszítésérol is vajmi keveset tudunk.. A templom alapfalainak és déli
oldalhajójának részleteit Mithay Sándor egykori pápai
múzeumigazgató ásatásai hozták a felszínre, 1982-ben. 1996-ban gázvezeték
építése közben találták meg ugyanezen részleteket, az elozo feltárástól eltéro részeken A rövid,
leletmento jellegu kutatás vezetoje Rainer Pál régész és Ughy István grafikus
volt, a veszprémi Laczkó Dezso Múzeumból, illetve a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeumból.
A helytörténeti irodalomban
Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Gáspár pápai plébános (1726-1734) Antidotum
universale contra haereticos (Nagyszombat, 1733.) címu teológiai muvének függelékében, amely Pápa városával foglalkozik van rövid leírás a
templomról: (197. p.) “...szerfölött régi és igen nagy, Szent István vértanú tiszteletére szentelve, három
hatalmas és díszes ajtóval s a gyori kathedrálist leszámítva, nincs a
[Nyugat-]Dunántúlon hozzáfogható. Valaha bádoggal födött két tornya volt, most azonban
csak egy tornya van, amelyben 2 nagy és 2 kicsi harang és egy óra is van.” A
templomnak három oltára volt. (Szent István elso vértanú – fooltár, Szent István
király – jobboldali mellékoltár, Szuz Mária – bal oldali mellékoltár, A fooltár
Gyömörére került, az ottani, szintén Esterházy Károly által építetett templomba.
(Ez az egykori fooltár sajnos nem a gótikus templom oltára volt. Az a reformáció
alatt megsemmisülhetett. Ezt az oltárt az 1660-as
visszafoglalás után állították.) A templomnak volt három kriptája, keritofalán belül temeto vette körül.
A templomot több csapás
mellett 1751-ben tuzvész tette tönkre. Több javítgatás, festés, kövezés után a jelenlegi templomot 1771-ben gróf Esterházy Károly
egri püspök, pápai földesúr költségén kezdték el építeni, Fellner Jakab uradalmi
építész tervei alapján, annak halála után az építkezést Grossmann József
vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után,
1795 május 3-án szentelte fel Pierer József püspök.
A templom impozáns méretu,
egyhajós un. csarnoktemplom, amely már nem a barokk túldíszített stílusában, de
annak jegyeit még magánviselve, a klasszicizmus fele hajló barokkban, a copfban valósult meg.
A templom hossza 42 méter,
szélessége 22 méter, belso tere 24 méter magas, torony magassága 72 méter.
A homlokzat hatalmas
tömegét, a tympanonnal, a fölötte lévo szobor-kompozivcióval és foleg a tornyok,
szinte játszi könnyedséggel megvalósuló áttört, oszlopokon álló
szerkezetével
oldották fel. A tornyok gyönyöru, rézborítású, összetett sisakokban
végzodnek.
A teplomba a fokapun
keresztül belépve, tekintetünket szinte vezeti az oldalfalak, egyszeru szürke díszítése és a
falakat borító süttoi és bakonyszücsi márvány burkolat, vörösses és sárgás
színe, a fooltár felé. A hatalmas vasajtón belépo szemlélo nézetéhez
(helyzetéhez) készültek el a mennyezetfreskók is. (Nyilván így valósult meg az
építteto
teológiai programja leginkább.)
A mennyezetfreskókat, Franz
Anton Maulbertsch alkotta 1781–1783. között. A három kupolafreskó, a
csegelyképek és a fooltárkép együttesen mondják el Szent István elso vértanú
életét. A kupolákban: Szent István és társai diakónussá avatása, a másodikon
prédikál, a harmadik a szent elfogatását mutatja be. A
vértanú sorsa jeruzsálemi
megkövezésével a fooltárképen teljesedik be. (Hubert Maurer
alkotása) (A csegelyképek között látható – a szentélyben – az a csoda amikor
Géza nagyfejedelemnek és Sarolta fejedelemasszonynak megjövendöli Szent István
királyunk születését.)
A templom képeinek témája,
teológiai programja híven követik a római Sancto Stefano Rotondo templomának
programját. (Esterházy Károly hosszabb idot töltött Rómában.)
A fooltár hatalmas tömegét,
többek között Szent István és Szent László carrarai márvány
szobrai (Procop alkotásai) díszítik.
(Hasonló ábrázolásban, csak fából készült szoborként rajta voltak az elozo
templom fooltárán is.) A tabernákulum egytömegu urali malachitból készült.
A templomnak négy mellékolrára van. (Zirckler János
alkotásai) (Nepomunki Szent János, Szent Anna, Szent József és Boromei Szent
Károly tiszteletére szentelve.)
Szintén Maulbertsch festette
a sekrestye, a Szuz Mária kápolna és a két oratórium freskóit is. Jelenleg a Szuz
Mária kápolnában, ahol megtekintheto Szent Martiális vértanú
csontváza is és a két oratóriumban a Nagytemplom történetéhez kapcsolódó
kiállítás látható.
Különösen szép és értékes
alkotások a templom bronz keresztelo-medencéje és a libanoni
cédrusból faragott szószék.
Felhasznált irodalom:
Cs Dobrovits Dorottya: Pápa, Római katolikus
Nagytemplom, Budapest, 1984. (Tájak - korok - Múzeumok kiskönyvtára
182.)
Kiss István: A pápai plébánia története, Veszprém,
1908. [Reprint kiadása: Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1996.]
Mithay Sándor: Adatok a pápai római katolikus
plébániatemplom történetéhez, In. Veszprémi Történelmi Tár, 1989. 105-108.
p.
Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és
mennyezetképei, Budapest, 1922.
Tudományos konferencia a pápai Nagytemplom
felszentelésének 200. évfordulójára, 1795. május 3 – 1995. május 3. Pápa, 1995.
(szerk. Hermann István)
Voit Pál: Tervek, mesterek
és mu, In. Muvészettörténeti Értesíto, 1960. 265-279. p. Különösen:
.269-271.p.)