Pápa a várossá fejlődés útján:

Pápa rangját a királyi udvarnokok ispánjának jelenléte, a királyi esetleg királynoi birtoklás adhatta meg. A város gazdasági jelentoségét a közelben lévo értékes, nemesfémmel, drágakovel dolgozó iparosok jelenléte is emelte. A korai idokbol nem sikerült eddig igazolni vásárának, heti piacának meglétét. (Elso okleveles említése, 1363-ból való.) Ennek ellenére a vidék népesebb települései közé kellett, hogy tartozzon. Ezt bizonyítja a Tapolca patakon meglévo malmok nagy száma, gyakori adományozása egyházi testületeknek.

A XIII. század második felétol átalakul a korábbiakban jelzett udvarszervezet, Pápa térségében is változások figyelhetok meg: 1266-ban Pós mester és Benedek nevu testvére ajándékba kapta IV. Bélától a Pápa melletti Uzsal földet, ahol a pápai királyi éléstár számára adózó 2 udvarnokcsalád muvelt három ekealja földet. A családok már nem az archaikusnak számító terményjáradékkal, hanem évente egy uncia pénzjáradékkal adóztak. Az ilyen fajta adózás a hospesekre = telepes, szabadságuk védelmére kezdetben a királytól, késobb már magánföldesuraktól is kaptak okleveleket, amelyek rögzítették szolgáltatásaik mértékét és formáit. A hospesjognak bazsios szerepe volt a városi kiváltságok kifejlodésében.) volt jellemzo. Pápa talán az udvarnokok felszabadítása révén vált hospes településsé.

A pápai hospesek közösségét választott bíró és esküdtek irányították. Az elso bírót 1339-bol ismerjük. (Imre villicus) 1389-bol tudjuk, hogy a pápai bíró munkáját 12 esküdt segítette. (ekkor Lorinc fia János a város bírája) A pápai bírónak joga volt a bunösöket börtönbe vetni. Mindezek a kiváltságok a mezovárosok közül is csak a jelentosebbeket illették meg.

Az önkormányzatiság szükségszeru velejárója az írásbeliség. Ennek a középkorban elengedhetetlen kelléke a pecsét, amellyel hitelesíteni lehetett a kiállított oklevelet. Ha valamely testület nem rendelkezett ilyen pecséttel, akkor földesurához, vagy a környezo egyházi hatóságokhoz, az un. hiteleshelyekhez fordulhatott megerosítésért. A pápaiaknak viszonylag korán, valószínuleg a XIV. század legvégétol volt Pápa városának saját pecsétje, amely alatt ügyeikben közhitelességre számító oklevelet állíthattak ki. Veszprém megyében minden valószínuség szerint csak Pápa városa rendelkezett ebben az idoben városi pecséttel. Ez a fejlettebb városi igazgatás bizonyítéka, azzal együtt, hogy Pápát több esetben nevezték az oklevelek civitasnak, azaz igazi városnak. Általában azonban az oppidum elnevezést használták.

A természetföldrajzi bevezetoben már bemutattam Pápa kedvezo földrajzi adottságait. Lényegében ezek az adottságok tették lehetové, hogy a környezetével összeköttetésben kilenc út alakuljon ki, ami mind a kereskedelem, mind az ipar, mind a városfejlodés szempontjából lehetoségeket biztosított a városiasodás útjára lépett településnek.

bazsiosak voltak a foutak, de nem kevésbé lehettek bazsiosak a mellékutak is, hiszen a Tapolca patak malmai a pápai és közvetlen környékbeli gabonán kívül a távolabbi vidék gabonájának orlésére is képesek voltak.

Pápa ebben az idoben fejlett kézmuiparral rendelkezett. A vezeto iparág a malomipar lehetett, amelyhez szükségszeruen kapcsolódtak az ácsok. Bár a malmokat gyakran a molnárok maguk készítették, még a késobbi idoben is. Voltak a városban szucsök, csapók, muködött több kallómalom is. Nyilván az egyszerubb kézmuipar képviseloinek, vargák, csizmadiák, tímárok, szíjgyártók, pékek, mészárosok, szabók, szurszabók, fazekasok, gerencsérek muhelyeinek is meg kellett lenni a városban. Ezen mesterségek jelenlétére a kevés fennmaradt névbol is következtetni lehet. Az ötvösökrol már korábban esett szó.

1510-ben Szapolyai János földesúr engedélye alapján alakult meg a pápai szabó céh. Ismereteink szerint ez volt az elso, ilyen iparos társulás a városban. Az oklevélben védték a helyi ipart a “más vidékrol ide jönni szokott szabók ellen s a pápaiak védelmére. [Kiss István: A pápai plébánia története, Pápa 1908. 170-171. p. (Reprint kiadása, 1996, Jókai Mór Városi könyvtár)]

A hetivásárok (szombaton volt a pápai piac, de a Garaiak szereztek pénteki hetivásár-tartási jogot is.), mellett megjelent az országosvásár tartásnak engedélyezése is. (Környékbeli településeken is megjelent a hetivásár, de ezek szükségszeruen elsorvadtak. Nem tudtak a megerosödött mezovárosi piaccal versenyezni. pl. Dabrony – 1274., Szalók – 1337, Marcalto – 1402, Ganna – 1412) (Pápán Gyertyaszentelokor – február 2-án – tartottak sokadalmat, nyilván több országos vásár is volt a városban, de a középkorból nem maradtak fenn adataink.) A várossal kapcsolatos oklevelekben több kereskedo, kalmár is szerepel. A pápai kereskedok többször kaptak harmincad fizetési kedvezményt, illetve teljes mentességet.

A gazdagodó iparos és kereskedo polgárok szívesen járatták külföldi egyetemekre gyermekeiket. Igy volt ez a pápaiak esetében is. A XV. század derekától a XVI. század elso feléig 16 pápai tanulót tudunk biztosan kimutatni a bécsi egyetemen. Ezzel a számmal városunk a magyarországi mezovárosok élvonalába tartozott. Sok pápait találunk, neve alapján egyházi méltóságokban, testületekben. A XVI. század elejérol ismerjük a városi iskola mesterét Kajári Istvánt. Biztos, hogy korábban a ferenceseknek is volt iskolájuk a városban.

A városias települést alaprajza is megkülönbözteti a falutól. Igy lehetett ez Pápa esetében is. Jóval bonyolultabb, több, egymásra meroleges és párhuzamos utcák hálózatával kell számolnunk. Sajnos a város középkori alaprajzáról csak szórványos adataink vannak, az utcák elnevezéseirol is kevés adat áll rendelkezésünkre.

A városi funkciókat, a város jelentoségét jól mutatják az egyházi intézmények. Pápán a foesperességi – plébánia templom mellett még legalább két templommal számolhatunk. A környezo településeknek is lehetett önálló temploma. Biztosan volt a városnak ferences kolostora, igaz ez valószínüleg a kisebbek közé tartozott. Elképzelheto, hogy még egy – ismeretlen rendi hovatartozású – kolostor is muködött a településen. De birtoka volt itt a porvai, nagyvázsonyi pálosoknak a zirci cisztercitáknak, a veszprémi káptalannak és a lövöldi karthauziaknak is.

A város népessége az 1488-as dikális összeírás szerint a megyében a legnagyobb volt. Összesen 236 portát írtak össze, ha ehhez hozzávesszük a jelenleg városunk területén található településeket 312 portát kapunk(!). (A második legnépesebb település Somlóvásárhely 104 portával.) A portaszámok segítségével végzett népességszám becslések alapján Pápa városa a XV. század közepén a legnépesebb magyar mezovárosok közé tartozott, de a XVI. század elején is negyedik volt a sorban.

Mivel a népességszám adatok csak bizonytalan becsléseken alapulnak, Kubinyi András kidolgozta a települések központi funkcióinak pontozásos alapon történo értékelését. Ezek alapján Pápa a Nyugat-Dunántúlon az öt legrangosabb város egyike volt. Veszprém, Vasvár és Szombathely elozte csak meg. Térségünk városmentes tájnak számított. (Sopron és Buda, Székesfehérvár és Pozsony – Nagyszombat között nem volt igazi civitas a Nyugat-Dunántúlon.) Igy a jelentosebb mezovárosok, köztük Pápa látta el az ipar, kereskedelem, kultúra központi funkcióit ezen a tájon. A Kisalföldön Gyorrel együtt a legjelentosebb város lehetett.

Pápa birtokosai:

Pápa város területének egy része volt csak királyi birtok, más részei kezdetben is magánföldesúri, egyházi kézben voltak. Késobb királyi adomány és vásárlás révén egyre nagyobb darabok kerültek különbözo családok tulajdonába.

A Zsemléri vagy Pápa család volt a legjelentosebb birtokos a király mellett. A család hutlenségbe esve (1464-ben) vesztette el birtokait, Mátyás király uralkodása alatt.

A valamikori udvarnokföldet a XIV. század nyolcvanas éveiben mezolaki Zámbó Miklós tárnokmester bírta zálogul, aki azt 1389-ben adta vissza Zsigmond királynak, hogy o rögtön továbbadományozza a Garai famíliának. A Garai család nádori ága egészen 1480-ig Garai Jób haláláig birtokolta a várost. Jelentos uradalmi központot épített ki Pápa körül. (Az uradalom rekonstruált térképe, Engel Pál munkája.)

Ezután megint egy nagyhatalmú familia a Szapolyaiak következtek, akik 1481-ben már biztosan tulajdonosai az uradalomnak, és egészen 1527-ig, amikor is Ferdinánd elfoglalta a várost az idoközben királlyá koronázott Szapolyai Jánostól. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Pápa státusza 1526-ban egy rövidke idore megváltozott, királyi birtok lett, igaz, hogy a királlyá lett Szapolyaiak magánbirtoklása jogcímén.)

A birtokot és uradalmat 1528-ban Thurzó Elek tartja kezében királyi adomány címén.

1533-ban enyingi Török Bálint a mohács utáni évek nagyhatalmú foura kapta adományba, aki, hogy dolgában biztos lehessen mind Ferdinándtól, mind Szapolyai Jánostól kieszközli a birtokot adományozó levelet.

Az enyingi Török família leányágán öröklodik tovább a birtok a bedeghi Nyáriak kezére, ahonnan 1628-ban házasság révén jut a feltörekvo és egyre nagyobb hatalomra hivatott Esterházy familia kezére. Ok még rövid idore megválnak a birtoktól, mert Csáky László gróf bírta zálogban, de utána egészen 1945-ig töretlen az Esterházy család különbözo ágainak birtoklása Pápán.

Ha a részletek érdeklik úgy a következo irodalomban találhat bovebb adatokat a fejezet anyagához.

<< vissza az előző oldalra