A pápai temetők
története:
Pápa a XVI-XVII. században, mint végvár sokat
szenvedett, többször ostromolta a török.
A vár és a város is többször
lett tuzvész áldozata, így a középkorban, a mai Pápa város helyén lévo 11
település temetoirol igen keveset tudunk. A mai Anna tér környékére
lokalizálja a
szakirodalom Zsemlér települést. Ennek a temetkezési helye lehetett annak a
temetonek az elodje, amelyet 1837-ig használtak a pápaiak, mint külso temetot.
Kiss István egykori pápai
káplán kimutatása szerint a pápai temeto elso említése a XVII. században a
plébániai évkönyvekben fordul elo. Ez a temeto a templomkerti temeto volt, a Fo
téren álló templom elodje mellett. Meglétét tanúsítja Tóth Ferenc református
püspök 1837. évbol való leírása, melynek címe: A pápai temetok históriája. (Az
idézetek ebbol a kézíratos leírásból származnak, orzési helye a DRETGY
Kézírattár. Ebben így ír, bizonyítva a régi pápai
templomkerti temeto létét:
“ Ez annál hihetobb, mivel
még a mi életünkre is, találtatnak egyszer-másszor oly beesett üregek a mostani templom körül és a piaczon, mely régen kripták
lehettek, de emberi Tsontok is hányattak ki...”
Ez a “belso temeto” volt,
hiszen a késobb elbontott városfalakon belül helyezkedett
el.
Tóth Ferenc írja errol a
temetorol, hogy a templommal együtt a protestánsok kezére került, majd 1659-ben
visszavették a római katolikusok számára. 1756-ban azt írták a
plébániai évkönyvbe, hogy már nem tudja a temetetlen
holtakat befogadni. A temetést az esztergomi érseki vikárius beszüntette. Ez összefüggésben lehet
Pápa városa török idok utáni népességnövekedésével. Szükségessé vált új temeto létrehozása két okból is:
— a protestánsoknak nem volt temetojük,
— a növekvo népességu
városnak sem volt elegendo a kicsi területu, zsúfolt belvárosban lévo temeto.
Kiss István a pálos
anyakönyvi bejegyzések áttanulmányozása során már 1652. április 26-án talált
“külso temetore” történo utalást: – “ Martinus Rigulus et Brigitta uxor germani
serarii extra civitatem penes cimiterium ”. Ez ekkor még valószínuleg ritkább,
esetleg csak kivételes temetkezésre vonatkozhatott. Elképzelhetonek tartom, hogy
itt a város déli kapuja közelében volt egy régebbi temeto. (Az úgynevezett
Alsómajorokban, mai szóhasználattal Alsóvárosban. A már említett Anna téri
temeto.) Így magyarázatot nyerhet Tóth Ferenc püspök feljegyzésének egy
ellentmondása is. 1752-tol beszél a reformátusok második temetojérol a város
déli kapuja elott, “... hol most az Anna Kápolna
áll...”
Nem sokkal késobb pedig a “
Felséges József Császár ” alatt megnyitott harmadik temetot említi. Ennek helyét csak
az “ Alsó Majorokon kívül ” határozza meg. (Az Alsómajorok
elnevezés késobb Alsóvárosra
változott.) Említi továbbá, hogy “ közös temetojük volt a pápai három Keresztyén
felekezetnek...” A két város illetve városrész között elegendo terület állhatott
rendelkezésre a
régebben használt temeto bovítésére, véleményem szerint csak
ez történt 1787-ben.
Kiss István a plébánia
évkönyvére hivatkozva említ 1752-bol egy kis templomot, tulajdonképpen temetokápolnát, Tóth
Ferenc is tud ilyenrol: “Ebben a temetoben volt a Reformátusoknak,
deszkából, fa sindelre, két záros ajtóra, Prédikáló Kathedrával és ülo székekkel felkészült,
avégre épített Szinjek, hogy a Halotti Prédikácziók abban tartassanak, mely szin
elszórattatván ennek helyére építetett a többször említett Anna Kápolna. ”
Az ellentmondás feloldásának lehet egy másik módja
is:
Tóth Ferenc az általa
másodiknak nevezett temeto használatba vételi idopontjában téved csaknem száz
évet. Így az események a következo idorendbe kerülnének:
-
— Az 1650-es évek végétol
megfosztják a protestánsokat várbéli temetkezési lehetoségüktol és
templomuktól.
-
— Ok ezért a városfalakon
kívül, talán az egykori Alsómajorok területén kezdenek temetkezni, ahol fából egy kisebb templomot is készítenek. Ezt csaknem száz
évig békességben használták. (Tulajdonképpen valószínüleg a középkori Zsemlér
település, legalább a XIV. század
óta létezo temetojét kezdték el használni.)
-
— A reformáció általános visszaszorítási
kísérletével együtt a fatemplomukat is széjjelrontják, és 1752-ben leteszik a
Szent Anna kápolna alapkövét a katolikusok.
-
— Eltelt közel harminc év
(Adászteveli számuzetés stb.) és a felvilágosult II. József alatt,
tulajdonképpen ugyanott, – Tóth Ferenc szóhasználatában, a harmadik temetoben
– már együtt, felekezeti megkülönböztetés nélkül temetkezik a három keresztény
felekezet. Bár Tóth Ferenc megjegyzi, hogy “... temetkeztünk mindhárom
Vallásbeliek nagy békességben, ugyan mégis azon megkülönböztetéssel, hogy a
Protestánsok ezen Temetonek Alsó, a Római Katholikusok pedig a Felso részébe, és így
elkülönülve temetkeztek, de mi felárkolással nem volt
elkülönözve.”
A XIX. század elso
évtizedeiben jelentos gazdasági fellendülés ment végbe Pápán, ami együtt járt a
népesség nagyarányú növekedésével. A város terjeszkedett, és a városfalakon
kívül lévo temetot körbeépülték, illetve területe kicsinek bizonyult. A temeto
bezárására 1837-ben került sor. Errol és az új temeto megnyitásáról a három
felekezet papjai szépen megegyeztek.. A területet a földesúrtól kapták az
Alsómajorok végén. (Ez is azt a feltételezést látszik megerosíteni, hogy az elozo temeto –
Anna kápolna körüli – az Alsómajorok város feloli végén volt. Az új temeto pedig
az Alsómajorok várossal átellenes végén alakult ki. Gyurikovits György 1808. évi
térképén
azonosíthatók azok a szántók, amelyeket a földesúr a temeto céljaira
átadott.
Új temeto Pápán:
A
temeto kialakítására, úgy tunik, még az 1837-et megelozoen került sor: “...
Szántóföldekbol Ujj Temetohelyet nyertünk, mely már kimérve és beárkoltatva is
lévén, Tavasszal az abban lejendo temetkezést el kellene kezdenünk.”
A temeto muködtetésével
kapcsolatban szépen egyezségre jutott a három keresztény felekezet. Mint
alapelvet fogalmazták meg: “... Halottjai sorban egymás mellé temettessenek,
mert ha élve ellakhattunk egy városban, mint hazafiak egymás barátságában, sot
sokan Házassági
összeköttetésben is a Római Katholikus Protestánssal házasodván össze: Miért ne
lehetne azon egy Város temetojében halva egymás mellett azokkal, kiket
életünkben, mint keresztyének szeretünk, és más életben is
velek együtt élni, Keresztyéni Szent Vallásunk tanítása szerint reménylünk és
óhajtunk, eltemettetve nyugodnunk.”
Úgy látszik ez a kezdeményezés a katolikusoktól
indult ki, mert Tóth Ferenc hivatkozik rá, hogy katolikus atyafiaitól jött a kérés. “ Halottainknak sorban,
mint Sírhely következik ásassuk a Sírt.” Ez volt az elso pontja azoknak a
rendeleteknek, amelyet mindhárom felekezet a temeto megnyitása alkalmából
elfogadott.
A második pont elrendelte, hogy a sírokat sorjában,
egymás mellett kell ásni és nem összevissza. (Itt a síroknak a temetobeli fizikai elhelyezkedésére
gondoltak.)
A harmadik pont arra az
esetre gondolt, ha “ megeshetvén..., hogy több Halottakat azon egy nap kellene
eltemetni ... a Vallásbeli szertartások végbenvitele is emiatt szenvedjen: igen
jónak és czélszerunek véljük, hogy a temetkezési sort, ne tsak
egyfelol, hanem két oldalról kezdessék meg, és midon a két sor öszve jone, azután
kezdessék ismét hasonlóul egy másik újabb sor.”
A temeto nyugalmának orzését
is közös feladatuknak tekintették. Ezért javasolták, hogy az “... Újj Temetoben
egy szobából és egy konyhából álló Házatska építetne.” (A rendelkezés negyedik pontja.) A
lakáshasználat mellett a felvigyázó fizetését a két temetoben kaszált széna és
“... meghatározott ár mellett a síroknak azon esetbeli ásása, mikor ezt a
Halotthoz tartozok magok végben nem vihetvén, kívánván.” Továbbá “ ... azon
büntetésbéli Pénz is, melyet az tartozik fizetni, aki a temetoben valami kárt tenne,
vagy a kiadandó rendelkezések ellen vétenek ...”
A felvigyázó feladata volt a kiásandó sírhely
kijelölése is, nehogy “ ... valamely földvesztegeto távolságra akármely sír ne ásattassék távol a
másiktól.”
A három felekezet
megbeszélte a temeto rendtartását, azt mutatja az is, hogy az evangélikusok két ponthoz
kiegészítést fuztek, és az is belekerült a szövegbe. Az elso kiegészítésük az
elozo ponthoz a következo volt: “ A Temetore vigyázonak Háza ne a Temetobe,
hanem a két Temeto közt lévo puszta helyre építetvén, mivel tsak így láthatná bé
egyszerre mindakét temetot, így vigyázhatna jól
azokra.”
Az ötödik pontban bazsios
közegészségügyi rendszabályt tartalmaz a szabályzat: a konyha mellé – a temeto
felvigyázó lakásában – “... ragasztani egy kis Szobátskát.” Ennek rendeltetése,
hogy akik akarják “... Halottjaikat az eltemetés idejéig kivihetnék,
és a Gondviselo
bezárása és vigyázása alatt ott tartatnák.”
Indoklás: “... a nyári forró
melegségben és a téli befutött szobákban mikor azokban sokan
kénytelenek együtt lakni, egészségromlása nélkül, nehezen is lehetvén a
Halottakat a rendelt negyvennyolc óráig eltartani.”
Az evangélikusok másik
észrevétele: “ Ha némelyek Kriptába akarnának temetkezni, mint a Nagy Városokban
szokott lenni ...” a temeto szélén tehessék azt meg, így nem csak
ékességül
szolgálnak a kripták, hanem a temetokerítést is jelentik egyben. Ez valóban így
történt, de
sajnos a temeto kijjebb tolódásával elenyésztek ezek a kripták is.
Jellemzo, hogy Tóth Ferenc
Pápát ekkor még nem érezte nagyobb városnak, s nagyon helyesen – nyílván az
egész Városi Tanács egyetértésével – törekedett a
rendezettebb, városiasabb települések szintjét elérni.
A régi és az új temeto
elhelyezkedése:
A régi temetoben állt a mai Szent Anna kápolna elodje. Ennek bejáratánál
ma is látható egy emlékkereszt, amelynek felirata a Rákóczi szabadságharc végeztével dühöngo
pestis áldozatainak állít emléket. Ez a kereszt utal arra, hogy itt volt a
temeto központi része.
Pontos felirata: “Egy ezer
hét száz tizen kettoben el akadt dögvész multának Buteli szobra vagyok.”
Még egy bizonysága van annak, hogy itt egykor temeto volt: A templom közelében
található az a
kobe ágyazott kettos vaskereszt, melyet az 1809-ben a városban elhalt francia
katonák sírja fölé állítottak a pápaiak.
Gyurikovits mindegyik
térképén jól kiveheto a régi és az akkor még csak tervezett új temeto helye, a
ketto között húzódott a jelenlegi Batthyány út. A temetok között említett
pusztaság mindössze néhány száz lépés lehetett. A térkép
szerint is szántók helyezkedtek el a környékben valóban lehetoséget biztosítva az ornek, hogy házából belássa mind a
két temetot.
Az 1837-es új temeto a mai
Laki és Batthyány út, valamint a Szabó Ervin út által határolt területen lehetett. Délkeleti
határát a mai temetoben a központi helyen lévo kis kápolna vonalában kereshetjük.Alakja hosszúkás, téglalap volt. Ugyanúgy, mint eddig
mindig, a város terjeszkedése kijjebb
szorította. A Kéttornyúlakra vezeto úttól délre fekvo területet, amely a temeto
legrégibb része volt, fokozatosan felszámolták egészen a Temeto utcát a Szabó
Ervin utcával összeköto gyalogos útig.
Valószínuleg emiatt a
területcsökkenés miatt is szükségessé vált a XX. század fordulója után ezt bovíteni egy rá
meroleges téglalappal, amely terület a mai Szabó Ervin út, és az új
zsidótemeto
kofala, valamint a Veszprémi út nyugati házsorának kertjei által határolt részen
helyezkedik el.
A harmincas évek végén
került sor a temeto újabb bovítésére, amely nagyjából négyzet alakban az elso
két egymásra meroleges téglalap találkozási pontjainál helyezkedik el.
Peremén a kolumbáriumokkal, a ravatalozóval és hutokamrákkal. Itt alakítottak ki az
elhunyt német, orosz katonák számára viszonylag zárt
sírterületeket.
A temeto utolsó átalakítása
lényegében már nem járt bovítéssel, hanem a mai temeto északnyugati részén, a
bejárathoz vezeto út mellett díszsírhelyeket alakítottak ki. Ide
helyezték át a
Devecseri erdoben kivégzett 1919-es pápai kommunisták földi maradványait
is.
Temetok a város északi
felében: Pápa városának még két keresztény temetoje volt. Ezek közül a
Kálvária temeto jelenleg is muködik, az úgynevezett
Felsovárosi
temetot a második világháború után bezárták, napjainkra teljesen megszunt, csak a
régi központi kereszt mutatja a helyét. A temetobe 1948. januárjában volt az
utolsó temetkezés.
A Felsovárosi temeto
létrejötte szintén a város terjeszkedésével lehet összefüggésben. Kiss István
adatai szerint 1749 december 25-én katolikus szertartással szentelte fel Galgócz
Ferenc plébános a földesúrtól kapott földön. Ez a temeto a zömében katolikus
felsovárosiak temetkezési helye volt.
Gyurikovits 1808-as térképének a mai térképpel történo összehasonlításából
az derül ki, hogy 1837-re betellett Felsovárosi temeto esetében a földesúr annak
közvetlen szomszédságában adott egy újabb földdarabot temeto céljára. Késobb a szükséges
egészségügyi várakozási ido leteltével nyílván újra temettek a régi sírokra is.
A temetonek sem ravatalozója, sem kápolnája nem volt, így a második világháború utáni
egészségügyi követelményeknek nem tudott volna megfelelni. Ráadásul túlnyomó
része betelt, bovítésére – az idoközben kialakult beépítés miatt – nem volt
lehetoség.
Kálvária temeto:
1740-ben Mokkos József pálos rendi szerzetes a földesúrhoz fordult támogatásért
az építendo Kálvária ügyében. Elsosorban kocsikat kért a lépcsok koanyagának
elszállításához, valamint védelmet a frissen ültetett hárs- és vadgesztenyefák
kivágása ellen, amelyekbol a “papiroscsináló malomtól fogva egész a kapuig
akarok plantalni és formálni egy alét.”.Az építményt a hozzá vezeto stációkkal
1746-ban adták át. Ekkor még a Golgota hegyet jelképezo falazott kohalomba
épített kis kápolnát – lourdes-i kápolnát – említik templomként. 1799-ben
viszont külön kápolnáról, a Kálvária “mostanában épült új kápolnájáról”
beszélnek. Bizonyára a kápolna felszentelésével egyidoben kezdodött meg a
temetkezés a gyori országút határolta szegletben.
Zsidó temetok Pápán:
Pápa városában, a földesurak ipart, kereskedelmet pártfogoló politikája
következtében az 1700-as évek elejétol mindig nagy számban voltak jelen a
zsidók.
A legkorábbi
idoben a pápai zsidó halottakat Német-Tevelen temették
el.
Schoor Ármin, polgári
iskolai igazgató szerint a zsidók elso pápai temetkezési helye a Kálvária
környékén volt, majd mikor a Veszprémi út keleti oldalán temeto céljára földet
vásároltak,
halottaikat innan kihantolva az új temetkezési helyre átszállították a
sírkövekkel együtt. Ez a magyarázata, hogy itt a temeto koránál régebbi
síremlékek is találhatók.
A temeto a legutóbbi idokig
igen elhanyagolt állapotban volt. Az egész területét vadon nott fák, bokrok,
gyomnövények borították. Ezek teljesen elfedték a szép ko és márvány
síremlékeket, obeliszkeket, melyek a pápai zsidóság szebb
napjainak bizonyítékai. 1994-ben a kis létszámú pápai hitközség, a városi önkormányzat és a New York-i ortodox pápai
zsidó hitközség anyagi áldozatvállalásával nemcsak az elvadult növényzetet
irtották ki, hanem a helyenként földig rombolódott kerítést is újjáépítették. A
helyreállítás emlékét a bejáratnál márványtábla orzi, melynek a szövege a következo:
“ Az 1993. XI. hó 23-án muemlékké nyilvánított temeto felújítása Pápa Város
Önkormányzata, a New York-i Ortodox Hitközség és a Pápai
Zsidó Hitközség anyagi támogatásával történt kegyelettel emlékezve az itt nyugvó
polgárokra”
A XX. század elso
évtizedében ez a temeto megtelt.
Ekkor a Veszprémi út nyugati oldalán, a házak
kertjei mögött kapott az egyházközség területet temetkezés céljára. Az új temeto rendezett, gondozott, számos szép
ko, muko és márvány síremlék található benne héber és magyar
feliratokkal.
A temetobe a Veszprémi út 27. számú házának udvarán és kertjén áthaladva a
bejáratot képezo ravatalozón
keresztül lehet bejutni. A sírkert eloterében baloldalt muvészi
tervezésu,
nagyméretu emlékmu áll a mártírhalált halt zsidók tiszteletére. A pápai
áldozatok névsora számos fatáblára vésve a jó karban lévo ravatalozó falán
látható.
(Az összeállítás alapja:
ifjú Hermann István: A pápai temetok története, Pápa, 1995. (A Pápai Jókai Kör kiadványai 4.)