A város földrajzi helyzete, természeti adottságai, felszíne, növény- és állatvilága:

Keleti irányból közelítve a városhoz, jól látszik az a térszínbeli különbség, amely Pápa vidékét környezetétol elválasztja. Ha Veszprém felol a Városlodnél leágazó 83-as számú úton jövünk, akkor Farkasgyepütol szinte Pápáig eroteljesen lejt az utunk. Két egymástól eltéro tájegység, a Dunántúli-középhegység, (– legmagasabb tagja a Bakony hegység –) és a Kisalföld találkozik városunk határában. Természetes, hogy az átmenet nem egyik pillanatról a másikra következik be, hanem a középhegység vetodésekkel szabdalt sasbércei lankás dombhátakba mennek át a Sokoróalja és a Bakonyalja területén.

A földrajzi szakirodalom által Bakonyaljának nevezett terület is több részre osztható. A Pápához legközelebbi, elkeskenyedo szakasza a Pápai Bakonyalja, amely a terület egészével együtt egy kiszélesedett hordalékkúp-mezoként fogható fel.

Ennek kialakítását, még az Os Duna kezdte el, hordalékát kezdetben a Pannon-tengerbe, majd amikor az elzáródott és egyre zsugorodott a Pannon-beltóba hordva. Amikor a beltó kiszáradt a Dunántúlon átvágva igyekezett az Alföld déli pereme felé. A Duna jelenlegi nyomvonala kialakult, a Dunántúl középso részének emelkedése miatt a Rába és mellékvizei folytatták a táj formálását.

Pápa belvárosa is tulajdonképpen egy nagy hordalékkúp, amelynek kialakítása a mainál jóval csapadékosabb körülmények között a vidék meghatározó vízfolyásának a Tapolcának és mellékvizeinek volt köszönheto. Ezek a hordalékkúpok nyúlnak be legyezoszeruen a Bakony elougró sasbércszeru sziklái közé. Városunkhoz legközelebb a Tevel hegy (340 m ) kb. 6 kilométer hosszú sasbérce áll. Ezt elhagyva jutunk ki a Pápai-síkságnak nevezett kistájra. Ez magasságánál fogva síkság, de felszíne sehol sem tökéletesen sík, mindenütt vannak rajta kisebb-nagyobb kiemelkedések, amelyeket a népi nyelv “hegyeknek” nevez. (Öreghegy vagy Nagyhanta 182 illetve 172 méter; Kishegy vagy Kishanta 164 méter; Törzsökhegy 166 méter; Báróchegy 164 méter; a Várkastély környéke 152 méter; Úrdomb 145 méter. Ez a sorrend nagyjából a Bakony és a Kisalföld közti lejtési sornak is megfelel, hiszen vidékünkön fokozatos átmenetben van a két táj.) Igaz a “hegyek” relatív magassága sehol nem haladja meg a 30 métert, amint fent látható, tengerszint feletti magasságuk is mindenütt 200 méter alatt marad, de nekünk pápaiaknak ezek jelentik a város határában a szolot termo, “megmásznivaló” hegyet. Ez a dombsor Kovács Eszter megállapítása szerint egy óholocén terasz formájában lépcsot alkot a város irányába, mintegy a Bakony – Kisalföld átmeneteként.

A Rába folyása nagyjából egybeesik azzal a nagy szerkezeti vonallal, amely az Alpok és a Dunántúli-középhegység alapzatát választja el egymástól. Erre rakodott le az egykor itt hullámzó Pannon-tenger és a késobbi kiédesedo beltó hordalékából a területet 1.500 - 2.000 méter vastagon beborító agyag, homok és márga. A késobbi vulkánosság bazalt tömegei is jelen vannak, például mint a Ság-hegyi és Somló-hegyi rétegvulkánok, amelyek ma tanúhegyként is érzékeltetik velünk, hogy az egykori mára lepusztult rétegek milyen vastagok voltak.

Környezetünkben a különbözo szemcseméretu kavicsok mellett, sokfelé folyami homokot, néhány helyen pedig a száraz, szeles, jégtakaró peremi idojárásra utaló idoszakok emlékét orzo löszt is megtalálhatjuk. A folyók és a szél által szállított hordalékrétegek mindig bazsios építoipari alapanyagot szolgáltattak a környéken megtelepülni akaró ember számára.

A Bakony legmagasabb részét alkotó Koris hegy körüli bércek és a nagyjából azonos magasságú hegycsoportok (ezek anyaga foleg mészko és dolomit) Bakonykoppány – Németbánya – Fakasgyepu vonaláig érnek. (Csúcsai meghaladják a 600 méter tengerszint feletti magasságot.)

Ezektol nyugatra foglal helyet az un. Pápai Bakony, Ugod – Homokbödöge – Nagytevel – Tapolcafo – Ganna vonalán a Becsei kofejtoig. (Noszlop és Bakonypölöske között.) Ezek relatív magassága kb. 250 - 300 méter.

Innen nyugati irányba, Pápától keletre, Béb – Pápadereske vonalig terjedo Pápai Bakonyalja terül el, a mintegy 111 négyzetkilométer kiterjedésu hordalékkúpon.

Míg a nagy folyók folyásirányát alapvetoen a Kisalföld és az egész Kárpát-medence centrális jellege határozza meg, addig a Pápai-síkságon északnyugati irányba folynak a patakok, a már említett Rába vonal felé.

A Bakony mint afféle karsztos hegység szivacs módjára magába szívja a ráhulló csapadékvizet, amelyet aztán a hegy lábánál fakadó rétegforrásokban ad vissza a természetnek. Az egyik legbovizubb ilyen bakonyi forrás volt egykor a Tapolca patak hármas forrástó rendszere Tapolcafonél.

A források a Templom-tó oldalában, a Déli-tó és az Örvény-tó fenekén bugyogtak fel, szinte forrásban tartva a vizet, nagy mennyiségu elnyelt levegot és tófenéki homokot bugyborékoltatva fel. Sok helyen a hegy peremét jelento mészkorögbol folyt ki a víz a két vízzáró réteg közül. A felszínre fakadó vizek homérséklete télen-nyáron állandó 15,5 C^o körüli volt, amibol a terület és patak szláv eredetu neve is származik. A tapolca = toplica, hévizet, meleg vizet jelent a szláv nyelvekben. Az állandó homérséklet biztosításában valószínuleg szerepet játszottak a mélyebb rétegekbol feltörekvo melegebb források is, ezek keveredve a Bakony karsztjából kifolyó vízzel hozták létre a bovizu forrást. A patak és környéke évezredeken keresztül a város környékén megtelepedo embercsoportok fo vonzereje volt. Az utolsó évtizedek, természettel harmóniában élni képtelen embere felmondta ezt a szerzodést. Nagy erokkel, mérhetetlen gépekkel hozzálátott kisszeru tervei megvalósításához. A mélymuveléses bányászat érdekében millió literszámra emelte ki a hegy nedvét, a karsztvizet. 1967-ben a magasabban fekvo források, egy évre rá a Tapolcafoi források is elapadtak, megszunt egy vízfolyás hazánk térképén. Senkinek sem hiányzott, mi pápaiak hiába kiáltottunk jajszót. Senkit nem érdekelt. Még vagy 25 évnek és egy rendszerváltozásnak kellett eltelni ahhoz, hogy az egyre erosödo zöld mozgalmak, természetvédo csoportok és az európai híru hévízi gyógytó végveszélybe sodrása, végre lépésre kényszerítse a kormányzatot. Reménykedünk abban, hogy egykor, majd ha a Föld gyomra – a karsztos barlangrendszer – ismét feltelik vízzel újra megfakad a tapolcafoi hegyoldal és megindulhat ismét a Tapolca patak. Bár a régi meder csak a város határáig van meg, a Horgas éren keresztül át lehet vezetni a vizet a Bakonyérbe, városunk másik vízfolyásába, és akkor élhet ismét, siethet évezredes útján a Marcal felé a bakonyi víz...

Vidékünkön a patakokat, vízfolyásokat sédnek nevezi a népnyelv. Ezek a sédek (Bakony patak, Bornát-ér, Kánya-ér, Bánya-ér, Szakács-ér, Sás patak, Mocsolya patak, Gecsei séd, Séd patak, Darza patak, Gerence patak, Bakonyér, Jári patak, Horgas-ér, Attyai-ér, Bittva patak, Körös-ér, Kövesvíz patak, Fekete-séd, Halyagos patak, Tegyevíz patak, Tarna patak, Hunyor patak, stb.) át meg átszövik a területet, még ma is.

Egykor a pápai ostó, amely a Tapolca (24 km) és a Bakonyér (20 km) partmenti lápvilágán keresztül egészen 1771-ig, a Marcal szabályozásáig, ennek mocsárvilágával is összeköttetésben volt, képviselte az állóvizet. Ez az ostó bazsios szerepet játszott a pápai vár hathatós védelmi vonalainak kialakításában, táplálta a várárkot, védte a vízibástyát. Egykorú ábrázolások szerint bárkák is úsztak felszínén. Hal és vadbosége szintén az ember megtelepedését szolgálta.

Pápa a keleti hosszúság 17^o 30' (Grenwich szerint) és az északi szélesség 47^o 18' körül terül el.

A város környékén sok év adatai szerint a középhomérséklet 10,5 C^o. Ez 0.8 C^o -kal magasabb, mint Gyor környékén, hiszen a Bakony szélárnyéka kedvezobbé teszi vidékünk éghajlatát. Az évi közepes hoingás 22 C^o, ami az eddig mért legnagyobb hideg (1929, február 11-én - 26,1 C^o) és legnagyobb meleg (1921 július 29-én + 38,2 C^o) 64,3 C^o-os különbözetével tipikus szárazföldi, kontinentális éghajlati területre utal.

Területünk jellemzo szele az északi, északnyugati szél, kialakulása az európai légnyomásrendszer következménye. A dévényi kapun söpör be a Kárpát-medencébe és zúg végig a Kisalföldön. Ritka a keleties szél, amit Pápán “bakonyi” szélnek hívnak. Ritkasága oka, a hegység árnyékoló hatása. A csapadékot a délnyugati un. “celli” szél hozza. A Marcal-völgye és a Pápai-síkság észak - déli nyitottsága magyarázza a déli szelek gyakoriságát, amit vidékünkön “somlai” szélnek neveznek.

A sokévi csapadékmennyiség átlaga 673 milliméter, ami különösen kedvezo eloszlása miatt jónak nevezheto. Ugyanis a vegetáció szempontjából hasznos hónapokban, az un. tenyészidoben hull le ennek jelentos része. Ha Pápa környéke csapadék-görbéjét vizsgáljuk láthatjuk, hogy a legcsapadékosabb hónapok, sorrendben a július, június, szeptember és a május. Igy a növények kikelésük után, illetve a termés fejlodése környékén kapnak nedvességet, ami fejlodésüket kedvezoen befolyásolja. A legkevesebb csapadék január - február hónapokban hullik. A csapadékeloszlási görbe is megfelel a kontinentális éghajlati terület viszonyainak.

Ezek az éghajlati tényezok a történelem elotti idoktol kezdve meghatározták a terület növényvilágát. A Bakonyalja és a Pápai-síkság természetes növénytakarója a lombos erdo volt. Ezt ma is kétségtelenül bizonyítják a vidék barna erdei talajai és azok a földrajzi nevek, dulonevek amelyekbol az is kiderül milyen fák alkothatták ezeket az erdoket: nyír, szil, cser, bükk, gyertyán, juhar, hárs, míg a vizenyos területeken az éger és a nyár, valamint a fuzfélék. Valaha a bakonyi floravidék területe volt Pápa és környéke.

A területen jelenleg kulturnövények, telepített erdok díszlenek. Kiválóan teremnek a kalászosok, közülük is elsosorban a búza, az oszi árpa, de a környék bakonyi falvaiban szépen díszlik a rozs és a zab is. Sokfelé vetnek kukoricát, szép termést hoz, különösen azokban az években amikor a június - júliusi csapadékmaximum egy kicsit nagyobb, elosegíti a csövesedést. Szépen terem a burgonya, amely a bakonyi falvak mellett Pápán is a fo népélelmezési cikknek számított. A régi lápok, mocsarak lecsapolásával olyan mélyenfekvo rétek jöttek létre, ahol gyönyöruen díszlik a réti széna, de a vetésforgóba illeszkedoen szép termést hoznak itt a pillangós takarmánynövények is, sokfelé vetik a lucernát és a lóherét.

Ha település-földrajzi szemszögbol vizsgáljuk meg Pápa város környékét, azt mondhatjuk, keresve sem lehet kedvezobb feltételeket találni a várossá fejlodésre, mint itt a mi környékünkön. És ezt nemcsak a lokálpatriotizmus mondatja ... hanem az egzakt földrajztudomány is. Az északnyugat-délkeleti vásárvonal mentén, eltéro típusú tájak találkozásánál, ahol a vidékek árucseréjének minden adottsága rendelkezésre állt, ahol az állandó homérsékletu és vízhozamú, malmokat hajtó erovel rendelkezo Tapolca patak tóvá szélesedo medre védelmet biztosított a lopva támadó ellenség elol, településnek kellett létrejönni. Ide vonzotta az embereket osidoktol fogva az a vákuum is, amely a város környékén létrejött. Hiszen közel s távol, napi járóföldnyi távolságban nem volt nagyobb település.

Ha körzonket Pápa központtal szúrjuk le egy térképre és három kört rajzolunk: az elsot úgy 120-130 kilométerre, akkor Buda - Visegrád-Esztergom (az ország fovárosai) – Pozsony (fovárosunk a török idokben) és Bécs (az osztrák tartományok fovárosa) lesz a kör pereméhez közel.

A másodikat 70 kilométerre rajzoljuk, akkor ennek peremén fekszik Komárom, Dunaszerdahely, Mosonmagyaróvár, Sopron, Koszeg, Szombathely, Körmend, Zalaegerszeg, (kicsit beljebb Vasvár), Keszthely és a Balaton, Székesfehérvár, Mór, Tatabánya és végezetül Tata.

A harmadikat úgy húzzuk meg, hogy sugara kb. 40 kilométer legyen. Ezen a köríven fekszik Gyor (mint a vonzás szempontjából Pápára legjelentosebb hatású település), Csorna, Kapuvár, Sárvár, (Vasvár, egy kicsit kijjebb, Celldömölk egy kicsit beljebb), Sümeg, Tapolca, Nagyvázsony, Veszprém, (mint a megye székhelye, de a Bakony rengetege miatt sokáig vajmi kevés hatást gyakorolva Pápára), (kicsit beljebb Zirc) és Kisbér. Mind a három kör mentén a kisebb nagyobb, területükre hatást gyakoroló települések találhatók. Míg a külso kör vonzása országos, vagy azt is meghaladó, a középso kör regionális jelentoségu. (Ezek közül a települések közül csak Gyor hiányzik, Pápától mért kb. 40 kilométeres távolsága – harmadik kör – ellenére a második körhöz tartozik.) A harmadik csoport helyi jelentoségu. A három kör közös középpontjában, mintegy fókuszpontjában, vagy vákum-centrumában található Pápa. Az elmondottakból is következik, hogy itt településnek, – városnak – kellett kialakulni, hiszen nemcsak a bakonyi és Kisalföld peremi települések árucseréje (hetipiac) indokolta ezt, hanem a térségi árucsere (országos vásárok) rendszere is.

Az elmondottakból következik, hogy Pápa város létrejöttét, kialakulását nem lehet egyetlen aktushoz kötni, mint sok telepített – mesterségesen létrehozott – város esetében. Itt nem az alapító akaratra, hanem a létrejött települése(k) egyesülését, fejlodését segíto akaratra volt szükség. Ezért is nem lehet a város létrejöttét egy évszámhoz kötni, a város alapításának nincs és nem is lehet konkrét idopontja. A történészek feladata nem az alapító okirat megkeresése, hanem annak az évszámnak a minél korábbra helyezése, amely a város elso említését tartalmazza.

A földrajzi bevezetohöz felhasznált irodalom

<< vissza az előző oldalra