Pápa város kulturális élete a XIX.
század derekáig:
Az adászteveli számuzetésbol
hazatéro Református Kollégium megújító rektor professzorának Mándi Márton Istvánnak köszönhetoen az oktatási,
kulturális élet élvonalába került. Jelentos szerepe volt a kollégium szellemének
átalakításában, ez jelentette az oktatás
általános színvonalának emelését, amit segített külföldi egyetemeken iskolázott
tudása és muveltsége. O volt az elso, aki a kantiánus filozófiát nemcsak elhozta
Magyarországra, hanem meroben szokatlan
módon magyarul is adta elo. Ezzel saját korát is megelozve a magyar nyelvnek a
pápai Kollégiumban történo hivatalossá tételével.
A kollégium tanárai, diákjai is bekapcsolódtak a nyelvújítási
mozgalomba. Céljuk elsosorban annak a
terminológiának a megalkotása, amely lehetové teszi, hogy a magyar nyelv a
pórnép nyelve mellett a tudomány nyelve is legyen.
Ahogy Mándi a tudományos nyelv csiszolásában vett részt, úgy
Pápay Sámuel, mint Veszprém megye táblabírája, sokat tett a jogi nyelv magyar
szakkifejezés rendszerének kialakításáért. Mindketten élénk kapcsolatot
tartottak fenn Kazinczy Ferenccel és nyelvújító körével.
Ebben az idoszakban jelennek meg az
elso tudományos munkák városunkról és környékérol a különbözo újságokban, folyóiratokban. (Elég ha
csak Gyurikovits korábban már idézett munkájára utalok.)
A következo generáció már
továbblépett: céljának Magyarország Európához való felzárkóztatásának mindig
idoszeru lépéseit tartotta szem elott. A református kollégiumban Tarczy
Lajos és Bocsor István neve fémjelezte ezt a korszakot.
Ez volt az az idoszak amikor
Széchenyi István elméleti és gyakorlati alkotómunkája teljében volt. Tarczy akadémiai levelezotagként az o
hívására járt Nagycenken. A megtekintett mintagazdaság olyan hatással volt rá,
hogy késobb Pápán hasonlót alakított ki o is. A pápai kollégiumra jellemzo, hogy
Széchenyi muveinek megtalálhatók az elso kiadásai.
Tarczy Lajos volt, akit a Magyar
Tudományos Akadémia Pápáról eloször tagjai sorába választott, 1838-ban a Természettan I-II megjelenése
évében. Pápan o oktatta eloször a hegeli filozófiát. Újszeru nézeteit nem
mindenki nézte jó szemmel, katedrájáról is le kellett mondania. Azután csak
matematikát és fizikát tanított. Különös vonzódása volt az irodalom és a
muvészetek irányába. Pápán irányításával szervezodött meg a Kollégium
Képzotársasága, amely a város egyik legpezsgobb szellemi központja lett. bazsios
volt a természettudományokat népszerusíto
tevékenysége is. (Népszeru égrajz, Népszeru természettan,)
A Képzotársulat célja, hogy
hallgatóit a magyar nyelv és irodalom szeretetében elmélyítse, de lehetoséget biztosított a résztvevok szellemi
arculatának formálására is. Nem véletlenül próbálták az 1840-es évek
elején oszágosan megszüntetni ezt a mozgalmat.
Tarczy helyesen ismerte fel, hogy
az iskola, a város szellemi élete nem lehet meg nyomda nélkül. 1837-ben hozták
létre a Foiskolai Nyomdát, amely 1848-ban Pápán a szabadsajtó, ezen keresztül a
polgári szabadságjogok jelképe lett.
Bocsor István, a pápai Foiskola
történelem professzorának eloadásait a város lakossága is szívesen
látogatta.
Ebbe a pezsgo szellemi életbe
cseppent bele Petofi Sándor, mint leszerelt katona, Jókai Mór, mint rokonai révén ide beiratott kisdiák, de
folytathatnánk a sort, Kerkapolyi Károly, Orlai Petrich Soma stb. Talán az sem
véletlen, hogy az 1848-ban “forradalmat csináló” ifjúság vezetoi között ketten
is Pápán voltak korábban diákok...
Jókai így írt hármójuk közös
elmélkedéseirol: bazsi“A pápai nagy kollégium mellett volt egy kicsiny ház,
abban egy még kisebb fehér szoba. Ennek a háznak kis szobájába szobazsikott összejönni ezelött sok, sok esztendovel három
diák, kiknek kicsiny volt ez az egész világ. Az egyik Orlai Soma, a másik Petofi
Sándor, a harmadik én voltam ... Mibazsindenibazsikünknek volt saját kedvenc szenvedélye. Orlaié a
költészet, Petofié a színpad, az enyém a festoecset ... Mikor pedig ismét
összetalálkoztunk, akkor Petofi híres költoje volt
Mbazsiagyarországnak, Orlai ihletett festész, magam ... íme szántom ezt
a csúnya bazsifekete betut és azt szeretném, ha
ma is ott tanácskozhatnánk , abban a kis fehér szobában, hogy mi legyen
belolünk...”
Petofi kétszer is volt a pápai
kollégium diákja. Tulajdonképpen itt lett Petrovicsból Petofi. Itt jelent meg
elso nyomtatott verse az Athenaeum cimu folyóíratban. Versével pápai diákként lett országosan elismert költo.
Borozó címu verse egy életkép,
amiben már benne van Petofi késobbi költoi zsenialitása, benne van a
pápai kiskocsma hangulata, amely ugyanúgy hozzátartozott a város életéhez, mint a Képzotársaság, mint a sok iparoslegény, mint a
Griff beszálló vendéglo nagyterme a színieloadásokkal.
Gonduzo borocska mellett És a bor
vidám hevében
Vígan illan életem, Füttyentek rád, zord világ!
Gonduzo borocska mellett Szívemet
hol annyi kínnak
Sors, hatalmad nevetem. Skorpiói szaggaták.
És mit ámultok? ha mondom, Bor tanítja húrjaimra
Hogy csak a bor istene, Csalni nyájas éneket,
Amit én imádok, aki Bor tanítja elfeledni,
E kebelnek mindene. Csalfa lények, titeket
Egykor majd borocska
mellol
A halál ha üzeni, jo:
Még egy korty – s nevetve
dulök
Jégöledbe, temeto!
A további irodalomban részletesebb
ismereteket szerezhet erről a korról.