A reformáció
Pápán:
Pápán a reformáció elso
megjelenését az 1520-as évekre tehetjük. Általánosan elfogadott nézet, hogy Török Bálint lehetett az a földesúr, aki Pápán is
támogatta reformáció terjedését. A legújabb kutatások ezt nem igazolják. Szinte bizonyosra veheto, hogy Török
Bálint nem tért át a protestáns hitre. A protestantizmus kialakulásában
városunkban, csakúgy mint országosan, nagy szerepe lehetett az itt lévo ferences
kolostornak. De a földesurak toleráns, sot reformációt
pártoló magatartása is bazsios volt.
Már tényekkel igazolható
jelenléte az új vallásnak 1531-ben a “Scholae Reformatae Papensis 1531” harang
felirat és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyujteményei Nagykönyvtára Kézirattárában orzött iskolai protokollumonak 1585-ös bejegyzése : “54 éven
keresztül minden írott törvény nélkül voltak”, mármint az iskolában,
szakasza.
A korai reformátorok közül
Sztárai Mihály, Dévai Bíró Mátyás, Huszár Gál biztosan muködtek Pápán. Különösen
jelentos Huszár Gál jelenléte, aki mint nyomdász, a reformáció eszméinek
írásbeli terjesztését is lehetové tevo betu készleteket, sajtót hozta a
városba. Fia, Huszár Dávid, 1577-ben nyomtatta ki a Hercegszolosi kánonokat, magyar és
latin nyelven, városunkban. Szintén o fordította és nyomtatta a magyarországi reformátusok
hitvallásos könyvét, a Heidelbergi káté-t is. Ez volt az az idoszak amikor a
városban nagyon kevés katolikus volt. 1560 táján a Ferencesek is elhagyták a
várost.
1628-ban házasságkötés
révén, a rekatolizált foúri család, az Esterházyak szerezték meg a pápai
uradalmat, amelyet rövidesen gróf Csáky Lászlónak adnak zálogba. O telepítette a
Pálos szerzeteseket, akik csakhamar iskolát indítottak a katolikus hit
terjesztésére.
A reformátusok üldözése 1659-60-ban kezdodött, amikor az új földesúr Esterházy Pál
elvette a protestánsok templomát, a korábbi Öregtemplomot. Ebben az idoben 600
fo protestáns vallású iparos és részben katona hagyta el Pápa
városát.
1674-76 között került sor a
hitükért gályarabságot is vállaló prédikátorok, köztük a pápai Kocsi Csergo
Bálint és Séllyei István rabságára. A prédikátorokat nápolyi gályákra adták el.
Hosszú szenvedés és sok megpróbáltatás után Michael de Ruyter holland
tengernagy szabadította ki a magyar prédikátorokat. Ezen
eseményeknek sok dokumentuma található Pápán, a Dunántúli Egyházkerület Tudományos Gyujteményei
Levéltárában.
A nehézségek ellenére a pápai iskola szépen
virágzott, az 1680-as években nagyobbítására került sor. Az 1690-es évekre,
valószínüleg az iskola Ruszek utcai épületében felépült egy kisebb torony
nélküli templom, ahol a református vallásgyakorlatot tartották.
A XVIII. században végleg
megszunt a pápai protestáns szabad vallásgyakorlat mentsvára
a végvár jelleg. Ezután sajnos az
üldöztetések is erosödtek. (Talán a Rákóczi szabadságharc rövid idoszaka képezi a
kivételt.)
1718-ban megsemmisítették a pápai reformátusok
szabad vallásgyakorlatát. A fellebbezések hatására, az iskola muködhetett, és engedélyezték a templomon
kívüli vallásgyakorlatot. (Ekkor egy fedeles színben gyultek össze a hívek az
isteni tiszteletre.) Az üldözések egyik kicsúcsosodása volt Az egyház és az iskola adászteveli
számuzetése. 1753. július 9-tol majd 31 éven keresztül. Ebbol az idobol külön
meg kell említeni Kenessey István és felesége Szondy Zsuzsánna nevét. Kenessey
volt a pápai gyülekezet elso világi fogondnoka, özvegye pedig jelentos összeggel támogatta a
pápai Szent Ecclézsiát.
A protestánsok szabad vallásgyakorlata II. József
türelmi rendeletével állt helyre Pápán.
A pápai kollégium újjászervezésében óriási érdemei
vannak Mándi Márton István rektor-professzornak, aki megteremtette az iskola mellett muködo könyvtár
alapjait is. Az iskola XIX. századi felvirágzása szerencsésen egybeesik Pápának,
mint a Dunántúl Athénjének virágkorával.
(Az összeállítás Kövi Zsolt: A református egyház
szerepe Pápa város életében, 1520-tól napjainkig, In. Tanulmányok ... 1.
599-6644. p. alapján készült.)