Pápa a Dunántúl Athénje:
Városunk történetének egyik
legszebb idoszaka a XIX. század. Ekkor értek be azok a folyamatok amelyek még a
XVIII. század, a barokk kor gazdasági változásaiba gyökereznek. A város képe a sorozatos háborúskodás, pusztítások,
felégetések és tuzvészek után alaposan
átalakult. A régi, középkori eredetu telekhatárok mentén modern házak, új és
egyre több középület épül, amelyek a mai város arculatának is
meghatározói.
Elkészült, még a XVIII. század végén a Nagytemplom nagyszeru
klasszicizáló épülete, megépült a kórház és
környéke, elkészült a Golgota (1740-es évek) és a Kálvária templom (1795.),
akkor még a városon kivül. Ekkoriban alakult ki a Fo tér mára is jellemzo barokkos hangulata. Kiépült a Ferences kolostor és
templom épületegyüttese. Új iskolák, Református Kollégium, Bencés rendház és
iskola, az elozo században újjá épült templommal, a Zárda épülete, felépült a
Nátus monumentális együttese. Megépült a vármegyeháza és elkészül a
városháza.
A reformkor szellemisége a pápai iskolákon, de különösen a
Református Kollégiumon keresztül napi valóság lett
a városban. Legjobb tanárok, felvilágosult eloadásai Európa szellemét hozzák be a pezsgo életu dunántúli
kisvárosba.
Ez az a kor, amikor nem lehet úgy
beszélni Magyarország kulturális és közéletérol, hogy a meghatározó szereplok
között ne legyen néhány pápai, vagy legalább olyan aki pápán járt iskolába.
Amikor pezsgo irodalmi élet van a városban ... Amikor a vallási
tolerancia uralkodik, amikor a temetőket közösen használta a református, evangélikus
és a katolikus gyülekezet.