Pápa külso megjelenése, települési képe a két
világháború között (Vázlat):
A két világháború között folytatódott az a csipkerózsika álom,
amelyben a megelozo korszakban Pápa városa került. Csak halovány nyomai
voltak a fejlodésnek, elsosorban a város kiépülése területén. A korábbi Gyori út
– Fo utca – Jókai utca – Veszprémi út tengelyre egy keresztirányú tengely alakult ki, amelyik a
Tókerttel és az Erzsébetváros bovülésével az elnyúlt városszerkezetet
elkezdte kiszélesíteni.
Jelentos építoipari
termelésnövekedéssel járt a Tókert városrész (120 katasztrális hold területen
jött létre a város V. kerülete.) kialakítása. A városrész sakktáblaszeru telek
és utcarendszerével magán viseli a mérnöki
tervezés nyomait. Eredetileg számozott utca elnevezései voltak. Késobb az
elcsatolt területek magyar városairól nevezték el az utcákat. (A II.
világháború után sok kommunista mártír kapott itt utcanevet, amelyeket a
rendszerváltozás után ismét a számozott utcanevek követtek.)
A területen megépült az
egészségház, mint középület. Ugyancsak felépült a városi elemi iskola épülete
is. A Kisliget eloterében a Dózsa György utca sarkán ekkor épült a városi
napköziotthon – ma bölcsöde – épülete. A tervek között szerepelt a Kisliget
közepén álló színház építése. (A református templomépítés miatt lebontott épület
helyett. Sajnos ez nem valósult meg.) Viszont a építoipari munkákban jelentos
kapacitáslekötést jelentett a templomépítkezés. A templom avatásán maga a
kormányzó, vitéz nagybányai Horthy Miklós is részt vett.
Ennek környéke az Esterházy úton már tapasztalt villasoros
építkezés területébe tartozik. (Vasvári Pál utca –
Kisliget – II. utca környéke. A tervek szerint a Bakonyér és a város között lett
volna villaszeru építkezés.) A Dózsa György utca keleti fele tisztviselo
telepként a város kispolgári rétegeinek lett lakóhelye. Nagyban akadályozta
a további fejlodést a Jókai utca lenyúló
kertjeinek magántulajdona. (Ezek beépítésére, csak a II. világháború után
kerülhetett sor, középület épült itt, egy óvoda.)
A 1927-28-ban az un.
Speyer-kölcsönnel sikerült a városnak talpon maradnia, sot jelentos
építkezéseket bonyolítottak le. Ekkor épült a Vörösmarty utcában nyolc villa,
ugyancsak a villaszeru városi bérház a Jókai
utcában. Épültek kisebb – szoba konyhás – városi házak is. (pl. a Celli
út végén a huszár laktanyával szemben.) Ekkor készült el a vízvezetékrendszer biztonságát jelento második tápvezeték, kb. 1.300
méter hosszúságban. A kölcsönök visszafizetése a harmincas évek nagy
feladata volt. Ekkor fejlesztésre kevesebb jutott, de Hamuth János polgármester
vezetésével sikerült a nagyobb pénzügyi nehézséget elkerülni, a kölcsönöket
visszafizetni.
Városrendezési szempontból volt
bazsios a Szélesvíz eltuntetése, a meder normál szélességre szorítása. Az
így kapott területet feltöltötték, parkosították.
A gyárak közül a Bacon
húsfeldolgozó gyár bovült jelentosen a régi városi vágóhíd helyén. Már a bovülés
korában komoly vitákat váltott ki: indokolt e a felsováros közepén
bovíteni, vagy ki kellene telepíteni a városból. Végül anyagi és iparivíz
felhasználási problémák miatt a helybenmaradás mellett döntöttek.
A vasúton túli területeken jött
létre a második legnagyobb textilipari üzem a Leipnik gyár épülettömbje. A
Mutrágyagyár a csornai és szombathelyi vasútvonalak kiszögelésébe települt. Mindez nem véletlen, már a korábbi
gyártelepítéseknél is a jó közlekedésföldrajzi helyzet játszotta a vezeto
szerepet.
Ahogy az elozo korszakban a
Huszárlaktanya katonai építkezései lendítettek elore a város életén, most a
repülotér '30-as évek közepétol megkezdett építkezései tették
ugyanazt.
A pápai temetok, de méginkább a
temetések általános színvonala növekedhetett azáltal, hogy az alsóvárosi temetoben korszeru ravatalozó és
hutokamrák épültek. Egyébként a temeto
bovítésére is sor került. (Lásd a pápai temetok történeténél.)
Az elmodottakból következik, hogy Pápa szerény ipari negyeddel
körülvett, belvárosában, az Erszébetvárosban és Tókertben szépen, városiasan
épült település. Ugyancsak városias az Alsóváros
foutcájának (Jókai utca) környéke. Ettol keletre és a Felsovárosban sok volt a
falusias, mezogazdasági muvelésre berendezkedett ház. A zsuppal fedett házak
száma is itt volt viszonylag jelentos. Bár 1945 elott a városban összesen sem
haladta meg számuk a húszat. (Az utolsó ilyen házat a Vak Bottyán utcában
az 1970-es években bontották le.)
A város társadalma a két háború között:
A város lakosságából a többség ipari jellegu
foglalkozást uzött. Jelentos volt ekkor még a mezogazdaságból élok
száma.
A város kereskedelmi életét a
középpolgárság-jellegu zsidóság tartotta a kezében, kevés keresztény kereskedo
élt a városban. (Ritkán házasodtak saját köreiken kivülrol.)
A városban muködo városi és megyei
hivatalok alkalmazottai, a gyárak irodistái képviselték a tisztviselo polgárságot. Ezek nem különültek
el élesen. Különösen az iparos családokkal volt jó a mobilitásuk. (Sok
beházasodás történt.)
Vallási megoszlás alapján a többség katolikus, a zsidóság és a
reformátusok kb. ugyanolyan arányban, míg legkevesebben az evangélikusok
voltak.
Pápa város vonzáskörzete, akárcsak
korábban, központi piac jellegébol fakadóan jelentos volt. A vasúti szállítás is
elosegítette ennek fejlodését. Ugyancsak vonzerot gyakorolt a foleg a Dunántúl középso, de még a Balatontól
délre fekvo területekre is iskolái révén.
A pápai polgárság demokratikus érzületének, közismertségének
köszönhette dr. Sulyok Dezso, hogy a Nemzeti Egység
Pártja hivatalos jelöltjével szemben, mint a párt jelöltje gyozött. (Pápán
mindig volt bizonyos rokonszenv az ellenzéki jelöltekkel szemben.)
A magyar demokrácia sajnos egyre nehezebb helyzetbe került az
1930-as évek közepétol. A helyi választások
igazolták, hogy Pápa lakossága semmilyen szélsoség felé nem hajlik.
Zsidóság helyzete:
Az
életbeléptetett zsidótörvények különösen kedvezotlenül érintették a város
csaknem 2700 zsidó származású állampolgárát. A sárga csillag viselésének elrendelése után jött a gettó, amelyet a Rákóczi – Eötvös –
Petofi – Szent László utcák, (a Bástya utcáig), területén alakítottak ki.
Sok szenvedés, de az együttérzés jele közepette vonaton Kassa érintésével Auswitzba szállították a
szerencsétlen embereket. (1944. július 4-én indultak, július 13-án érkeztek meg
Auswitzba.) Közülük alig háromszázan tértek haza. (Többen közülük még Pápán az
öngyilkosságot választották. Legismertebb eset, a sokkal korábban református
hitre tért dr. Korös Endréé. Ismert közéleti ember volt, laptulajdonos
foszerkeszto, a Kollégium tanára, a Református Nonevelo Intézet, a Nátus
igazgatója, a Jókai Kör fotitkára, feleségével együtt követett el
öngyilkosságot.)
Hogy a hivatalos város miként
vélekedett errol, arra mintegy példaként álljon itt Hamuth János polgármeseter
tevékenységének egy pillanata: A pápai zsidó kereskedelmi egységek bezárása után kb. 1 hónappal szedette össze a
kulcsokat, addig szabad mozgást tett lehetové az üzletekben. A pápai Zsidó
Tanács tagjai kiálltak mellette. Breier Gyula a Tanács egyik tagja, Budapestre
szállításakor, a Polgármesteri Hivatalban köszönte meg a zsidókkal
szembeni humánus bánásmódot.
1944. október 21-én nyilasellenes érzelmei miatt három napig
letartóztatták. Szabadulása után hivataláról lemondott, nyugdíjba helyezték. A
nyilasok ezután is többször zaklatták.
Pápa a második világháború utolsó
hónapjaiban frontvárossá vált. A menekültek nagy tömegei, különféle katonai
alakulatok tartózkodtak a városban. Néhány alkalommal sor került bombázásra,
ezek mind a köz-, mind a magánépületekben jelentos károkat okoztak. (81 ház dolt
romba, 91 súlyosan, néhány száz könnyebben sérült.) A bombázások
következtében, mintegy kétszázan vesztették életüket Pápán.
(Az összeállítás alapja Kovács Eszter: Pápa,
földrajzi tanulmány, Pápa 1939.)