Pápa város igazgatása a XIX.
században:
1842. június 13-án Pápa Belsováros
és a két külváros, az Alsó- és a Felsomajorok (Pápa belvárosához képest az
Alsómajorok vagy Alsóváros – mai szóhasználattal – délkeleti, a Felsomajorok vagy Felsováros – mai
szóhasználattal – északnyugati irányba helyezkedik el. A korabeli Pápáról készült térképeken ez jól
elkülönül. Sot készültek olyan térképek is amelyek csak a külsovárosokat illetve csak a
belsovárost ábárzolták.) önkormányzatai egyesültek. (A XVIII. század derekán
készült térképek mind a
belsovárost, (Henricus, Maynzek) mind az un. majorokat (Casparus, Miller)
bemutatják. Fennmaradtak – a Veszprém Megyei Levéltárban – azok az összeírások
is, amelyek alapján az egyes telkeket tulajdonosokhoz tudjuk kötni.)
A kezdeményezés a Belsovárostól
indult el, azzal érveltek, hogy a külvárosokban polgárjogot nyert személyek úgyis az O bíróságához
tartoznak. Az egyesülés lehetoségeit vármegyei bizottság vizsgálta ki, amely a tökéletes egyesülésre tett javaslatot a
felsováros folyamodványa alapján. Ez jelentette volna a közös bíróság
létrehozását, a közös gazdálkodást és adózást.
Hosszabb egyezkedés után sikerült elfogadni az egyesülési szerzodést. Amely
azért jött létre, hogy “... a jussoknak, vagy kiváltságoknak osztása és a
terheknek arányilagos viselése, és így az egésznek nagyobb virágzásba hozása”
megtörténjen. (Egyesülési
szerzodés)
Az egyesült város élén a városbíró állt, a földesúr 2 belvárosi
és 1-1 külvárosi (alsó- és felsovárosi) jelöltje
közül választották. Eloször egy húsz tagú tanácsot választottak (10
belvárosi, 5-5 külvárosi taggal), de tervbe
vették a 12 tagú tanács felállítását. Az electa communitas tagjait most 80,
késobb 60 foben határozták meg. Két jegyzot és egy ügyészt
választanak.
Az egyesítés után közös lett a
városok vagyona. Közösen oldották meg az adózást. A legtöbb problémára okot adó
katonai terheken, a katonaság szállítását jelento forsponton úgy próbáltak
segíteni, hogy a város növeli igáslovai számát, kocsisokat fogad fel, és
így kisebb teher esik a külvárosiakra.
A belváros a külsovárosok
csinosítására is garanciát vállalt. Elhatároztak a két külvárosban elemi
iskola létesítését is. Az addig szigorú kvótához kötött polgárfelvételi határ is
enyhítésre került.
Az 1842. november 1-jén megtartott választásokon a korábbi
bírót, Bischitzky Miksát közfelkiáltással újra bíróvá választották. Kapitánynak
Kárpits Józsefet, népszószólónak Czink Ferencet
választották meg. A város fojegyzoje Könnye Ferenc volt. Az ügyész
Könczöl János.
Az 1815-ben megkezdett városias
külso kialakítása folyamatosan folytatódott. Kövezték az utcákat,
közléket. A város közvilágítását olajlámpások kihelyezésével biztosították. Próbáltak artézi kutat furatni, de a Fo téren
tett kísérlet nem járt sikerrel. (Erre elsosorban azért volt szükség, mert a
Tapolca vize oly mértékben szennyezodött el a városban, hogy emiatt
gyakoriak voltak a járványok.)
A korszakban már jelentos lehetett
a pápai utasforgalom, ezt mutatja, hogy a város a Helytartó Tanácsnál
napi postajáratok rendszeresítését sürgette több alkalommal is.
A megélénkülo kulturális életet
jelzik pl. a Polgári Kaszinóban tartott Hangász Egyleti hangversenyek, amelyhez
kapcsolódóan zeneiskola is létrejött a városban. 1845-ben, a megegyezés szerint, mind az Alsó- mind a Felsovárosban
megindult az oktatás a római katolikus elemi népiskolákban. Megindult a céhes
ifjúság szakmai továbbképzése is. 1845 óta muködött a városban ingyenes
vasárnapi iskola.
A Pápai Kaszinó 1834-ben létesült,
1837-tol külön Polgári Kaszinó muködött a városban. Ez a német és magyar polgárság mellett a városban
jelentos számban jelenlévo zsidó
polgárságot is befogadta. A Hangász
Egylet mellett, Agarász Egylet, Képzotársaság és a Kossuth Lajos felhívása
alapján megszervezodo Védegylet is muködött a városban. Volt Jótékony Egylet, amely a városi szegényekrol igyekezett
gondoskodni.
(Az összeállítás alapja Hudi
József: Pápa város önkormányzata, a késofeudalizmus idoszakában, 1730-1847.
Pápa, 1995. Fejezetek Pápa város történetébol 2. 83-96.
p.)