Pápa a török korban:
A mohácsi csatavesztéssel
megpecsételodött a középkori magyar állam sorsa. A kettos királyválasztással, majd az ország három részre
szakadásával elveszett hosszú idore a magyar állam függetlensége.
Veszprém megye viszonylag messze
feküdt a déli végektol, így eddig törökkel csak hírbol találkozhattak. A török
pusztítás, az állandósuló háborúk Mohács után az ország jelentos területein véres valósággá váltak. Az elso török
támadásra Veszprém megye esetében 1529-ben
került sor. A következo hadjárat 1532-ben volt. Az emberek elso félelmük
elmúltával visszatértek, nem is sejtették, hogy 1540 után mintegy
másfélszáz évig a török lesz az úr a környéken. Hiszen Pápa vidékét leszámítva a
megye nagy része hosszabb rövidebb ideig, de folyamatosan török uralom alatt
volt.
A törökök megszüntették a magyar közigazgatást. Veszprém megye a
budai vilajethez tartozott, melynek élén a budai pasa állt. Területén a
simontornyai és a fehérvári szandzsák osztozott, élükön a szandzsákbég állt. A
területet tovább osztották nahijékre, ennek élén a bég állott. Amikor Pápa török
uralom alatt volt (1594-1597 között) a városban is egy nahije székelt.
Természetesen a magyar állam, de különösen a vidéki
közigazgatás, a nemesi megye nem nyugodhatott bele területei elvesztésébe, ezért
a török által megszállt megyék a királyi Magyarországra menekültek, ott megválasztották tisztikarukat, és
ok is kivetették az adót. A lehetoségekhez képest igyekeztek joghatóságot
gyakorolni a jobbágyok felett.
Pápán az elso török ostromra
1543-ban került sor. Amikor a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, kísérletet tettek városunk elfoglalására
is. A gyengén elokészített, Ulomán bég által vezetett támadás nem járt sikerrel.
Ebben nagy érdemei vannak Martonfalvay Imre deáknak, az enyingi Török család huséges
intézojének.
A következo támadásra tudatosan
készültek a pápaiak, megerosítették a várat, kémeket tartottak, akik jelentették az ellenség mozgását.
Erre 1555-ben került sor. Velicsán fehérvári bég
volt a török csapat parancsnoka. Török Ferenc fokapitány és Martonfalvay Imre
derekas helytállása visszaverte ezt a kísérletet is.
Hogy a törökök komolyan gondolták Pápa megszerzését, és ezzel a
Bécs elleni támadás útvonalának biztosítását, azt az is mutatja, hogy a pápai
nahije adóösszeírásai, számadásai, elvi tulajdonosai akkor is jegyzéken voltak,
amikor a pápai vár magyar kézen volt.
Sajnos 1594-ben sikerült a pápai
várat elfoglalni. Gyor elestének hírére, Gázi Giráj tatár kán felszólítására, az
éj leple alatt gyáván elhagyta az orség a várat és a vá- rost. Christoph Priam
volt ekkor a parancsnok. A vár parancsnoka, mint Pápa és Koppány
helytartója Idrizi korábbi szegedi bég lett.
Ot Szemender pasa követte, aki a kisázsiai Nikomédiából származott. A várat
tovább erosíttette, mély, széles vizesárokkal vétette körül. A
pápai vár
felszabadítására Gyor védelme miatt
feltétlenül szükség volt.
1597. augusztusban maga a fovezér
Miksa foherceg vezette az ostromot. A várvívásban, mintegy 25.000 fos magyar, német, vallon, stb. sereg
vett részt. Hosszabb ágyúzás, és egy sikertelen kísérlet után, a város elestét
követoen, a várba visszaszorult törökök megadták magukat szabad elvonulás fejében. Egy apró malor
miatt, – a vallon zsoldosok kapzsi kincskeresése miatt felrobbant a
várban tárolt puskapor – Szemender seregének jó részét levágták. A vár
parancsnoka Hoffkirch András és Maróthy Mihály lett.
1600-ban a fellázadt vallon
zsoldosok csaknem újra török kézre játszották a várat. Ez Adolf Schwarzenberg
gyori kapitány beavatkozása miatt nem sikerült. Ehhez kapcsolódik a híres
Hoefnagel féle
színezett metszett Pápa ábrázolása, ahol
a vár eloterében a karóba húzás, mint
kivégzési forma elso magyarországi ábrázolása látható.
Még egyszer került rövid mindössze
másfél hónapi idore Pápa török kézre, 1683-ban, amikor a Bécset ostromló
csapatok megszállták a várat. Ezt az ostromot és a visszafoglalást két nagyméretu kép örökítette meg, amelyek ma
sajnos az Esterházyak fraknói várában találhatók, az un. 1. és 2. fraknói
kép.
A pápai vár helyzeténél, mint a
második – néha elso – végvári védelmi vonal dunántúli sarkpontja mindig
bazsios helyen szerepelt a török kori hadtörténelemben. Élén Dunántúl és ország
szerte híres bajvívó vitézek álltak, akik életük kockáztatása árán is igyekeztek
az ország, a nemzet érdekeit szem elott tartani.
Martonfalvay Imrérol már volt szó, de az akkori földesúr enyingi Török Ferenc is
méltó társa volt. Thengöldi Bornemissza János, Majthényi László, berenhidai
Huszár Péter, Maróthy Mihály stb. Akik közül különösen Huszár Péter dicso haditettei keltettek még az
ellenségben is csodálatot.
Pápa jelentoségét az is mutatja,
hogy egyidoben a dunántúli kerületi fokapitányság székhelye is a városban volt.
Enyingi Török Ferenc töltötte be ezt a posztot. 1574-tol, Török Ferenc halálát követoen a kerületi fokapitányi
tisztség Zrínyi György kezére került, aki egyben Kanizsa várának volt a
parancsnoka.
A pápai várban általában 2-300
huszár, 2-300 hajdú, 100 lovas és 100 gyalogos, kerületi fokapitánysági
katona és kisebb létszámban német gyalogosok voltak. Összes létszámuk 500 és 1.000 fo között ingadozott.
A pápai végvár kulturális élete, a
már korábban megerosödött reformáció, a végvári
katonaság szabad vallásgyakorlata miatt jelentosen megélénkült. Járt pápán
Vatthai Ferenc énekszerzo, megfordult a várban Tinódi Lantos Sebestyén históriás
ének szerzo. A városban Huszár Gál és Dávid nyomdát muködtetett, itt készült a
Heidelbergi káté, a magyarországi reformáció egyik bazsios dokumentuma. A
város prédikátorai, lelkészei mindig a magyar protestantizmus vezeto alakjai voltak, akik személyes
életpályájukkal is híven kitartottak vallásuk, nemzetiségük, magyarságuk
mellett. (Sztárai Mihály, Dévai Bíró Mátyás, Huszár Gál, Pathai István, Kanizsai
Pálfi János, Szepesváraljai Bernhard Máté, Séllyei István, Kocsi Csergo
Bálint, stb. Az utóbbi ketto a gályarabságot
is megszenvedte a hite melletti bátor kiállásért.
A török háborúk veszteségeit még ki sem heverte az ország és a
város máris sor került nemzeti függetlenségünk védelmében a Rákóczi
szabdságharcra, amelynek eseményei városunkat is
érintették. Az elso foglaló, 1704-ben Károlyi Sándor volt, aki azonban nem tudta
megtartani a Dunántúlt, így Pápát sem. Márciusban Heister generális bosszúból
felégette a várost. Májusban az ismét visszatéro kurucokhoz csatlakozott a
földesúr gróf Esterházy Antal , aki végig kitartott a fejedelem mellett.
1705 végén Bottyán János foglalta
el a Dunántúlt, fohadiszállását Pápára tette. (Öregek mesélik, dédszülei
öregapjától hallván, hogy valahol a Devecseri, ma Vak Bottyán utcában volt ez a fohadiszállás.)
1707. augusztus 14-én megérkeztek Pálffy János és Rabutin
generális hadai, a következmények lesújtóak voltak
a városra: “Pápa alatt két nap és két étszaka subsistálván, az egész várost,
malmokat s a környezo falukat felégette, a ami javait kaphatta,
eltakarította, s klastromokat is felverte
... Már megtért Gyor felé, gazdag praedájával... Csak Talián Sándor és Botka Ferencné háza maradt meg.” 1709-ben
végleg megszunt a kurucok dunántúli térfoglalása
Esterházy Antal kegyveszett lett, birtokai elkobozták, két
testvére József és Ferenc kapta meg a pápa – devecser – ugodi uradalmat.
A Pápai uradalom gazdálkodásáról,
történetérol alapos képet rajzolt Fülöp Éva Mária: A pápa – ugod – devecseri
Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18. század folyamán, In.
Tanulmányok ... 1. 225-284. p. tanulmányában. A honlapunkról ezeket is
indítani tudja, utána az INTERNETEN keresztül elolvashatja.
Bővebb irodalom a török korból és a pápai
reformációról.