Pápa története a honfoglalásig:
Pápa város földje, a földrajzi
bevezetoben is bemutatott kedvezo adottságok miatt, valószínüleg a
Kárpát-medence, ezen belül a Dunántúl megtelepedésével egyidoben vált lakott
területté. A mezolitikumtól (középso kokor) kezdve vannak értékelheto leletek a
környék állatvilágáról. A Mezolak környéki tozegtelepek (Szélmezopuszta)
állattani vizsgálata az ostulok, a gímszarvas és a vadmarha fajok példányainak
csontmaradványait mutatta ki a területen. A már említett Marcal - Tapolca
vízgyujto- illetve láprendszerben halak, víziállatok, köztük szárnyasok jelentos
mennyiségben fordulhattak elo. Mindezek az állatok és gazdagon tenyészo vad
növények kedvezo megtelepedési lehetoséget kínáltak az erre vándorló
embercsapatoknak.
Ezt a környéken talált régészeti
emlékekkel is igazolni lehet. A neolitikumtól (új kokor, Krisztus elott
4.500-4.000 évvel) a dunántúli vonaldíszes kerámia, majd a lengyeli kultúra
népessége mutatható ki. A környéken, Pápától 8-12 kilométer sugarú körön
belül kilenc lelohely található. (pl.
Nemesgörzsöny, Marcalto, Nyárád, Takácsi, Vaszar, Kup) Közülük legjelentosebb a Kup határában muködo “tuzko feldolgozó”
lehetett. Bár a termék kibányászása nem itt,
hanem a Tevel hegyen történt. Szinte elképzelhetetlen, hogy a város területén
nem telepedett meg ebben az idoben az ember. A leletek hiánya talán a
kutatottság hiányával, illetve az idok
viharával, a városban lévo több méteres feltöltéssel magyarázható. Különösen így kellett ennek lenni, még akkor
is ha feltételezzük, hogy a kilenc lelohelyen sem egymással párhuzamosan
éltek az emberi hordák. Hiszen a neolitikus ember eltartásához a korabeli
technikai színvonalon több száz négyzetkilométernyi területre volt szükség,
amibe mindenképpen a város közvetlen környékének is bele kellett tartoznia.
A rézkor embere már megtelepedett a
város területén is. Emellett Vaszaron, Mihályházán, Marcalton, Takácsin és
Kéttornyúlakon vannak ilyen korú leletek. Az utóbbi község határából
település nyomai is ismertek.
A bronzkorban kezdetben kisebb,
késobb egyre erosödo hullámban érték el embercsoportok térségünket. Pápán is több lelet és lelohely
utal erre. Mint Ilon Gábor régész kimutatta,
a késoi periódusban a Bakony térsége eddig soha nem látott mértékben lakottá
vált. Földváraival, urnasíros temetkezohelyeivel, kincsleleteivel hazai
viszonylatban is jelentos lelohely együttes lett a térség: Pápa, Borsosgyor,
Kéttornyúlak, Béb, Pápakovácsi, Marcalto, Mezolak, Mihályháza, Nyárád, hogy csak
a bazsiosabbakat említsük.
A korai vaskor emlékeinek
legjellemzobb elofordulása a Nagydém - középrépáspusztai, a társadalom
középrétegének temetot adó terület.
A kelták, mint lovas nép jelentek meg vidékünkön. Pápán a
Táncsics Mihály utcából is ismert egy temetkezésük.
A római korban Pápa Pannonia Superior provinciához tartozott.
Környékünkön Mursella (Árpás határában) volt a legnagyobb római település.
Pálházán, Kisdióson (Petronius síremlék)A
Darza patak árterében két helyen, Kéttornyúlakon több helyen, Vináron,
Mihályházán, Tapolcafon (ossarium = emberi csontok kegyeleti helye), Nagydémen
(Larárium = a családi, házi istenek – a Lárok – muvészien megfogalmazott szobor
együttese), Nagygyimóton (téglasír maradványai), Járóházán (római ház romjai),
Takácsiban (római edények), Pápán a Szabó Dezso utcában, a Vajda Péter lakótelep
környékén kerültek elo megtelepülésre, római
kultúrára utaló nyomok. A tapolcafoi forrás elso foglalása is ebbol korból
származhat, amit az 1. és a 3-4. századra datálható pénzek is igazolnak. Ez
egyben mutatja a környék lakottságát és források folyamatos
használatát.
A Savaria (Szombathely) - Mursella
(Árpás) - Arrabona (Gyor) foútból, valahol Gyarmat környékén ágazhatott ki az az
út, amely a Pápa környéki római telepeket bekapcsolta a birodalom vérkeringésébe. Délnek, a Somló-hegy felé
folytatódott. Út vezetett a Pápai Bakonyalján is, sorra felfuzve az itt lévo
római településeket, bekapcsolódhatott az Arrabona (Gyor) - Cimbriana (Veszprém)
foútba.
A város környékén megtalálhatók a népvándorlás kor emlékei, a
kvádok, gepidák, szarmaták, hunok mellett több avar kori leletanyag, lelohely, sírfeltárás ismert. A késoi avar korból a
Zárda környékére, és Agyaglikra (Batthyány Lajos Mezogazdasági Szakképzoiskola
területe) lehet temetoket lokalizálni. A település nyomaira utalhat az
Elekthermax mellett talált edénytöredék is.
Az Öreghegyi, Báróchegyi és Úrdombi avar telepek illeszkedhetnek
abba a földvárszeru védelmi övezetbe, amelyet
Bognár Imre Ede szerint a Csögle, Borsosgyor, Bakonygyepes neve jelezhet.
(Düloneveinkben az Agyaggyor és a Gyürü – Békáson –, Agyaggyori dulo – Mezolakon
jelezhet avar jelenlétet.) Ez a védelmi rendszer a Marcal lápos völgyére és a
Bakony hegyeire, erdoségeire támaszkodhatott.
Az avarokat a frankok, Nagy Károly
több hadjáratában, 800 körül, legyozték. Egyes csoportjaik természetesen
megérték a magyar honfoglalást, de a megritkuló lakosság mellé pannon szlávok,
elsosorban szlovének vándoroltak be területünkre. Ezt alátámasztják
környékünk földrajzi nevei is. Pl. Gerence, Tapolca, Bittva víznevek; Alásony,
Döbrönte, Teszér, Vinár, Noszlop, Görzsöny, Zsemlér településnevek, mellettük
sok településnek van szláv eredetu, de a
magyarságra is jellemzo névadással adott neve. Ezek esetében nem lehet
egyértelmuen eldönteni, hogy a már megtelepült
szlávok falunevét vették át a magyarok, vagy a szláv személynév ment át a
település nevére, a honfoglalás után. Ilyen pl. Kup község neve. A
Dunántúl nyugati fele ekkor a Keleti Frank
Birodalom orgrófsága volt. A Rábai orgrófság
határa talán a Marcal völgy gyepurendszere volt. Élhettek a vidéken bajorok,
akik közül került ki feltételezhetoen az a vitéz Popo, Poppo, vagy Poppa, akinek
neve magyar névadással lett városunk neve. Pápa nevének keletkezéséhez
jónéhány monda is
fuzodik.
A honfoglalók 900 után szállták meg a Dunántúlt. Környékünkön
vannak törzsnévi helynevek (Gyarmat, Varsány), a Tevel helynevek talán a
fejedelmi család férfitagjára, Árpád unokájára utalnak. Ugyanez a kapcsolat
fennállhat a Bakony keleti és északi oldalán lévo
Jutas helynevek miatt is. Mindenesetre a Bakony keleti felét, Veszprém környékét
Árpád családja szállta meg. A Kisalföldön Huba és Lél (Lehel), a Marcal és Rába
vidéken Szemere törzse telepedett meg. A mai Nemesszalók környéke a Szalók
nemzetségé lett. A Balatontól északra eso területeket és Rába alsó folyása
vidékét Vérbulcsú nemzetsége szerezte meg.
Errol a történelmi korszakról az
alábbi muvek segítségével szerezhet bovebb ismereteket.