A pápai vár felszabadítása
1597-ben:
A pápai vár, több más várral
együtt, úgy került 1594-ben az török kezére, hogy az idegen várkapitány
vezetésével az orség félelmében egyszeruen elhagyta a várat.
Gyávaságukért
késobb haditörvényszék elé idéztettek, de ez mit sem változtatott a tényeken.
Pápa és ezzel Veszprém megye utolsó magyar kézben lévo darabjai is, három évre
az ellenség kezére kerültek.
A törökök egy nahije
központjának jelölték ki a sértetlenül kezükre került várat. Szemender pasa, a
vár kapitánya, tovább erodítette azt. A belso vár védelmére “új tíz láb mély és
kétszer olyan széles árkot hányatott földmunkásokkal, hogyha város történetesen
el is esik, híveit a várba vihesse és ott magát végso lehelletig védelmezhesse.”
(Istvánffy Miklós: Históriája XXX. könyv, 434-435. p.) 10
láb kb. 3,2 méter.
A fovezér a
Mosonmagyaróvárott megtartott haditanács után döntött Pápa megvívása mellett,
mert ha ezt a várat és Szentmártont (Pannonhalma) vissza veszik a törököktol,
Gyor felszabadítása és megtartása könnyebb feladatnak
tunhet.
A vár ostromához, mintegy
kb. 25.000 fo állt Miksa foherceg, foparancsnok rendelkezésére. (Ez magyarokból,
pápai – olasz, vallon, franci és német, segédcsapatokból tevodött
össze.)
A Magyaróvárról induló sereg augusztus 13-án
érkezett meg Pápa alá. A török orség
a híradások
szerint 600 gyalogosból és 200 lovasból állott, de semmiképpen sem volt 1.000
fonél több.
A város déli palánkjai elott
25 ágyút állítottak, három ütegbe a város falainak (palánkjának) rombolására. A felállítás és a sáncolási munkálatok augusztus
15-én, az ágyúlövések kezdete 16-án történt.
Másnap Camillo Capizucchio parancsnoksága alatt a
pápai seregek megindultak a délkeleti bástya ellen. Ugyanakkor a német, vallon
és francia csapatok, Rosbourg császári tábornok vezetésével, a délnyugati bástya
ellen indultak rohamra. Az elhamarkodva támadó császári vezérlet alatt álló
seregrészt a törökök visszaszorították.
19-én délután 2 órakor
indult újra a gyalogos roham, két hadoszlopban, megfeleo tüzérségi elokészítés után. A
sötétedés beálltával sikerült a törököket a Várba visszaszorítani, a város a
keresztény seregek kezébe került. Ebben a rohamban engedélyezték a magyarok részvételét is, ok
derekasan kivették részüket a város elfoglalásából. Állítólag egy Radics nevu
szerb származású
katona mászta meg eloször a párkányzatot. (Istvánffy)
A törökök kituzték a
megadást – tárgyalást jelento fehér zászlót. rövidesen megkezdodtek a
tárgyalások az átadás feltételeirol. Erre augusztus 20-án, Szent István király
ünnepén került sor.
Szemender pasa saját javaival, katonái egy szál
karddal szabad elvonulást kaptak a vár átadása fejében. A várban zsákmány után
kutató vallon katonák felrobbantották
a loportárolót. Az elvonuló törököket már korábban megtámadták a vallon és olasz
csapatok. Közülük, mintegy háromszázat levágtak, most ismét
viszahozták a megfogyatkozott török sereget. Miután kiderült, hogy nem csel,
hanem zsákmányéhség volt a robbanás oka, útjára bocsátották a maradék
törököt.
A vár környékét 27-én hagyta
el a szövetséges hadero. (Mosonmagyaróvári piheno után ostrom alá vették Gyor
várát.)
A pápai várban mintegy ezer
fonyi orség maradt, Hofkirch András és Maróthy Mihály lovas
parancsnok vezetése alatt.
Ezután Pápa vára, egészen
1683-ban rövid másfél hónapot leszámítva a magyarok kezén volt. (1600-ban a
várat védo vallon zsoldosok majdnem átadták a töröknek, de az idejövo császári csapatoknak a tervet idejében sikerült megakadályozni.)
Felhasznált irodalom:
Florio Banfi: Gianfrancesco Aldobrandini
magyarországi hadi vállatai I-II. In. Hadtörténelmi Közlemények, 1939. 1-33.
213-228. p. (különösen:217-224.p.)
Horváth Elek: Pápa végvári szerepe a XVI.
században, In. Magyar Katonai Szemle, 1935. 203-218. p.
Kis Erno: Részlet Pápa város
történelmébol, In. Pápai Lapok 1901. dec. 29.
Lukcsics József: Pápa a pápai levéltárban,
Aldobrandini J. Ferenc hadijelentései 1-3., In. Pápai Lapok 1901. febr. 10.,
márc. 17 - 24.
További irodalom:
1997. auguszut 20-án jelent meg: A pápai vár felszabadításának emlékkönyve, a
török alóli felszabadulás négyszázéves jubileumára kiadta a Jókai Mór Városi
Könyvtár, Pápa, 1997. (szerk. Hermann István) A kötet bevezeto tanulmánya, –
Pálffy Géza munkája – részletesen feldolgozza az 1594-1600.
évek eseményeit. Igyekeztünk valamennyi forrást bemutatni. Több a várat ábrázoló
festmény és metszet ebben a kötetben
került eloször közlésre.